Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-25 / 232. szám

1979. augusztus 25., szombat Dunántúli napló „A gyermek világa” Kiállítások, játékos foglalkozások Szeptember 17. és 22. kö­zött ötödik alkalommal ren. dezik meg a képzőművé­szeti világhét magyarorszá­gi eseménysorozatát. Az idei világhét mottójaként — a gyermekek nemzetközi éve jegyében — ;,A gyermek vi­lága” jelmondatot válasz­tották, s ezúttal a világhét minden rendezvénye a leg­ifjabb korosztály vizuális nevelését, a gyermekek ké­pi kultúrájának gazdagító, sát célozza. Képző- és ipar­művészek — festők, grafiku­sok, szobrászok, keramiku­sok, belsőépítészek, ötvös- és textilművészek, formater­vezők — sokasága heteken, hónapokon át a legkülön­bözőbb pályázatok kereté­ben fáradozott: ötleteket, ja­vaslatokat dolgoztak ki ar­ra, milyen módon és esz­közökkel járulhatnak hozzá a vizuális nevelés hatékony­ságának javításához. E gondolathoz kapcsolód­va országszerte számos te­lepülésen rendeznek kiállí­tásokat, a témával foglal­kozó ankétokat, szakmai ta­nácskozásokat, játékos gyer­mekfoglalkozásokat, vetélke­dőket és elsősorban az ün­nepeltek — a gyermekek — részvételével közönség—mű­vész találkozókat. A hazai események központi megnyi­tó ünnepségének színhelye a Műcsarnok lesz, ahol szeptember 12-én délelőtt nyitják meg „A gyermek vi­lága" című, nemzetközi vi­szonylatban is egyedülálló kiállítást, melynek résztve­vői — a gyermekek és a művészek — társalkotóként mutatkoznak be. Buffalo Bill és az indiánok Nem túl szívesen védem a világ egyik legkifinomultabb, legmanupulatívabb filmgyár­tóinak, az amerikaiaknak egyik új művét, mert bizony bukás­számba ment a bemutatója: a közönség tömegesen hagyta el a Park mozi fedetlen nézőte­rét. Az első nagyobb hullám a harmadik műszaki hibánál tódult ki a kapun, s a vetítési fogyatékosságok igazán nem lettek beépítve a film drama­turgiájába. Mindamellett meg­győződésem, hogy a Buffalo Bill és az indiánok című film nem a kertmozikba való, még­ha címe sok derék izgalom­kedvelőt ösztökélt sorbaállásra a pénztár előtt, s hogy jó film. Buffalo Bilit néhány tízfillé­res ponyvából, Arthur Kopit drámájából és most az ennek nyomán készült filmből van szerencsém ismerni. Tehát, egy bizonyos William Frederick Cody 1846-ban született lowá- ban. Huszonkétévesen elvál­lalja, hogy ellátja élelemmel az éhező vasútépítő munkáso­kat: megöl 4280 bölényt (buf­falo). így ragad rá a „Buffalo Bill” név. Huszonháromévesen már nemzeti hős, mert egy Ned Buntline nevű író ponyvaregé­nye hőséül választja. Közel negyvenéves, amikor „Buffalo Bill vadnyugati revüje” meg­tartja első előadását. Két év múlva Ágaskodó Bika, a sziúk főnöke csatlakozik a revühöz, s egy évig szerepel benne. 1890- ben Ágaskodó Bikát lemészá­rolják, nem sokkal utána az in­diánok ezreit. Végérvényesen befejeződött Amerika meghó­dítása. Erről szól a dráma és a film, s arról, hogy Buffalo Bill sze­mélyében egy hazug mítosz tel­jesedett ki a fehér ember fel­sőbbrendűségéről. Egy olyan mítosz, amely megmagyarázza és glorifikálja az indiánok ki­irtását, amely dicsőíti a fehér amerikai férfi gondolkodás- módját, életvitelét, s hogy ez a mítosz mennyire beivódott a világ köztudatába, jelzi a tá­vozó közönség is: nem hagyja, hogy a csúf indiánokról és a jó fehér emberről szóló legen­dát lerombolják benne — in­kább nem nézi végig a filmet. Hiszen nem éppen kellemes felismerni — belátom —, hogy erősnek, nemesnek, bátornak tartott gyerrekkori hőseszmé­nyünk nem más, mint egy mes­terségesen előállított cirkuszi figura, aki eljátssza a hatalom által rá osztott szerepet. Rá­adásul még a politika és a szórakoztató ipar kapcsolatai­ról is fellibbenti a fátylat. Persze abból, hogy kertmo­ziban rossz feltételek között ve­títik a filmet, s hogy nem azok váltottak rá jegyet, akiket tu­lajdonképpen érdekelne, mesz- szernenő következtetéseket nem szabad levonni: sem filmfor­galmazásunk helyzetéről, sem a moziközönség értékrendsze­rérői. Bízom abban, hogy meg­találja a filmet valódi közön­sége is. Bodó László név egykor fémjel, hangszere márka volt, ahogyan a Zsolnay­porcelán, vagy a Littke- pezsgö. Az Angster-orgona is itt készült Pécsett, leg­utoljára a mai Déryné ut­cában, c Háziipari Szö­vetkezet helyén. A hiteles orgonagyárct 1948-ban ál­lamosították, pontosabban: megszüntették. Faipari gyár lett, ahol a széklá­baktól a koporsóig min­denfélét készítettek. Az egykori termékek, az Angster-orgonák viszont ma is élnek. Falusi templomoktól a koncerttermekig; kis és nagy orgonák, országszerte és Euró­pában is sokfelé. Pontos szá­mot nem ismerünk, de 1000— 2000 között lehet a 80 év alatt készült orgonáik száma. Eze­ket neves orgonaművészek és a zenetörténet egyaránt a lég­értékesebbek — pí. Silbermann, Cavalie-Coll-, Merklin-, Angs­ter-orgonák — közt említik. Mi maradt mindebből a köz­tudatban? A név, a fémjel né­hány zeneértő-orgonarajon- gó kivételével ma már senki­nek nem mond semmit. Pedig értékes ipartörténeti-hangszer­Fémjele: Angster Készülő könyv a pécsi orgonagyártás történetéről Mire építhet a közművelődés ? Mozsgó és vonzáskörzete címmel komplex vizsgálatot kezdett meg a tavasszal a Ba­ranya megyei Népművelési Ta­nácsadó. A hónapok óta fo­lyó munka tulajdonképpen nemcsak a község közművelő­dési lehetőségeit akarja feltár­ni, hanem választ akar adni egy sokszor felvetett kérdésre is: mivel foglalkozzanak a népmű. velési tanácsadók. Ez az in­tézménytípus tudniillik nem ku­tató, nem gyakorlati bázis, és az sem célja, hogy pusztán szolgáltatásokat adjon a köz- művelődési hálózatnak. A ba­ranyaiak most elkezdtek vala­mit, amivel választ lehet talál­ni erre a kérdésre is. Széles­körű külső munkatársi gárdát szerveztek Kerényi Gábor, a Népművelési Tanácsadó fő­előadója vezetésével. A kutató- csoport vállalta, hogy az ap­rófalvas Baranya egy jelleg­zetes körzeti központjában, Mozsgón, és a hozzá tartozó három községben felmérje azt a társadalmi, kulturális bázist, amire a közművelődés építhet. Ezt a kutatómunkát a Bara­nya megyei Népművelési Ta­nácsadó fogja össze és irá­nyítja. program Mozsgón A mozsgói program persze nem úgy kezdődött, hogy a népművelési tanácsadónak kerestek munkát. A közműve­lődés intézményrendszere és tudománya régóta kutatja azt a közeget, melyben a közmű­velődés él, melyben élnie kell. Hasonló feltárást végeztek már Üjpetrén, s ennek az iránynak további erősítéséről van szó Mozsgón is. Az is tény, hogy a társadalomtudományok terén folyt már sokféle kutatás, fel­mérés falvakról, városokról, üzemekről, egyes rétegekről. A mozsgói munka elsődleges célja, hogy a konzekvenciákat mielőbb beépítse a gyakorlat­ba, s a kutatási eredmények alapján konkrétabban és tu­datosabban szervezze meg az adott terület közművelőé isi munkáját. Két alapvető módszer, a társadalmi néprajz és a szo­ciológia módszereivel folyik a kutatás — összekapcsolva két olyan tudományágat, mely ál­talában egymás mellett, egy­mástól függetlenül vizsgált bi­zonyos közösségeket. Jelen esetben a társadalmi néprajz által felvetett vagy nyitva ha­gyott kérdésekre éppen a ma társadalmi közegét vizsgáló szociológia módszereivel kere­sik meg a választ. A Népművelési Tanácsadó által szervezett tizenhét fős kutatógárdát néprajzzal, ne­velésfilozófiával, szociológiá­val, régészettel, ideológiai kér­désekkel foglalkozó szakem­berek adják. Az ő munkáju­kat segíti a hat népművelés­szakos főiskolai hallgató, aki e munka keretében végzi nép­művelési gyakorlatát, és szak- dolgozatának témáját is az itt felmerülő kérdésekből me­ríti. G. O. történeti emlékünk lehetne, leg­alább ennyi, ha ismernék. Ez ösztönözte a Pécsi Ta­nárképző Főiskola adjunktu­sát Fonay Zsuzsát arra, hogy a Pécsi Akadémiai Bizottság pályázatára megírja az Angs- ter-orgonagyártás történetét a kezdettől (1867.) 1918-ig. A pályamunka most a Levél­tári Évkönyvek sorozatban — bőséges illusztrációs anyag­gal — megjelenik. A szerző feldolgozza az orgonagyártás viszonyait a XIX. században; a pécsi gyáralapítás történetét; a termelési módokat, a gyár­tási folyamatot, a típusokat, a pécsi orgonákat. Közöttük külön is foglalkozik a gyár­alapító, Angster József első orgonájával, amely 1869-ben készült el a pécsi izraelita hit­község megrendelésére, az újonnan fölépült zsinagógába. Angster első művét párizsi ta­nulmányútja után, a legmoder­nebb francia orgonaéoítési technika alkalmazásával készí­tette el. A megrendelők így biztatták: „Készítsen nekünk egy jó orgonát, és mi önnek jó reklámaivá válunk.” A mű va'ó- ban kedvezményes áron ké­szült el, de mint Anqster maga följegyezte naplójában, ezt nem volt oka megbánni. A zsidó templom orgonájával meg­alapozta jó hírnevét, a meg­rendelések özönleni kezdtek hozzá . .. Angster József alakja külön is megérdemel néhány gondo­latot. Baranyában született, (Kócsfalun), Mohácson hallott először orgonaszót, s ez olyan hatással volt rá, hogy később, vándorló asztalosle­gényként már tudatosan keres föl Bécsben egy orgonoépítő mestert. Tudatosan tanul meg itt franciául, s indul tovább Párizsba, ahol Cavallie-Coll, neves műhelyében tanul. Innen tér haza, s telepszik le Pécsett, elindítva az orgonagyártást. Ebben kora legújabb technikai és hangszínbeli újításait al­kalmazza. Az első orgonákat harmad-negyedmagával saját maga készíti, a századforduló tájt már mintegy száz mun­kással dolgozik. Szakkönyvet ír Az orgona története, lénye­ge és szerkezete címmel. Ca­vallie-Coll hírneves tanítványa egyre több megrendelést kap. Egyik legnagyobb műve a bu­dapesti bazilika orgonája. A kalocsai székesegyház orgoná­ját Liszt Ferenc is nagy élve­zettel és elismeréssel szólaltat­ja meg. Nyilván, hiszen Angs­ter mindenkor figyelemmel kí­séri a kor zenei ízlésének és uralkodó stílusának jegyeit. A romantikus hangzást éppúgy, mint a barokk zene követel­ményeit. Ugyanakkor a szak­mai továbbképzés sem isme­retlen, sőt alapkövetelmény Angster gyárában. Szakmun­kásait, munkavezetőit Svájc­ba, fiait orgonaépítő munkás­ként európai körútra küldte, hogy a cég lépést tarthasson a mindenkori legmodernebb technikával. Generációkat ne­velt. így lett mindenkor ver- senykéoes márka az Angster né/. Halála után fiai. unokái folytatták a szakmát, felépítve sok ma is neves hangszert, egyebek között a szegedi dóm öt billentyűsoros orgonáját, amely hosszú ideig Közép-Euró- pa egyik legnagyobb orgoná­jának számított. Sajátosan szép hangzásuk élő valóság. A pécsi orgona­gyártás a múlté .. . Ma isme­reteink szerint Budapesten mű­ködik egy orgonagyártással is foglalkozó üzem. Itt még dolgozik néhány öreg mester, aki Angster gyárában tanulta meg a szakmát. A megrende­lés ma sem kevés, az orgona­muzsikának reneszánszát éljük. De bizonyos gyártási folyama­tokra már külföldről kell meg­hívni szakembereket... Ta­lán ez vezette a Zenetudományi Intézetet, amikor megbízást adott valakinek, hogy szakfel­méréseket végezzen az egy­kori Angster-technológia rög­zítésére, megőrzésére. Menteni, ami még menthető . . . Ilyenkor a laikus fölsóhajt: vajon nem érné-e meg nekünk, hogy a Pick, a Zsolna/, a Tau­rus és mások mellett ismét márka legyen az Angster is? Nem tudom . . . Azt viszont igen, hogy Pécsnek vannak adóssá­gai. Egykori, lakásokba beépí­tett házi orgonák felkutatásá­ban; egy érdekes, ipartörté­neti Angster-szoba (terem?) kialakításában. De legalább egy emléktábla elhelyezésében, a Déryné utcában, vagy a Felsőmalom utcában, ahol az első Angster-orgona elkészült, éppen most száz évvel ezelőtt. Wallinger Endre 1 M előtti­Kiálts, varos A történelmi drámák, úgy hiszem, különösképpen vonzzák a nézőket. Talán a nagy több­séget a látványos, tömegmé­szárlásokkal tarkított, kalan­dos történelmi filmek emléke okából inkább. De még ebben a vonzódásban is van egy po­zitív vonás: a múltunk iránti érdeklődés. Ugyanakkor persze a történelem tálalásával évti­zedekre el lehet torzítani egész generációk látását, egy-egy ha­misan ábrázolt történelmi ese­ményről szóló, tömegsikert ara­tó filmmel jobban el lehet lep­lezni az igazságot, mintha semmit se mondtunk volna ró­la. Mindezt azért bocsátottam előre, mert Szabó Magda Kiálts, város című drámájából készült tévéjáték (rendezte Hajdufy Miklós) azon szeren­csés esetek közé tartozott, cmelyek egyesítik magukban a tömegigény és a történelmi­esztétikai igény kielégítését. Más szóval ez azt jelenti, hogy Szabó Magda darabja elég ér­dekes. fordulatos és izgalmas ahhoz, hogy sokak érdeklődé­sét felkeltse, de értéke te-mé- szetesen nem csupán fordula­tosságában rejlik. Igazi prob­lémákat, igazi drámai helyze­tet emelt ki a történelem gaz­dag mélyvizéből a darab, s ezt élő figurákon át, emberi sor­sokon át tudta hitelesíteni. A Kiálts, város egyfelől Deb­recennek, az író kedves váro­sának állít szép emléket. Más városoknak bizonyára ugyanígy építhetőek lennének dráma-em­lékművek, hiszen a történelem mindenütt létrehozta a maga konfliktushelyzeteit, kitermelte a hősi helytállás példáit, a sor­sukat, feladatukat vállaló hő­söket. De nyilván minden vá­ros esetében más és más ké­pet nyernénk. Debrecennek az jutott a történelem feladatai­ból, hogy falak nélküli, de erős vára legyen a sokat üldözött protestantizmusnak, hogy pol­gárait, a szorgalmas mester­embereket, a viharos időkben, dúlásokban, az országot fel­szabdaló idegen erők rablá­saiban megvédje, oltalmazza, a polgárokat, a dolgozó embe­reket tehát, vagyis mindazt, ami a háborúkban és népirtá­sokban is továbbviszi, egyálta­lán lehetségessé teszi magát az emberi életet. Ha ilyen szi­getek mint Debrecen, nem maradtak volna, nem tudhat­juk, mivé lett volna az ország. Logikus persze, hogy egy „fa­lok nélküli vár” csak nagy kompromisszumok árán tudott fennmaradni ezekben a nehéz időkben. És az is logikus — sajnos —, hogy az önmagát védelmező új hit nagyon ha­mar beleesett azok hibájábo, akik ellenében eleinte igazsá­gát üldözöttsége biztosította, hogy ugyanolyan türelmetlen és merev lett más hitekkel szemben, mint amit korábban scját kárára másoknál tapasz­talt. Ebben az önmagában is konfliktusos, nehéz helyzetben egy igazán kiélezett szituáció elegendő, s máris kész a drá­ma. Ez a motívum Borzán Gás­pár mártíromsága, illetve a fő­bíró belső küzdelme apai ér­zelmei, tisztesség érzete, esküje és a lehetőségek között. A küzdelem kettős életáldozattal végződik. Ketten föláldozzák magukat de a város megma­rad. Áldozatokon át, emberi boldogságok, életek árán is így él tovább a történelem. H. E. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents