Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-11 / 188. szám
1979. július 11., szerda Dunántúlt napló 3 Az árkádok alatt... „A Szliven ABC-be járok vásárolni. Amikor az áruházból kijövünk, láthatjuk, hogy fölötte a szabad téren kis kerthelyiséget nyitnak, alatt viszont WC- nek használják a lépcsőt. Hogy lehet összeegyeztetni, hogy alatta egy nyilvános WC-nek használt valami van, és fölötte kerthelyiséget létesítsenek?" Eddig a kérdés, amit olvasónk tett fel a 10-046- on, és feltevése mind esztétikai, mind egyéb szempontból jogos. Nem a szó klasszikus értelmében vett nyilvános WC-ről van szó, hanem az épületnek arról az árkádos részéről, amit egyesek annak használnak. Illetve mások szemétteleppé léptettek elő. Szeméttartó ugyanis nincs a lépcső alján, és különösen szombatonként, az ember szinte bokáig gázol az eldobott papírban, zöldségben, nem is szólva a csikkekről. S az az út vezet föl az ABC-hez, az étteremhez, fölötte pedig, a tulajdonképpen parkolóként működő rész fölött megnyílik a teraszpresszó. A Szliven étterem vezetőjétől kérdeztem meg, hogyan lehet összeegyeztetni, hogy mi van fönt és mi van lent, s azt, hogyan próbálják megoldani a takarítást. — Igazán kellemetlen, hogy ilyen út vezet föl egy étteremhez. A takarítás végül is megoldott dolog; a Köztisztasági Vállalat külön erre a részre biztosít egy utcaseprőt, aki reggeltől délutánig dolgozik, mégpedig nagyon rendesen. Csakhogy ha ő össze is söpör naponta többször, a szemét ugyan eltűnik, de az „illatokat" söprűvel eltüntetni nem lehet. Arról már nem is beszélve, hogy akik valóban nyilvános mellékhelyiségnek nézik az épület tövét, azok esténként, vagy éjjel járnak ide hazafelé menet. A környéken ugyanis sehol nincs nyilvános WC. Bízunk abban, hogy a kerthelyiség megnyitásával ennek véget tudunk vetni. A teraszpresszó nyitásával egyidőben nyílik itt az épület végében egy nyilvános mellékhelyiség is. A magasház felöli oldalon lesz a bejárata. Biztosan látta már ön is azt a két ajtót, csak eddig még nem volt rajta fölirat, úgyhogy a legtöbben nem is tudják, mi van ott. Ez a nyilvános mellékhelyiség ugyanis már azóta teljesen kész, amióta az ABC és az étterem. Velük együtt adták át. A Szliven megnyitása ugyancsak régen volt. Azóta ott áll az ilyen helyeknél elképzelhető legkorszerűbb berendezéssel, teljesen üzemkészen ez a létesítmény — csak éppen zárva, miközben szépszámmal kissé odébb az árkádok alá mennek az emberek. — A Szliven étterem fogja üzemeltetni, s ennek az a feltétele, hogy megnyíljon a teraszpresszó. Azzal egyidőben lesz nyitva az is, reggel 10-től este 8—9 óráig. Arra az időre elvállaltuk, amíg a teraszpresszó működik. Egy nyilvános WC-nek az állandó üzemeltetése ugyanis nem egy étterem feladata. Egyetértünk. Dücső Csilla Tanárok, hallgatók, diplomások Majorosi Istvánné Stenczer Béla Dr. Orbán György Pályakorrekció Az a fontos, hogy az ember hasznos legyen, képességei szerint a maximumot nyújtsa — Nem szeret tanítani? — Nagyon szeretnék. Kislánykorom óta az volt a vágyam, hogy tanárnő lehessek. Majorosi Istvánné tavaly kapott diplomát a pécsi Tanárképző Főiskolán magyar—orosz szakon. Halkszavú, mosolygós fiatalasszony, de mostanában egyre több a keserűség a hangjában. Diplomáját egy időre a fiókba téve a postán helyezkedett el, olyan munkát vállalva, aminek az elvégzéséhez az általános iskola hat osztálya is bőven elegendő. Tanárnő a könyvtárban — A pécsi Széchenyi Gimnáziumban érettségiztem, a Tanárképzőn a felvételim elsőre sikerült. Nagyon komolyan vettem a tanulást, az első perctől kezdve tudatosan készültem a pályára. Kétszer voltam tanulmányúton a Szovjetunióban. A költőpénzemből nem magnót, vagy mini-televíziót vettem, hanem lemezeket, könyveket, a nyelvoktatás segédeszközeit. — És jött a diploma, majd a pályázat az elhelyezkedésre... — Igen. A férjemnek, aki számítástechnikai üzemmérnök, társadalmi ösztöndíja volt, ezért Pécshez kötődik. Számomra három lehetőség volt; Vokányba, Nagyharsányba, vagy Kétújfa- lura menni. — Nem akart falun tanítani? — Régebben az volt a célom, hogy falun kezdem a pályát. De így? Fiatal házasok vagyunk, nem akarunk elszakadni egymástól. Pécsett három helyen is pályáztam, mindenütt elutasítottak. Nem sikerült napközis tanárnak sem elmennem. Még óvodáknál is próbálkoztam, sikertelenül. Maradt tehát a postai munka, de szerencsére pór héttel ezelőtt kaptam ajánlatot a főiskolától könyvtárosi állásra. Persze, azonnal elfogadtam, már ott dolgozom. Népművelő üzemmérnök évig voltam ott, aztán hazajöttem Pécsre, a műszaki főiskolára. —i Jelentkezett akkor már a népművelés, a színjátszás iránti rokonszerv? — A miskolci egyetem amatőr színpadán játszottam, már megcsapott a szele, de még nem elég erősen ahhoz, hogy hátat fordítsak a műszaki pályának. Én a főiskolán is jól éreztem magam, sohasem volt tartósan utált, vagy nagyon szeretett tárgy, elfoglaltság számomra. Úgy gondoltam, az üzemmérnöki diploma megbízható hátország, s ha már sínen van a vonat, menjen végig rajta. Később bekapcsolódtam a Pécsi Amatőr Színpad munkájába. Azt hiszem, ez a társaság, az ott szerzett élmények meghatározóak voltak számomra. — Sohasem gondolt arra, hogy profiként álljon színpadra? Nem vonzotta a színész/ pálya? — Több okból nem. Én népművelőnek tartom magam, így elégedett vagyok. — Nem volt felesleges akkor a műszaki főiskolát elvégezni? — Nem. Bármilyen felsőfokú képzés, a szakágtól függetlenül olyan világképet, olyan gondolkodásmódot alakít ki az emberben, amelyre biztonsággal támaszkodhat akkor is, ha az adott szakismeret elvész az idők során. Másrészt, meggyőződésem, hogy az ember akkor hasznos igazán a társadalom számára, ha megtalálja a neki legmegfelelőbb helyet és ott igyekszik képességei szerint a maximumot nyújtani. Stenczer Béla neve már sok pécsi művészeti programhoz kötődik, hogy csak a dzsessz- sorozatot, a Korzó mozit, vagy a gyermekszínjátszó fesztivált említsük. Egyébként idén végezte el az ELTE kiegészítő szakán a népművelés első évfolyamát. tem — mint a neve is mutatja — állam- és jogtudományi ismereteket ad. Az államtudományok, kiegészítve a jogban való jártassággal igen széles körben hasznosíthatók. Csak példaként említem, hogy igen sok ismerősöm jogi doktorátusával ma újságíró. Netán nincs szüksége az újságírónak ilyen irányú tájékozottságra? — De — ismerem be felvéve a visszadobott labdát. — Csakhogy vonatkozik-e ugyanez a képzőművészetre is? — Már a kezdet kezdetén tudtam, hogy nem fogok a szű- kebb értelemben vett jogászi pályán elhelyezkedni. Egy évig nyomdásztanuló voltam, utána jelentkeztem az egyetemre. Részint, mert vonzott a diákélet, és az itt megszerezhető ismeretek. Engem nem a dilettáns érdeklődés vitt a képzőművészethez, hanem úgy foglalkoztatott, mint társadalmi jelenség. — Milyen segítséget adnak az egyetemen tanultak a titkári teendők elvégzéséhez? — Mindenekelőtt a legáltalánosabb: a különféle társadalmi jelenségek helyes megítéléséhez olyan szemléletmód kialakítására, ismeretanyag megszerzésére van szükség, ami alapvetően csak egy szervezett képzés keretei között lehetséges. Valahogy olyan ez, mint a betűvetés megtanulása. Munkám során a képzőművészek érdek- képviselete is a feladatom, sokat segítenek ebben a jogászi ismeretek. — Megtalálta tehát a helyét, egészen leegyszerűsítve abból él, amit szeret csinálni, s mindezt nem találja idegennek a diplomájától. — Nem bántam meg, nem találom feleslegesnek azt, hogy jogot végeztem. Mindazonáltal nem tartom magam lezárt embernek. Filozófiát és nyelveket — angolt, németet tanulok. Ha úgy érezném, hogy másutt többet tehetnék, bizonyára azt választanám. ♦ Végzettsége: épületgépész üzemmérnök. Foglalkozása: Pécs megyei Város Tanácsának művelődésügyi osztályán főelőadó, az amatőr művészeti együttesek tartoznak hozzá. Stenczer Béla tehát a kívülálló számára meghökkentően messze kanyarodott első pályájától. — Belső kényszer, vagy a körülmények véletlen összejátszása? — Ez is, az is. Eleinte a hajózás volt a mindenem. Hajógépész szerettem volna lenni. Megpályáztam az ogyesszai ösztöndíjat, de azt hiszem, a hiányos nyelvtudásom miatt nem vettek fel, a pontszámom viszont elegendő volt a miskolci nehézipari egyetemre. Egy Jog és képző- művészet Az udvarra nyíló ajtón névjegy-nagyságú táblácska szerénykedik: „Magyar Képző- és Iparművészek Dél-dunántúli Szervezete”. Alatta a név: dr. Orbán György titkár. Orbán György Pécsett kapott doktori diplomát az állam. és jogtudományokból. Nyugodt érvekkel helyesbíti ama feltevésemet, miszerint nem az egyetemen tanultakat hasznosító pályán helyezkedett el: — A köztudat nagyon leszűkíti ezt a pályát a jogászi tevékenységre. Pedig az egyeKényszerpályák, pályamódosítások. E három kiragadott példához meglehetősen széles a válogatási lehetőség. Hogy miért? Azt hiszem, hogy a felvételi vizsgákon a kiválasztás meglehetősen esetleges, nem biztos, hogy mindig a legalkalmasabbak kerülnek az egyetemekre, főiskolákra. Sokan vannak, akiket a „diploma minden áron" jelszava vezeti a mindegy milyen felsőfokú iskolába. Még többen vannak a kívül- rekedtek, akiket bosszant, hogy nem ők kerültek be, pedig „bezzeg én ..Mindezekkel együtt én igaz lelkiismerettel egyik riportalanyomra sem tudnám rásütni a hűtlenség bélyegét. Kurucz Gyula Tartalmas, vonzó programok Újraéled a sásdi ifjúsági klub ■ Lemezpark és hangszalagtár ■ Játékos jellegű vetélkedők A hetvenes évek elején nagyszerűen működő ifjúsági klubja volt a sásdiaknak. Dt év alatt háromszor szerezték meg a „Kiváló ifjúsági klub" cimet. 1976-ban szinte máról holnapra megszűnt. Nemrégiben a komlói járási KISZ-bizottság vezetőivel az ifjúsági klubmozgalomról beszélgettünk: jó példaként a sásdi klubot említették. — Idén tavasszal ugyanis új klub alakult Sásdon, s ez legalább olyan jól működik, mint a régebbi. — Csak személyi okai voltak annak idején, hogy megszűnt az ifjúsági klubunk — mondja Jusztinger János, a sásdi művelődési központ igazgatói irodájában. — 1971-től 1976-ig vezettem a klubot, számos szép sikert értünk el, s ami a legfontosabb: nagyon összetartó társaság jött össze néhány év alatt. Jellemző, hogy tíz házasságot hozott össze a klubélet. tűk: hol ő, hol én irányítjuk a péntek esti klubprogramokat. Tekintve, hogy a községi KISZ- szervezet kezdeményezte a klub újbóli megalakítását, a KISZ- bizottság lett egyben az ifjúsági klubot irányító bizottság is. Ugyanakkor ez a klub nemcsak a kiszeseké, bárki részt vehet a programjain, s ha akarja, s ha elég aktív, felvesszük a klubtagok névsorába. Márciusban Többek között én magam is itt ismerkedtem meg a feleségemmel. 1976 augusztusában engem neveztek ki a sásdi művelődési központ igazgatójává. Nyakig merültem a munkába, hiszen 1977 februárjáig egyedül voltam, mindent nekem kellett elvégeznem. 1977-ben jött egv új módszertani előadó, de csak fél évig maradt. Közben elment a művészeti előadónk, s csak szeptemberben jött helyette másik. Tavaly szülési szabadság és tanulmányi elfoglaltság miatt kellett igen sokszor helyettesítenünk egymást. Gyakorlatilag három év alatt nem volt olyan munkatárs a művelődési központ apparátusában, aki az ifjúsági klub vezetésével foglalkozni tudott volna. — S mit szóltak az ifjúsági klub megszűnéséhez a sásdi fiatalok? — Az itteni fiatalok túlnyomó többsége a környékbeli városokban tanul, illetve dolgozik. Gyakran a szórakozásukat is ezekben a városokban találják meg. A mindennapos utazgatások is elveszik kedvüket attól, hogy este fáradtan szórakozni menjenek. Jellemző, hogy ha nálunk olyankor rendeznek községi bált, amikor nincs éppen iskolai szünet, azon inkább csak a környékbeli községek fiataljai vesznek részt. — Ennek ellenére mégis újjászületett az ifjúsági klub. — A községi KISZ-szervezet gyűlésén vetődött fel, hogy újra létre kellene hozni az ifjúsági klubot. Igen sokan jelentkeztek, hogy klubtagok szeretnének lenni. Helyiséggondok nem voltak, hiszen a művelődési házban a klubélethez minden eszköz rendelkezésre állt. A klub vezetését Himer László módszertani előadóval közösen elvállal20 tagja volt az újjászervezett klubnak, május végén már 33, de a különböző programjainkon ennél jóval többen vettek részt. — Mi vonzza az ifjúsági klubba a fiatalokat?- Klubtagságunk zöme húsz éven aluli, középiskolás és szakmunkástanuló. Szeretnek játszani, vetélkedni, vitatkozni, s min- denekfölött szeretik a zenét. A klubvezetőség ehhez igazodva tervezi és szervezi meg a programokat. Az első két hónap tíz klubfoglalkozásából így négy játékos jellegű volt, ezen kívül szerveztünk egy vitaestet a filmművészet témaköréből és egy közlekedésbiztonsági vetélkedőt. A klubtagság rendelkezésére áll a művelődési ház igen tekintélyes számú lemezparkja, hangszalagtára, film- és automata diavetítője, a különböző társasjátékok, rádió, lemezjátszó, magnó, színes tv, a könyvtár, neqyvenféle újság és folyóirat. Megalakult a filmbaráti kör is a klubon belül. Elsőként a „Filmregény” című filmet vetítettük le. A klubban jóval több nézője volt, mint korábban a községi moziban és a négy és fél órás vetítés után a klubtagság még vagy két órát vitatkozott a filmről. Azt tervezzük, hogy augusztus végéig még öt, többségükben magyar filmet vetítünk le és erre a programra 100 bérletet adunk ki 10 forintos áron. Beneveztünk a megyei klubversenybe is és szeretnénk minél előkelőbb helyen végezni. S ami ennél is fontosabb: olyan programokat szeretnénk hétről hétre megvalósítani, hogy ez a fiatal kis közösség számban, élményekben és tudásban állandóan gyarapodjon. Dunai Imre
