Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-19 / 227. szám
A Dunántúlt napló 1979. augusztus 19., vasárnap Kenyerünk - Bikáiról Mázsár Ferenc úgy száguldozik a vízmosta úton, miint profi autóversenyző. Emberma. gasságú kukorica övezi Itt az alsómocsoládi határban a szántóföldi utat, csak aimiikor a domb gerincére érünk, bontakozik ki a vidék: messze délen a Mecsek a tv-toronnyai, amott pedig a Bikali ÁM ami Gazdaság halastavai, még kicsit északabbra a bikaki templom tornya, aztán egy füzér új ház, az ifjúsági lakótelep. A Zsiguli száguldozva bukdácsol a göröngyökön, oz elsuhanó képek, mint gyorsan pergetett film szaladnak el a szélvédő előtt. Beszélgetni alig tudunk, a gépműhely vezetője a kocsira vigyáz, én pedig az idei betakarítás díszleteit nézem. Itt a diimbes-dombos északbaranyai földeken működő nagygazdaság ez évben is erősen megküzdött a termésért. A gépkocsi is csak a bravúrosan vezető Mázsár Ferencnek köszönheti, hogy négy keréken marad, a kombájnok -mégis képesek voltak a dombokra felkapaszkodni, a százmázsás monstrumok dolgozva haladtak itt. Mint minden esztendőben, most is nehéz volt oz aratás, ráadásul a szárazság miatt csak 42 mázsát takarítottak -be hektáronként, ötven re számítottak. A fagykár a gyümölcsöst tizedelte meg, a jég -meg a komlót verte tönkre. így mint. egy 11 milliós kár érte a gazdaságot. Persze nem sopánkodnak, s főleg nem ülnék ölhetett kézzel, Zámbó István, a gazdaság igazgatója azt mondja: isten áldásából nem élhetünk. A terméskiesést pótolják: a hal, a nyúl többet hoz, mint tervezték, a másod- vetések, a kukorica is reményt- ke-ltő ... Mázsár Ferenc csak úgy mellékesen mondja: — Látod, ott a kiserdő mellett azt a táblát? Itt volt tíz hold földünk. Egy lóval küszködtem itt, kocsit is nehéz volt húznia, hát még az ekét! Ma a „gazdaság ezüstgyűrűs mestere”, itt szerzett -szakmát, technikusi oklevelet, megbecsülést magának. Az aratási felkészülésből oroszlánrészt vállalt, most pedig már a kukoricabetakarításra készítik fel a gépeket. Bikaion — Észak-Ba- ranyában — sohasem volt könnyű az élet, ezer> a vidéken az emberek nagyobb gonddal kezelték mindig a földjeiket, ha a szekér nem tudott a dombra kapaszkodni, kosárral hordták fel a trágyát. Az állatot is nagyon szerették az emberek: erős, hidegvérű lovaik voltak, a bonyhádi ma- gyartarka tehén is híres vélt. Most pedig egész sor új szakmát tanultak. A halászat országos hírű, új termelési színvonalat jelent, csakúgy, mint a nyúl. A nemerői asszonyok szakmai tudása valóságos szellemi kincset jelent ebben az ágazatban. Még bent a gazdaság központjában beszéltem Valki Alajossal, az egyik legrégibb munkással. ötvennégy esztendős, s most éppen harminc éve dolgozik a Bikali Állami Gazdaságban. Amikor az első napon munkára jelentkezett a Valki Alajos földeken, még kinn voltak a báró búza-keresztjei. Nyolcán voltak — ökrökkel dolgoztak. Aztán lovakat kaptak, de még abban az évben traktorosiskolába küldték. — Akkoriban még augusztus 20-ra szerettük volna mindig befejezni az aratást, most meg a fiam -már el is felejtette. (A kis Lujzi ugyanis az egyik-legjobb kombájnosuk volt, az idén pedig előrelépett, brigádvezető, ő szervezte a munkát, amely mindössze 17 napig tartott, de tulajdonképpen csak négy -napot dolgoztak együtt, véve, máskor az eső megbénította őket.) Valki Alajos 14 évig trakto- rozott, aztán a műhelybe került, de ha kell, most is kószál, siilóz, ha szorít a cipő, mindent csinál, mindenhez ért, egyik munkáról a másikra megy. Az első gépe egy LANZ BULDOG volt, féltve őrizte, nyolc évig szolgálta.- Nagyon fontos, hogy a gépekre vigyázzunk, hiába von szép termés, ha nagy költséggel állítjuk elő. Most még terméskiesésünk is van, a kevesebbet feltétlenül kisebb költséggel kell betakarítanunk. Valki Alajos augusztus 20- án „a gazdaság aranygyűrűs mestere" címet kapja, Molnár Miklós főágazat-vezetővel egyetemben, mindketten alapító ta. gok, s mindketten -nagyon sokat tettek eddig a gazdaságért ... De ugyan ki -nem tesz itt sokat? Megpróbáljuk a kombájn-nyomon követni a gépeket, zabot takarítanak be itt az a-lsómo- csoládi határban, ifj. Valki Alajos és Szalai Ferenc dolgoznak itt, őket keressük az úttalan utakon. A Zsiguli néhány száz métert küszködik a zabföldön, aztán -mát csak gyalog kapaszkodunk a dombra. Térdünket veri a növény, tapossuk, aztán a síkos szárán csúszkálunk. A fiatalemberek valahol itt mentek előttünk a gépeikkel. — Ismerni kell a földet,-lehet az bár a legkiválóbb kom- bájnos is, itt kétszer annyi időt pepecselne, mint a mieink — mondja Mázsár Ferenc. — A jó helyeken -kell felkapaszkodni a dombra, minden hajlatot, horhost o természetének megfelelően aratni,, mert különben csak küszködés oz egész... Mázsár Ferenc öccse is kom- bájnos, bent a gépműhely előtt, a BIZON-GIGANT mellett beszélgettünk. A hatalmas piros gép ragyogott, panoráma ablakán porszemet sem lehetett látni. Mázsár László egyébként is azt vallja, hogy már a gép tisztasága is árulkodik, ő minden reggel nagy- takarítással kezdi a munkát. A huszonhat esztendős fiatalember 1970 óta dolgozik a gazdaságban, a szakmát is itt tonulta, az idei már a tizedik aratása volt A GIGANT fülkéjében kis műszert nézünk. Szemveszteségmérő. A zöld mező felső határában szabad a jelzőnék mozognia, ha pirosba ér, már sok a szem veszteség. Mázsár László azonban sokszor -kiszállt, megnézte milyen sebességgel haladhat. — Amúgy is kevesebb volt a termés, mint számítottuk, minden szemre vigyáznunk kellett. Közben felérünk a dombra, Mázsár Ferenc kissé zavarban van, nem találjuk a két zabot arató kombájnt. Itt o Bikali Állami Gazdaság és a mágocsi „Béke" Mgtsz táblái szinte összeolvadnak, erdők tarkítják a szántókat, vízmosások, dombok, völgyek . . . Hallgatózunk. Lehetséges, hogy o másik domb mögött vannak? — Olyan emberek -kellenék ilyen földekre, aiki-k szaggatják az istrángot. . . Gondolom a gépműhely vezetője a kombójnosbrigádra érti ezt, igaza lehet. A kis Lujzi még csak 26 éves, eddig minden évben oratott, most pedig már a szervezést is rábízták. Ö a KISZ-titkár, kicsit mindannyian saját munkájuk elismerésének tekintik, hogy éppen a kis Lujzit vitték ki a kubai VIT-re. Szalai Feri (valahol Itt lehet a dombok között, de hát már nem tudjuk követni, az autót rég elhagytuk a zabtáblán) 28 éves, de öreg -kombájnosnak számít itt az ifjúsági brigádban. Az idén először ugyanis -brigádban dolgoznak, egyforma 'bért -kapnak, de lemaradni sertki-nék sem szabad, viszont biztonságot ad a kombájnosoknak, mert ezen a területen kifoghatnak rosz- szabb, jobb földet, hiszen-nincs talán száz négyzetméternyi sima földdarab. ■ Bikái. Az -idén ki-lencszáz hektár búzájuk volt, a iku-kori- caföldjeik sem a legnagyobbak Baranyában, nem is o leg- nagyobb termést adják. Másutt is bizonyára sokat -küszködtek az idén, sok helyen talán szebb eredményekről lehetett volna beszámolni, de talán itt találtam -legjobban csokorba gyűjtve, milyen -nehéz -mindennapi kenyerünket megtermelni, mennyit kell gondolkodni és dolgozni, hogy ne isten áldá- sától-haragjától várjuk mindennapi kenyerünket... Lombosi Jenő Reichardték vállalása Két esztendővel ezelőtt nagy várakozás előzte meg Pécs-Bá- nyoüzemben a SOW—40 önjáró pajzs munkába állítását. A választás Reichardt Sándor brigádjára esett és Reichardték állták a szavukat: a külszíni próbák után az új berendezés és kezelőik is bizonyították, a bányász nem idegenkedik az új technikától, ha annak értelmét látja. A csapat június utolsó hete óta ismét a SOW—40-nel dolgozik és a nehéz körülmények ellenére is elérték a kitűzött teljesítményt. Sőt, az elmúlt napokban pártunk XII. kongresszusa, valamint hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulója tiszteletére a fejtési teljesítmény növelését, az önköltség, valamint a balesetek csökkentését vállalták. ♦ — Június húszadika óta dolgozunk az ötödik szinti tizenegyes telepi fejtésben, előtte három hetet vett igénybe a pajzs beépítése. Az üzemvezetés nyolctonnás tervet szabott egy emberre műszakonként, eddig sikerült elérnünk a kívánt teljesítményt. Ezen a munkahelyen elég nehéz körülmények között vagyunk — mondja Reichardt Sándor —, zavart a telep, nagymértékű a metánszennyezés. Úgy számítjuk, hogy a telep lefejtésével októberben végzünk. A nagyarányú metán- szivárgás miatt percenként ezerkétszáz köbméter levegőt nyomatnak a vájvégre. Tudjuk, hogy szükséges az igen intenzív szellőztetés, de műszak végére a nagy huzattól megfájdul a nyakunk és szinte alig látunk. Használhatnánk szemüveget, de állandóan bepárásodik, így inkább nélkülözzük. A hetvenöt fős brigád — amely kétszer nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet — tizenhárom éve dolgozik szinte változatlan összetételben, a korátlag az utóbbi időben valamelyest csökkent, hogy nyolc fiatal került a csapatba. A többiek átlagosan két évtizede dolgoznak a szakmában, így nem csoda, hogy ők ízületi bántal- makban szenvednek. Ennek ellenére, átérezve, hogy a szénre egyre inkább nagy szükség van, vállalták, az év hátralevő öt hónapjában tíz százalékkal növelik a napi termelést, húsz százalékkal csökkentik a baleseteket, az önköltséget, az anyagfelhasználást. ♦ Reichardték július elsejétől három műszakban járnak, folyamatos munkarendben dolgoznak. Ez nagyobb terhet ró valamennyiükre, hiszen korábban éjjel nem dolgoztak, de bíznak abban, hogy ha a munkakörülmények javulnak, elérik a húszszázalékos keresetnövekedést. Az első hónapban tizenkét százalékkal kerestek többet, mint amíg két műszakba jártak. Nink József is régi csapattag, húsz esztendeje dolgozik Ist- ván-aknán. — A család szempontjából furcsa, hogy.három műszakba járunk, kevesebb idő is jut rájuk. Havonta egy hétvégét tölthetünk itthon, az éjszakás hét után. Nem azt mondom, hogy agyon akarjuk keresni magunkat, de eddig nem hozhattuk haza azt a pénzt, amit vártunk. Nekem öt évem van visz- sza o nyugdíjig, csak bírjam egészséggel. A mostani tizenegyes telep fedője erősen zavart, nagy a nyomás, ezért lassúbb az előrehaladásunk. Gondolom, emiatt is szükséges a háromműszakos termelés. Azt mondják, hogy ötven méter után ketté válik majd a telep, a fekű is jobbá válik. A vállalás teljesítése nem csupán rajtunk múlik. Ha így lenne, mi kifordítanánk az egész készletet az aknaudvarra! De hát laza a homlok, így marófejet nem használhatunk, a technológia tulajdonképpen öszvér megoldás. Az az előnyünk, hogy nem kell visszarabolni, omlasztani. ♦ Azt mondja Pankovics István: mióta háromműszakoznak, nem győzi kialudni magát. Közel tíz esztendeje dolgozik a Reichardt- brigádban, mikor Béke-akna megszűnt, akkor került át PécsBányaüzembe. ♦ — A korábbi brigádot tulajdonképpen kettéosztották az új munkarend bevezetésével és nyolc ember került még hozzánk. A körülményeink sem mondhatók ideálisnak, a telep dőlése meghaladja a negyven százalékot. Emlékszem jó néhány évvel ezelőtt az ember szinte válogathatott, hogy melyik csapatba kerülhessen. Ist- ván-aknán ma mindössze négy fejtés működik, ezek adják az üzem termelését. Az ötödik szinten, a tizenegyes telep az első fejtés, közel két kilométerre vagyunk a rakodótól. Mi a SOW—40 beépítésének utolsó fázisában települtünk át az új munkahelyre, ahol a követelmények magasabbak, mint a hagyományos fejtésekben: azokhoz viszonyítva fejenként legalább másfél tonnával többet várnak tőlünk az üzem vezetői. Érzésem szerint, a műszakiak és a csapatvezetés között jobb kontaktusra lenne szükség, ez is elősegíthetné azt, hogy sokkal inkább magunkénak érezzük a tizenegyes telepi fejtést. Salamon Gyula Az utóbbi hetek egy-egy munkanapján éjszakai műszakban betonozták a Petöfi-hidat. A fontos munkához — alkalmanként százhúsz köbméter beton elhelyezéséhez — a hídszerkezet „nyugalmára" van szükség, ezért korlátozzák a forgalmat is. A képen: a betonozó brigád már a hid ötödik dilatációs szerkezetén dolgozik.
