Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-08 / 185. szám
979. JÚLIUS 8. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. A szellemi kapacitás bővítésére van szükség BsmnnHmraaaBi Együttműködési szerződés a PUB és Somogy megye között Tudományos eredmények csak véletlenül születhetnek elszigetelten A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága, a Dunántúli Tudományos Intézet és a Somogy megyei Tanács nemrégiben együttműködési szerződést kötött. Június végén ennek részleteit is kidolgozták, amelyben a somogyi tudósok, kutatók bevonását szorgalmazzák a pécsi tudományos központ munkájába. Dr. Bihari Ottó akadémikust, a Dunántúli Tudományos Intézetigazgatóját, valamint Böhm Józsefet, a Somogy megyei Tanács elnökét kértük meg, hogy tájékoztassanak a szerződés céljáról, várható előnyeiről. — Bihari elvtárs, a Dunántúli Tudományos Intézet milyen leiadatokat vállalt a területen élő kutatók segítésére, az itt lohyó tudományos munka összehangolására? — A Magyar Tudományos Akadémia érdeke azt kívánja, hogy a meglevő, de lappangó tudományos munkát is feltárja. A nagyvárosokban többnyire a kutatásnak természetes keretei is létrejöttek, azonban ezen kívül is rengeteg értékkel kell számolnunk. Úgy érzem, valamennyi megye érdeke, hogy az ott folyó kutató tevékenységet hozzáértő szervek koordinálják. A PAB- ban, az Intézetünkben van annyi szervező erő, hogy ezt a feladatot ellássa. Ha már az erőket számbavettük, természetesen ezeket elsősorban az országos érdekek szolgálatába állítottuk, bizonyára a megyék céljainak megfelelően is felmérhetetlen értékű szellemi kapacitást mozgósíthatunk. A Somoggyal kötött megállapodásunk értelmében például a PAB munkájában a megyét állandó kutató képviseli, míg az operatív munkát állandó összekötőre, nevezetesen dr. Földvári Józsefre, a Pécsi Tudomány Egyetem rektorára bízzuk. Segít Somogy megye olyan kutatók megkeresésében, akik a PAB szak- bizottságainak munkáiban részt vehetnek, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán például olyan tudományos erő halmozódott fel, amely önmagában alkalmas a PAB keretében mezőgazdasági tudományos szakbizottság létrehozására. Ez a mostani megállapodásunk olyannyira érett, hogy az élet kényszerítette ki, miként a tudományos élet decentralizálását is. Somogybán is számos tudományos munkahelyi vitát szervezünk, a fiatal kutatók tudományos fokozat megszerzésének segítéséhez konzulenseket biztosítunk... Bőhm József különösen azt hangsúlyozza az együttműködésről beszélgetve, hogy az érdekeket felismerve kölcsönösen kezdeményezték a PAB- bal a megállapodást.- Mi késztette önöket, hogy a dél-dunántúli megyék közül elsőként vegyék figyelembe, használják ki a PAB és a Dunántúli Tudományos Intézet kínálta lehetőségeket?- Az a felismerés vezérelt bennünket, hogy a megye további társadalmi-gazdasági fejlődéséhez elsősorban a szellemi kapacitás bővítésére van szükség. Somogy megye helyzetét az elmúlt esztendő májusában tárgyalta a Minisztertanács. Amikor erre felkészültünk, helyzetünket elemeztük, akkor döbbentünk rá, hogy a szellemi kapacitások fejlesztése legalább annyira fontos, mint a műszaki és technikai fejlődésünk. A megye történelmi elmaradottságát nem lehet rövid néhány, év alatt felszámolni, Somogy megye anyagi lehetőségei hazánk gazdasági helyzetét figyelembe véve nem lesznek elegendők hátrányunk leküzdésére. Ilyen helyzetben az emberi tényezők, a szellemi erők maximális kihasználása különösen fontos. Ebből a felismerésből fakad, hogy felmértük, mire vagyunk képesek önerőből és mit szeretnénk mások segítségével elérni. Mindenekelőtt a káder és személyzeti munka erősítésével a legnagyobb eredményt elérő vezetők kinevelése, ezzel együtt a vezetési és irányítási tevékenység fejlesztése. A főiskolákkal 10 esztendeje kialakult kapcsolataink továbbfejlesztése, amely különösen az utóbbi években a megye szellemi életében már erősen érződik. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy már a középiskolákban felfedezzük, további tanulmányaikban támogassuk a tehetséges fiatalokat, hét esztendeje érvényben levő ösztöndíj-rendszerünknek köszönhetően kiváló szakembereket kötöttünk megyénkhez. — ön a beszélgetés kezdetén kölcsönösségről beszélt, tehát úgy érzi, hogy a PAB számára is eddig kihasználatlan lehetőségeket nyújt Somogy megye? — Természetesen. Számunkra nagyon fontos, hogy a szellemi élet a két szomszédos megye között kiegyenlítődjék. A PAB sokáig és elsősorban pécsi töltetű volt. Somogy megyében 22 tudományos fokozattal rendelkező kutató él, nagyon sokan vannak azonban, akik még nem értek el ilyen eredményeket, talán éppen . elszigeteltségük miatt. A PAB a további lépéseikhez segédkezet nyújt. Viszont a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kutatásban jelentős eredményeket értünk el, és más területeken is dolgoznak tudósaink, akik a PAB tekintélyét, munkásságának sokrétűségét növelhetik. Lombosi Jenő Aratási ügyelet Jól felkészült az idei nehéz aratásra a Mezőgéptröszt — ezt jelzik az aratási ügyelet eddigi tapasztalatai. Különösen az első napokban jelentettek be sok hibát a gazdaságok, szövetkezetek. Eddig összesen 135 esetben vonultak a helyszínre a szerelők. A hibák kijavítására 1314 munkaórát fordítottak. Az aratási ügyeletre országosan 400 szerelő szakembert és 150 szervizkocsit mozgósítottak. Az igényeknek megfelelően, időközben bővítették a kapacitást, s jelenleg már további 50 szakember és 35 fel- szerszámozott személygépkocsi, illetve tehergépkocsi áll készenlétben. Barna, mustársárga, zöld Munkaruhák Szentlőrincen gyártatja a praktikus öltözékeket a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Ha traktoros, akkor barna. ha tehenész, akkor mustársága, ha növénytermesztő, akkor zöld .. . Mármint a munkaruha. Rövidesen így lehet majd az embereket megkülönböztetni a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban, ugyanis a szakszervezeti, gazdasági stb. vezetők ötlete nyomán elhatározták, minden emberüket Korszerű mészhomoktéglagyár üzemel Barcson, a Dráva partján. Ragaszkodnak a munkahelyhez, a jó kollektívához Balogh Sándorné és Szabó Géza munka közben A fülkében még terjeng a takarítás vegyes illata, a műanyag padlón foltokban áll a fel nem száradt víz, az üléseken néhol csíkokat húzott a tisztítórongy, a fehér kis asztal szinte valószínűtlenül tiszta. Most. A „déli gyorsnak" még van néhány órája az indulásig, a pécsi vasútállomás egyik takarítóbrigádja már az első kocsikat pucolja. Balogh Sándor- néval, a Pécsi Állomás Főnökség kocsitakarítójával egy tiszta fülkében telepedtünk le.- Sok utas el sem hiszi, hogy egyáltalán kitakarítjuk a kocsikat, pedig látja, hogyan dolgozunk. A kék-fehér kendős, mosolygós asszony egy pillanatra elkomorul. Baloghné 23 éve jár be Szaváról Pécsre a MAV-hoz, pontosabban három év híján ennyi ideje, mert közben egy gyermeke született, s a kicsivel otthon maradt. Nagyon nehéz volt akkoriban elhelyezkedni a MÁV-nál, falusiakat csak igen körülményesen vettek fel, s utána is nagy figyelmet követeltek a munkában. Talán nagyobbat, mint most. Soha nem szégyelltem, hogy takarítónő vagyok, mindenki nem tanulhat, valakinek ezt is kell csinálni. Szeretem a kollektívát, máshol nem dolgoztam, s talán el sem tudom képzelni, hogy valaha máshova mennék.- Sokat változtak a munka- körülmények húsz év alatt?- -Régebben a kocsikat kívülről is lemostuk, most ezt gép végzi helyettünk. Nagy segítség ez, mert mire végig értünk a szerelvényen, karjainkat alig éreztük. A mi csoportunk most ..kistakarítósi" végez. Mindenkinek megvan a beosztása, én például papírtörülközőt, WC- papírt, szappant teszek ki. Nem rossz munka ez, csak meg kell szokni . . . Úgy, ahogy néhány utasnak a rendet. Akkor kevesebbet szidnának minket. Szinte közhelynek tűnik, amit Szabó Géza, a MÁV Pécsi Vontatási Főnökségének fiatal motorkocsi-vezetője mondott. Vasutasok „A dízelmozdonynak is van romantikája" — Már gyermekkoromban is mozdonyvezetőnek készültem. Édesapám is a MÁV-nál dolgozott, sokat bejártam hozzá, de a vágányok mellett is képes voltam órák hosszat elücsörögni, hogy lássak gőzösöket. Akkoriban határoztam el, hogy mozdonyvezető leszek. Szinte magával ragad, amilyen lelkesen mesél vágyának beteljesüléséről. — A nyolcadik általános elvégzése után már megviláglott előttem a mozdonyvezető szakma árnyoldala is, de ez sem változtatott az elhatározásomon. 1969-ben motorszerelőként szabadultam a pécsi fűtőházban, majd fél évet dolgoztam a műhelyben. Ekkor jelentkezhettem motorvezetőnek, s 1970-ben álmom valóra vált: motorvezető lettem. A gőzös keltette fel bennem annak idején az érdeklődést, de a dízelmozdonyoknak is megvan a romantikája'.- Sok lemondással jár a munkája?- Igen, de ezt tudomásul kell venni. A munkám az életemet is megszabja. Szeretem a mozdonyt, szeretem a vasutat, így ami másnak áldozat, az nekem maga a boldogság. Nagy felelősséggel jár a munkám, de ez is vonzó.- Az elképzelése teljes egészében valóra vált? — Apró csalódások értek, de az elképzeléseim teljesültek. Remek dolog menni, utazni... A leengedett sorompó előtt a Megyeri úton békésen várakoznak a személygépkocsik, teherautók, autóbuszok. A fiatal váltókezelő futva igyekszik a váltóhoz, kezében a piros zászló ide-oda himbálódzik. A pillanat tört része alatt átdobja a váltót. Jöhet a vonat. Felugrik az egyik vagon lépcsőjére, majd kétszáz méterrel arrébb leszáll. Odaszalad egy másik váltóhoz, átállítja, a szerelvény elmegy. Van egy kis idő, hogy kifújja magát. — Mindig //yen nagy a hajtás? — Szabad futkosni. Itt a kettes őrhelyen nincs sok idő lazsálásra. Azt a napi 15 kilométert megteszem, s emellett még a váltót is úgy ötszózszor átdobálom. Hát nem éppen szanatórium — mondja Szondi György váltókezelő. A 19 éves fiatalember négy éve dolgozik a Pécsi Állomás Főnökségen. Arcát szinte eltakarja a hatalmas tányérsapka, ki hinné, hogy már nős. — Abbahagytam elsőben az építőipari szakközépiskolát, s utána a MÁV-nál helyezkedtem el. Jelenleg itt dolgozok, s Dombóvárra járok a vasútforgalmi középiskolába. A feladatom, hogy a vonatközlekedésben a ki- és bejáratot biztosítsam, valamint tolatásnál a megadott vágányra irányítsam a vagonokat. Nem nehéz munka, de jó lábak kellenek. — Nem bánta meg, hogy abbahagyta az építőiparit? — Akkor igen, de most már nem. Nem rossz a vasútnál, s az is jó, hogy tanulhatok. Még két évem van a középiskola befejezéséig. Addig itt maradok, mint váltókezelő, aztán szeretnék még tovább tanulni. Hogy meddig jutok a vasútnál, az csak az én szorgalmamtól függ. Lehetőség akad bőven . .. Roszprim Nándor kifogástalan minőségű, egyforma munkaruhával látják el. Azonban az elhatározás még nem elegendő. Munkaruhafronton, hogy úgy mondjam, nincs még nálunk minden rendben. Az üzletekben nagy a hiány belőle, vásárokon, Bizományiból ugyan lehet szerezni, de egységeset szinte lehetetlen. A Bólyi Kombinát is eddig legalább 12 féle gyártásból származó célszerű és kevésbé célszerű munkaruhát volt kénytelen a dolgozóknak adni, akik azt vagy hordták, vagy nem. Nos, tehát az elhatározáshoz partner kellett és ez a partner a Szentlőrinci ÁFÉSZ speciális munkaruhát készítő üzeme lett. A gazdaság közölte, hogy milyen célra, milyen minőségű és mennyiségű ruhára lenne szüksége, az ÁFÉSZ pedig bemutatta az ajánlott kollekciót. És ezt nemcsak a vezetőik tekintették meg, hanem a dolgozók is. Kikérték véleményüket, meghallgatták javaslataikat. A tetszés, a siker egyértelmű - az idősebbek, a hagyományos sötétkékhez szokottak ugyan az élénk színektől először kicsit idegenkedtek - s máris megszületett a döntés, vagyis egy tíz évre szóló megállapodás, melyet a partnerek az elmúlt napokban írtak alá. A megállapodás, vagy ha úgy tetszik, szerződés értelmében, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát kötelezi magát, hogy a dolgozói részére szükséges munkaruhát csakis a Szentlőrinci ÁFÉSZ-tól szerzi be. A megrendelését - az alapanyag minősége, szín, méret és mennyiség pontos feltüntetésével — minden évb.en szeptember 15-ig leadja a gyártónak. A gyártó ezzel szemben kötelezi magát, hogy a megfejelő minőségben és mennyiségben pontosan eleget tesz a megrendelő kívánságának... azaz eleget tesz abban az esetben, ha a megfelelő alapanyag rendelkezésére áll. A Győri Pamutfonó viszont szintén alapanyaghiányra hivatkozva időnként nem tudja teljesíteni szállítási kötelezettségét. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát a Pécsi Ipari Vásárt, mint fórumot akarja felhasználni arra, hogy az alapanyagot gyártó Győri Pamutfonót ösztönözze a gördülékenyebb anyagszállításra. A gazdaságnak az a célja, hogy minden dolgozóját egyformán jó minőségű, a célnak leginkább megfelelő munkaruhába öltöztesse. A traktorosok, szerelők ruhája például lángálló anyagból készül. Ez a legdrágább, egy darab 628 forintba kerül, de a többi ára is 500-600 forint között mozog. Ez jóval több, majdnem duplája a hagyományos munkaruhák árának, de a gazdaság úgy gondolja, megéri, sőt elhatározta, hogy az egyes területeken dolgozókat más-más színekbe öltöztetik, pl. a műszakiaké barna, az állat- tenyésztőké mustársárga, a növénytermesztőké zöld, a vetőmagüzemben és az agrokémiai üzemben dolgozóké galamb- szürke. Sokszor, sok helyen esett már szó arról, hogy a dolgozók a munkaruhákat eladják. Ebben az esetben ez valószínűleg lehetetlen lesz. A gazdaság mindenkinek eleve két darabot ad és mindenkitől következetesen megköveteli,' hogy munkaidőben a gazdaság területén csak ebben tartózkodhat. S. Zs.
