Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-21 / 228. szám

NYÁRI MAGAZIN ÉH| NYÁRI MAGAZIN Ifcl NYÁRI MAGAZIN 3ó szórakozás rossz időben A Balaton rendjén őrködve Viharban a nyolcvancentis víz is követelhet áldozatot Az ügyeletes szobájában vá­rok a siófoki vírirendészet pa­rancsnokára, amikor megcsör- ren a telefon. Csak félszava­kat hallok, de ez bőven elég ahhoz, hogy a hideg végig­fusson a hátamon: — Hol találták a holttestet? Igen, ,.. tehát az Ezüstpart.. másfél méteres víz... biztos, hogy ember volt? ... Jó, in- tézked úrik. Csütörtök, fél tizenkettő. A törzsőrmester, akár egy had­művelet irányítója, utasításokat ad a rádión, egy perc múlva már a jelzett helyszínről je­lentkezik két járőr csónak és a repülőgép: — Átkutattuk a területet, se­hol sem találjuk. — Keressék tovább, a beje­lentő nemsokára a helyszínre ér. A törzsőrmesternek szussza- násnyi ideje van, felém for­dul: — megtörtént, hogy vala­mi nagy, elpusztult halat vél­tek hullának, volt, hogy vala­ki egy fél görögdinnyében vél­te felfedezni a víz áldozatát. Pedig vaklármára nincs szük­ség, sajnos épp elég nyomás okunk akad a beavatkozásra. Eltűntről nem érkezett beje­lentés, délutánig sem találták meg az állítólagos holttestet, így hát remélhetőleg ez a riasztás ezúttal nem szaporítja a fekete statisztikát. Bár lassan vége a nyári nagy idénynek, a meleg még szép számmal csalja a vízbe a hűsölni vágyókat. És bár a propaganda számos eszköze szüntelenül harsogja a figyel­meztető szavakat, szigorú és állandó ellenőrzést tart a vízi- rendészet, idén többen lelték halálukat a Balatonban, mint a megelőző évek bármelyiké­ben. Július elsejétől augusztus 15-ig tizenhatan fulladtak a tó­ba. Közülük nyolcán azért hal­tak meg, mert felhevült test­tel ugrottak a vízbe, és szív­görcs végzett velük. — A statisztika is egyértel­műen bizonyítja, hogy a tra­gédiák elsődleges Oka a fe­lelőtlenség, meggondolatlan­ság - mondta Sztranyák Jó­zsef őrnagy, a Siófoki Víziren­dészet parancsnoka. — Szeret­ném nagyon aláhúzni: tudo­másul kell venni, hogy a me­teorológia sem csalhatatlan és a Balaton felett sajátos időjá­rási viszonyok uralkodnak. Ha egyszer a piros jelzést nem követi vihar, sokan a követke­ző figyelmeztetést már nem ve­szik komolyan — és rajtavesz­tenek. Az emlékezetes augusz­tus negyedik! vihar előtti este hajszálra ugyanolyan volt a légnyomás és a frontális zóna, mégsem lett belőle vihar. Más­nap meg 189 embert kellett kimenteni a két-két és fél mé­teres hullámok közül. — Azt is jó tudni, hogy a vízibicikli és a gumimatrac nem vízijármű. Ezeket akár sárga jelzésnél is könnyen fel­boríthatja a szél. Piros jelzés­nél ugyan a parttól 100 mé­terre még szabad fürödni, de ha délről fúj a 80—90 kilomé­teres sebességű szél, nagyon kevés ember tud olyankor part­ra vergődni. Nem egy példánk van arra, hogy nyolcvan cen­tis vízbe is belefulladtak. * A vízi rendészet Volvójának motorja felbőg, a csónak orra eltakarja előlem a láthatárt, majd a test ismét vízszintesbe helyezkedik és sebesen sik- lunk a zöld vízen. A járőrszol­gálatát teljesítő főtörzsőrmes­ter megjegyzi: — Ilyenkor kímélni kell a mo­tort. Persze, ha sürgős az út, ha emberéletről van szó, ak­kor amennyit bír a gép, úgy megyünk.- Gyakran kell a legna­gyobb sebességre kapcsolni?- Sajnos, elég sok a fele­lőtlen ember. Főleg a gumi- matracosok okoznak sók bosz- szúságot. Ha valaki nem tud úszni, és lefordul róla, többé már nem bír visszakapaszkod­ni rá. A főtörzsőrmester 17 éve folytatja a vízi mentőangyal és a szigorú rendfenntartó nem könnyű mesterségét. Jól ismeri ezt a nagyon szép, de legalább olyan veszélyes vizet. — Semmi értelme annak, hogy valaki egy kilométerre beússzon a vízbe. Menjen el a másfél méteres mélységig, ott elúszhat Zamárdiig és visz- sza. Ha elfárad útközben, le­állhat pihenni. De itt négy-öt méter mély a víz. Ha kifullad, pánikba esik, s ha nincs aki kimentse, akkor már csak há­rom-négy nap múlva halász­szák ki. Közben egy gumicsónak mel­lé kanyarodunk. Igaz, a meg­engedett távolságon belül van­nak, de hatan szoronganak benne, közöttük két kisgyer­mek. Az intő szóra az egyik férfi barátságosan visszamoso­lyog: — Bitte? Ha nem is perfekt a rendőr német tudása, gyorsan értenek a szóból és a sekélyebb felé veszik az irányt. Zamárdi előtt megáll a Vol­vo, a főtörzsőrmester magnót vesz elő, s a hangszóróból szabályismertetés, fürdőzési jó­tanácsok szállnak a strando­lok, napozók felé. Szántódig és vissza a sió­foki kikötőbe egyetlen szabály- sértővel sem találkoztunk. Le­het, hogy hatottak az intő példák? K. Gy. Látszólag olcsó szórakozás, hiszen egy játék mindössze két forintba kerül. De ha az ember már tizedszer, huszadszor teszi próbára az ügyességét vagy szerencséjét, könnyen, szinte észrevétlenül ürül ki a zsebe. Mindez persze ártatlan Fekete Péter Monte-Carlóhoz vagy Las Vegashoz képest, ám a SIÓ- TOUR sem panaszkodhat a sió­foki játékterem népszerűségére. Borús, szeles időben nem egy­szer megesett, hogy tíz-tizenkét­ezer forint értékben váltottak be kétforintosokat egy nap alatt. Júniusban költözött új helyére Bormúzeum Tízféle bor, parádés környezet Az egykori ünnepelt színész­nő, Gaál Franciska is bizonyára szívesen üldögélne szöllőskislaki villájának pincéjében az ácsolt tölgyfaasztalok melletti lócán. Nézné a falakon imbolygó gyertyafényt, kortyolgatná a 17- féle bogiári bor valamelyikét, s talán elégedetten bólintana nem is volt rossz ötlet ez a bor­múzeum. A Balatonboglári Állami Gazdaság tulajdona ma a vil­la. Fejedelmien szép park kö­zepén, alig öt kilométerre Bog­lártól, a szöllőskislaki domb te­tején áll a ház, melynek eme­letén a gazdaság oktatási köz­pontját, pincéjében pedig a bormúzeumot rendezték be. A falakon több száz évvel ezelőtt készült metszetek fotókópiái mulatják be a korabeli szőlő- művelést, a vitrinekben pedig az akkor használatos eszközök: oltókés, metszőolló, tátiké, kár­mentő, káforko (merítő), saj­tár (régiesen fertály) és a töb­bi. Palackokban sokfajta, jó­féle bor (a kiállított tárgyakhoz nyúlni tilos — sajnos), szemben pedig a boltíves pinceborozó, ahol ízes falatokat is kaphat a vendég, hogy jobban csússzon a bor. A déli parton nagyszerű ki­rándulási lehetőséget kínál Szöllőskislak. Elsősorban csopor­tos látogatókat fogadnak, akik igényeiket a Balatonboglári Ál­lami Gazdaságnál jelenthetik be. a korábban már szinte hírhedt­té vált játékterem, s itt a bel­városban, a háztartásicikk áru­ház mögött, nemcsak a körül­mények, hanem a vendégek is kulturáltabbak lettek. Italozás, dohányzás nincs, játék viszont annál több. Éppen a napokban kaptak négy új automatát Olaszországból, ezekkel együtt 24-re nőtt az elmés szórakozta­tó masinák száma. Van itt autó­verseny, kosárlabda, céllövölde, tv-tenisz, jó néhány flipper, s ha valaki nem sajnálja a ket­teseket vagy tízeseket, akkor a szerencsejátékkal akár kétezer forintot is nyerhet. Tudomásom szerint a főnyereményt még senki sem ütötte meg, bár or is igaz, hogy itt nem próbál­koztak a nyugaton máir jólis­mert ügyeskedéssel, amelynek módszerét természetesen ki kell hagynunk a bemutatásból. Egyéb ügyeskedés természe­tesen itt is előfordul. Az auto­maták ürítésekor rendszerint tö­mött zacskóra való 20 pfenni­gest, schillinget, cseh koronát; 20 párást találnak. A két főál­lású műszerész alig győzi az iramot, akad javítanivaló bő­ven. Nekik ez a szezon, ami­kor már a nyár vége közele­dik. k. gy. Sziillíiskislakon Programok a Balaton mentén Képzőművészet: A balatonboglári kék és piros kápolnában augusztus 19-én nyílt meg Incze Judit szobrász- művész és Würtz Ádám grafi­kusművész tárlata. A kiállítások szeptember 30-ig tekinthetők meg. A balatonföldvári üdülőhelyi klubban somogyi népi díszítő- művészet remekeiben gyönyör­ködhetnek azarrajárók. Akiál­lítást a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum anyagából válogatták. A SIÓTOUR balatonföldvári, üdülőhelyi Klubjának program­ja: A zenei hetek keretében a KISZ Központi Bizottsága Rajkó zenekarának műsorát rendezik augusztus 27-én. Az Állami Bábszínház augusz­tus 28-án mutatja be a Kópé­mesék című műsorát. A Disco-klub augusztusban, minden héten szerdán, csütörtö­kön, pénteken, szombaton és vasárnap 19-től 23 óráig várja vendégeit. A Dél-balatoni Kulturális Központban: (Siófok) Augusztus 25-én szombaton este 8 órakor a Balaton tánc- együttes magyar folklórestje. 24-én este 8-kor: Kálmán Im- re-hangverseny. 27-én este 8 órakor: A XVIII—XIX. század kamarazené­je. (Antal Imre műsora) Bitte schön, diese Pofabe! Helmut! — sodor végig egy hong a balatonkiliti piacon és ettől pillanatra eláll a kereske­delem lélegzete, ott Siófok tö­vében. Mert a Brüahilda-forma hölgynek afféle germán katonai szopránja van. Csak engedel­meskedni lehet neki. Helmut te­hát arrafelé lép, ahová Brün- hilda mutatott és megveszi a kalocsai csipketerítőt — hat­száz forintért! Echte ungarische tsipke, echte ungarische kók- lerpreis! Helmut máskülönben rövidnadrágos, tejszőke német úr, soha le nem sülő lábszárral. Fttől a balatoni napsugárban olyan a járókája, mintha az előbb fejezték volna be Hel- muttal a csapdlecsacsit és Helmutkám mindig melléütött volna, reá a combjára. Más­különben direkte ezért a kalo­□hétfői csai térítőért hajókáztak át Fü­redről, nyolcvanketten. Ez volt az idei nyár egyik legtömöttebb sefthajója. Együtt bóklászunk a német vevősereggel a magyar nép­művészet árusoraiban. Ez a bóklászó séta felér egy nyelvé­szeti tanulmánnyal. Mert ahogy a zuglói vagy újpesti maszekok németül beszélnek — hát an­nak stílusa van. Aszongya pél­dául a fakanálárus: — Bitte schön, diese Pofabe! Tényleg, odapingálták a ka­nál mélyibe, hogy Pofabe! amit ha lefordíthatnánk szóról szóra, néhány őrmesterlelkű vevő igencsak veszegetné. A nagy víz mellett üdülő szőke hölgyek és urak azonban ezt az újpesti né­metséget — a Iá Istvántelki út! — udvarias kereskedő szokás­nak vélik. Ám német szakos ta­nárnak errefelé sétálgatni leg­feljebb doboz andaxinnal és két füldugóval lehet. Mindegy, az üzlet üzlet, a pénznek nincs szaga. Itt Siófok mellett, Ba­latonkiliti felé ezen a piacon bizonyára a baráti országok számos ifját ellátjuk eredeti óbudai Rifle farmerrel és a rostocki lányok is nyilván büsz­kén grasszálnak majd a far­merszoknyában, melyre oly ügyesen rávarrták a Wrangler- jelvényt valahol Magyarorszá­gon. Nézem a tányérokat. A nap­pal szembe tekintve gyönyö­rűek, de ha háttal a napsugár­nak nézzük, akkor kicsit mintha csáléra állna a tulipán a tá­nyér közepén. Sebaj, Erfurtban újdonság, örül majd neki a tánti. A köcsögök is szépek, csak nem szabad közelről meg­nézni. Néprajzszakos muzeoló­gusnak ez direkt ártalmas. Ide­gileg. Hát — ennyit a siófoki né­met piacról... Földessy Dénes tt

Next

/
Thumbnails
Contents