Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-24 / 231. szám

1979. augusztus 24., péntek Dunántúli napló 3 Az állami élet fejlődésének 0 Az állam megnövekedett szerepéről és jelentőségéről, mint szocialista fejlődésünk je­lenlegi szakaszának feltétlen szükségességéről szoktunk be­szélni. Mit kell ezen érteni? — Az állam feladatainak bármelyikét is nézzük, bőséges bizonyítékot találunk e megnö­vekedett szerepre. Nézzük pél­dául a gazdasági építés funk­ciójának főbb időszerű felada­tait. Kitűzött célunk, hogy gaz­daságilag fejlett országgá vál­junk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha bővülnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai, gyara­podik a nemzeti vagyon, emel­kedik népünk életszínvonala. A termékszerkezetnek a központi fejlesztési programok, a re­konstrukciók és a vállalat kez­deményezések alapján kedve­zően kell változnia. A mező- gczdaságban el kell terjednie a korszerű technikának, az iparszerű termelésnek. E nagy jelentőségű célkitűzések meg­valósításában elengedhetetle­nül szükség van az állam terv­szerű gazdasági-szervező, sza­bályozó szerepére. De még konkrétabb példát is lehet mondani. Napjainkban a kör­nyezetszennyezés veszélye a tu­dományos-technikai fejlődés következtében olyan mértékű­vé vált, amely csak az állami eszközök teljes „fegyvertárá­nak" bevezetésével hárítható el sikeresen. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában növekszik a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok, valamint a társadalmi szerve­zetek önállósága. A szocialista állam fontos felelőssége és fel­adata annak biztosítása, hogy c nagyobb önállóság az össz­társadalmi érdekekkel minden­kor összhangban legyen. A párt vezető szerepének maradéktalan érvényesülése, az állampolgárok részvétele a közügyekben, az országgyűlés és a tanácsok, valamint a szakszervezetek és más társa­dalmi szervek ellenőrző tevé­kenysége biztosítja, hogy szo­cialista államunk működésé­ben egyszerre és egyenlő mér­tékben szélesedjék a szocia­lista demokratizmus, valamint a munka szakszerűsége, szer­vezettsége és hatékonysága. Jogalkotásunk és az élet 0 A jogi szabályozás az álla­mi irányítás alapvető eszköze. A jogalkotás és a jogalkalmazás hazánkban mennyire felel meg e követelményeknek? Hogyan ítéljük meg a szocialista törvé­nyesség érvényesülését Magyar- országon? — Az előző kérdésre adott válasz megalapozza azt a kö­vetkeztetést is, hogy a szocia­lista állam funkcióinak meg­valósítása szempontjából nagy jelentősége van a társadalmi­gazdasági viszonyok célszerű szabályozottságának. Ennek megfelelően az elmúlt években dinamikus jogalkotási tevé­kenység jellemezte az erre fel­jogosított állami szerveink munkáját. A legjelentősebb társadalmi viszonyokat, vala­mint az állampolgárok alapve­tő jogait és kötelességeit a legmagasabb szintű jogszabá­lyok, az országgyűlés által al­kotott törvények szabályozzák. Az érvényben lévő több mint ötven törvénynek a felét pár­tunk X. kongresszusa óta al­kotta meg legfelsőbb államha­talmi és népképviseleti szer­vünk. Egy kis túlzással azt mond­hatjuk, hogy jogalkotásunkban az elmúlt 8—10 esztendőben a fordulat évét követő átalakulás méreteihez hasonló fejlődés ment végbe. Mindebből az is következik, hogy a jövőben jogrendszerünk — különösen a törvényi szintű jogszabályok te­rén — nagyobb stabilitásával lehet számolni. Jogalkotásunkat összességé­ben kedvezően jellemző kép sem takarhatja el azonban, hogy az alsóbbszintű jogsza­bályok terén problémák mutat­koznak. Különösen a körleve­lek, irányelvek, állásfoglalások időszerű kérdései Interjú Rácz Sándor elvtárssal, a Központi Bizottság osztályvezetőjével — és más hasonló elnevezésű rendelkezések — nagy száma zavarja, nehezíti a végrehajtó szervek munkáját. A jogalko­tás minőségének további javí­tása mellett biztosítani kell, hogy ezek száma csökkenjen és ne akadályozói, hanem ere­deti rendeltetésük szerint, az irányítás hatékony eszközei le­gyenek, segítsék a jogalkalma­zók munkáját. Társadalmunkban alkotmá­nyos alapelv, hogy a jogok ér­vényesülésének feltétele a kö­telességek teljesítése. A jogok és a kötelességek egysége tár­sadalmunk demokratizmusá­ban gyökerezik és egyben jel­lemzője is annak. A szocialista törvényesség további szilárdí­tása feltételezi, hogy az állami és az állampolgári fegyelem tovább erősödjön, legyen még szorosabb kapcsolat a jogok érvényesülése és a kötelessé­gek teljesítése között. Oz állami élet korszerűsítése O Az állami munka egyszerű­sítése és korszerűsítése fontos politikai és közhangulatot for­máló tényező. Közismertek az erre vonatkozó elvi állásfogla­lások. Összességében hogyan értékelhető a végrehajtás eddigi helyzete, milyen mértékben sike- iült ezen a téren eiöbbre jutni? — Az állami munka további egyszerűsítése és korszerűsíté­se fontos, politikai jelentőségű feladat. Az utóbbi időben több intézkedés történt. Erősödtek a korszerűsítési törekvések, szá­mos kezdeményezés született mind a minisztériumoknál, mind pedig a tanácsi szervek­nél. Valamelyest gyorsult az ügyintézés, javult a kulturált­sága, csökkentek a nyilvántar­tási és adatközlési kötelezett­ségek. Ésszerűbbé vált az in­tézmények gazdálkodása, ke­vesebb lett a szervezeti párhu­zamosság. Ezen kívül folyamat­ban van néhány biztatónak látszó kísérlet, örömmel álla­pítható meg, hogy az állami szervek tevékenységében a szolgáltató, szervező, meggyő­ző típusú munka válik mindin­kább uralkodóvá. Mindamellett nem lehetünk elégedettek. Az eddigi ered­mények összességében elma­radnak a párt- és állami ha­tározatokban megfogalmazott céloktól és az élet által tá­masztott mind magasabb kö­vetelményektől. A korszerűsítés és egyszerűsítés még mindig nem vált a vezetői tevékeny­ség szerves részévé. II tanácsok önállósága 0 Az össztársadalmi és a he­lyi célok megvalósitásának fon­tos feltétele a tanácsok népkép­viseleti-önkormányzati és állam- igazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önál­lóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalé­kok? — A tanácstörvény 1971-ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsoknak népképviseleti­önkormányzati és államigazga­tási szervként való meghatáro­zása helyesen fejezi ki az államszervezetben elfoglalt he­lyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedve­zően befolyásolja nemcsak a helyi, hanem az össztársadal­mi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönöz a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményezőkész­séget és a társadalmi erők jobb összefogására késztet. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állíta­nánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munká­ját tekintve maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle jogos igényt nem minden ta­nács rangsorolja helyesen, ese­tenként indokolatlan helyi ér­dekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irá­nyítás erősítését szolgáló in­tézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfe­dezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”, ha a tanácsok önállóságának to­vábbi növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a taná­csok eddigi munkájának jó ta­pasztalatai és időszerű felada­taink lehetővé, egyben szük­ségessé teszik, hogy társadal­mi, gazdasági céljainkkal össz­hangban — a tanácstörvény adta keretek között — tovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Mi van napirenden? I 0 Az elmondottak alapján a I központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napi- I renden? — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősí­tése c feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munká­jába való indokolatlan beavat­kozást a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önál­lóságot sértő körlevelek szá­mának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végre­hajtás feltételeivel számoló meghatározása és a követke­zetes, segítő számonkérés ré­vén kell, illetve lehet a köz­ponti irányítás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást ke­resztező, valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fo­kozását, a helyi tartalékok to­vábbi feltárását, az össztársa­dalmi és a helyi érdekek har­monikus érvényesítését. A köz­ponti irányítás és a helyi ön­állóság egyidejű erősítése te­hát nem egymást kizáró fogal­mak. Fokozatosság, következetesség 0 Gyakori beszédtéma az or­szág közigazgatási területi be­osztásának reformja. Van-e alapja az ilyen feltételezések­nek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben, a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alap­ja lérejött — 2978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezd­te meg munkáját. Jelenleg a községi tanácsok száma 1429, a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szinten ma már válasz­tott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a kö­zépszintű területi igazgatás fel­adatait. A városok növekvő po­litikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a városkör­nyéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 köz­ségi település kapcsolódik ma már ebben a formában a vá­rosokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében össz­hangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi kö­vetelményekkel. A jövőben az adott közigazgatási területi be­osztás keretei között a munka színvonalának emelésére kell az erőket összpontosítani. Természetesen kisebb mérté­kű változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben néhány újabb közös községi tanács vagy városkör­nyék szervezésére, várossá nyil­vánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Rákos Imre Detroitból érkezett... Jó hírünket keltik A fogorvosi IS vagy fél tucat ember üldögélt Ám a szokástól eltérően nem a régi folyóiratokat nézeget­ték, hanem akarva-akaratlan egy hústorony férfi szüntelen megjegyzéseire és életrajzi szemelvényeire figyelték. A hosszú aranyláncon nagy me­dált viselő ember közel lehe­tett a hetvenhez, de izmai majd szétpattintották színesen szegett fehér trikóját. Jó húsz év után Detroitból jött haza, és olyan gyermeki elragadta­tással beszélt minden „ittho­ni” dologról, hogy a jelenle- I vöknek már szinte sok volt. j Mindenekelőtt persze a ! kosztot dicsérte, mondván, ! hogy évtizedek óta nem evett ! olyan jóízűen, mint itt, az el­múlt napokban. Pedig Ameri­kában is állandó látogatója egy helyi magyar vendéglő­nek, ahol a honfitársak rend­szeresen együtt költik el va­csorájukat. De hát, az még­sem igazi — tette hozzá fátyolos szemmel, bár ez hall­gatóit egyáltalán nem hatotta meg. Az itthoni autózást is bá­multa, nem győzvén dicsérni az öccsét, aki most mindenü­vé sofírozza őt. Fantasztikus, milyen ördögi ügyességgel fu­rikáznak ezek a pesti autósok a szűk utcákon. Hogy tudnak vezetni! — hajtogatta elisme­réssel. Valaki ellenkezni pró­bált, mondván, hogy az ame­rikaiak köztudottan igen biz­tos kézzel ülnek a volánnál. Hiába. Ott nem kunszt —tolt félre minden kételyt az ame- ri'kás —, ez a művészet! Még hosszan ecsetelhetném, miként lelkendezett, de fölös­leges. Egyrészt, mert számo­sán vagyunk, akik találkoz­tunk mór a hazalátogatóknak ezzel a jellegzetes fajtájával. Egyszerűen azért, mert igen sokan és egyre többen jönnek mostanában haza, rökonokihoz, barátokhoz, temetőt és egyko­ri vendéglőt látogatni, cse­vegni, kicsit tűnődni, megille- tődni. Másrészt — és ezért nem folytatom az akaratlanul is ironikusra sikerült tudósítást — mindennek ellenére a leírtak­nak, tehát e jelenségnek a fele sem tréfa. Utazni, legalább időnként más tájakon, más emberek, szokások közepette forgolódni, igen sokunknak lelki szükség­lete. De az általánosnál is el­lenállhatatlanabb kényszer hajt benn ü n két vi ssza - visszatérn i oda, ahol, ha nagyon-’ agyon régen is, sőt annál inkább, ifjú szívvel jártunk. Ahol sze­rettünk és szeretve voltunk, ahol barátok — és ellenfelek — vettek körül bennünket. is a Ha sokszorosa hozzánk érkezők tömege a ha­zalátogatókénak, mi érthető­en különös melegséggel vár­juk és fogadjuk azokat, akik hosszabb-rövidebb ideje in­nen származtak el. Nem mint­ha közömbös lenne számunk­ra, hogy a magyar hol bol­dogul, itthon-e vagy idegen­ben. Hanem mert, tudomásul véve az adott helyzetet, őszin­tén érdekel minket a sorsuk. És ez az érdeklődés használ nekik is, nekünk is. Nekik szá­mos esetben — és ez aligha ellentmondás — megkönnyíti egy másfajta élet elviselését, sőt a beilleszkedést. Mert a mi érdekünk is, hogy boldo­guljanak. Hogy tisztességet szerezzenek nevünknek. És -ne tépjék el a szálakat. Arról nem is szólva, hogy a hazaláto­gatók előbb-utóbb majd mind — új barátaik, családtagjaik, munkatársaik köréből — má­sok érdeklődését is fölkeltik hazánk iránt. Hát nem termé­szetes-e, hogy mind cseké­lyebb számú kivétellel, ők az elsők, akik, ha tehetik, jó hí­rünket keltik. Balog János Hogy tölti a napjait, anyuka ? A Hazafias Népfront köz­ségi bizottságai rendsze­resen figyelemmel kísérik a gyermekgondozási szabadsá­gon lévő édesanyák helyzetét. A népfrontbizottságok, a nő­bizottságok és a szülői munka- közösségek tagjaival sorrave- szik a gyesen lévőket és szemé­lyes beszélgetések, vagy kér­dőíves felmérések alapján igyekeznek kiszűrni azokat az észrevételeket, amik általáno. síthatók, amik számos édes­anya kérését jelentik. Legutóbb a Bólyi Nagyközségi Bizottság tűzte napirendre a gyesen lé­vők helyzetét. Bolyban jelenleg százhúsz édesanya van gyermekgondo­zási szabadságon. Közülük ket­tővel, Andorkó Ferencnével és Szabó Istvánnéval beszélget, tünk. Andorkóné, aki a Bólyi ÁFÉSZ szövödéjében dolgozott, a most 4 és fél éves Péterrel kezdte a gyest, de folyamato­san otthon maradt, mert közben megszületett kislánya is, Szil­via, aki most másfél éves: — Mikor Szilvi született, gon­dolkodtam, hogy visszamenjek dolgozni, vagy maradjak to­vábbra is itthon — mondja, — de ő sajnos csecsemőkorától Kismama-klub Bolyban gyakran betegeskedik. Végig­gondoltam, hogy milyen napok elé néznénk, ha egy hétnyi munka után két hétig vagy még tovább tartó táppénz kö­vetkezne, s ez így menne éve­ken át. Elsősorban Szilvi miatt nem mentem vissza, de talán a munkatársaimnak is így egy­szerűbb, hiszen tudják, hogy meddig nem számíthatnak rám. s addig másvalakit állítanak a helyemre. Szerintem ez jobb, mintha gyakran és egyik nap­ról a másikra otthon kellene maradnom gyermekápolási táppénzen. — Hogy tölti a napjait? — Be van osztva az időm. A délelőtt a háztartási mun­kával telik. Minden nap délre főzök, mert a férjem is hazajön ebédelni, s mellette mosok, ta­karítok, vagy vasalok. Kora délután a gyerekek pihennek, utána sétálunk, játszunk, — hamar eljön az este, a vacsora, a fürdés ideje. Azért magam­nak is szakítok időt, mert na­gyon szeretek olvasni. A könyv­tárból hozom a könyveket. Hét. végén moziba vagy a művelő­dési házba szoktunk menni. — Szinte figyelnünk kell ar­ra — folytatja Szabóné, — hogy a gyes évei alatt ne zárjuk el és ne egyoldalúsítsuk magun­kat. Amikor a népfront aktivis­tái megkerestek bennünket és megkérdezték, hogy érezzük magunkat itthon, mivel és ho­gyan töltjük napjainkat, el­mondtuk: nagyon jó dolog, hogy a szolgátlatásoktól kezd­ve a különböző művelődési le­hetőségekig minden rendelke­zésünkre áll. Talán egy kicsit jobban ki kellene ezeket hasz­nálnunk. Igaz, hogy ma már sok gyesen lévő nő is a patyo­latnál mosat, vagy például a Platán étteremből viszik az ebé­det, mint én is. Mi épp most alakítgatjuk a házunkat, sokmindent én intézek. Tanu­lok is, Pécsre járok, a keres­kedelmi szakközépiskolába. — Mit kértek a népfronttól? — Legtöbben a kismama­klub létrehozását. Gyermek- ápolással, neveléssel kapcso­latos előadások ezidáig is szép számmal voltak Bolyban, de nem rendszeresen. A klub keretében talán arra is lehető­ség lenne, hogy a gyermek- központú témákon kívül más hasznos ismereteket is kapjunk. Úgy tudom, a népfront a kéré­sek nyomán hamarosan meg­alakítja majd ezt a klubot. Mint a felmérést összegző jelentésből megtudtuk, a gyes­en lévők másik fő kérése a ke­reskedelmi ellátottsággal kap­csolatos. Annak elismerése mellett, hogy Bolyban minden fontos élelmiszer és ruhaipari termék kapható — nagyobb választékot szeretnének. Első. sorban bébi ételekből, bébi és gyermekruhákból, gyermekci­pőkből. Ezt a kérésüket a népfrontbizottság a tanácshoz továbbította . . . T. É.

Next

/
Thumbnails
Contents