Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-02 / 210. szám

1979. augusztus 2., csütörtök Dunántúli napló 3 Él iok itelepiti k || Vöv«lf ért váráéból A tanács érvényt szerez rendeletének C saládi házakkal teletűzdelt régi Kertváros, Kertész utca 26. Semmi kétség, a ház lakatlan, lakóknak semmi nyo­ma. Az udvar annál „mozgalmasabb”. Egyik sarkában kibelezett Gaz-gépkocsi, odébb beomlófélben lévő kunyhó, jócskán lefutott autógumik, no meg széna egy boglyában. És az a leírhatatlan állatszag egyéb bűzzel és legyekkel fű­szerezve. ■ * ■ ■ ■■ - ■ ■ ■ Állattenyésztésünk kulcskérdése A Dovit-család Lehet olcsóbban is húst termelni — Nemrégiben költöztek ki innen, úgy tudom Mólomba a szomszédék — újságolja a mel­lette lévő házban lakó Vörös Józsetné. — Sokáig disznókat hizlaltak, aztán újabban lova­kat tartottak. Hatot is. Tíz évig egymás mellett éltünk, de az az igazság, nem bánkódunk, hogy elmentek innen a lovaikkal. Már elviselhetetlen volt a trá­gyaszag, hogy a temérdek légy­ről ne is beszéljek ... Kéméndi Adóm, Pécs megyei város Tanácsa vb hivatala igazgatási osztályának előadó­ja: — 1977-ben született tanács- rendelet az állattartás korláto­zására a városban. Kertváros a legkritikusabb helynek számít e szempontból. A jogszabály óta ott csak kisállat (tyúk, galamb, nyúl) tartható. A rendelet úgy határozott, hogy a sertéstartást Kertvárosban 1977. december 31-ig, a lótartást 1978 végéig kell felszámolni. Persze, türelmi időt is adtunk, hogy el lehes­sen adni a jószágokat. A disz­nók el is tűntek a portákról, a lovak viszont itt-ott megmarad­tak. Hiába jelentik fel a lótar­tókat évente többször, hiába kapják sorra a pénzbüntetése­ket, nem hajlandók felhagyni az állatneveléssel. Mankót ad ne­kik az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat is, amely szerződést köt velük, holott köztudott, ez nem igazi állattartási körzet. Néhá­nyon már abbahagyták, de van­nak még visszatérő kliensek, akiket nem riaszt vissza a ren­delet, a pénzbírság — nem tágí­tanak a lovak tartásától. Most már nincs pardon, komolyabb, súlyosabb pénzbüntetések kö­vetkeznek. A pár száz forintos bírságok után ezer forintot fo­gunk kiszabni, ha az is hatás­talan, folytatjuk a plafonig, azaz ötezerig. Reméljük, ez visszatántorítja őket. Fábiánék portája ugyancsak Kertvárosban van, a Bókay ut­ca 31-ben. Tiszta udvar, rendes ház kívülről, a kerítésen benéz­ve sejteni sem lehet, hogy itt lovak vannak éjszakánként az istállóban. Legfeljebb odabenn, a fészer mellett venni észre, hogy állatokat tartanak. A bűz érezhető, a legyek százai röp­ködnek fel, s aló. A szomszéd néni, Tolnai Jó­zsef né: — Én nem parancsolhatok ne­kik, hogy tüntessék el a lova­kat, ezt úgye megérti. Valami­kor négy ló volt itt, most már csak kettő, mert egy párat a málomi szőlőhegyen lévő istál­lóba visznek éjszakára. Kertes házban lakunk, de itt ebédelni nem lehet kinn a szabadban a legyektől. A lótartók nevében ifjú Fá­bián József né ad magyarázatot q látottakra. — A férjem is, apósom is fu­varozásból él. Nekünk létszük­séglet a fogat, a ló. Rendben tartjuk az istállót, mégsincs ma­radásunk. A tanács ugyan még nem büntetett meg bennünket, ám a lovaknak menniük kell in­nen, azt mondták. Bár szerin­tem itt nincsenek útban. Kéméndi Adómmal, az elsőfo­kú hatóság emberével járjuk sorra Kertváros lótartóit. Az Eg­resi út 49-ben Jákovicsék nin­csenek otthon, de a szomszéd- asszony nem is ajánlja, hogy találkozzunk velük, mert szerin­te elegük van a tanácsból. — Miért csak állandóan őket macerálják? Menjenek el egy­szer a Patkóékhoz is! Kíváncsi vagyok, vajon minden lótartó­hoz beköszönnek-e? Mert ha mindig itt zaklatnak és más­hova nem járnak büntetni, meg­járják. Kikaparom azt a szép szemüket! Ilyen is van. Mindenesetre — nem a fenyegetés hatására — bekukkantottunk Patkóékhoz is, a Móra Ferenc utca 19-be. Az egyik családtaggal, Székely ló- zsefnével beszéltünk. — Tudom, hogy nem leány­álom a szomszédoknak a bűz, meg a tenger sok légy, de idős Patkó István a lovakhoz ért, be­lőlük kell megélnie. Mert hát él­ni valamiből csak kell... A szomszédban lakó Bakó Kálmán már mindenbe beletö­rődött. — Nem kellemes a lovak szomszédságában lakni. De ha a tanács megengedi, mit tehe­tünk . . . Arról szó sincs, hogy a ta­nács megengedné a kertvárosi lótcrtást. Eddig türelmes volt, csak büntetgetett, de most mór kemény kézzel próbál érvényt szerezni a lovak kitelepítésére vonatkozó rendeletének. Mert hiába ajánlott fel Bogádon te­rületet a lótartóknak istállók építésére, azt egyikük sem fo­gadta el. Igaz, Bogád túlságo­san messze van Kertvárostól. Talán ha a1 közeli Gyódon, Ke- szüben találnának istállóépítés­re alkalmas területet, könnyebb lenne a kitelepítés. Bár ki tud­ja? Akkor más lenne a kifogás. Egy szó mint száz, a lovak Kertvárosban útban vannak, az új lakónegyedtől pár utcányira lévő házak fészereiből, istállói­ból el kell tűnniük. Ezt annak a 8—10 lótartónak is tudomásul kell vennie. S ha nem, komoly pénzbüntetésekre, esetleg a lo­vak elkobzására is sor kerül. Az állattartást szabályozó ta­nácsrendeletnek végre érvényt kell szerejpi. Horváth László Hogyan lehet olcsóbban előállítani egy kilogramm ser­tés- és marhahúst? — Állatte­nyésztésünk kulcskérdése ez. Megoldásában segíthet a Do- vit nevű takarmányízesítő. Három éve gyártja a dö- mösdi Dózsa Tsz. Több mint öt évig próbálkoztak ezzel a találmánnyal, mire sikerült ki­alakítani a Dovit-család négy fajtáját a legjobb hazai gyógy­szerészek bevonásával. Nyugat-Európában a felhasz­nálása lassan egy évtizedes múltra tekint vissza: különösen elterjedt az NSZK-ban. Aromás anyagok A szer ára kilónként 12 és 200 forint között mozog. Aro­más anyagokat tartalmaz, így vaníliát, fahéjat, kakaót, ánizst, de van liszt- és fagylalt- ízű változat is. Külön csomagolják a háztá­ji és a nagyüzemi állattartók­nak szánt adagokat. Felhasz­nálható tehén, disznó, juh, nyúl és baromfi etetéséhez. Háztájiban 3—4 disznónak egy doboz Dovit egy hónapra elég. hiszen egy adag moslékba mindössze 1—2 kanálnyit kell tenni, süldők és malacok egy tonna takarmányába Dovitból mindössze fél, illetve egy kilót kevernek. Baranyában a komlói kiste- nyésztők próbálkoztak először ,az ízesítő-szerrel. Balázs Fe­renc, a Komlói ÁFÉSZ felvásár­lási osztályvezetője buzdította a komlói gazdákat. A kísérletet siker koronázta. — Az igali iparcikkáruház vezetője, Magyar László: — Két éve forgalmazzuk, évente 200 dobozzal is elkel. Raktáron eddig egy sem ma­radt. A Kafocit nevű csonterő­sítővel együtt viszik, főleg a helybeliek. Káros mellékhatása egyik Dovitnak sincs. Hegyszentmártonban Gyenis lenöné három úgynevezett kutyasertést tartott, azt taná­csolták neki, hogy egy adag moslékhoz három kanál Dovi- tot keverjen. Ezt folyamatosan csinálta, még a vályút is majd megették a disznók. Kutyik Gyula, az Iparszerű Hústermelést Szervező Közös Vállalat (ISV) szaktanácsadó­ja: — Lassan egy éve együtt­működünk a dömösdi tsz-szel, mint partnergazdaságunkkal, és mi is forgalmazzuk a Dovitokat. Javítja a takarmány értékesülé­sét a szervezetben, étvágyat ad. Közvetve mérsékelhető ve­le a külföldi fehérjék behoza­tala is. Egy kiló disznóhúst napjainkban 3,5—4 kiló takar­mány felhasználásával állítanak elő, az ideális 3,5 kiló alatti takarmánymennyiség volna. A Szigetvári Állami Gazda­ság állattenyésztési osztályve­zetője, Biró Imre: — A sertéseknél másfél, a marháknál egy éve kísérlete­zünk Dovit és Domavit ízesítő­vel. A sertéstelepen a szopós, illetve a választott korban etet­jük. Kevesebb a pocsékolás. A hízómarháknál is csökkent a fajlagos takarmányfelhasználás. Az ízesített abrakokból egy szemnyi sem maradt a vályúk­ban. A kísérleti eredmények ki­válóak, a felhasználás terüle­tét bővítjük. Nem szabad abbahagyni A gazdák az áfész élelmi­szerboltokban szerezhetik be a Dovit-készítményeket. A szak­emberek hangsúlyozzák, hizla­lás közben nem szabad abba­hagyni az ízesítők bekeverését még egy napra sem. Érdeklődnek a nagyüzemek is. Így a mágocsi tsz-ben ser­tések, a lippói tsz-ben pedig baromfik etetésénél alkalmaz­nak Dovit-ízesítőket. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát első megrendelését megküldte az Universum Szövetkezetnek, mely megyénket ellátja ízesítőkkel immár két esztendeje. Dr. Gyenis Jenő, az Univer­zum főosztályvezetője: — Indultunk 700 000 forintos tétellel, most a kétmilliósnál tartunk. Csuti J. Szakemberek a közéletben Dr. Zsák László Ilyen lehet egy méhkas be­lülről. Nemcsak a három iro­dában, de az ajtó előtt, sőt még az udvaron és a kapu alatt is állnak, beszélgetnek emberek. Bent állandó a jö­vés-menés és a hangos szó. Senki sem zavartatja magát, hiszen az ok, amiért itt van­nak, azonos: valamilyen ügyes- bajos dolguk akadt, amihez ügyvédi segítséget kérnek. Itt dolgozik dr. Zsák László is, aki a Siklósi ügyvédi Mun­kaközösség vezetője. Épp egy középkorú asszonnyal beszél­get, aki tizenegynéhány év után most keresi a munka­könyvét. Amint hallom, tanács­ként olyan utat javasol, ami­hez nincs szükség ügyvédre, de abban is megállapodnak, hogy ha nem sikerül, az asszony visszajön és megbeszélik, hogy mit tehetnek . ..- Nem lett volna hatáso­sabb már most kézbe vei',ni az ügyet? — kérdezem, miközben átmegyünk egy viszonylag csendesebb helyiségbe. ,- Nézze, én mindig meg­mondom az embereknek, hogy mi az, amit nélkülem is el tud­nak intézni, ugyanúgy mint azt, amikor tudom, hogy az ügy, melyben képviseletet kérnek, eleve kilátástalan. Nem sza­bod oktalan reményt kelteni. Ez a néhány mondat elég ahhoz, belemelegedjünk a be­szélgetésbe és rögtön egy vi­szonylag „kényes” kérdésbe: mennyire jellemző, hogy az ügyvédek közéleti munkát vál­lalnak? Hogy vannak, akik erre vál­lalkoznak, orra — ha úgy tet­szik bizonyíték — dr. Zsák László, aki már több mint két évtizede a népfrontmozgalom- bon dolgozik. Jelenleg a HNF Siklós városi Bizottságának el­nöke, emellett a városi tanács tagja, a helyi szőlő- és gyü­mölcstermelő szakcsoport elnö­ke, de a TIT-ben és a Várba­ráti Körben is tevékenykedik. — Sok kollégám van, aki hozzám hasonlóan olyan fel­adatokat is vállal, amikért a jó szó, a köszönöm, s az eredmény a fizetség — mondja. —• Tudom, hogy az emberek egy része általánosít, s véle­ményük szerint az ügyvédek elzárkóznak a közéleti munká­tól, inkább a kézzelfogható haszonnal járó munkával töltik idejüket. Ez csak annyiban igaz ránk nézve, mint az egyéb hivatásúakra, akik között sok aktív, vállalkozó szellemű, il­letve passzív ember is van. Én inkább ott látom a problémát hogy fiatalabb kollégáim ne­hezen ajánlkoznak. Ám, ami­kor megkérjük őket, hogy se­gítsenek megszervezni egy tár­sadalmi munkaakciót, vagy sokat, nagyon szívesen és lel­kiismeretesen dolgoznak. — ön hogy kezdte? — Az én történetem azt hi­szem igazolja, amit az előbb mondtam. Nem származom jo­gász dinasztiából. Nagyapám bányász volt, édesapám is a bányánál dolgozott, mint vil­lanyszerelő. Én is ott kezdtem, segédmunkásként. Volt egy na­gyon jó ismerősöm, néhai Kiss László ügyvéd, aki párttag volt. Ő nagyon sokat beszél­getett velem, vitt magával, kü­lönböző megbízatásokat adott, s egyszer megkérdezte, miért nem próbálom meg az egyete­met. Munka mellett tanultam. Ha ő nincs, könnyen lehet, hogy sosem lesz belőlem ügy­véd, nem jövök rá orra, hogy az embernek örömet okoz, ha segíteni tud a társainak, ha beleszólhat és formálhatja mindazt, ami körülötte törté­nik. — Nyilván meg tudja mon­dani, hogy mi az a probléma, amit legutóbb szóvá tett. — A tanácson szóltam, hogy a harkányi úton, ahol óvoda, iskola van, nagy a forgalom. Erre járnak a szerződéses au­tóbuszjáratok is. Féltem a gye­rekeket. Javasoltam, hogy ne menjenek be az utcába a bu­szok, honem az egyik végén szánjanak fel az emberek, a buszok kerüljék ki ezt a terü­letet. Lehet, hogy nem ez lesz a megoldás, de az biztos, hogy amit elmondtam, tudo­másul vették, s nem hagyják ennyiben a dolgot. — Ha végiggondolja az éle­tét, hogy összegezi mindazt, ami eddig történt, amit eddig elért? — Nem vagyok fiatalember, de így hatvanévesen sem te­kintem befejezettnek a mun­kámat. Ami a körülményeimet illeti, elégedett vagyok. Van egy kétszobás házrészem, egy szőlőm és egy autóm. Nem is vágyom másra. Két lányom kö­zül az egyik tanítónő, a má­sik kertészetben dolgozik. De nogyon rosszul érezném ma­gom, ha rajtam kívül álló okok, mondjuk egy betegség miatt abba kellene hagynom azt a sokrétű, ám mindig az emberekkel kapcsolatos mun­kát, amit nagyon szívesen vég­zek . .. Török Éva Napirenden a megyei NEB félévi munkája Még ebben az évben vizsgálják az árintézkedések végrehajtását a vendéglátóiparban és a kereskedelemben Kevesebb közérdekű bejelen­téssel foglalkozott ez év első fe­lében a megyei NEB, mint 1978 első hónapjaiban, kaptuk a tá­jékoztatást dr. Szabó Józseftől, a megyei NEB elnökétől. A 89 közérdekű bejelentő és a 44 panaszos a gazdasági élet terü­letén jelentkező mulasztásokat, visszaéléseket tárta fel, és fi­gyelmeztetett a szolgáltatósok­kal, lakossági ellátással kap­csolatos gondokra is. A bejelen­tések csökkenését a megyei NEB munkatársai abban látják, hogy az emberek ma mór köz­vetlenül a gazdálkodó szervek­hez fordulnak észrevételeikkel, panaszaikkal. Tegnap a megyei NEB appa­rátusi értekezleten a bizottság első félévi munkáját értékelték és meghatározták a következő félév feladatait. Több átfogó vizsgálatot végeztek a baranyai népi ellenőrök az első félévben. Többek között áttekintették a megyei mezőgazdasági rendsze­rek működését, továbbfejleszté­sének lehetőségeit, az élelmi­szerek szállításának megterve­zését és lebonyolítását, az álla­mi lakások karbantartási, fel­újítási munkálatait. Vizsgála­taikkal, javaslataikkal, kezde­ményezéseikkel segítik a taná­csok szakigazgatási szerveinek tevékenységét is. A megye fo­gászati ellátásának helyzetéről végzett vizsgálatukban felvetett javaslataikat a megyei tanács végrehajtó bizottsága határo­zatba foglalta, míg a mezőgaz­dasági rendszerek működéséről szerzett tapasztalataikról a leg­utóbbi mezőgazdasági aktíva­ülésen tájékoztatták a szakem­bereket, akik további terveikben eredményesen hasznosíthatják a népi ellenőrök seqitő észrevé­teleit. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság élt beszámoltatási jo- qóval is: többek között a Janus Pannonius Múzeum igazgatójá­tól kaptak tájékoztatót Bara­nya múzeumainak helyzetéről, valamint a megyei tanács egészségügyi osztályvezetőjétől a szociális otthonok ellátásáról, fejlesztéséről. A második félévben a megyei NEB szorosan kapcsolódik a népgazdasági feladatokhoz és a társadalompolitikai célkitűzé­sek megvalósításához, megyei szinten segíti a párt és állami szervek munkáját. Vizsgálataik­ban foglalkoznak a dollár vi­szonylatából származó import termékek és alapanyagok fel- használásával, a folyékony üzemanyagokkal való takarékos gazdálkodással. A demográfiai adatok kap­csán, melyek szerint a követke­ző években ugrásszerűen meg­nő az iskoláskorú gyermekek száma, a népi ellenőrök arra keresnek választ, hogyan készül­tek fel az iskolai előkészítés megszervezésére, kiszélesítésére Baranyában. A lakosság érdekvédelmében a KERMI-vel közösen végez vizsgálatot a NEB, melyben a központi árintézkedések végre­hajtását kísérik figyelemmel a vendéglátóiparban és a keres­kedelemben. Ez évben több mint ezer né­pi ellenőr vesz részt az ellenőr­zésekben. Szeretnének mind több fiatalt bevonni nemcsak a vizsgálatokba, hanem azok ja­vaslatainak végrehajtásába is. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents