Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-27 / 204. szám
2 Dunántúli napló 1979. július 27., péntek Pécsi Ittyari Színház Álarcaink mögött Az Állami Bábszínház Stúdiójának előadása Szerepet játszunk mindannyi, an. Sokszor a ránk kényszerült, sokszor a magunk által választott szerepet. Másnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, legtöbbször olyannak próbálunk látszani, amilyenek csak szeretnénk lenni. Maszkjaink mögött sokszor bábként mozgunk mi, emberek. Ámde ha válságos helyzetbe kerülünk, az álarc lassan lefoszlik rólunk, s előbukkan az emberi jellem, a maga lemeztelenített valóságában. S nem is olyan biztos, hogy a valóság mindig rosz- szabb, mint a szerep. Legelőször ezek a gondolatok jutottak eszembe az Állami Bábszínház Stúdiójának szerda esti premierjén. A Csont- váry Múzeum udvarában nagy sikert aratott a Maszkok, bábok, emberek című, groteszk, tragikomikummal, gegekkel átszőtt gondolat-gazdag műsora. Ez a műsor többféle szempontból is értelmezhető. Az első, legkézenfekvőbb tagolás a címet követi: a valódi bábok az első részben szerepeltek, míg a műsor második részében nem bábok, hanem bábnak maszkírozott emberek játszottak, s ez a megoldás Jelenet Slavomir Mrozek: Strip-tease c. egyfelvonásos maszkos játékából Rapi Emília felvétele tulajdonképpen átmenetnek nevezhető a bábjáték és a pantomim között A „maszkok” részről külön is érdemes szólni: a jelenetek között függönyre vetített rajzok jelentek meg, különböző jellemek a maguk valójában, de kezükben tartva azt a maszkot, amelynek mutatják magukat. Valamennyi rendkívül szellemes, s nem csupán arra jó, hogy kitöltse a jelenetek közti szüneteket, hanem, mint minden jól sikerült rajz, értékes gondolatokat hordoz. Megmutatja, mi rejtőzik álarcaink mögött. A másik fajta értelmezés nem a technikai megoldás, hanem a mondanivaló szempontjából érdekes. Megjelenik az ember, pontosabbon a bec- ketti ember, a maga kilátás- talanságával, a maga reménytelenségével egy kilátástalan, megfoghatatlan, az unolomig egyhangú világban. Megjelenik az az ember is, aki az elején még nem tartja kilátástalannak a világot, akinek oz elején, noha csetlik- botlik, még van küzdésre való ereje, de akinek semmi se sikerül, még önmagát fölakasztani sem, s akit a végére ez a sziszifuszi hiábavoló erőlködés gyökerestül megváltoztat. Olyannyira, hogy mire csak a kezét kellene kinyújtania ahhoz, hogy bármit elérjen, már meg sem moccan, csők legyint. S ül a becketti kilátástalan- ságban. Megjelent az abszurd a bábszínpadon. Mégpedig kiváló előadásban. Aztán megjelennek a tárgyak, oz ember által humanizált tárgyak — a székek, a ruhatári kellékek —, s egyszerre csak úgy kezdenek el beszélni, viselkedni, ahogyan őzt az emberektől eltanulták. S ezek a tragikomikus jelenetek azt sugallják, hogy rossz leckét kaptak: a harmónia, az egymás megértése mór csak a kölcsönös megrokkanás után érhető el. S aztán megjelenik egy ugyancsak abszurd, megfogha- totlan világban két ember, akikről egy lelki sztriptíz után lekerülnek a maszkok, s csak így, ebben a válság-helyzetben jövünk rá, hogy nem is az a bátor, akit először annak hittünk. A szerepjátszás a valóság fordítottja. Első pillanatra úgy tűnik, nagyon pesz- szimista a kép rólunk, emberekről. De csak az első pillanatra. Az egész előadást egységbe fogó groteszk, abszurditás, tragikomikum rádöbbent arra, hogy ilyenek vagyunk, vagy ilyenek is lehetünk. De amíg vannak emberek, akik ezt észreveszik, selrettentésül bemutatják, oddig nem is olyan reménytelen. Diicső Csilla Marta Jarne hárfázik, és magyar népdalokat tanul Magán- beszélgetés a Barbakán- ban A Várkertbe hirdették, s végül a Barbakán feljárójában került sor a Nyári Színház sorrendben negyedik „beszélgetésére”, ezúttal Pincehelyi Sándor grafikusművésszel, aki A Nagy Halál balladája című darab díszleteit tervezte. Amikor a legtöbben voltunk, heten ültünk a kőfalon, s hallgattuk Bagossy László és Pincehelyi Sándor párbeszédét. Talán elmélkedhetnénk azon is, hogy egy magyarországi viszonylatban népes városban mindössze hét embert érdekel az, hogy milyen könnyen, vagy nehezen áll össze egy színdarab díszlete, de ehelyett sokkal jobb arra gondolni, hogy az a néhány érdeklődő, aki megjelent, kapott valami újat, megtudott valamit a műhelytitkokból, a szakmai fogásokról, amelyeket egyébként tudomásul sem venne, de amelyek nélkül nincs előadás. Erdős János, a beszélgetés másik képzőművész vendége lett volna, de közben külföldre utazott. Pincehelyi őhelyette is sikerrel mutatta be a díszlettervezés gondjait és fortélyait, Bagossy László segítségével pedig arról kaptunk képet, milyen komoly csapatmunka előz meg egy-ef-' színházi — különösen szabadtéri —i produkciót. így tehát az inkább magán-, mint „közbeszélgetés” korántsem volt eredménytelen, ami újra csak megerősíti azt a régi igazságot, hogy nem az számít, hogy hányán, hanem hogy mit beszélnek ... — hav. — A tábor rendje szerint délelőtt kilenc órakor kezdődnének a foglalkozások, de o Pécsi Tanárképző Főiskola kollégiumi társalgójában három lány már jó félórával korábban a kotta fölé hajol. Fiatal magyar énektanárnőjük népdalokat tanít két német és egy spanyol lánynak, akik a XI. pécsi zenei tábor kurzusain vesznek részt. Éppen a Szivárvány havasán... és az Ablakomba, ablakomba ... kezdetű népdalok vonnak soron, amikor a spanyol hölgyet, Marta Jarnét arra kérem, mondjon magáról néhány szót olvasóinknak. — Barcelonában élek, katalán nemzetiségű vagyok. Most fejeztem be tanulmányaimat a városi konzervatóriumban, hárfa szakon. Igen, hárfázom . .. Nálunk ez családi hagyomány, én vagyok az ötödik, aki ezt a hangszert tanulja. A húgom a hatodik, mert természetesen ő sem akar kilógni a sorból. — Hogyan győzik hárfával? — A családban kettő van, megosztozunk rajta. Ez nálunk is meglehetősen ritka hangszer, ezért nem tudok zenekarbon játszani, pedig szeretnék. Hiába, egy zenekarba maximum egy hárfás kell... Marta Jarne mindezek ellenére nem látszik elkeseredettnek. Most, ösztöndíjasként végigmuzsikálja a pécsi tábort, s ha visszamegy, tanársegédként a fiatalokat tanítja majd a katalán főváros konzervatóriumában. Talán meg kellene kérdeznem tőle, hogy tetszenek-u neki a magyar népdalok, de mit is válaszolhatna? Ha nem tetszenének, nem kérték volna, hogy néhányat megtanulhassanak. — Marta, tanít majd maga is katalán népdalokat? A válasz egy nevetés, amit igennek is lehet venni. — h — Mai program: Szabadtéri táncszin: Néptáncest Csontváry Múzeum udvara: Maszkok, bábok, emberek Tettye: Álszentek összeesküvése Barbakán bástya: A Vízöntő együttes hangversenye Befejeződött búza aratása Baranyában (Folytatás az 1. oldalról) Az aratás 14 munkanapot vett igénybe, s kedden fejeződött be. A hektáronkénti átlag 34,4 mázsa. A mostoha körülmények között gazdálkodó abaligeti termelőszövetkezet búzatábláin tegnap még két kombájn birkózott az emelkedőkön és lejtőkön. A 210 hektáros búzaterületen a termésátlag alatta maradt a tavalyinak. Összegezve a búza idei aratásának eredményeit dr. Álló Miklós, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezetője azt a tájékoztatást adta, hogy Baranya megyében a termésátlag 15—18 százafékkal kevesebb, mint az elmúlt esztendőben. A járások közül kiemelkedően jó eredményt ért el a szigetvári. A mohácsi járásban gazdálkodó mezőgazdasági üzemek zöme az adottságaikhoz képest nem hozták a várt termésátlagokat A megyében idén a szövetkezetek közül a lippói érte el a legjobb hektáronkénti termésátlagot 55 mázsával, míg az állami gazdaságok közül a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát végzett az első helyen 48 mázsával, Baranyában idén 56 000 hektáron kellett betakarítani búzát, a gazdaságokban átlagosan 14 nap alatt végeztek a munkával, ami elsősorban az aratók jó munkájának, a szervezett gépátcsoportosításoknak, köszönhető. Az aratást 75 százalékban követi a tarlóhántás, 10 000 hektáron pedig a másodvetést is elvégezték. A tegnapi napig 11 000 vagon búzát már felvásárolt a Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Már őrlik az új búzát a malmokban. Roszprin Nándor Sátorban öt forinttal drágább Zöld szálloda Csúcsidény a pécsi kempingben Tipikus nyári délelőtti hangulat a mecseki kempingben: színpompás nemzetközi autó, lakókocsi és sátorkiállítás három hektárnyi területen. A forgalom látszólag kicsi: a sátrak, faházak közti árnyékos utakon elvétve mutatkozik ember: az igazi turisták már régen a hegyekben, vagy a városban csatangolnak, a lustábbak még alszanak. Csak a recepció előtti aszfaltozott téren van nyüzsgés: lengyel turisták indulnak és egy negyven fős NSZK csoport csomagol az autóbuszba. Hogy mégis majdnem telt ház van a kempingben, azt csak a recepció előtti forgalom igazolja: itt érdeklődnek különböző ügyes-bajos dolguk elintézése érdekében az új vendégek. Van aki Pécs térképét szeretné megvásárolni, de ilyet nem kap, két év óta hiánycikk. Van, aki képes-levelezőlapot és bélyeget szeretne venni, de hát ez sincs. Ha nagyon erős a vásárlás szándék benne, felgyalogolhat a tv-toronyhoz. Akik nem autóval érkeztek a kempingbe, azok a helyi autóbuszjárat menetrendje iránt érdeklődnek. A 44-es busz reggel nyolckor és délelőtt 11 órakor áll meg — általában zsúfoltan — a kemping előtt Nagyjából ezek, amiket leginkább nehezményeznek a kém. ping vendégei az árakon kívül, ahol bizony akad furcsaság. A pécsi kemping második osztályba lett besorolva s a legutóbbi árrendezés után jelenleg két személy egy napra saját sátorban lakva összesen 81 forintot fizet, a faházban viszont csak 76-ot, tekintve, hogy ez szállodai kategóriába tartozik, s ott csak jövőre lesz árrendezés. A gazdasági mutatók szerint a pécsi kemping elsősorban nem az üdülést szolgálja, hanem a város szűkös szállodai kapacitásán enyhít — A kifejezetten üdülő jellegű harkányi kempinggel ellentétben, ahol egy főre 5 vendégéjszaka jut, nálunk 1,3 eddig idén a vendégéjszakák átlaga — mondja Mácsai László, a kemping vezetője. — Bár nincs egészen telt ház, a júniusi 75 000 forintos összebevétel után most júliusban már eddig csak a sátorozók 150 000 forint bevételt hoztak. A külföldi1 vendégek 14 országból jöttek: legtöbben az NSZK-ból, NDK- ból, Franciaországból és Hollandiából, de akadt 6 kubai és egy mexikói vendégünk is. Augusztusban várhatóan az olaszok lesznek többségben. A magyarok közül a mecseki vándortábor tagjai június 20 áta állandó vendégeink: a csoportok 2—4 naponként váltják egymást. Tavaly volt olyan külföldi turista, aki majmot és pórázra kötött macskát is hozott magával. Idén eddig nem akadt ilyen hóbortos vendég, hacsak azt nem tekintjük hóbortnak, hogy hazaviszik a kempingből a törülközőket, vízcsapokat, tükröket, lámpaburákat. A kemping áprilisi nyitásakor szinte minden új VQlt itt. Tegnapelőtt 12 000 forint összegben kellett pótolni az időközben keletkezett hiányokat Pécs zöld szállodájában. D. I. Komló örömei és tennivalói Ahogy fejlődött a bányászat, úgy lett várossá Komló az elmúlt három évtized során, a megváltozott város egyre inkább a maga képére formálta a környező falvakat. Mecsekfalut, Me- csekjánosit, Kisbattyánt, Zobák- és Jánosi-pusztát 1954-ben, míg Mánfát és két külterületét — Sikonda és Vágót — 1958- ban a városhoz csatolták. Ez a hozzácsatolás mit jelentett és mit jelent a perem- területek lakosságának? A negyedszázados egységet elemezte tegnapi ülésén Morber János tanácselnök elnökletével Komló város tanácsának végrehajtó bizottsága, tüzetesen foglalkozva a kommunális, kereskedelmi, művelődési és népművelési helyzettel. Érdemes röviden áttekinteni: Mánfa lakói két utca kivételével szilárd burkolatú utakon járhatnak, vezetékes vizet isznak és intézményesen elszállítják tőlük a háziszemetet. Új ravatalozó épült — ugyan nincs még bent a víz és villany, a temető is bekerítésre vár — heti kétszer vehetik igénybe a kihelyezett or. vosi rendelést, 30 gyereket nevelnek az- óvodájukban. A lakosság társadalmi munkája benne van a buszváróban, óvodában, játszóudvarban, a felújított kultúrházban és a KISZ- klubban. A régi iskola egy részének átalakításával megkezdték az orvosi rendelő építését, felújításra szorul a klubkönyvtár és a kereskedelmi helyzet javítására a centrumban egy új bolt-presszó építését tervezik, ami már nagyon elkelne, Mecsekfalu is a tanácsi pénz. eszközöknek és a helybeliek társadalmi munkájának köszönhetően fejlődött, mindenütt járda van, 30 gyereket nevelő óvoda működik hét éve, övék a legjobban tevékenykedő klubkönyvtár — mely rövidesen újabb helyiségekkel bővül — és a község arculatát még szebbé tette az a sok fa, amit a lakosság ültetett. Legfájóbb pontjuk, hogy máig sincs nyilvános távbeszélő állomásuk. Mecsekjánosi is sok létesítménnyel, buszvárókkal, járdákkal, csapadékcsatornákkal, új bolttal, óvodával gyarapodott, s ha minden igaz, nemsokára részesülnek az intézményes szemétszállítás előnyeiből. Kitisztítják végre a patakot, s talán nemsokára a klubkönyv, tárat is felújítják kívül-belül. Kisbattyán — bár fejlesztésre nem kijelölt terület — ivóvízhálózatot, aszfaltútat, autóbusz- helyijáratot, kapott és most végzik a klub helyreállítását. Van még mit tenni Komlón és a peremközségeiben az ellátáson túl és ez az öregek helyzetének további javítása. A fiatal, mindössze 31 000 lélekszámú város lakóinak egytizede túl van a nyugdíjkorhatáron. Joggal érzik a vb tagjai, a város vezetői és lakói, hogy a városalapítókért — akik azóta kiöregedtek — az eddigieknél is többet kell tenniük, mert a komlói öregek többsége elsősorban nem pénzsegélyt, hanem a szociális ellátottság javítását igényli. A felmérés — nem teljes — adatai szerint több mint 3000 ember igényel előbb utóbb valamilyen intézményes törődést. A városi tanács anyagi lehetőségeiből házi gondozáson, a kenderföldi öregek napközi otthonán és 40 személyes szociális otthonon, a különféle segélyeken túl többre nem igen futja. Pedig egyre többen kérdezik, épül-e nyugdíjasok háza, bővitik-e végre a szociális otthont, kap-e más városrész is öregek napközi otthonát. A tegnapi végrehajtó bizottsági ülésen, ha konkrét, megnyugtató válaszokat ugyan nem adtak a szorongató kérdésekre, az biztos, hogy nem törődtek bele a jelenlegi helyzetbe a városatyák, továbbra is keresik a megoldást. A vb ülésen részt vett és felszólalt dr. Dányi Pál, a Baranya megyei tanács elnökhelyettese, Gallusz József, a Komló városi pártbizottság első titkára és dr. Farkas Elemér, a megyei tanács egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetője. Murányi
