Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-28 / 205. szám

e Dunántúli napló 1979. július 28., szombat Az ember gondolkodását is formálja A technológia és a tudomány kapcsolata Beszélgetés Prohászka Jánossal, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjével ■" ' ...«. Egyre többször találhozhatunk napilapjaink hasábjain a megszabó kormány, és párthatározatokban is mind gyakrab- ,.technológia” szóval, s a népgazdaság eredményességét megszabó kormány- és párthatározatokban is mind gyakrab­ban fordul elő a technológia ügye. Mindez nem véletlen, hiszen napjaink korszerű technológiái nemcsak a termé­kek minőségét és gazdaságos előállitását szabják meg, de szoros kapcsolatban vannak a nemzeti jövedelem alakulásá­val is. De vajon miért éppen az utóbbi időben vált ilyen közérdekű problémává a tudomány és a technológia kapcso­lata? — kerestük fel kérdésünkkel dr. Prohászka Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a Budapes­ti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjét. __________i------------------——*-------------------------------------------­— Már az 1970-es évek ele­jén elértük hazánkban a tel­jes foglalkoztatottságot, így a nemzeti jövedelem extenzív fej­lesztésének lehetősége gyakor­latilag megszűnt. A termelés to­vábbi növekedését a termelé­kenység mind jobbá tételével lehet és kell biztosítani, ez pe­dig a termékszerkezet változ­tatásával és a technológia fej­lesztésével valósítható meg a leghatékonyabban. — Mit értenek a szakemberek a technológia szó alatt? — A technológia a termé­szetben fellelhető nyersanya­gok, illetve részben kész ter­mékek emberi fogyasztásra al­kalmassá vagy alkalmasabbá tételének tudománya, gyakorla­ta. A technológiai folyamatok során tehát az anyagok tulaj­donságait vagy azok alakját változtatjuk meg. — Ezek szerint a technológia nem elszigetelt tudományág ... — Semmiképp. A technológia — az anyagok megmunkálása révén — egyre szorosabb kap­csolatba kerül a korszerű fizi­kával, kémiával, sőt az utóbbi időben a biológiai eredménye­ket is mind szélesebben hasz­nosítja. De nemcsak a fizikusok, kémikusok, biológusok és mér­nökök ügye a technológia, ha­nem a társadalom-, a közgaz­daság-, és a szervezéstudomá­nyok művelőinek is el kell sa­játítaniuk. — A technológia — mint szó volt róla — erőteljesen befo­lyásolja az anyag- és energia­felhasználást. meghatározza a termékek minőségét, előállításuk gazdaságosságát. De vajon hogyan bírálják el ezt a gazda­ságosságot? — Ez bizony külön gondja a népgazdaságunknak. Gazda­ságpolitikai célkitűzéseink egy­értelműen előírják, hogy a gaz. daságtalan termékek gyártását azonnal be kell szüntetni. Ám arra a kérdésre, hogy melyik termék gyártása gazdaságos, s melyiké nem az, nehéz egyér­telmű választ adni. Egy kevés­bé korszerűnek tűnő termék is lehet gazdaságos, ha technoló giája hasznot biztosít. Sokféle gazdasági mutatót használunk ma, de hogy ezek közül melyik is tükrözi legjobban a népgaz­dasági érdekeket, arról keve­set tudunk. — Gyakran hallani arról, hogy egy-egy nagyobb cég rész. letesen ismerteti áruit, ám azok előállítási ,jtitkairól", a technológiai fogásokról szót sem ejt. Professzor úr, vélemé­nye szerint mi az oka ennek? — A „titokzatosság” a tech­nológia egyik legjellegzetesebb vonása. A termelési tapaszta­latokról nem számol be a gyár­tó cég, s ez azért is meglepő, mert minden más tudomány- területen a kutatók elsőrendű érdeke eredményeik nyilvános­ságra hozása. Napjaink kiéle­zett és egyre éleződő nemzetkö­zi versenyében azonban csak akkor lehet egy termék verseny- képes, ha technológiája a leg­korszerűbb. Éppen ezért a tech­nológiai újdonságokat addig titkolják, ameddig lehetséges, vagy ameddig annál jobbat nem dolgoztak ki. — Mint a technológia egyik jellegzetes vonását említette, a ,, titokzatosságot". Van még más sajátosság is? — Természetesen. A technoló­gia eredményei egyszerűen mér­hetők és osztályozhatók: egy- egy új módszernek hasznosabb­nak, gazdaságosabbnak, jobb­nak kell lennie a korábbiaknál. A technológia területén a ku­tató már eleve kockázatot vál­lal, s bizony gyakran megesik, hogy a kívánt eredmény elma­rad. Talán éppen ezért nehéz egy-egy konkrét feladat válla­lására vállalkozót találni. És éppen ezen „mérhetősége" miatt nem könnyű a tudományos előrehaladás sem a technoló­giában, e területen a legkeve­sebb a minősítettek száma. — Még napjainkban is gyak­ran problémát jelent, hogy egy- egy új technológia bevezetését A forgácsoló megmunkálá­sok között a köszörülés rész­aránya egyre nönvekvő mér­tékű, ami elsősorban az elő­alakító technológiák — képlé­keny alakítás, öntészet stb. — jelentős fejlődésére vezethető vissza. E fejlődés következté­ben egyre nagyobb méret- pontossággal, mint kisebb rá­hagyásokkal és méretszóródá­sokkal készülnek azok azelő- gyártmányok, amelyeket to­vább kell munkálni. így sok esetben elmaradhat például az esztergályozási vagy marási művelet, az előgyártmány köz­vetlenül köszörüléssel is kész- remunkálható. Mindez érthe­tővé teszi, hogy az elmúlt év­tizedben a fejlett ipari orszá­gokban különösen felgyorsult a köszörülés! eljárások kuta­tása és az eredmények gyors ipari bevezetése. A köszörülési technológiák fejlesztésének döntő tényezője meglehetősen idegenkedve fo­gadják a munkások és a mér­nökök. Professzor úr szerint mi az oka ennek? — A technológia újdonságai gyakran további ismeretek el­sajátítását, új munkafolyamatok megértését, megtanulását köve­telik. Ez ellen gyakran tiltako­zik a „jól bevált módszerhez” ragaszkodó dolgozó. Pedig ép­pen az ő érdekükben szeretnénk újabb és újabb technológiákat bevezetni. — Kifejtené ezt részleteseb­ben? — Nézzünk egy konkrét pél­dát, mondjuk az öntödék vilá­gából. Az öntvénytisztítás em­bertelenül nehéz feladatát nem vállalja senki az öntödében. A rendelő vállalatok tisztítatlanul veszik át az öntvényeket, s ma­guk tisztítják meg őket. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenysé­geket kell olyan új technoló­giákkal felváltani, amelyek men­tesítik a dolgozókat ezektől a — társadalmunk alapeszméivel összeegyeztethetetlen — terhek­től. — S egy utolsó kérdés. Ho­gyan látja professzor úr hazánk jelenlegi technológiai színvo­nalát? — Sajnos hazánk technoló­giai színvonala meglehetősen elmaradott a vezető ipari ha­talmakéhoz képest. Persze nem szabad említés nélkül hagyni kiemelkedő eredményeinket sem, ám az ország technológiai színvonalát nem néhány csúcs- eredmény, hanem az átlagos szint jellemzi. A csúcseredmé­nyek arra jók, hogy magukkal húzzák a lemaradókat, s ezek mutatják meg, hogy mit, s mily területen kell fejleszteni és ja­vítani. Népünk kulturális fel- emelkedésében is jelentős sze­repe van a technológiának, hiszen a tudományág nemcsak az anyag tulajdonságait, ha­nem az ember gondolatvilágát, gondolkodásmódját is formálja. Horváth Annamária a köszörűszerszámmal kapcso­latos minőségi igények meg­határozása és azok kielégíté­se is. A köszörűszerszámban statikus rendezettségben elhe­lyezkedő szemcsékre köszörü­lés közben változó mechani­kus és hőigénybevételek hat­nak. A köszörűkorong szemcséi forgácsolás közben eltompul­nak, illetve az elkopott szem­csék kitöredeznek a kötőanyag­ból. A szemcsekopás következ­tében csökken a munkadarab méretpontossága, és az idő­egység alatt leválasztható for­gácsmennyiség. Ugyanakkor megnövekszik a köszörülésre fordított teljesítményfelvétel, emellett a munkadarab felü­letén beégések, rezgésnyomok keletkeznek. A szerszám rend­szeres újraélezése (szabályo­zása) és a gép mindenkori jó állapotban való tartása tehát elsőrendű feltétele a minőségi munka végzésének. Lépéstartás a minőségi követelményekkel Közvetlen megmunkálás köszörüléssel Gázelőállítás barnaszénből Lehetőség lignitexportra Osztrák erőmű épül a toronyi lignitmező szomszédságában ? TUDÓ MÁNY TECH NIKA Nyugdíjas atomerőművek Mint minden, az atomerő­mű sem örökéletű. A szakem­berek szerint az atomerőmű­nek 20 év alatt kell a befek­tetett költségeket meghoznia, és a következő 10 évben az erőmű „ingyen” dolgozik. Egy atomerőmű reaktorának élet­tartamát ma 30—45 évre jó­solják. Aztán kiöregednek, és le kell őket bontani. A kísér­leti és a minierőművek egy része már elérte a végső kort. Eddig egyetlen kis erőművet sikerült teljesen lebontani (Elk River, USA). Pillanatnyilag 26 nagy erőművet állítottak le a- világon: 15-öt az USA- ban, 2—2-t Franciaországban, az NSZK-ban, Nagy-Britanniá- ban, Svédországban, a Szov­jetunióban és 1-et Svájcban, valamennyi 250 mW teljesít­ményű volt. A most épülő atomerőművek jórésze 1300 mW-os. A tervek szerint 2000-re a világon 2000 nagy teljesítmé­nyű atomerőmű fog működni: viszont évente 40—50 atom­erőművet kell leállítani. Fran­ciaországban a két „nyugdí­jas” erőmű közül az egyiket, az 1974-ben megszüntetett Chi- non 1-et nem semmisítik meg — lebontása 120 millió frank­ba kerülne —, hanem atom­múzeummá alakítják át és jö­vőre nyitják meg. Az elörege­dett atomerőművek megsem­misítésének egyik módja az lehet, hogy a tervezők és épí­tők valamilyen módon figye­lembe veszik a majdani le­bontást is. Az utóbbi években a bányá­szat korszerűségét jelző ága­zattá nőtte ki magát a ligni­teknek megfelelő kitermelése, felhasználása is egyre széle­sebb körben terjed. A hazai lignitvagyon felku­tatásával, és hasznosításának irányaival tárcaszintű kutatási főirány foglalkozik, az Akadé­mia és a Központi Földtani Hivatal irányítása alatt. Hazai lignitelőfordulósaink közül a gyöngyösvisontai a leg­ismertebb, márcsak azért is, mert ennek bázisán működik a 800 megawatt kapacitású Gagarin hőerőmű. A visontai Thorez külfejtés előnye, hogy a lignit itt vastag rétegben fordul elő. A földtani kutatások eredményeiből kitűnik: a Mát­rát mintegy 100 kilométeres zónában körülvevő lignitvonu­latoknak ez a része Kál-Ká- polna, Füzesabony irányában folytatódik. Ez a Gagarin erő­mű bővítésére ad lehetőséget, további 1000 MW kapacitás­sal. A bővítés célszerűbb — mondják a kutatók —, mint új erőmű építése. A hazai szén­alapú hőerőműprogramban a tervezett dunántúli, bicskei gyűjtőerőmű felépülése után a következő fázis éppen a Ga­garin bővítése lehetne. Ez 1995 körül esedékes, mert a Thorez külfejtés akkor jut el addig a pontig, ahonnan mór széle­sebb fejtési fronttal folytatha­tó a lignit-mező kitermelése az említett irányban. Korábban ismertté vált, hogy Bükkábrány környékén is jelen­tős lignitelőfordulások vannak, az itteni mezőre 2000 MW ka­pacitású erőművet lehetne épí­teni. Az energetikai tervek mó­dosulása azonban úgy hozta, hogy ennek az erőműnek az építését Bicske megelőzi, és a szakértők véleménye szerint még a Gagarin bővítését is előbb lenne érdemes végrehaj­tani. Mindezeken kívül Kál- Kápolna és Bükkábrány között is található nagy erőmű létesí­tésére alkalmas lignit-előfordu­lás. Újabb keletű a nyugat­dunántúli, Szombathelytől nem messze eső toronyi lignitmező körüli kutatás és tervezés. Itt, az osztrák határ mentén, 1500 —2000 MW lehetséges erőművi kapacitású lignitmezőt rejt a föld méhe. A földtani kutatá­sok 3—4 éve gyorsultak itt meg — és ma már kooperá­ciós tárgyalások zajlanak az osztrák féllel. Tudniillik a ha­zai erőműépítési programba csak az ezredforduló utón il­lene bele egy ide tervezendő erőmű, míg az osztrákok eset­leg már az 1980-as években tudnának ilyen erőművet épí­teni. Természetesen a határ osztrák oldalán, amelyhez a magyar fél a lignitet szállí­taná. Ez tisztán valutát hozó export lehetne, az ebben az erőműben termelt áramra a hazai elektromos energia-fo­gyasztó piacnak egyelőre nincs szüksége. Felvetődhet a kérdés: mi kö­ze ehhez egy kutatóintézet szakembereinek? Nos, a tudo­mány termelőerővé válása a szénbányászatban nemcsak jel­szó, hanem cselekedetek moti- válója is. A korábbi Bányásza­ti 'Kutató Intézetet azért szer­vezték át (és vonták össze a Bányászati Tervező Intézettel) fővállalkozói tevékenységgel is foglalkozó Központi Bányászati Fejlesztési Intézetté, hogy a tu­dományos eredményeket mi­előbb a termelés gyakorlatába átültethessék. A toronyi lignit­előfordulásnál például a ku­tató-tervező és kivitelező rész­leg közös munka eredménye: hogyan lehet a viszonylag vé­kony rétegben előforduló ligni­tet is gazdaságosan, géppel fejteni? Egyébként is komoly szemlé­leti változások történtek a bá­nyászati kutatók munkájában. Ma mór nem ér véget a bá­nyász munkája a szén. illetve a lignit kitermelésénél, hanem vertikálisan szemléli a haszno­sítás, a többirányú felhaszná­lás lehetőségét is. Egy példa erre: korszerű, az izzó lignitre levegőt és vízgőzt fuvató eljárással az ilyen fia­tal barnaszénből 1200—1500 kalória értékű fűtőgázt (oxi­gén-vízgőz) keverékével nagy nyomóson, nagy kalóriatartal­mú földgázpótló gázt, úgyne­vezett SN6-ot lehet előállítani. Persze, vélheti bárki, minek ilyesmivel törődni a földgáz térhódításának korában? De gondoljunk csak végig egy fo­lyamatot: a tömegével termelt házgyári lakások nagy részét például eleve gázfelhasználás- sal működő fűtéshez, háztar­táshoz tervezik. És ezek a la­kások nyilván nemcsak 20—30 évre, de esetleg 60—80 évre épülnek, tízezerszám. De az ismert földgózelőfor- dulások, különösen, mert azok­nak a vegyipar, a műanyag­ipar is nagy fogyasztója, ennél jóval hamarabb kimerülhetnek. És akkor mi lesz? Lakások tíz­ezreinek energiahordozó-rend­szerét kellene milliárdokért át­építeni? Nem. Ehhez is segít a lignitből történő gázelőállítás kutatása, hiszen egyelőre, a felmért készletek alapján, több lignittel rendelkezik az ország, mint amennyit a hagyományos fogyasztók, azaz az erőművek felhasználni tudnának. Ezért az export mellett a lignithasznosí­tás más útjait is keresik — si­kerrel — a nemcsak a mára, de a holnaputánra is gondoló, széles látókörű bányászati ku­tatók. Szatmári Jenő István Sokoldalúan használható francia gyártmányú köszörűgép, amely­nek tervezői sok új ötletet valósítottak meg. A köszörűfej minden síkban 360 fokban elmozdítható, reteszelése és oldása automati­kus. A gép központi kenőberendezése programozható. A harmo­nikaszerű különleges tömítések a képen is jól láthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents