Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-26 / 233. szám
r> e>-2> KinyAti I tupi I randi t u Jb Banyasznapi randeuu ’79 i '“p ; u A? Testvérlapjaink a sajtóutcában Az idén először vesznek részt Bányásznapi randevúnkon testvérlapjaink. CAMBEHCKO flEAO A Szlivenszko Delo, a bulgáriai Szlivemben megjelenő testvérlapunk fotóriporterei szeptember 1-én mutatkoznak be képkiállításukkal Pécs város Ifjúsági Házában. A 17 órai megnyitóra szeretettel várják az érdeklődőket. A testvérlapok közös pavilonjában találkozhatnak vendégeink a lap munkatársával. ^ Schweriner ^ Volkszeitung A Német Demokratikus Köztársaság ez évben ünnepli megalakulása 30. évfordulóját. Ennek az évfordulónak jegyében vesz részt a Bányásznapi randevún a Schwerin megyében megjelenő testvérlapunk, a Schweriner Volkszeitung. Gazdag képanyaggal mutatják be megyéjük életét, a társadalmi életben, a gazdaságban, a kultúrában bekövetkezett változásokat. A testvérlapok pavilonjában arról adnak tájékoztatást, hogyan készül a legmodernebb tech- niko alkalmazásával a lap. Ez alkalomból vendégeink lesznek a Schweriner Volkszeitung munkatársai is. ELÁS A Dunántúli Napló és az Eszéken megjelenő Glas Sla- vonije kapcsolata több mint tízesztendős múlttal rendelkezik. Nagy örömünkre szolgál, hogy most először a Bányásznapi randevún a sajtóutca vendégei találkozhatnak a lap munkatársaival is, akik tájékoztatást adnak az érdeklődőknek munkájukról, a szomszédos megye, város életéről. Testvérlapjaink munkatársai szeptember 3-án o Dunántúli Napló szerkesztőségében sajtótájékoztatót tartanok, melyen tájékoztatják a megyei 'hírközlő szerveket munkájukról, a testvérkapcsolatok fejlődéséről. A sajtókonferenciáról a Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió részletes tájékoztatást biztosít. Reméljük, hogy ez a találkozás tovább erősíti majd a testvérvárosi és testvérlap-kap- csolatokat, szélesíti lapunk olvasóinak ismereteit munkájukról, célkitűzéseikről. A sajtóutcában találkozhatunk velük Megyei és országos hírközlő szervek a Bányásznapi randevún Különoldalainkon olvosóirrk tájékozódhatnak arról, hogyan vesz részt a Bányásznapi randevú sajtóutcá jóban a Nép- szabadság és a Dunántúli Napló. Most arról adunk áttekintést, hogy a sajtóutcában milyen országos és megyei hírközlő szervek munkatársaival találkozhatnak az érdeklődők, milyen programmal készülnek a Bányásznapi randevúra? A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója Szeptember 1-én a Mogyar Rádió Pécsi Stúdiója kitüntetett, kiváló munkát végző bányászokat, bányászkollektívákat mutat be. Vosórnap, 2- án pedig a Bányászrandevú helyszínéről, a sétatérről lesz élő közvetítés. Már harmadik alkalommal „épül fel" a sajtóutca, ahol a hírközlő szervek műsorral szórakoztatják o látogatókat. Hogy ebből azok se maradjanak ki, akik nem tudtak elmenni o helyszínre, a Pécsi Stúdió 17 órától élő, helyszíni közvetítést sugároz. A közvetítőkocsik segítségével bekapcsol a programba egy pécsújhegyi bányászcsaládot, valamint olyan bányászt, aki az ünnepet is munkával tölti. Beszámolnak a Komlói Bányász—MÁV DAC NB ll-es labdarúgó-mérkőzésről. „Senki többet... harmadszor!”, a Magyar Rádió népszerű műsora o szellemi árverés, melyet itt is megrendeznek. Ezúttal a zsűri tagjai bányászok, a válaszadók pedig újságírók, riporterék. A kérdések természetesen a bányászattal kapcsolatosak. A műsorvezető Szilágyi lános. A bányásznapi adás zenei része is rendhagyó. Ugyanis a sajtóutca résztvevői kérhetnek dalokat, melyeket azonnal, a helyszínen teljesítenek. A stúdió a sajtószervek által felajánlott tárgynyereménysorsoláson egy rádiót sorsoltot ki, Újhelyen, a kézilabda-stadionban szeptember 2-án 19.30 órakor. ■MtKWC» Különoldalainkon beszámolunk arról, hogy a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója szeptember 2-án, vasárnap a sétatéri sajtóutcából élő közvetítésben tudósít a Bányásznapi randevú eseményeiről. Ezenkívül vendégeink a sajtóutcában megtalálják majd a Körzeti Stúdió látványos pavilonját, ahol találkozhatnak o munkatársaikkal, közelébbről megismerkedhetnek munkájukkal. A stúdió műszaki dolgozói folyamatosan biztosítják a sajtóutca életének televíziós figyelemmel kísérését. Néhány érdekes tv-filmet is vetítenek pavilonokban. A stúdió által felajánlott keskenyfilm vetítőt szeptember 2-án, vasárnap a sajtóutcc szabadtéri színpadán sorsolják majd ki 18 órai kezdettel. A Magyar Távirati Iroda Az elmúlt évben is nagy érdeklődést váltott ki a sajtóutcában a Magyar Távirati Iroda pavilonja, ahol a hírközlés legmodernebb eszközeivel ismerkedhettek meg a látogatók. A Magyar Távirati Iroda az idén is bemutatja, hogyan tart kapcsolatot a nagyvilággal, hogyan érkeznek hazánkba .a különböző külföldi hír- ügynökségek információi, hogyan működik a nemzetközi képtávírórendszer. A Magyar Távirati Irodának nagy szerepe van abban, hogy a Dunántúli Napló olvasói képekben, szövegben gyorsan tájékozódhatnak o nemzetközi és hazai eseményekről. BÁNYÁSZ €Kbonüo/i A két bányászlapunk egymással szomszédos pavilonokban vesz részt o Bányásznapi randevún. Mindkét lap szerkesztősége nagy figyelmet fordít arra, hogy részvételük megfeleljen a bányásznap jelentőségénél Szeretettel várják pavilonjaikba bányász olvasóikat, hogy találkozzanak, beszélgessenek a két lap munkatársaival. Az Ércbányász szerkesztősége a sétatéri tórgynyeremény-sorsolásra egy kazettás magnetofont, a Mecseki Bányász szerkesztősége oz újhegyi stadionban levő sorsolásra egy rádiót ajánlott fel. Az első Bányásznapi randevún már részt vett a Képes Újság, de az elmúlt évben hiányoltuk távolmaradását. Az idén ismét megtalálják pavilonjukat a sajtóutcában. Meglepetésnek szánják zsákbamacska-játékukat, melyen értékes emléktárgyakat nyerhetnek a résztvevők. Dévényi Tibor, a rádió ismert zenei műsorvezetője diszkó-műsorral, lemezparádéval szórakoztatja a megjelenteket, közben több ügyességi számban léphetnek színpadra az önként jelentkező vendégeink a Képes Újság rendezésében. Pécsi Szikra Nyomda A Pécsi Szikra Nyomda pavilonjában megismerkedhetnek a látogatók az üzem munkájával, bemutatót láthatnak termékeikből. A nyomda dolgozói képeslapot osztogatnak vendégeik között, melyeket üdvözlőlapként lehet küldeni. Akik felkeresik * pavilonjukat, azok részére a helyszínen kinyomtatnak egy díszes emléklapot, abból az alkalomból, hogy megtisztelték rendezvényü nket. Posta Az elmúlt évekhez hasonlóan a sajtóutcában ismét megtalálhatják vendégeink a posta pavilonját, ahol alkalmi üdvözlőlapjaikat feladhatják, bélyegeket vásárolhatnak. A posta egész nap Bányásznapi randevú alkalmi bélyegzőt használ a sajtóutcában levő pavilonjában. Ugyancsak náluk lehetővé tesszük lapunké számának vásárlását is, hogy aki még a különböző sorsjegyekhez hozzá akar jutni, illetve dedikálásra magával vinni Fürtös György ma közölt rajzát, annak erre lehetősége legyen. Fürtös György utcájában járva Ha valaki betéved Fürtös György kacskaringós utcájába — ami persze csak a képzelet valamelyik mesevárosában létezik — egyszerre azon kapja magát, hogy nem hatnak rá az élet nehézségi törvényei. Vészesen csökkenni érzi saját jelentőségét a tárgyakéval szemben. A tárgyakéval, amelyek körülveszik. Pedig ezek a tárgyak régi ismerősei, régi találkozások őrzői, mert ebben az utcában mi is ott vagyunk valamilyen formában, valamelyik kompozíció ívében, szögletében. És, ha még tovább megyünk, a töredezett emlékrétegek — mint hajdani városfalak — öleléséből ránkhunyorog máij-már elfeledett gyerekkorunk világa. Az a világ, amelyben még ugyebár — hogy repülhessünk — pilóták szerettünk volna lenni, vagy autósofőr. Amikor még az apró madarak szárnyával bemérhető távolságok végtelennek mutatkoztak, a zörgő régi autók a száguldásról, a félszeg kis balatoni hajók pedig kalandos tengeri utazásokról meséltek nekünk. Fürtös György utcájában mégsincs kedvünk nevetni, mert mosolyra csak mosollyal illik válaszolni. Ez az utca a képzeletbeli meseváros a Szalai Andrásúti tcronyház műteremlakásán kezdődik, a másik vége pedig a Zsolnay gyárban van. A műteremlakás egyik sarkában kisméretű rajztáblákon félkész kompozíciók száradoznak, várják, hogy végre kemencébe kerülhessenek. Az elektromos kemence is itt van valahol a házban. Az ablakon át és a lépcsőház felől lehet megközelíteni. A száradó művekből másfél méternyire lábhajtású korongozó áll. Ha megpördíti az ember, jó sokáig forog magában. Kitűnő csapágyai vannak. Fürtös György konkrét munkája rendszerint ennél az ősi elven működő munkaasztalnál kezdődik. Mindezt persze némi vázlatok is megelőzik. Egyébként kamasz gyerekkora óta szeret rajzolni, rajzolgatni. Némelyik műhelyrajzát, vázlatát „átviszi" a grafikába. A teljes egyoldalúságot nem kedveli. Keramikus és ez számára egy többműfajúság varázsos szintézisét jelenti. Mert a kerámia szobrászat is, festészet is, az anyag sokoldalú, sokféle átalakításának a szüntelen örömét kínálja a ke- zemunkája eredményét rögtön látni kívánó művésznek. Reggelente a Zsolnay gyár másfajta feladatai és az ezzel együttjáró örömök, gondok várják az általában hét órakor odaérkező művészt. Az örömök legfőbb forrása maga a kollektív munka, az épület- kerámia, az a társadalmi jelentőségű és súlyú tevékenység, amelynek eredményeivel az utcaképek formájában ezrek, százezrek kerülnek szembe nap mint nap. Pécsre sajnos ez eléggé kevéssé igaz. Mindössze az új Pannónia Szálló homlokzata vall ébben a városban Fürtös György ilyen jellegű munkásságára. A gyárban a Magyar Ipar- művészeti Főiskola elvégzése, 1962 óta, tehát 17 éve dolgozik. Sok szép sikert, eredményt ért el már eddig is. Az országban a — Pécsett élő művészek egyik legrangosabb- jaként ismerik. Negyvenéves. Ha az ember megkérdezi tőle, mit vár a következő negyven évtől, azt mondja: — végig szeretném játszani az életemet — az agyaggal. Bebesi Károly Interjú Rab Ferenccel Végre — hogynemondjam az utolsó pillanatban — sikerült összeegyeztetni az időnket. Mindketten tudjuk, miről van szó: én most interjút fogok készíteni Rab Ferenccel. Nem nézek valami nagy derűvel a jövő elé. Úgy látom, ő se. Gondterheltnek látszik. — Igyekezzünk egy kicsikét — őzt mondja —, mert várnak fent a szobámban. — Még neked sürgős? — mondom fölháborodva. — Ez már enyhén szólva is . . . — Várnak rám, na — mondja békítőleg. — Többek közt egy színésznő is. Szekrényt akar venni. Nincs egy eladó szekrényed? — Na jó, kezdjük. Első kérdésem nem az enyém. Ugyanis megkérdeztem egy olyan valakit, aki nem ismer téged személyesen. Bármilyen meglepő, de ilyenek is akadnak. Szóval, hogy ha kérdezhetne, mit kérdezne tőled. Mire azt mondta, azt, hogy miért írsz mindig a borokról. Rab Ferenc feje céklavörösre gyúl. — Azt akarod, hogy ilyen hülye kérdésekre válaszoljak? — Mért, nem tudsz válaszolni? — Még, hogy én? Hát idefigyelj. Először is: nem írok mindig borokról. Másodszor: azt mondták, írjak riportsorozatot szőlőkről és vendéglőkről. Meg kocsmákról. De ezt így írd le: kocsmákról, mert ez egy igen szép magyar szó, nem azonos az italbolttal. Lehet ilyesmikről anélkül írni, hogy borokról szóljon? Harmadszor, ha én azt írom, mondjuk, hogy „és akkor töltöttünk a kólából”, hát szerinted elhinné azt valaki? — A második kérdés következik. Mondj valamit a megjelenő könyvedről. Milyen írások vannak benne, satöbbi. — Minek kérdezed, mikor úgyis tudod — mondja tömören, miközben kioperál egy finánclábat a kitűnő pécsi cigarettából. — Na, akkor én megyek is. — S hozzáteszi, amit az Egyszeri Riportalany szokott mondani: — „A többit az elvtárs majd kiszínezi!" Ezzel aztán véget is ért az interjú. Elmaradnak a jó kis kérdések: „Honnan tudta ön évekkel az energiaválság előtt, hogy mit hoz a jövő?” Mivelhogy annak idején, amikor a honpolgárok törni kezdték magukat a gépkocsiért, Rab Ferenc kijelentette: „Ha nyerek a lottón, akkor se kocsit veszek, hanem egy lovat. Avval járok dolgozni. A Hunyadi úton, a szerkesztőség előtt fölfestetek neki egy kijelölt parkolóhelyet ... Oda aztán nem állhat be a büdös kocsitok!" Dehát térjünk a tárgyra. Rab Ferenc a Bányásznapi randevún most megjelenő könyvét dedikálja. A könyveimé: Színes golyók. Kiadta a Baranya megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya. Rab Ferencnek a Dunántúli Naplóban megjelent írásait tartalmazza. Baranyai és pécsi riportokat. írásokat falvakról, dombokról, erdőkről, eltűnő és épülő házakról. Szép és igaz írásokat emberekről, nyomorúságokról, szépségekről, vidámságról, borokról, bánatról és boldogságról, a sírnivalóan szép életről... H. E.
