Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-31 / 208. szám

1979. július 31., kedd Dunántúli napló 3 „Energiakutunk” nem feneketlen He tűrjük a torséget! fl nagyfogyasztók és a villanyáram­felhasználás Körbe, körbe, karikába A dolog úgy esett, hogy a Kelet-baranyai Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulatnak szüksége volt egy alagcsövező gépre. Ahogy ezt tenni fcelf7 megbízták a hasonló feladato­kat ellátó társulatok közös vál­lalatát, amelyik a beszerzések­kel foglalkozik. A VIBESZ a kül­kereskedelmi cégen — a Nl- KEX-en — keresztül a Szovjet­unióból megrendelte a kért be­rendezést. Ott vagonba tették — és megkezdődött a szervezés bukfence. Mert: a küldemény ugyan megérkezett Mohácsra, csak­hogy a címzettként nem a KE- BAVIT, hanem a VIBESZ volt. Ezért a vasúton közölték a víz­gazdálkodási társulat ügyintéző­jével: márpedig nekik nem ad­ják ki az alagcsövező berende­zést, hanem visszaküldték Lajos- mizsére, ahol géplerakat ván, ahol is a 800 ezer forint értékű berendezés — még mindig va­gonban — 3—4 napig várt az újabb „túra" kezdetéig. Telexek és telefonok özöne után végre elismerték: valóban, a KEBAVI igényelte a gépet. Te­hát a VIBESZ ismét elküldte a vagont Mohácsra, ott azonban — ugyan, kit lep már meg? — ismét nem adja ki a vasút Mégpedig azért, mert a külke­reskedelmi cég, a NIKEX köz­ben úgy intézkedett, hogy ez az alagcsövező legyen inkább a szekszárdiaké... Mire ezt sikerült „kivédeni", eltelt három hét. Ennyi ideig utazgatott a gép az országban. A kocsiállás-pénzt — nagyon úgy néz ki — a KEBAVIT fizeti majd — bár mindent megtet­tek, hogy végre megkaphassák a küldeményt. Egyébként, ha időben kirakodtak volna Mohá­cson, akkor a komló—pécsi víz­vezeték már lényegesen előbb, re tartana ... De hát kit érdekel ez? (m) Sok múlik a vállalati energetikusokon---------------------------------------­-—*—-----------------------------------------­A z utóbbi időkben mind többször hallani, hogy pocsékoljuk az energiát. Takarékosságra ösztönöznek bennünket az Or­szágos Energia Felügyelet figyelmeztető reklámjai a televí­zióban, a sajtóban, a mozivásznakon. A „Kevesebb is elég” felszólításra viszont még most is intünk egyet, holott vala­mennyien tisztában vagyunk azzal: „energiakutunk” nem feneketlen, lehetőségeink nagyonis behatároltak. Hiszen va­lamennyi energiahordozót tekintve importra szorulunk. Vizsgálódásunk során három nagy baranyai vállalatot keres­tünk föl, köztük a Dél-dunántúli Áramszolgáltatót, a Mecseki Szénbányákat, valamint a MÁV Pécsi Igazgatóságát, hogyan is értelmezik ők a takarékosságon alapuló villamosenergia-fel- használást. Ésszerűen Schmalcz József, a DÉDÁSZ üzemviteli főosztályvezetője a következőképpen vélekedik. — Szerintem nem visszafogás­ról van szó, mikor az ésszerű és feltétlen szükséges villa mos- energia-felhasználásról beszé­lünk. Hanem az eddig megszo­kott lezserségen szükséges vál­toztatni, ami elsősorban az energiához való magatartás megváltoztatását teszi szüksé­gessé, továbbá olyan műszaki intézkedések és megoldások be­vezetését kell. hogy jelentse, ami egy körültekintőbb villa- mosáram-felhasználást von ma­ga után. Mert elegendő, ha csak mindenki egy villanyégőt hagy feleslegesen bekapcsolva, ez már igen jelentős tétel, amely úgy tűnik el fénnyé ala­kulva, hogy nem szolgál sem­mit: huszonöt-harminc lakás át­lagában ez már egy automata mosógép teljesítményének felel meg. Elmondhatom, hogy a DÉ­DÁSZ területén működő nagy- fogyasztóknál - ipari üzemek­nél — szigorú energiagazdálko­dás folyik. Kialakult az a mű­szaki gárda — energetikusokból álló csoportok — amely rend­szeresen figyelemmel kíséri, hogy a termelőegységek a szük­séges villamos energiát a leg­jobb teljesítménytényező figye­lembevétele mellett használják föl. Ez a hálózati veszteség szempontjából lényeges. Az egyes berendezésekhez, gépcso­portokhoz kapcsolt fázisjavító kondenzátorok lehetővé teszik az induktív és kapacitív meddő­energia egyensúlyának biztosí­tását. Megemlítendő, hogy a villamosenergia-felhasználás évente átlagosan nyolc száza­lékkal nő országosan, de ha az ipari nagyfogyasztókat vizsgál­juk, megállapítható, hogy náluk egyáltalán vagy alig emelkedik a villamosenergia-igény. A leg­nagyobb fogyasztóknál megfe. lelő szintű a villamosenergia­gazdálkodás, ugyanakkor szük­ségesnek tartom megemlíteni, hogy azoknál a középvállalatok­nál, ahol még energetikus sincs, vagy netán a gazdasági veze­tők nem fordítanak kellő figyel­met erre a területre, bőven van­nak tartalékaink: a műszaki megoldások ismertek — ezek kö­zül egyet, a fázisjavító konden­zátorok használatát említettem - csak alkalmazni kell őket. teljesítménydíjas árszabással villamos energiát, amely az ösz- szes fogyasztási helyünk közel kilencven százalékát teszi ki. A kilovattonkénti egységár nyolc­vannyolc fillérrel került keveseb­be, így 8,7 millió forintos meg­takarítást értünk el az elmúlt esztendőben. Idén további Ka­rom állomáson térünk át az imént említett rendszerre. Egyenletesebb fogyasztás A Mecseki Szénbányák, amely a baranyai üzemek közül az egyik legnagyobb villamos energia fogyasztó, átlagosan harminc megawatt teljesítményt igényel: ami szózkilencvenmillió kilowattóra fogyasztásnak felel meg. Mihalik Albin, vállalati fő­energetikus, valamint Szám Ist­ván, a villamos üzem vezetője arról beszél, hogy a vállalati hierarchiában a villamos üzem­nek olyan szerepe van, mint az áramszolgáltatónak. Az újhe­gyi üzemben lévő diszpécser- szolgálat segítségével percreké- szen figyelemmel kísérhetik a mindenkori energiafelhaszná­lást, és szükség szerint be is avatkoznak a pécsi, a komlói, valamint a mázaszászvári terü­leten működő üzemek célszerű villamosenergia-felhasználásá- ba. Mihalik Albin erről a kö­vetkezőket mondja. — A villamos üzem elsősor- •ban a teljesítménygazdálkodást képes befolyásolni. Általában harminc megawatt villamos tel­jesítmény szükséges ahhoz, hogy a bányabeli termeléshez az optimális ellátást biztosítsuk. A vételezett villamos áram egy- harmadát a sűrített levegő ter­melésére fordítjuk: viszont kompresszoraink sajnos eléggé elavultak erkölcsileg és műsza­kilag egyaránt. Ezért több évre szóló rekonstrukciós programot dolgoztunk ki, s ennek során a kulcsgépeket újakra cseréljük. A jelenlegi berendezéseink egy ki­lowattóra fogyasztással tíz köb­méter sűrített levegő termelésé­re képesek. A korszerű komp­resszorokra való áttéréssel vi­szont tíz-tizenöt százalékos ha­tásfok növelésre számítunk. Ez azt jelenti, hogy vállalati szin­ten közel nyolcmillió kilowattóra megtakarítást érhetünk majd el évente a rekonstrukciót köve­tően. Nálunk a csúcsfelhaszná­lás délelőtt tíz és tizenegy, va­lamint este hét és kilenc óra közé esik a villamos energiát te­kintve. Az a célunk, hogy eze­ket a csúcsokat lefaragjuk oly­módon, hoay a nap többi sza­kában csökkenjenek a villamos- energia-felhasználási völgyek: egyszóval egyenletesebb legyen az áramfogyasztás. Műszakvál­tóskor például leállítják a váj- végeken használatos sűrítettle­vegős berendezéseket, ezt az időt kihasználva indítjuk be a zsompszivattyúkat és nyomjuk ki a bányavizet. Feladataink között szerepel azoknak a helyeknek a kiszűrése — erre egyébként igaz­gatói utasítás is van —, ahol nem gazdaságos a villamos energiával való fűtés. Rendsze­resen végezzük a különböző veszteségfeftá ró vizsgálatokat: legutóbb, mint ahogy erről már szóltam, a kompresszoroknál vé­geztük el ezt a munkát, a nyár végén pedig megismételjük a ventillátorok villamosenergia­veszteség elemzését. Salamon Gyula Diákok a mtimkapadriái Nyaralás saját erőből Szívesen mennek a bőrgyárba Májusban csak Pécsett 58 vállalat és intézmény kínált nyári munkalehetőséget a diá­koknak. Az iskolákhoz elkül­dött lista a munkakörülmé­nyek, kereseti lehetőségek és a munkák „fajsúlya'' tekinte­tében széles skálán nyújtott választási, válogatási lehetősé­get a fiataloknak. Mérlegel­hették, ki mennyire becsüli fi­zikai erejét, kitartását, vogy éppen mennyi zsebpénzkiegé­szítés kell, hogy jól sikerüljön a nyári szórakozás, üdülés, utazás. A diákok körében olyan „pletyka” járja, hogy Pécsett az egyik legjobb kereseti le­hetőség a bőrgyárnál van, ahol a diákok nyári foglal­koztatása már sok éves hagyo­mány. — Nincs munkaerőhiány ná­lunk - mondja Szabó Ernő, a gyár munkaügyi osztályának vezetője. — A diákok a nyári szabodságon lévő dolgozóink munkáját pótolják, evvel a le­hetőséggel azonban már a szabadságolási tervek elkészí­tésekor számolunk. A fiatalok 2-4 hetet dolgoznak nálunk, egy-egy időszakban 60—70-en. Eddig másfél hónap alatt 170 diákot alkalmaztunk. A több­ségük középiskolás, de van köztük egyetemista, főisko­lás is. A 16 éven aluliakot a kisegítő üzemekben alkalmaz­zuk 6 órában 8 forintos óra­bérért, a 16 éven felülieket pedig a termelő üzemegysé­gekben teljesítménybérben. Ál­talában 90 és 102 százolék kö­zött mozog a teljesítményük. Egyes nehezebb munkahelye­ken egy hónap alatt akár 3500—4000 forintot is keres­hetnek. A sertésvelúr-részlegnél dol­gozó brigád egyharmada diák. A sertésbőrök kikefélését vég­zik. Közülük legfiatalabb Ko/- láth Laci, épp hogy csak túl az általános iskolán; ősztől az 500-as Szakmunkásképző In­tézet tanulója lesz. Édesanyja itt dolgozik a gyárban, de La­ci bizonyítja, nem emiatt ha­tározta el, hogy ide jön dol­gozni. Egyszerűen az iskolába elküldött kínálatból ez a mun­kalehetőség volt számára a legszimpatikusabb. — Három hét alatt 1700- 1800 forintot keresek, s a mun­ka nem is olyan nehéz — me­séli, s gyors költségvetést csi­nál, hogy mire is fogja költe­ni ezt a pénzt: farmer, cipő stb. Mostani munkatársa, Soós Enikő 17 éves, a Vegyipari Szaközépiskola tanulója, s nemcsak évei száma szerint tapasztaltabb Lacinál. — Már harmadik éve, hogy fiyaranta a bőrgyárban dol­gozom két-három hetet. Na­Kolláth László gyón jó a kollektíva, nagyon rendesek az itt dolgozó ta­pasztalt munkások. Persze, nemcsak ez számít hanem a kereset is: a sóját erőmből tudom fedezni nyaralásom költségeit. Idén a Szovjetunió­ba szeretnék utazni. Végső Zsuzsanna, a Pécsi Tanárképző Főiskola harmad­éves, magyar—történelem szakos hallgatója olyon irigy­lésre méltóan barna bőrű, mintha most érkezett volna vissza a tengerporti nyaralás­ból, pedig éppen augusztusi bulgáriai üdüléséhez gyűjti a pénzt négy hét nem éppen könnyű fizikai munkával. Tel­jesítménybérben dolgozik a bemérő részlegnél, ahol nem ritkán súlyos bőrkötegeket kell emelni. Körülbelül 3500 forint fizetésre számít a hónap vé­gén a tavalyi nyári munkájá­nak a tapasztalatai alapján. ' — Háromnegyed év iskola­padban és könyvtárakban való ülés és szellemi fáradtság után nekem szinte öröm, hogy most egy-egy munkanap után az izmaim fáradnak el. Nagy élmény volt megismerni a két­kezi munkásokat, okikét eddig csak úgy „távolból" tiszteltem. Azt hiszem, nagyszerűen meg­értjük egymást. Három hét, 14,50 forintos órabér 1700 forint - számol Fischer László, a Pollack Mi­hály Szakközépiskola harma­dikos tanulója. A kikészítő mű­helyben dolgozik, éppúgy mint tavaly. — Megszoktam, megkedvel­tem ezt a munkát. A pénzből pedig Romániába szeretnék utazni augusztusban. Előbb Ózonban még építőtáborba megyek, Csepelre, kórházat építeni. A pénz nem minden — magyarázza, pedig ezt aligha kell magyarázni. Ez a „bizo­nyítvány” jeles. D. I. Végső Zsuzsanna Korszerűsítések, tervek Rétfalvi Rudolf, a MÁV Pécsi Igazgatóságának főenergetiku­sa a nehézipari miniszter leg­újabb rendelkezésére, valamint a KPM ez alapján készített sza­bályzatára alapozva mondja el azokat a dolgokat, amelyeket már megoldottak, illetve éppen az új rendelkezés szerint kell ki- munkólniok. — Az igazgatóság területén negyvenezer lámpatest üzemel, beleértve a legkisebb állomáso­kat is. Ezek döntő többsége fénycső, illetve higanygőzlámpa. Fényhasznosításuk legalább négyszer jobb, mint a hagyomá­nyos villanyégőké: a nátrium- lámpáké pedig nyolc-kilencsze­rese a hagyományos világító- testekének. Ezért is határoztuk el azt. hogy még ebben az év­ben Nagykanizsán, jövőre pe­dig Mecsekalja-Cserkút állomá­son szerelünk fel ezekből az igen korszerű lámpákból. Az igazgatóság évente átlagosan tízmillió kilowattóra villamos energiát használ fel, ezért is lé­nyeges, hogy kiemelten foglal­kozzunk e témával. Fontosnak tartom, hogy megfelelő átmérő­jű vezetékeket alkalmazzunk, mert például egy százalék fe­szültségesés négy százalékos fényáram csökkenést von maga utón. Vagy említhetném a lám­patestek tisztántartásának kér­dését: apróságnak tűnik, de bepiszkolódás esetén közel egy­harmados fénycsökkenés az eredmény. Ezeket a dolgokat az utazóközönség azonnal észleli, természetesnek tartjuk — főként biztonsági okokból —, hogy ál­lomásaink, rakodótereink min­dig kellőképpen legyenek meg­világítva, de nem pazarló mó­don. Eddig hatvankét olyan megállóhelyen szereltük fel a világítást automatikusan be- és kikapcsoló órákat, amelyek csak akkor gyújtják fel az égőket, ha vonat érkezik. Ezeken a helye­ken éjjel nincs szolgálat. Ebben az évben tovább korszerűsítjük az említett hálózatot, amelyeket hajnalkapcsolókkal is ellátunk: így további energia-megtakarí­tást érhetünk el. Egyébként je­lenleg negyven olyan állomáson használjuk már az alkonykap­csolókat, ahol szükséges az ál­landó éjszakai megvilágítás. A megfelelő villamos energia tel­jesítménytényező biztosítása ér­dekében fázisjavító kondenzáto­rokat használunk. Ennek köszön­hetően például az elmúlt esz­tendőben háromszázötvenezer forintot térített vissza az áram- szolgáltató igazgatóságunk szá­mára. Az igazgatóság területén közel ötven helyen vételezünk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents