Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-09 / 186. szám

Hogy kifizetődő legyen Balaton-parti találkazás a belkereskedelmi miniszteriéi SOS Amitié - SOS Élet * Elismerésünk Reims-ben Ki-ki másként veti pillantá­sát az olyan létesítményekre, mint a balatonszántódi Ménes Csárda. Gyönyörködni lehet benne, bemenni azonban ve­szélyes. Szép, mint minden ha­sonló jellegű létesítmény a vi­lágon. Impozáns, romantikus, nádfedeles, lószerszámosan nemzeti-romantikus. Idegenfor­galmunk büszke lehet az ilyen és hasonló objektumaira. Itt már megkérik az árakat is; ez a csárda valószínű gazdasá­gos és elöbb-utóbb kifizeti majd magát. Ez is a cél valamennyi új és a jövendőben épülő balatoni létesítménnyel kapcsolatban — hallottam az elmúlt hét köze­pén a szántódi Ménes Csárdá­ban megrendezett belkereske­delmi miniszteri sajtótájékoz­tatón, amelyen Sághy Vilmos miniszter kétnapos balatonkö- rüli szemléjének tapasztalatai­ról tájékoztatta az újságírókat. A szemle legfőbb tapaszta­lataként elmondható, hogy a tavalyihoz képest idén jelentős mértékben javult az idegenfor­galmi ellátottság. A boltokban megfelelő mennyiségű és minő­ségű árukészlet várja a vásár­lókat, emelkedett á vendéglá­tás színvonala, a tavalyi turis- tadömpingre adott csattanós válasz pedig az a gyorsított fej­lesztési program, amelynek ke­retében a déli parton öt, az északi parton két új kempinget létesítenek. Ezek egy része már az idei szezonban a vendégek rendelkezésére áll. Egy ilyen átfogó tájékoztató valamennyi részletére kitérni — rövid írás keretében — termé­szetesen lehetetlen. Az 1979-es évre kitűzött főbb célok közül néhányat azonban mindenkép­pen érdemes megemlíteni. Közülük az egyik legfonto­sabb az, hogy növelni kell a Balaton partján az idegenfor­galmi bevételeket, mindenek­előtt azzal, hogy a nyugati tu­risták ne a bécsi piacokon vá­sárolt forinttaf, hanem saját valutájukért itt nálunk bevál­tott pénzzel fizessenek. Ezt a célt szolgálja például a forint Csattanós válás* a tavalyi turistadömplngre kivitelét korlátozó — közelmúlt­ban bevezetett — rendelet is. A bevételi növekedést úgy kell elérni, hogy a fajlagos bevétel nőjön, tehát nem az a cél, hogy a Balaton partjára láto­gatók száma növekedjen! En­nek pozitív bevételi eredmé­nyei máris tapasztalhatók, év végére összességében 20 szá­zalékos többletbevételre lehet számítani az eddigi átlaghoz képest. Sághy Vilmos elmondta, hogy elkészült egy globális Balaton-fejlesztési program, amely a 2010-ig megoldandó átfogó feladatokat tartalmaz­za és összesen 36 milliárdot igényel a megvalósítása. Jó volna, ha ebből a hatodik öt­éves tervben legalább egy 10 milliárdos tételt be lehetne ru­házni az első, legfontosabb lé­pések megtételére. A tavalyi túlzsúfoltság felad­ta a belkereskedelmi tárcának is a leckét. Az ilyen jelenségek megismétlődése elleni politika egyrészt a szálláshelyek, tartóz­kodási lehetőségek terén tör­ténő intenzív fejlesztés, más­részt pedig olyan gazdasági szabályozók bevezetése, ame­lyek jellegüknél fogva elterelik a nagyobb tömegeket a Bala­ton partjáról. A szociális turiz­must (vállalati, szakszervezeti, gyermek- és ifjúsági üdültetés stb.) persze mindez nem érinti. A legfontosabb az, hogy a jö­vőben megvalósítandó létesít­mények minden tekintetben és a legmesszemenőbben megállják a helyüket a gazda­ságosság ítélőszéke előtt. (Ki kell szűrni annak lehetőségét is, hogy például egy nyugati turista itt-tartózkodásónak bár­milyen költségét a magyar ál­lam dotálja.) Számítani lehet arra is, hogy nem adnak ki to­vábbi Balaton-parti építési en­gedélyeket. Mindez azt jelentené, hogy a kispénzűeknek lassanként el kell búcsúzniok a Balaton-part- tól? Nem. Annyit azonban min­denképpen jelent, hogy alapo­sabban meggondoljuk, mikor és hova megyünk. B. K. Quelles reponses? Mi min­dent válaszolhatunk egy magá­nyos, szorongó, félelmekkel küszködő embernek, mit tehe­tünk érte? Nehéz a válasz, s világszerte még csak arra jöt­tünk rá, hogy válaszolnunk kell, tennünk kell értük valamit — hogy pontosan mit és ho­gyan, azt a világ néhány he­lyén, közöttük Pécsett is, már tudják. Egyre inkább felfedezzük egymást mi, emberek. 1962- ben, Nyugat-Berlinben, alig néhány taggal alakult meg a telefonszolgálatok nemzetközi szervezete, az IFOTES. amely Interjú dr. Kézdi Balázzsal, a pécsi SOS ÉLET telefonszolgálat vezetőjével Utánfutó — Lentiből Egyelőre egy típus teherszállításra Az elmúlt héten a Kossuth-rá- dió híradásában hallhattuk: ha­zánkban ipari szinten egyedül a Zala megyei Lentiben gyártanak gépkocsi-utánfutókat. Lentiben a Fém- és Faipari Szövetkezet talált fantáziát, egyelőre a teherszállításra al­kalmas személygépkocsi-utánfu­tók gyártására. Somián Imrétől, a szövetkezet műszaki vezetőjé­től tájékoztatást kértünk a gyár­tást illetően. A közelmúltban indított prog­ram során egyetlen típusból szeretnének az idén közel 300 darabot legyártani. A LISZ 100- as utánfutó maximális terhelhe­tősége 500 kilopond, hossza 3160 mm, szélessége 1430 mm, rakfelülete 1930x1690x366 milli­méter. Ára radiál gumiabroncs­csal 22 000 forint. Az utánfutó — a képen lát­ható típus — főleg áruszállítás­ra alkalmas, így az autósok többségének hőn áhított igé­nyét, a turizmust kevésbé segíti. Bizonyára jó ötlettel arra is át­alakítható, felhasználható, de elsődleges funkciója nem az. Még ebben az évben tervezik egy újabb — ugyancsak teher­szállító típus — vizsgáztatását, ez egy kissebb teherbírású, fék nélküli utánfutó. Ebből a típus­ból a prototípus megvan, s elő­reláthatólag a jövő esztendőben kezdődhet a sorozatgyártás. Néhány hasznos tudnivaló: az utánfutók értékesítésével is a szövetkezet foglalkozik jelenleg, s a telephelyen lévő kisautó­szervizben történik az átadás. Vizsgáztatását a lakóhely szerint illetékes KPM-vizsgabázison végzik. Szóba került az is Lentiben, hogy kimondottan turizmus cél­jait szolgáló, sátorral felszerelt, 4 személy részére kiváló háló­helyet biztosító utánfutó gyártá- sán-tervezésén is gondolkoznak. Öt éve négyezren mozdultak meg Egy gólyával ők is számolhatnak...? Nemzetközi gólya- számlálás Magyarországon Miért szeretett madár a gólya? A gólyát évtizedek óta nagy előszeretettel számolja össze a világon az ENSZ egyik szer­vezete az UNESCO, és ehhez az akcióhoz öt-, vagy kétéven­ként csatlakozik a Magyar Madártani Egyesület és a Ma­gyar Madártani Intézet is. Mert ez a madár Európában ma is majdnem hogy „szent­nek" számít; mesék, legendák övezik, a legtöbb országban a gyermekáldás egyik szimboli­kus lénye is. Különösen mi sze­retjük, a legtöbb népmesével, népdallal megdicsőítve Euró­pában, sőt annyira, hogy tel­jesen saját madarunknak te­kintjük. Pedig Litvániában ugyan­ilyen mély az iránta meg­nyilvánuló szeretet, ott annyira kedvelik, hogy bárhol költhet. A dánok és a svájciak vissza­siratják, mert náluk végleg kihalt. Svájcban mestersége­sen igyekeznek meghonosíta­ni a nagyobb tavak környé­kén. De hasonló igyekezettel munkálkodnak a hollandok is. Európában nálunk él a leg­több. Tavaly 4000 párra be­csülték a számukat. Igaz, ez csak fele a két évtizeddel ez­előttinek. A legtöbb Borsod, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szat- már megyében fészkel. Nyu- gat-Európában már alig lelni néhányra, legfeljebb az NSZK- ban és az NDK-ban. Ázsiában egy alfaja szintén szigorúan védett Japánban, Kínában, Koreában, Vietnamban. Baranyában 30 éve 750, öt éve 200 fészket tartottak nyilván, volószínű, hogy most 250 lehet, de ezt majd a gó­lyaszámlálás dönti el. Pécsett 1939-ben még három pár köl­tött, most már nincs gólyája a megyeszékhelynek. A leg­több az Ormánság templom- tornyain, a siklósi járásban fészkel. Valószínű, hogy nem fenyegeti a baronyai állo­mányt sem a kipusztulás. Viselkedésük nagyban vál­tozik. Ahogy nem találnak öreg és magas nyár-, valamint fűzfát, úgy a vezetékek tartó­oszlopaira raknak fészket. Ke­vés az eredeti mocsár, ősi vi­zenyős terület, a vegyszerezés miatt pedig csappan az ege­rek, pockok száma. Észok-Afrikában, főleg Etiópiában, de Olaszország­ban is vadásszák és eszik a fecskével és a fülemilével együtt: ínyenc csemege. Egyre kevesebb tér vissza az afrikai téli pihenőből, sok-sok fészek marad lakatlan és legfeljebb csak 1—2 fióka lát napvilágot a korábbi 3—4 helyett. Hazánkban 1934-ben, 1958- ban és 1974-ben volt nagy­arányú nemzetközi gólya­összeírás. Fél évtizede épp 4000 bejelentést értékeltek. Most is iskolások, tanárok, mező. és erdőőrök, erdészek, nyugdíjasok, ornitológusok mozdultak meg egy újabb nemzetközi számlálás adatait figyelembe véve. A megfigye­léseket a következő két címre lehet elküldeni: Harmat Antal, 7623 Pécs, Mártírok útja 42. 12-es lépcsőház. Ö a megyei szervező. Az országos szervező címe: Jakab Béla, 6701 Sze­ged. Pf.: 441. Somogyi Könyv­tár. írják meg egyebek között azt, hogy hány fészkelt régen, mennyi van most, hol a fé­szek, mennyi fiókát nevelnek, mennyi pusztult el, a pusztu­lás, pusztítás okai és milyen az életük, változtak-e a szo­kásaik. Csuti J. most nyolcadik kongresszusát tartotta a franciaországi Reims- ben. A kongresszusról nemrég ér­keztek haza a pécsiek. A szol­gálat tagjai közül öten vettek részt a rendezvényen. Dr. Kézdi Balázs kandidátus, megyei pszi­chiáter szakfőorvos, a szolgá­lat vezetője szintén ott volt. — Az egyik plenáris ülésen hangzott el az az összefoglaló, amelyben egyértelműen meg­állapították: ezekre a szolgá­latokra szükség van, világszer­te eredményesen működnek, persze, ennek az eredményes­ségnek a szakmai, tehát szo- ciálpszichiátriai, pszichológiai háttér az igazi feltétele. Igen nagy öröm volt hallani a szak­mai vonal erősödését, egyér­telmű elismerését, mert ez a pécsi szolgálat modelljének maradéktalan elismerését je­lentette. — Vettek-e fel új tagokat? — Hogyne. Pécs, Budapest, Lisszabon, Athén. E városok te­lefonszolgálatai lettek az új tagok. Mi ugyan már három esztendeje tagjai vagyunk az IFOTES-nek, de a szervezet de­mokratikus alapszabálya sze­rint ezt a közgyűlésnek meg kell erősítenie. Ez volt hót a sorrend is. Nagy sikerünk volt, nemcsak beszámolóinkkal, ha­nem a plakátunkkal is. A mi­enket Deák Zsuzsa pécsi grafi­kusművész tervezte. Az infor­máció asztalára kitettük, a töb­bi szóróanyag közé és figyel­tünk: ez a plakát szinte per­cek alatt eltűnt. Később, egy szekcióülésen el is hangzott, hogy ez, és a brüsszeli szolgá­lat plakátja a legkfifejezőbb és legsikerültebb, mert mind­kettő ábrázolja az emberi ar­cot, a telefont és a zsinórt... — A kongresszus öt napig tartott. Mi minden történt ez idő alatt? — Volt három szekció, né­hány plenáris ülés, és kiscso­port. A szekciókban angol, né­met és francia nyelven hang­zottak el az előadások, de olyan okosan szervezték meg ezeket, hogy minden szekció voltaképpen két nyelvű volt. Ha valaki tehát csak egy nyelvet beszélt, az is legalább két szekció munkájában vehetett részt. Az egyik szekció az ügyeletes személyével kapcso­latos témával foglalkozott. Nagy hangsúlyt kapott, hogy a folyamatos szakmai képzés­nek, szakadatlan továbbkép­zésnek, a csoportban való fel­készülésnek, érzelmi nyitottság­nak, kooperációra való hajlam­nak óriási jelentősége van. Ezt azért is jólesett hallanunk, hi­szen nálunk mindez már a megalakulástól így van. Arról is volt szó, hogy ki alkalmas telefonszolgálati ügyelet ellá­tására? Megfogalmazták, hogy potenciálisan bárki, aki vállal­ja a felkészítést, és a szolgá­lattal járó minden egyebet. — Biztosan érdekes az ügye­letes személye, de talán érde­kesebb a hívóé . .. — Velük egy másik szekció foglalkozott. Feltűnt, hogy mi­lyen sokat foglalkoznak a fia­tal hívókkal. Nyugaton rendkí­vül sok a fiatal, segítségre szoruló ember. Egy kissé dagá- lyosan hangzik, de ez ponto­san tükrözi a nyugati világ vál­ságát. Elszigeteltnek, magá­nyosnak érzik magukat, per­sze, nemcsak a fiatalok, ha­nem a többiek is. Ebből az izo­láltságból aztán szorongás és depresszió lesz, és jó esetben máris csörög a telefon. De tu­domásul kell vennünk, hogy nekik nem tanácsra, vagy re­ceptre, hanem kapcsolatra, igazi emberi kapcsolatra van szükségük. De kapcsolatot te­remteni anélkül, hogy az ügye­letes ne érezne bele a hívó gondjaiba, nem lehet. Ezt hív­ják empátiának, s ez a telefon- szolgálatok fő eszköze. — Quelles reponses? Itt áll a plakáton, mit felelhetünk, vé­gül is mit tehetünk az embere­kért? És jól tesszük-e mindazt, amit teszünk? — Nagy örömmel felelhetek mindjárt magának: teszünk, és helyesen tesszük. Erre viszont csak az ad lehetőséget, hogy kitűnően integrálódtunk az ál­lami egészségügy szervezetébe. Példát is mondhatok. Az NSZK- ban működik legalább ötféle telefonszolgálat, és van állami krízisintervenció is. Ezeknek egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz. Ez az elszigetelt­ség nyomasztja őket, és tulaj­donképpen párhuzamosságot jelent. Mi nemhogy együttmű­ködünk az állami egészségügyi szolgálattal, hanem szerves ré­sze vagyunk, s ez adja meg munkánk hatásfokát is. Még talán annyit: a kong­resszuson kapcsolatot terem­tettünk néhány, évtizedes múl­tú, nagynevű szervezettel. így az angol „Szamaritánus” szol­gálattal, amelynek százhatvan­öt szervezete van, az SOS Ami-^ tie nevű francia szolgálat nan- tes-i szervezetével, valamint a Farberow professzor Los Ange- les-i szolgálatának mintájára szervezett nyugat-berlini szol­gálattal, amely szakmailag ta­lán a legközelebb áll a mienk­hez. Kampis Péter Félreértések az eltérő szokásból Júliusra hívták, novemberben érkezett az amerikai vendén Nemzetközi szabvány a dátum írás egységesítésére Hogy Irán bevezette az iszlám időszámítást, visszapörgetve az idő kerekét, legfeljebb kurió­zum, hiszen Iránban aligha vannak levelező partnereink. Ne kifogásoljuk, hiszen földrészün­kön sincs minden rendben a dátumírás körül. A különböző országok eltérő szokásaiból ná­lunk is előfordulhatnak bosz- szantó félreértések, különösen azóta, amióta bevezették, hogy a postahivatalokban és a na­gyobb vállalatok levelezésében számítógépek írják a dátumot. Nekünk ez a sorrend termé­szetes: 1979. 07. 11., Francia- országban viszont a «fordítottja: 11. 07. 1979. Ezzel a dátum­írással még él is boldogulunk, hiszen a 11. 07. 1979. formában rövidített dátum egyértelműen az idei év július 11 -.ét jelenti. Ám az erre a napra hívott ame­rikai vendég viszont csak no­vember hetedikére érkezik meg. Az ő rövidítésükben ugyanis a hónappal kezdenek. Az ebből eredő félreértések már szép kis zűrzavart kavarhatnak. Nagyon is indokolt hát a dátum rövidí­tett írásmódjának egységes nemzetközi szabályozása. Nos, a Nemzetközi Szabvány­ügyi Szervezet, az ISO elérke­zettnek látta az időt, hogy lép­jen, a közelmúltban megszüle­tett a nemzetközi szabvány, mely kiküszöböli a különböző országok eltérő szokásaiból ere­dő félreértéseket. Eszerint a dá­tumot rövidítve a következő mó­don kell a jövőben leírnunk: előbb az évet, majd a hónapot és a napot. így 1979. 07. 11., mindenki részére egyértelműen az 1979-es esztendő július 11-ik napja.

Next

/
Thumbnails
Contents