Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-01 / 178. szám

DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. JÚLIUS I. Abaligeti parasztház Dr. Lajos László felvétele Kanizsa, Komárom A Pécsi Országos Munkás Dalosünnepély A két nevet olvasva, elsősor­ban bizonyára a Zala megyei Nagykanizsa, illetve az észak­dunántúli, a Duna két partján fekvő határváros, Komárom (Szlovákiában Komárno) jut eszünkbe. Arról valószínűleg igen keve­sen tudnak, hogy Baranyában is van Kanizsa és Komárom is, s még kevesebben gondolnak arra, hogy e nevek település- történetileg a fenti két város nevével a honfoglalás koráig visszavezethetően összefügge­nek. Ha Pécs mai határát Árpád és Megyer között áthaladva, a délre vezető ősi Hátúton (végig dombhát síkján vezet) elhagy­juk, az Árpád fia, Szalta feje­delem nevét viselő Szalánta község déli házsorától Ny-ra, mintegy kilométer távolságban, a Kovács-kúti völgyületen is túl még a nagy erdőirtások után is, ma is tekintélyes erdőt találunk. Ez erdő neve a bostai, garéi öregek szerint K a n i s a , Kanizsa, sőt régi térképe­ken néha Komisa vagy Karni­sa. A középkori Nagyúton tovább haladva délfelé, az Árpádok nemzetségi nevét viselő Tu­rul (ma Turony) községbe érünk. Itt az út lesüllyed a Tom- féi patak völgyébe, s e völgy Ny-ra forduló részének neve: Komárom alja. Mégpedig azért, mert a völgy feletti te­tőt, mely már Csarnóta határá­ba esik, Komárom-nak hívja a nép. Tehát: Kanizsa és Komárom. A két terület mintegy négy kilométerre van egymástól. Mi lehet e két név értelme? Kivételesen ne lapozzuk fel a földrajzi nevek etimológiai szótárát, hogy nyelvészetünk megállapításai után tudako­zódjunk, hanem összehasonlító településtörténeti vizsgálatokra támaszkodva kíséreljünk meg a kérdésre válaszolni. Ezért elsősorban szögezzük le, hogy a Kanizsa—Komárom együttes nemcsak Baranyában fordul elő, hanem pl. Zala me­gyében kétszer is! Nagykani­zsától, az egykori Kanizsaszeg- től ’ (vár) É-ra kb. négy km-re szintén Komárom van. (Homok- komárom, 1293-ban: Humuk kamar.) Zalakomártól (nemrég még Kiskomárom és Komárvóros, s ez 1308-ban: Kamar) délre ugyanilyen távolságban Kani- zsa-rét található. Továbbá: Siófoktól nem mesz- sze, a Sió (középkorban: Suk sóra) partján is fellelhető a Kanizsa név Jut, valamint Ma­ros község határában, s tőle DK-re Mezőkomáirom (1536- ban: Saar Komar) települt. E két elnevezés azonban itt mint­egy 12 km-re fekszik egymástól. A Kanizsa és Komár(om) ily szoros kapcsolatát még több helyütt ki lehet mutatni, ám meglepő, hogy a Duna északi partján fekvő Komórno-tól K-re hét km-re nem Kanizsa, hanem Izsa község, míg a közeli csi- lizközi Kamari-tól K-re hasonló távolságban Izsap község található. Ennek nyomán törvényszerűen Ötlik fél a gondolat, hogy a Ka­nizsa név talán összetett szó, melynek előtagja a ’kan’ vagy 'k a m’, utótagja pedig az i s > i z s . Fontos leszögeznünk azt is, hogy a Kanizsa is, Komár(om) is mindig szoros kapcsolatban van az .Árpád’ (Ar-Pat-di) fe­jedelem és leszármazottai pusz­ta személynevével. (P a t, Szal­ta, Solt, Jut as) foglalt szállá­sokkal. Ezektől rendszeresen csak pár km távolságban fekszenek. Ezek után kerítsünk sort első történetírónk, Anonymus művé­nek vizsgálatára. Ő 1200 körül, műve 15. feje­zetében ezt írja: „Miután Ár­pád vezér Pannónia földjét tel­jesen leigázta, Ketel-nek hűséges szolgálatai fejében a Duna mellett, ott, ahol a Vág e folyóba torkollik, nagy föld­területet adott. Itt később Alap-Tolma (Olup- tulma), Ketel fia várat épített, melyet Kamarum-nak (Cama- rum, az -um latinos végzet!) nevezett el. Hosszú idővel ezután Ketelt és fiát, Tolmát ugyanitt temet­ték el ősi pogány szertartások szerint." Mivel Anonymus Ketelt és fiát: Tolmát előzőkben a „ku- mán" vezérek között említi, ezek nyilván török nyelvűek vol­tak. Még pedig ők is, s a ma­gukkal hozott nép is, melynek „kétharmadát a vár szolgálatá­ra adták.” Ebből egyúttal az is követke­zik, hogy a Tolma által épített és elnevezett vár, valamint a környéken települt községek ne­veit is elsősorban valamely ótörök nyelvből kell megfejte­nünk. Gabain szerint ótörök nyel­ven a ,kam’ (qam) = va­rázsló, sámán, bálványok pap­ja. Az , a r’ pedig a Teleki kó­dex szóhasználatában az úr­ral egyenértékű, magas rangú, fejedelmi személyek titulusa. A. , k a m a r1 tehát vezéri rangban lévő pogány pap. Ugyanezen a nyelven az Izsó község nevében szereplő , i s ' vagy , i s i ’ = bajtárs, asszony, élettárs, míg a török nyelvcsaládba tartozó kirgizek nyelvén: főnemes személyiség felesége. Mivel továbbá kirgi­zül a kan = khán, fejede­lem, uralkodó, míg a ,ka- n ü z s ’ = a kán felesége, nyilvánvaló, hogy ott, ahol a Pat, Patkon, Izsa v. Kanizsa és Kamar együtt fordul elő, mint pl. a Duna É-i partján az egy­kori Komárom megyében két­szer is, ott Pat-ról, a honfog­laló vezérről (kinek méltóság­címmel kapcsolt neve a türk nyelvű környezetben: Pat­kón), továbbá a kán nejéről (ki Izsa határában a honfogla­lás századában még erősfalú régi római katonai táborban keresett magának biztonságos védelmet (Leányvár) és a vezé­ri szolgálatban álló pogány türk főpapról van szó, ki a hon­foglalás éveiben ezek szerint: Ketel! Az ilyen szállásföldeken, pl. Csilizközben, továbbá Győr és Fejér-megyében előjövő Pát- k a községek körzetében, az­után Somogy és Heves megyé­ben Pat közelében feítűnő Sárkán és Sárkám hely­nevek nyilván az Árpádok .fehér’ nemzetségi színére (pl. Fehérvár, Fehéregyház, Álba curia stb.) s e nemzetség szol­gálatában álló főpap-ra utal­nak. (Bakony—Sárkány 1193- ban Sarkam, s közvetlen mellet­te található: Kethel!) Megállapításainknak a mon­dottakon kívül igen alapos bi­zonyítékai vannak, így pl. a kassai domonkosok által fel­jegyzett XIII. századi inkvizíciós iratokban a kőm nemcsak személynévként (pl. 1268-ban Deleny fia Kám), hanem hiva­tásnévként is előjön (pl. 1268- ban Bogomér kám; továbbá Csepe, népiesen ,láp-kománja') s a kám a türk pogány főpap, míg segédje a baksa és har­sány. Fel kell tennünk, hogy egy ilyen hivatásé személyre utal Baranyában is a Korpádtól és Kán községtől délre, Dinnye­berki határában a Banyavas- fazeka nevű forrásnál eredő patak völgye, a Kám völgye el­nevezése is. Hogy a kamar = va­rázsló, erre utal a Zalakomár közelében fekvő Pat szom­szédjaként feltűnő Varázsló (1278: Warazlo), s a Somogy megyei Hetes határában fekvő Pat (mellette Patkoma = Pat- kama?) közelében szintén elő­kerülő középkori Varázsló név. (A mai Juta határában 1449- ben: Warazlo.) A tetejébe írásos adatunk van arról, hogy 1230-ban ugyanitt állították elő az inkvi­zíciós bíróság elé a 90 éves Aba-Déd ,magus’-t.. A k a m a r tehát nem szú­nyog, mint eddig véltük, hanem török nyelvű honfoglalóink megbecsülésre méltó ezeréves kulturális emléke! Dr. Zsolt Zsigmond A magyarországi munkás dal. kultúra nagy ünnepe zajlott le Pécsett 1936. május 30-án, 31- én és június 1-én. Pécsett rendezték meg a Mun- kásdalegyletek Szövetsége ál­tal meghirdetett országos mun­kás dalosünnepélyt. A Dél-Dunántúl fővárosába 45 dalegyelet mintegy 2500 da­losa jött el az ország minden részéből, s hogy ez a nagy ün­nep nemzetközivé nőhetett, a Pozsonyi Munkásszövetség da­lárdáinak volt köszönhető. A korabeli légkörben üde szín­folt volt tehát az a tény, hogy a munkásság képviselői mutat­hatták meg: az uralkodó osztá­lyok egymásra acsarkodása he­lyett létrejöhet a Kárpát-me­dence népeinek összefogása, a nemzetközi munkásegység. Az országos hírű dalosünne­pély közzétételét Várhalmy Osz­kár gyűjtésének és Horváth Mi. hály közlésének köszönhetjük. Az ő nyomdokaikon haladva idézhetjük fel ezeknek a felejt­hetetlen napoknak az esemé­nyeit. Az országos dalosünnen óvá. ros majd minden polgárát meg­mozgatta Sok ezres tömeg vár­ta a messziről jött dalosokat az állomáson, kísérte szállásuk­ra, vett részt a szabadtéri és a színházi hangversenyeken, fellépéseken, népünnepélye­ken, majd szűnni nem akaró ünnepléssel búcsúzott tőlük/ Az országos szövetség, vala­mint a helyi munkásvezetőkön kívül minden részt vevő kórus vezetőségével az élen, képvi­seltette magát, s az a tény, hogy a Pécsi Nemzeti Színház­ban két nagyszabású hangver­senyt rendeztek, magasszínvo­nalú műveket adtak elő, ezen­kívül nagy sikerű hangverseny volt a PÉAC-pályán, a Széche­nyi téren, a dalosünnepet tűzi­játék és tettyei népünnepély zárta, mutatja a munkás da­losmozgalom erejét és magas színvonalát. Az alaphangot Pajor Rudolf adta meg a dalosünnepre írt „Tájékoztató" c. cikkében. „ .. . Mindenki a leszámolást hirdeti és a dicsőséget harso- názza. Egyedül oz öntudatos munkásság'figyeli lehiggadt el­mével e borzalmas történelmi színjátékot. Idegeit fegyelmez­ve, rendületlenül hirdeti: csak béke, munka és szabadság mentheti meg az emberiséget a pusztulástól ..." A követke­ző sorokban a régi társadalmi rend elkerülhetetlen elkorhadá- sát, egy új rend eljövetelét hir­deti. „ . . . A munkásosztály e szociális világrend hirdetője, előfutárja és sietfretője. Kell, hogy művészetében, kultúrájá­ban ennek az új világnak esz­ményeit, erkölcseit hirdesse, és ezzel megismertesse minden­kivel a szocializmus nagy és örök igazságait. . ." Sorait híven tükrözték a da­losünnep eseményei. Ha az előadott műveket cso­portosítani akarnánk, talán há­rom részre lehetne osztani A dalosok énekeltek magyar és külföldi zeneszerzők ismert mű­veit, korabeli munkásdalokat, valamint a kor hangulatát tük­röző, akkor divatos műveket. Mennyiségileg is a színvona­lasabb első két csoport volt a többségben. Ehhez csatlakoz­nak a munkászenekarok által előadott művek is. Az első cso­portba sorolhatjuk Schumann: Dal a szabadságról, Strauss: Kék Duna keringő, Mozart: Szöktetés a szerájból, nyitány, Beethoven: Egmont nyitány és Himnusz az éjhez, Schumann: Cigányélet, Offenbach: Barca­rola, Gounod: Keringő a „Faust” c. operából, Mozart: Vihar, valamint Erkel: Hunyadi László, nyitány, Liszt: Hullák még nem vagyunk, Kodály: Mátrai képek, Karádi-nóták, Kit kéne elvenni, Bárdos: Nép­dalegyveleg, Látod-e babám, Lányi Ernő: Régi dal, Lányi— Petőfi: Egy gondolat bánt en- gemet, Lányi Viktor—Petőfi: Szülőföldem és Szabó Ferenc: Magyar parasztdalok c. művét. A második nagy egységet Beschnitt: Ossián, L. Lessen: Vihar, Uhlmann: Szabadság­nak e dalt, Malden: Emléke­zés, Grete Dietze, Wunder: Föl­felé, Scheu, Gagyovszky: A munka dala, Kiss Ernő: Arató­dal, Pringsheim, Gagyovszky: Munkásdal, Lukács Béla: Bá­nyászdal, Jaroff, Gács: A Vol­ga rabjai, Bródy György: Fér­fiének, Gaáf—Petőfi: A bilincs, Schneider, Kelemen: Dal a munkásról, Kenessey: Gopak, Szegő István: Emberi sorsok, Ránky György—Szakosíts Ár­pád: Kovácsok dala, Csermely —Várnai Zseni: Vihar előtt, No- vák Károly—Várnai: Dalol a vihar, Musszorgszkij—Várnai: Himnusz a naphoz és Kirchner, Morócz: Jelige c. műve alkot­ja. A harmadikba tartozik And­rási Ede: Miniatűr szerenád, Várföldi Elek—Petőfi: Mi volt nekem a szerelem, Zoltay—Pe­tőfi : Föltámadott a tenger, Huszka Jenő, Arányi Mária: Nem kívánom a halált, Jakab Ödön: Vadászdal, Pogatsch. nigg: Dal a dalról. Révay Gá­bor, Molnár Kálmán: Dunántúli nóták, Müller Károly: Szívem dala, Bródy György: Férfiének, dr. Ujj József: Debreceni nó­ták, Révffy, Gagyovszky: Tobor- zó, Révffy, Vanczák: Népdal­egyveleg, Titán vagy nép c. műve. Külön érdekesség, hogy új irányzatként a dalt, a zenét, a táncot, a mozgásművészetei és a színpadi megjelenítést pró­bálták ötvözni. így adták elő a munkás témájú művek közül Ránky—Szakosíts, Novak—Vár­nai, Musszorgszkij—Várnai, Ja­roff—Gács, valamint Scheu— Gagyovszky művét. „Klasszikus pantomim” cím­mel a Munkás Testedző Egye­sület, „Az öröm és a Nap tán­ca” címmel a tánccsoport adott elő koreografált összeállítást. Az ünnepi beszédet Eszter­gályos János országgyűlési kép­viselő tartotta, Szegő István: Bevezető vers c. költeményét Pajor Oszkár mondta el, míg Kirchner: Jelige, Pringsheim, Gagyovszky: Munkásdal és Sze­gő: Emberi sorsok c. kórusmű­vét a kórusokból alakult össz- kar adta elő. Végezetül soroljuk fel azon énekkarok és zenekarok neve­it, akik jelenlétükkel meghatá­rozták e országos esemény szín­vonalát: a központi, a fővárosi és főváros környéki énekkarok közül a Könyvkötő Munkások Szakegylete Vegyeskara, a Ma­gyarországi Vas- és Fémmun­kások Dalárdája, a Famunká­sok Szakegylete Dalárdája, a Grafikai Munkások Senefelder Dalköre, a Budapesti Könyv- nyomdászok Dalköre, a Villa­mos HÉV Alkalmazottak Szö­vetsége Dalárdája, az Építő­munkások Szövetsége Központi Dalárdája, a Kültelki Munkás Dalkör, a Csepeli Munkás Dal­kör és Mintakészítők Dalárdá­ja, a Budafoki Munkások Dal­köre, az Első Zuglói Dalkör, az Újpesti Munkásképző Egylet Dalköre, a Budapesti Általá­nos Munkásegylet, a Haladás Dalkör, a Pesterzsébeti Általá­nos Munkás Dalkör, a Rug- gyantaárugyár Dalkör, a Kőbá­nyai Vasmunkások Dalárdája, a Hírlapterjesztő Munkások Szakegylete Dalárdája, a Lágy­mányosi Szabadság Dalkör, a Pestújhelyi Munkásképző Egy­let Dalköre küldte el képvise­lőit, míg a vidéki munkásének­karok közül Békéscsabáról, Debrecenből, Diósgyőrből, Hódmezővásárhelyről, Makóról, Nagytétényről, Orosházáról, Pápáról, Soroksárról, Szeged­ről, Szombathelyről, Miskolcról és Zalaegerszegről láttunk ven. dégül munkásdalosokat. A helybéliekét a Munkáskép­ző Egylet Dalkara és a Guten­berg Társaság zenekara képvi­selte. Vargha Dezső levéltári munkatárs KÍ-K..UÍ c)komprom. mJUfqeU J)ua<xxLo*thAuw- mo 'ke-rdf. r*)C&íIÍ2.bejisti. 1936. május 30. — június I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents