Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-26 / 233. szám

2 Dunántúli napló 1979. augusztus 26., vasárnap Őszi-téli divat­bemutató A hölgyeknek nem kell túl­ságosan felforgatniuk ruhatá­rukat, nagyobb „selejtezésre” sem lesz szükségük ahhoz, hogy ősszel és télen divatosak, csi­nosak legyenek — ezt ígéri az a divatbemutató, amelyen szom­baton a Hotel Duna Intercon- tinentálban az újságíróknak be­mutatták az újdonságokat. Az OKISZ Labor tervezői, részben külföldi, mindenekelőtt a pá­rizsi divat megoldásait, vona­lait igyekeztek egyesíteni a ha­zai ízléssel. A férfidivat vi­szont, ha alapjaiban nem is, de némileg módosul; „meré­szebb" színek, új mintájú szí­nes ingek, nyakkendők teszik változatosabbá a divatot. Ami a részleteket illeti: a női kabátok egyenes vonalúak, a vállak magasítottak. A kosz­tümök derékban karcsúsítottak, a vállak szintén hangsúlyozot­tak. Oklevél, plakett, jelvény Egy „utca" kitüntetése Mecseknádasdon 800000 forint társadalmi munka Segítettek a MEZŐBER kiszesei is A plakett és az oklevél tanú­sága szerint a Hazafias Nép­front Baranya megyei Bizottsá­ga augusztus 20-a alkalmából „Kiváló társadalmi munkáért” plakettet adományozott a me- cseknádasdi Felszabadulás ut­ca kollektívájának a községért végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként. Megyénkben ez az első eset, amikor egy utca kapott kitüntetést. Erre egy ki­csit külön is büszke Rauschen­Iskolából óvoda Székelyszabaron Akusztikus falburkolat, plasztikák R. Füzesi Zsuzsanna variálható elemekből álló akusztikus fal­burkolatot készített a Zsolnay Gyárban. Minden óvodáskorú kisgyere­ket el tudnak helyezni gyermek­intézményben Székelyszabaron és a társközségekben, Hímes- házán, Szűrben. Csupán azok a kicsik maradnak otthon, akik­nek édesanyja amúgy is gyesen van. Ésszerű megoldást dolgoztak ki a helyi tanácsok vezetői, s a tervezéskor elsősorban azt tartották szem előtt, hogy a gyerekeket minél kényelmesebb, korszerűbb körülmények között láthassák el. így született a döntés: a székelyszabari négy tantermes iskolában rendezik be az óvodát, s az iskolások Hímesházán kapnak helyet, ahol legalább hat évig nem küszködnek-^ elhelyezési gon­dokkal, nem zsúfoltak az osztá­lyok sem, legfeljebb 34 fővel indíthatják őket. A hímesházi körzeti iskolába járnak a szűri és mároki tanulók is. Szombaton bezárták kapui­kat az építőtáborok. Az idei nyáron kéthetes turnusokban csaknem 80 ezer diák állt önkéntes munkába, tízezerrel több, mint az elmúlt eszten­dőben. Márton József, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának titkára az MTI munkatársának elmondta: a fiatalok ismét je­lesre vizsgáztak tettrekészség- ből, tenniakarásból. Becsület­tel teljesítették vállalásaikat, derekas helytállásukkal bizo­nyították, hogy a népgazda­ság bizton számíthat munká­jukra. Igen rövid idő alatt, egy nyá­ron végezték el a Bólyi Költ­ségvetési üzem dolgozói az is­kola átalakítását. A négy tan­teremből két tágas foglalkoz­tató termet építettek, külön ét­kezőt, konyhát, mosogató he­lyiséget. A harmincöt kisgye­reknek nappali otthont adó épülethez szép nagy udvar csatlakozik, ahol bőven lesz helyük a hancúrozásra. A héten már az utolsó simításokat vé­gezték az építők, s megkezdték a műszaki átadást. Az udvar rendbehozásában, berendezé­sében segítenek a szülők is. A jövő héten mór csak a ter­mek berendezése van hátra, mert szeptember 3-án már jön­nek a kis kis honfoglalók. Az iskola átalakítására hét­százötvenezer forintot költöttek. G. M. A baranyai fiatalok Vaskú- ton, a balatonedericsi tsz- ben, Budapest—Rákoscsabán, Csepelen, a budapesti XXXI. sz. Állami Építőipari Vállalat­nál, a Középületépítő Válla­latnál, valamint Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben dolgoztak, több mint kétezren. A KISZ Központi szervezésű építőtáboraiban legjobb tel­jesítményt elért fiatalok — mintegy 2700-an — egyhetes nyaralásra mennek Balaton- szemesre és Velencére. Lezárult a X. siklósi kerámia- szimpozien Kiállításon láthatók majd az alkotások Sok mindenben eltért az eddigi évek gyakorlatától az idei, immár tizedik siklósi ke- rámiaszimpozion programja, amely tegnap délben zárulta szervezők és az alkotók rész­vételével. A kerámia alkotó­ház, a siklósi volt ferences kolostor helyreállítása olyan fázisba érkezett, hogy ott az idén már nem dolgozhattak a művészek. Az alkotótelep ve­zetői a szükségből erényt ko­vácsolva megtartották a kerá­miaprogram eredeti mottóját: kerámia a városban — és hozzávettek egy másikat is: a gyári, nagyüzemi kivitelezés szempontját, hiszen az alko­tótelepen nem lehetett égetni. Az idei szimpozion négy résztvevője Gettó József épí­tész terveihez, az új művé­szeti szakközépiskolához, illet­ve az új barcsi városközpont­hoz készített kerámiaterveket, illetve kész alkotásokat. Ezek az építészethez kötött felada­tok kötöttségükben is sok le­hetőséget adtok a keramiku­soknak plasztikák, térelválasz­tó elemek, kutak, illetve egy speciális, akusztikus falburko­lat tervezésére. A tervezés, az építésszel való konzultáció kéthetes sik­lósi időszaka után Jáger Mar­git és a főiskolán most vég­zett R. Füzesi Zsuzsanna a Pécsi Zsolnay Gyárban valósí­totta meg elképzeléseit Für­tös György keramikus mellett. Jáger Margit a Barcs új vá­rosközpontjában létesülő sé­tálószakasz, passzázs számá­ra készített variálhotó elemek­ből összerakható térelválasz­tót, illetve szökőkutat. Igen ér­dekes az R. Füzesi Zsuzsanna által megvalósított hangel­nyelő, illetve azt erősítő akusz­tikus falburkolat, amely meg­felelő bemérés után a pécsi művészeti- szakközépiskola hangversenytermét díszítheti. Náluk nehezebb helyzetben dolgozott Antal András, és a nagybányai Lugosi László a hódmezővásárhelyi porcelán- gyárban, ahol az üzem magas szervezettségi foka miatt csak kis léptékben készíthették el terveiket: plasztikáikat, burko­lóelemeiket ugyancsak a bar­csi városközpont terveihez szánták. Az idei szimpozion kerámia­termését tegnap a Vajda Já­nos téri napközi otthonban rög­tönzött, de igen mutatós kiál­lításon tekinthették meg a zá­rás vendégei. A záróünnepsé­get, »amelyen részt vett me­gyénk több párt- és tanácsi vezetője, a siklósi alkotótelepek művészeti tanácsának ülése követte. Szeptemberben nyilvános ki­állításon látható majd a teg­nap bemutatott anyag a sik­lósi vár lovagtermében, októ­berben pedig találkozón vi­tatják meg a tíz kerámia- szimpozion eredményeit azok magyar résztvevői. G. O. berger István, a Mecseki Szén­bányák Kossuth bányaüzemé-. nek főcsatlósa, amikor Felsza­badulás utcai új, kétszintes csa­ládi házában a kitüntetést meg­mutatja. — 37 új családi ház épült az elmúlt három-négy év alatt eb­ben az utcában - meséli Rag- schenberger István - ma má* körülbelül 150-en lakunk itt Sok a kisgyerek. Egy-egy na­gyobb eső után ebben az ú] utcában a sártól a babakocsit nemhogy tölni, de még húzni sem igen lehetett az úttesten. Tavaly ősszel összefogtunk, hogy bitumenes utat építsünk az utcánkba. Bizony hónapokig, munkaidő után, olykor éjfélig is itt dolgoztunk: felnőttek és gye­rekek, férfiak és nők. Nem vott könnyű az anyagszállításokat, munkagépeket megszervezni, de az út elkészült. Nagy segítséget kaptunk Fóris Jánostól, a közsé­gi tanács elnökétől és dr. Kö­ves Béla körzeti orvostól, akik nemcsak a szervezésben vették ki a részüket, de itt dolgoztak velünk együtt az útépítésen is. A mecseknádasdi Felszaba­dulás utca családi házai mind sátortetősek, kétszintesek: - Mást a tájkép védelme érdeké­ben nem engedtek ide építeni - magyarázza Fóris János ta­nácselnök, amikor végigsétá­lunk az új úton, amelyen két híd is található. Ezeket is az utca lakói építették saját erő­ből. A házak előtt a legtöbb helyen már elkezdték a járdák építését a lakók. Ezt a munkát a községi tanács beszámítja majd a községfejlesztési hozzá­járulás kivetésekor. — A hideg aszfalt szétterítése még a hátra levő feladat - köz­li Fóris János, aki már 19 éve tanácselnök Mecseknádasdon. Ez idő alatt a község lakói nem kevés társadalmi munkát végez­tek az irányításával. Néhány éve például a Táncsics utca is lakossági összefogással épült meg. — Az új bitumenes út 500 méter hosszú és 1 100 000 forint költségkerettel épült. Ebből 300 000 forint volt a megyei ta­nács hozzájárulása, a többit az utca lakóinak társadalmi mun­kája fedezte. Nagy segítséget kaptunk a MEZŐBER KlSZ-esei- től, akik társadalmi munkában készítették el az út terveit. A közeljövőben szeretnénk az új lakótelepen játszóteret épí­teni, valamint egy új ravatalo­zót, s tervbe vettük a kultúrház környékének csinosítását, par­kosítását is. A Felszabadulás utca kitün­tetését a községi tanács vitrin­jében helyezik majd el, ám a 2100 lakosú Mecseknádasd 6 polgára a saját kabátjára tűz­heti az augusztus 20-a alkalmá­ból kapott kitüntetést, az „Ér­demes társadalmi munkás” jel­vényt. ...s engem ki kérdezett?! Senki nem kérdezett. Pe­dig én is elmondtam volna, hogy legszívesebben mit avatnék, és főleg, hogyan avatnék, tekintettel arra, hogy a rádióműsor címe ez a kérdőmondatocska volt: „És őn mit avatna?” A vá­laszadók között volt nyel­vész, újságíró, író, gazda­sági szakember és több más közismert személyiség. Ér­dekes — és valóban elgon­dolkoztató — feleletek hang­zottak el. Például: „öregek fórumát". Helyes. „Jól fel­szerelt nyelvtudományi inté­zetet”. Helyes. „Mozgássé­rülteknek feljárót a villamos és autóbusz megállóknál, ugyanezt a metró-állomáso­kon". Igazán tiszteletremél­tó kívánság. „Egy új lapot indítanék, amelyben ..Itt a riporter közbeszólt: „Új lapot? Hiszen annyi vidéki és üzemi újság van, (hogy.. Aha! Tehát Pesten egy riporter kolléga óva inti be­szélgető partnerét egy új lap létrehozásától, amikor mór úgyis sok újság van vidéken... Tehát fölös- lösleg vagyunk. Ha most vicces kedvemben lennék, azt mondanám: szűnjön ám meg a rádió. De folytassuk komolyan. Engem ugyan senki nem kérdezett (nem nagy baj), de azért elmondom most, hogy én mit avatnék. Sem­mit. Legalábbis a fenenagy hajcihőkkel körített avatá­sokat mellőzném. Tudom én, hogy egy új cipő, akár egy nyakkendő vagy egy új kar­óra már örömet vált ki az emberből, büszkélkedik ve­le, legszívesebben ötpercen­ként tájékoztatnánk környe­zetünket a pontos időről, csakhogy lássák, lám, mim van nekem?! így vagyunk a nagy dolgokkal is, egy új üzemcsarnokkal, iskolával, étteremmel, bekötőúttal, szarvasmarha-teleppel és csirkeneveidével. Elhatároz­tuk, beterveztük.'-roegépítet- tük, üzembe helyeztük és nyilván gyümölcsözik is mojd előbb-utóbb. De az avatás — sajnos elég gyakran — nem más, mint egy nagyon költséges rongyrázás, ahol lehet inni, enni —• természetesen in­gyen. A meghívottak egy ré­sze közvetlenül érdekelt az „objektum" létrehozásában, rendben van, üljön le, pa­rancsoljon, ropogtasson va­lamit. hörpintsen rá valamit és köszönjük szíves közre­működését, munkájára, tá­mogatására a jövőben is számítunk. A másik része, ha egyáltalán érdekelt, csak nagyon távolról. Esetenként annyira távolról, amennyi­ben bármelyik magyar adó­fizető állampolgár is érde­kelt lehet. De hát a vélt jogok alapján neki is jut­tatnak meghívót, ha másért nem, hát csak azért, „ne­hogy megsértődjék ...” És máris egy kisebb tömeggé duzzadt a meghívottak né­pes társasága. Voltam jó néhány avatá­son — tapasztalatból mond­hatom — az osztóinál azért hiányoztak egyes-mások. Mondjuk a cserepes, aki te­tőt húzott az „objektumra", a kőműves, aki falazott, a szerelő, aki kábelnek és fű­tőtestnek véste a lyukat, de ne hívják meg az egész ki­vitelező vállalatot, csupán csak a szakmunkások, se­gédmunkások egy-egy kép­viselőjét — már nem érhet­né szó a ház elejét. De nem hívják meg. Aztán az is megmosolyogni való (enyhén szólva), hogy egy objektum létrehozása határ­időről határidőre csúszik, hó­napok, félévek, évek múlnak el, de az avatás, az aztán olyan nagy cécóval zajlik le, mintha itt pirulásra sen­kinek oka nem lenne. Elég hosszú újságírói tény­kedésem alatt k é t esetben kaptam - avatásra — olyan meghívót, amelyen fel­hívták szíves figyelmemet — számszerűen közölve — az ünnepi vacsora árára. (A mellékelt csekken szívesked­jék befizetni.) Tisztességes ügy. De van más mód is. Elkészült a „mű”, lépjünk be az új csarnokba, sorakoz­zunk fel az új út mentén, koc­cintsunk egy pohár borral vagy konyakkal, és szép csendesen be kell indítani a gépeket, valaki vágja el az út fölé kifeszített szala­got, haladjon át az első au­tó és az első gyalogos ... Egyszerű, nem? Rab Ferenc Bezártak az építőtáborok D. i. Minden kisgyereket

Next

/
Thumbnails
Contents