Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-22 / 229. szám
1979. augusztus 22., szerda Dunántúlt napló 3 Olcsóbb az új kávédaráló, mint a régi javítása - Vándorolnak a mozgatható padok 10-046 Gyorsmosó szalon vagy felvevőhely? . m eszesen lakom, az egyik utcában" — így nevezte fyl meg magát az az olvasónk, aki telelonon egy tf' ” * nemrég létesült Patyolat gyorsmosó szalon miatt kereste meg szerkesztőségünket. Sérelmesnek találja, hogy a Fürst Sándor utcai átvevőhelyet modern pipere- gyorsmosást vállaló szalonná alakították. Mint elmondta, a környéken sok lakásban nincs fürdőszoba, könnyebbséget jelentett az ágynemű tisztittatása, de túlzottnak találja a gyorsasági felárat. Panaszával a Patyolat Mosoda Vállalathoz fordultunk: Kajdon Nándortól, a vállalat főmérnökétől kaptunk tájékoztatót: Körülbelül tíz éve egy Ibámyász nagygyűlésen vetették fel a meszesiek, hogy abban a városrészben is, o belvárosihoz hasonlóan, létesítsenek korszerű Patyolat szalont. Wieder Béla, a városi tanács akkori elnöke ígéretet tett o mosoda megvalósítására s a városi tanácsnak azóta is szívügye volt ez az ígéret. Több mint egymillió forinttal támogatta a tanács a Patyolatot az átalakítási munkálatokban. A vállalat nemrég nyitottameg a régi Fürst Sándor utcai felvevőhelyén a hatvan négyzet- méter alapterületű gyorsmosó szalont, amelyben o vegytisz- títás mellett legfeljebb háromnapos határidővel vállalnak piperemosást. Azonban ezzel az átalakítással azokat sem rövidítették meg, akik ragaszkodnak a kilós mosatáshoz. Mindössze két buszmegállóval odébb, a Mohácsi útnál működik egy Patyolat felvevőhely. MAZSA JÓZSEF telefonált a 17-928-as számon: „Meghibásodott a kávédarálóm. El. vittem a Megyeri úti szervizbe, ahol közölték velem, hogy a forgórésze rossz, javítása 232 forint. Meglepődtem, és elmentem egy újat vásárolni 200 forintért. Ez hogy lehet?" A VILLGÉP Megyeri úti szervizéiben a következőket mondták: Valóban drágább egy kó- védaráló javítása, mint dz új készülék, de így van ez a kenyérpirítóval — 150 forintba kerül, de egyik alkatrészét 152 forintért javítják, nem beszélve a munkadíjrál — és a kisebb robotgépekkel is. Ezeknek a háztartási eszközöknék a forgó részeit a gyártók nagy sorozatban, automatizált gépi berendezésekkel tekercselik, azonban a műszerész szakemberek a javításukat kisüzemi módon végzik, ami jóval költségesebb. LA1KÓ ERZSÉBET Pécsről, a Páfrány utcából keresett meg bennünket. Elmondta, hogy két porszívója van, de mégsem porszívózhat, mindkettő meghibásodott, de egyikhez sem kap alkatrészt: az Omega típushoz porszívóiéi kellene, míg az ETA 415-öshöz műanyag cső. Hol szerezheti be ezeket a hiányzó alkatrészeket? A BARANYAKER-nél kaptuk az információt: A BARANYA- KER Vállalat a budapesti RA- VILL Vállalattól szerzi be ezeket a cikkeket. ígéretet kaptunk, hogy beszerzik a két alkatrészt, s erről nemleges válasz esetén is levélben értesítik olvasónkat. Nyugdíjas olvasónk, aki nem adta meg a nevét és a címét, 47 négyzetméter alap- területű lakásban lakik feleségével és sokallja a melegvíz-dijat. Fenyvesi Dezső, a Pécsi Távfűtő Vállalat igazgatója elmondta, hogy nemrég jelent meg egy minisztertanácsi rendelet, melynek értelmében ez év augusztus 1-től minden lakásban annak alapterületétől függően számlázzák a melegvíz-díjat. Eddig az volt a gyakorlat, hogy akik 1972 előtt költöztek új otthonukba, azok személyenként, akik 1972 után kaptak lakást, alapterület alapján fizettek. Ezt a gyakorlatot most az egész országban egységesítette a rendelet. A következő hónapban e szerint viszik ki a melegvíz-számláikat Olvasónk jó néhány éve vásárolt szövetkezeti lakást, amikor arról tájékoztatták, ha lakását öt éven belül eladja, 37 000 forint állami do. tációt kell kifizetnie. (Ezt helyénvalónak tartotta, „nem kell üzérkedni".) Azonban letelt az öt év, s az illetékesek arról informálták, hogy csak akkor adhatja el a lakását, ha előbb 80 000 forint állami támogatást befizet. Miért kell 80 000 forintot lefizetnie a 37 000 helyett, ha meg akar válni lakásától? Dr. Éles Gyulánéhoz, a Pécs városi Tanács igazgatási osztályának lakásügyi előadójához fordultunk a kérdéssel; — valószínűleg az olvasó első tulajdonosa lokásának, s ugyan ez sem derül ki, de 1972 előtt vehette. Az ÉVM és a PM 1972-ben alkotott egy közös rendeletet arról, hogy a szövetkezeti lakásokat, melyek állami támogatással épülnék, öt éven belül csak az állami dotáció visszafizetésével adhatják el. Sokan egy-kél év múlva ad. ták el lakásaikat és több százezer forintot nyertek az üzleten, ezt a nyerészkedést előzte meg a rendelet, melyet 1974-ben módosítottak. E szerint a szövetkezeti lakások öt éven belül nem adhatók el, s öki 15 éven belül akar megválni a lakásától, az eladási ár 40 százalékát kell visszafizetnie. Csupán annyit kérdez egyik olvasónk, hogy tervezi-e a tanács Pécsett, a Vám utca déli oldalán járda és vízelvezető árok építését? A válasz is, melyet a városi tanács építési és közlekedési osztályától kaptunk, hasonlóképpen rövid: A városi tanács jelenlegi terveiben nem szerepel ezen a területen építés. „A Kodály Zoltán úti ABC- vei szemben levő oldalon télen voltak padok, most egy sincs. Nagyon furcsa, hogy télen le tudtunk ülni a buszmegállóban, most meg nincs pad. Máshol talán 3—4 Is van egy-egy megállónál" — méltatlankodott egyik olvasónk. Elöljáróban annyit, hogy a városban levő mozgatható padokat nem a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalót dolgozói hurcolják szanaszét önkényesen, hanem a 'lakók cipelik el a buszmegállókból. A vállalat szakemberei elmondták, hogy Pécsett körülbelül 1600 mozgatható padot helyeztek ki, többségüket o buszmegállókban, s az előző évektől eltérően ezeket a múlt télen kint is hagyták. Hozzájuk is naponta legalább 10—15 bejelentés érkezik padügyben, s minden alkalommal kimennek, a buszmegállókba visszarakják az elhurcolt ülőalkalmatosságokat. A héten a Kodály Zoltán úti ABC-vel szembeni megállóban felállítottak három padot, de hogy meddig maradnak ott, nem rajtuk múlik. A következő kéréssel is a Parképítő Vállalatot kerestük meg: Lvov-Kertvárosból érkezett a bejelentés, hogy az Etelka és a Regina utca közötti játszótér homokozója piszkos, kavicsos. A vállalat dolgozói kimentek, s a héten kicserélték a homokot, sőt a környékbeli játszótereken is felújították a homokozót. Németh Sándor Meszesről telefonált: Úgy értesült, hogy a Fekete Gyémánt téren, a tiszti lakások környékén levő óvoda kisajátította az egész teret, sőt a játszótér kellékeit is ide helyezik át, így o nem óvodás gyerekek kiszorulnak a játszótérről. A környék lakói szívesen építenének társadalmi munkában egy kis „dühöngőt” nekik. A Kertészeti és Parképítő Vállalattól kaptuk a tájékoztatót, hogy szó sincs a játszóterek óvodai kisajátításáról, s az óvoda udvarára délutánonként a többi gyerek is bejuthat. Sajnos a „dühöngő” építése társadalmi munkában nem kivitelezhető: csupán egy-egy kerítéselem kétezer forintba kerül, felállításuk, valamint a labdapályák aszfaltozása komoly szákipari munkát igényel. De ígéretet kaptunk, hogy a vállalat jövő évi terveinek összeállításakor figyelembe veszi a meszesiek kérését, s foglalkozik az ottani játszóterek fejlesztésével is. G. M. Kiss László, a lovas és ökrös szekerek faragója A két szoba minden szegletében egy kicsi parasztkocsi, mindegyik elé egy pár lipicai vagy arab ló szilvafából kifaragva. Tökéletesek a szekerek, vasból, alumíniumból; rézből a föllépő, a lőcs, a förhéc hat lyukkal, a saroglya, a förgettyű. A pacik is felszerszámozva, ahogy az életben, ahogy szokás volt fél évszázada Jászdózsán. Alkotójuk az 55 éves hajdani cselédpásztor, most már tsz-dolgozó, a Fejér megyei Mezőfalván: Kiss László. Amióta az eszét tudja, mindig farag és legszebb remeke mindig is a lovas kocsi volt. Egy pár ló, teljesen felkantározva és hozzá a szekér épp egy hónap alatt készül el a legaprólékosabb munkával. Napon szárítja a hét darab szilvafalécet, ebből pontosan kifutja a kocsi* és lóremek. Üveggel és smirglipapírral „megüvegezni", hogy tükörsima legyen a felületük, aztán 24 órán át oltott mészben áztatja, és így nyeri az egyöntetű sötét meggyszínt. Most ökrös szekereken dolgozik, de megformáz egy tanyasi házat gémes kúttá I és szénakupaccal együtt. Farag birka- és őzlábformájú kanászostornyeleket is: ezekért, hogy megvegyék, nyugatnémet, jugoszláv és osztrák turisták rendszeresen keresik fel. Mesterien fon kosarakat és köt be bütykös üvegeket. Bárkinek „gyárt", aki rossz cipőt, csizmát, eldobott táskát, varrógép- szijat hoz, ugyani* ezekből hasítja ki a megfelelő, megmunkálandó bőrt. Kiss László kisgyerek korától bottal jár, miközben tereli a nyájat. Majdnem mindegyik faragott lovát Szellőnek, vagy Rigónak szólítja és a fából formált emberkék a bakon Juliska és János névre hallgatnak. Cs. J. „Megszelídültek” a pécsi pincék A segítés öt éve öf évf* - 1974 au9usz* eve tus 22-én tartotta alakuló ülését az a tárcaközi bizottság, amelynek létrehozása döntő fordulatot hozott Pécs pincék elleni küzdelmében. Megszűnt a város magárahagyatottsága, hiszen a kormányzati szervek elismerték, hogy ez a patinás város egymaga nem lehet úrrá az őt sújtó természeti csapáson. A segítségnyújtás nem ennek a ténynek az elismerésével és egy új bizottság létrehozásával fejeződött ki, hanem a bizottságon keresztül a rendszeressé váló állami támogatásban. Az évforduló alkalmával ér. demes visszaemlékeznünk arra az 1974-es esztendőre, amely az akkor már évek óta tartó folyamat betetőzése volt. Pécs évtizedek óta hadakozott a pincéivel, amikor a 60-as évek második felében különböző urbanizációs hatások következtében elindult az az iszonyatos folyamat, amely mind jobban veszélyeztette a történelmi belváros létét. Sűrűsödtek a híradások a pincebeszakadásokról, a károk egyre súlyosabbak lettek, a veszélyhelyzet félel- metessége pedig fokozódott. A csúcspont 1974-ben volt. Nem múlt el nap úgy, hogy a belváros valamelyik pontján ne rokkant volna meg egy ház az alatta levő pince miatt, vagy ne szakadt volna le valahol az úttest. Az ostromállapot képét mutató városban akkor igen csekély volt a remény arra, hogy valaha is kiutat lehet találni abból a helyzetből, az innen-onnan elcsípett forintok a reménységnek még csak a sugarát sem villantották fel. A most fél évtizede megalakult tárcaközi bizottság a reményt hozta meg a reménytelenségben. Az alakuló ülésről szóló tudósítás adta hírül, hogy a bizottság rendkívül gyors tempót diktálva kezdte meg munkáját. Világos volt ugyanis: a késlekedés a város biztonságát veszélyeztetheti, emberéleteket veszélyeztethet Kiosztották a feladatokat s roppant rövid — mindössze egyhónapos — határidőt adtak arra, hogy olyan helyzetfeltáró javaslatot dolgozzanak ki, amelynek alapján állami támogatásért lehet folyamodni. A gépezet tehát beindult Igaz, eleinte nem a legolajo- zottabban mentek a dolgok, néha kételkedtünk is benne, hogy sikerül úrrá lenni a gondokon, nehézségeken, öt esztendő elteltével azonban azt láthatjuk, hogy az a széles körű összefogás, ami e bonyolult és szerteágazó feladattömegben megvalósult, eredményes volt. Közel félmilliárd forint összegű állami támogatást használt fel eddig Pécs a pincékkel kapcsolatos gondok felszámolására. Megszűnt a közvetlen életveszély, a város élete immáron biztonságos, az oly sok kárt — és gyakran félelmet is — okozó pincék „megszelídültek”. A legveszélyesebbek betömedékelve megszűntek ve szélyforrások lenni, a használ hatók megerősítve várnak új gazdára. Kiterjedt kutatómunka folyik a még rejtőző pincéit, üregek felfedezésére, az építés- földtani térképezés pedig, amely oly sokáig váratott magára, az üregképződés földtani okainak felderítésével, a további károk keletkezésének kívánja elejét venni. Jó ütemben folyik a város sokat károsodott közműhálózatának a felújítása, s ami d nem-létével okozta a legtöbb kárt: a nagy befogadóképességű csapadékcsatorna-hálózat is épül. A biztonságot szolgálják az újonnan épült utak is, amelyek nemcsak hogy elviselik az egyre növekvő forgalmat, de a jövőben sem okozhatnak meglepetést, hiszen alattuk már nincsen pince. Sokat tett ™[os “ gítséggel, de még korántsem ért a feladatok végére. Inkább azt mondhatjuk, hogy most már belátható közelségbe került ahhoz — becslés szerint még egy tervidőszakot jelent ez —, amikor véqre elboldogul a saját erejéből is. De mennyire más lesz akkor a saját erőre támaszkodni, mint volt még 1974-ben. A kettő közötti különbség is meggyőző erővel bizonyítja, hogy az öt év előtti kormányzati döntést követően a tárcaközi bizottság megalakulása új szakaszt nyitott meg Pécs fejlődésében. Hársfai István Szénakazalban keresik a tüt... E lőfordul, hogy feladott postai küldeményeinkről lefelejtjük az utcanevet vagy a házszámot, esetleg pontatlanul adjuk meg o címet. Ilyenkor a levél hosszú utat jár be, mielőtt eljut a tulajdonosához. A küldemény első állomása a cím szerinti kézbesítőhivatal. Itt beosztják járat szerint a levelet. A kézbesítő, miután meggyőződött arról, hogy a címzett ismeretlen, visszaviszi a postahivatalba a küldeményt Másnap reggel az indító feladata, hogy Inielőtt a kézbesítők kimenőének a területükre, az előző nap hibás címzés miatt visszakerült küldeményeket „studensalja". A levélen szereplő adatok alapján próbálja a kézbesítők segítségével megtalálni a címzettet. Nem egy esetben a feladó kilétevezeti nyomra a kézbesítőket,'hiszen a régóto ott dolgozó postások tudják, ki kivel levelezik körzetükben rendszeresen. Ha a címnyomozás nem vezet célra, visszaküldik a feladónak a levelet. Feltéve, ha az fel van tüntetve a borítékon. Ha nincs, a külföldről érkezett leveleket visszairányítják Kallódó levelek a küldő országba, a Magyarországon feladatiakat pedig eljuttatják Budapestre a 72-es posta hivatalba. Az ide került levelek sorsáról Budai Sándor forgalmi osztályvezető elmondta: — Az ország minden hivatala hozzánk küldi a „gazdátlan" leveleket. Itt igyekszünk különböző segédeszközökkel, c í m jég y zékekből m eg ál la p íta n i, ki lehet a címzett. Ezek irányítószám-jegyzékek, vállalatok neveinek rövidítése, boltok szám szerint feltüntetve, fiákbérlők névsora és a telefonkönyv alapján is kísérletezünk a tulajdonos azonosításával. Ha eredménytelen, akkor egy háromtagú bizottság felbontja a küldeményt és a levél tartalma alapján megpróbáljuk megkeresni a két fél közül legalább az egyiket. Szerencsésebb napokon 300—400 levélből 150—180-nak sikerül megtalálni a gazdáját. Sok esetben találunk a levélben utalást: egy telefonszámot, vagy esemény leírását, amelyből következtethetünk a feladóra vagy a címzettre. — Szénakazalban keresik a tűt... — Valóban, de érdemes, mert nem teljesen reménytelen. A posta statisztikája szerint Magyarországon naponta két és fél millió küldeményt adnak fel. Ezek közül az országban 1800—2000-nek pontatlan a címzése. Ebből a helyi hivatalok „studensolása" után a Budapest 72-es hivatalhoz már csők 300—400 kerül, s mindössze csak 150—200 darabnak nem sikerül megtalálni a címzettjét. — Mi lesz a gazdátlan levelek sorsa? — Letétbe helyezzük őket Az ajánlott leveleket egy évig, a sima leveleket 3 hónapig őrizzük. Ha addig nem jelentkeznék értük, a várakozási idő lejárta után megsemmisítjük a tulajdonos nélküli küldeményeket. Farkas János
