Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-25 / 202. szám

1979. július 25., szerda Dunántúlt napló 3 Ax arinteaekedesek nyomában (2.) Ár. költség, dotáció A z árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, az életszínvonal alakulását Az aktiv árpo­litika, az árarányok céltudatos módosítása vi­szont a műszaki fejlesztésnek, a választék- bővítésnek, a termelési szerkezet korszerűsíté­sének hatásos eszköze. Segítségével rugalma­san, gyorsan feloldhatók a termelési folya­Nemcsak szándékainktól függ matban és a lakosság ellátásában keletkező feszültségek. A magasabb ár révén elérhető többletnyereség a termelésben és a forgalom, ban egyaránt nagy ösztönző erő. S a terv­szerű, szabályozott ütemű árszinvonal- növekedést ellensúlyozó erőteljesebb béreme­lés, az árnövekedés ellenére is lehetővé teszi a béreknek a végzett munka szerinti fokozott differenciálását. Érdekes látványt nyújt a pécsi felüljáró elágazása alatti rész Fotó: Erb János A Dií lfa*^«s^gszol|ftííci#ci Lakásügyek Növekszenek az anyagkölt­ségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termékegységre jutó, úgy­nevezett fajlagos anyagfelhasz­nálás természetes mértékegy­ségben mérve csökken, értéke növekszik. (A mezőgcrzdaság- ban a korszerűsítés, az ipar­szerű termelés kísérőjeként a felhasznált anyagtömeg fajla­gosan is növekszik.) Az anyag- költségek növekedése sem min­dig az import áremelkedések következménye. Hozzájárul eh­hez az értékesebb, igénye­sebb anyagok, a szakosított kooperációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szin­tén növelik a termelés költsé­geit. A házgyári lakások, a könnyűszerkezetes iskolák, üz­letek drágábbak a hagyomá­nyosaknál. De a növekvő igé­nyek, az ismert munkaerőhi­ány miatt csak ilyen korsze­rűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munka- feltételek létrehozása ugyan­csak drágítja a termékeket. A környezetvédelmi költségek, az Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy összeg, ter­heit o jelentős egyensúlyhi­ánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállal­hatja. S ez az összeg külön­ben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált ter­mékek és szolgáltatások fo­gyasztása, igénybevétele és növekszik azok előállítási költ­sége is. A legnagyobb terhet az élel­miszerek ártámogatása okoz- zo, tavaly az összes fogyasz­tói árkiegészítések 37 száza­lékát emésztette föl. A rang­sorban a következő — 28 szá­Az árak tájékoztató, fogyasz­tást befolyásoló szerepét is fi­gyelembe véve, nem mindegy, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást mennyire támo­gat a költségvetés. A legna­gyobb arányú támogatásban a városi tömegközlekedést ré­szesítik. Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hiszen a lakosság városi közlekedésre költött minden forintjához oz állam további hárommal kénytelen hozzájá­rulni. Az ivóvíz- és o csator­nadíjak a tényleges költségek­nek csupán az egyharmadát fedezik. kabéreket uayanis hosszabb tá­von, az országos átlaghoz ha­sonlóan kell növelni akkor is, ha a termelékenység a mun­ka kézműves jellegénél fogva stagnál vagy csak szerény mértékben növekszik. A bér­emelések, sőt a fejlesztések is ilyen területeken növelik a termelési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított esetben, ha a terme­lékenység az országos átlag­nál gyorsabban emelkedik, annak mindenekelőtt az ered­ményesen dolgozó kollektíva látja hasznát. infrastrukturális beruházások végső soron a társadalmilag szükséges kiadásokat növelik, és ezek ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az árak­ra. A beruházások általában megdrágultak, mivel az árrob­banást követően a világpia­con nemcsak az energiahor­dozók, a nyersanyagok értéke­lődtek fel, hanem a nagy­arányú fejlesztési programok nyomán o korszerű termelő­berendezések is. A belföldi árszínvonalra két­ségtelenül az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az import áremelkedések hatását az exportárak emelése révén csak kis mértékben tudjuk át­hárítani külföldi vevőinkre, vagyis romlanak a külkereske­delmi cserearányok. A magyar munka világpiaci leértékelő­dését jelzi ez a folyamat. (Amíg 1972-ben még egy ton­na gabonáért 3 tonna olajat vásárolhattunk, addig jelenleg alig több mint *»—• tonnát.) A cserearányromlás pedig meg­gyorsította a fogyasztói árki­egészítések növekedési üte­mét. sa, mivel a gabona fontos ex­portcikk. Az egy lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Am összetétele korszerűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöld­ségfélék, a tejtermékek fo­gyasztási aránya. Nem szociális támogatás Akadnak, akik a hús- és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Va­lójában ez nem így van, mert az alocsony jövedelmű csalá­dok kevesebb húst, húskészít­ményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedelműek, és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fizetésből élő csalá­dok közül ozok, melyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint kétszer annyi költségvetési tá­mogatást kapnak a hús-árki­egészítés révén, mint azok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem 800 forint, vagy an­nál kevesebb.) A dotáció kiadás az állami költségvetésből, az össztársa­dalmi szükségletek kielégítésé­re szolgáló központi pénzesz­közökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fizeti. A társadalmi méltányosság meg­határozott területeken (pél­dául oktatás, egészségügy), ezt indokolhatja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielé­gítését nem tehetjük a sze­mélyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben készpénzből kielé­gített személyes szükséglet sér­ti a társadalmi igozságossá- got. Csak fokozatosan lehetséges Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két út között választ­hat. Belenyugodhat az igaz­ságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hoz­záedződött, s így könnyebben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlen­séggel járó változtatásokat. A másik megoldás: a társadalom megértésére és igazságérze­tére építve megtervezni és nyíltan meghirdetni a változ­tatásokat, megakadályozva a bajok elhatalmasodását. Ez esetben — mint minden jöve­delem újraelosztásnál — szá­molnia kell olyan társadalmi nyomással, amely a múltbeli előnyök megtartására irányul. Esetenként még azok ellenál­lását is kiváltja, akik javát az intézkedés szolgálja. Ezért az ártámogatások csökkentése csők fokozatosan, kompromisz- szumok árán lehétséges. A lakbérek, o személyszál­lítás, a városi tömegközleke­dés és az egyéb kommunális szolgáltatások díjai d jövőben sem fedezik a teljes költsé­geket, nem is cél, hogy meg­szűnjön minden állami támo­gatás. De időről időre ezeknek a díjtételeknek is követniük kell a ráfordítási arányok vál­tozásait, mérsékelve az álla­mi támogatásokat. Kovács József (Folytatása következik) A Dunántúi Napló közön­ségszolgálatához tele­fonon érkezett kérdések, felvetések jó része a la­kások használatával, elosz­tásával, bérleti dijával, a lakásszövetkezetekkel, az albérlettel kapcsolatos. A sajtóhoz érkező jelzésekből, valamint az ilyen jellegű bírósági perek aránylag nagy számából arra lehet következtetni, hogy lakás­ügyi jogszabáyainkat nem ismeri kellően a lakosság, illetve ezek az előírások számos nyitott kérdést hagy­nak. Dr. Gátos György, a Pécsi Megyei Bíróság elnökhelyettese vajon melyik következtetéssel ért egyet? — Mindkettőben van igazság. Azt hiszem, hogy tényként le­szögezhetjük, hogy az állam­polgárok jogi ismerete nem ki­elégítő. Különösen igaz ez az állítás a lakásügyi jogszabályok területén, ahol olykor még a jogászok is nehezen igazodnak el. Bár 1971 óta rendelkezünk külön lakáskódexszel, a sok tu­cat módosítás igen megnehezí­ti a tájékozódást. A félszázat is meghaladja a kiegészítő jog­szabályok, az értelmező állás- foglalások, az ÉVM határoza­tok és a Legfelsőbb Bíróság idevonatkozó elvi állásfoglalá­sainak a száma. Elmondhatjuk, hogy egy mozgó jogterülettel állunk szemben. Amellett a ke­reslet és kínálat egyensúlyának hiánya is elősegíti a jogviták keletkezését e fronton. Talán furcsán hangzik, de az 1971-es jogszabály is bizonyos mérték­ben újabb kérdések sorát ve­tette fel azáltal, hogy megszün­tetett jó néhány kötöttséget. El­ismertük a lakások vagyoni jel­legét és ezzel lehetővé vált például, hogy a csere-szerző­désekben pénz is szerepelhes­sen értékkülönbözetként Mind­ezek mellett mégiscsak az ösz- szes polgári perek csupán öt százalékát teszik ki a lakásügyi jogviták... — Melyek azok a területek, amelyeken a leggyakrabban fordulnak bírósághoz a felek? — A sor elejére a volt há­zastársak lakáshasználatának rendezése kívánkozik. Ezután említem a felmondás érvényes­sége kérdésének eldöntését, a bérleti jogviszony folyamatossá­gát. A bérleti és albérleti díjak megállapításához is olykor bí­rói segédletet vesznek igénybe az állampolgárok. Az utóbbi időben megszaporodott a la­kásszövetkezetek működésével kapcsolatos perek száma is. Úgy tűnik, hogy ezen a két te­rületen például hiányos az el­lenőrzés. Természetesen itt már átcsúszunk a büntetőjog terü­letére, hiszen az ügyeskedők és spekulánsok ellen nem elégsé­ges a polgári jog eszköztárá­nak igénybevétele. Pontosan azért, mert a lakás igen nagy értékű dolog, lehetőséget ad arra, hogy néhányon rövid idő alatt, munka nélkül nagy jö­vedelemre tegyenek szert álta­la. — Azt hiszem, hogy az al­bérlet is ebbe a kategóriába sorolható __ — Igen, hiszen a jogszabály kimondja, hogy a havi albér­leti alapdíj legfeljebb a kizá­rólagosan használt helyiségre jutó lakbérhányad háromszoro­sa lehet. Ez azt jelenti, hogy egy összkomfortos lakás húsz négyzetméteres szobájáért maxi­mum 360 forintot kérhet a fő­bérlő. Mi is tudjuk, hogy a tényleges albérleti díjak ezt sokszorosan felülmúlják. Ha az albérlő bírósághoz fordul, ak­kor a jogtalan többletet vissza­kaphatja. Kevés albérlő teszi ezt azonban meg, hiszen félő, hogy legközelebb már nem kap albérletet, mert tudni fogják róla, hogy jogos igazáért pe­reskedett. Érzésem szerint e területen például korszerűsíte­ni lehetne a jogszabályt — akár egy nagyobb díj megállapítá­sával is — ezt azonban azután a legszigorúbban be kellene tartatni. — Úgy érzem, hogy nemcsak e területen vannak betarthatat­lan pontjai a jogszabálynak. — Sajnos így van. A bírói gyakorlat számtalanszor olyan nehézségekkel találkozik, ame­lyek lehetetlenné teszik ítéle­teink végrehajtását. Még a rosszhiszemű, jogcím nélküli lakókat sem könnyű például ki­költöztetni, hiszen ehhez is kell egy szükséglakás. De ugyan­ez igaz azokra is, akik példá­ul jogosulatlanul laknak szol­gálati lakásban. A végrehajtás lehetetlensége azt jelzi, hogy a jogalkotók talán túlzottan op­timisták voltak egy évtizeddel ezelőtt. Szerintem csak a lakás- helyzet nagymérvű javulása csökkentheti majd komoly mér­tékben e jogviták mennyiségét. Módosíthatjuk, csiszolhatjuk jogszabályainkat, csak éppen lakásgondjaink enyhülését ne várjuk tőlük.. E. A. Korrózió­védelem A rozsda évente milliós értékeket téhet tönkre, ha nem védekeznek ellene. Régebben jobbára csak az olajozás, zsírozás vagy festékkel való mázolás je­lentette a védekezést, ma már korszerű anyagok áll­nak a rendelkezésünkre. Azonban még ez sem ele­gendő, a korszerű anyag mit sem ér, ha nem a megfelelő módszerrel hasz­nálják azt fel. A korrózióvédelemmel foglalkozó szakemberek eddig egymástól elszige­telten, mindegyik a maga területén kutatta a legha­tásosabb módszereket. Előfordult, hogy az egyik üzemben még csak kísér­leti stádiumában volt egy olyan eljárás, amelyet másutt már sikerrel alkal­maztak. Nos, ennek az összehangolását vállalta magára a Gépipari Tudo­mányos Egyesület mellett megalakult Korrózióvédel­mi Szakbizottság. A szakbizottság kifeje­zetten gyakorlatcentrikus munkát kíván végezni. Fellendülőben a kismeténg termesztése Újra szokás szántóföl­dön termeszteni az egy- időben a hazai gyógyszer- iparból kiszorított téli zöld meténget. Még régebbi neve börvény vagy koszo­rúzöld. öt esztendeje Ba­ranya megyében hatvan hektáron termesztették kis- ; kertekben, tsz-szántókon, elsősorban Mohács és Mozsgó határában. Aztán:, lehanyatlott a termesztői kedv, mert az értékes gyógynövény drogja he­lyett szintetikus alapanya­gokat állított elő a hazai gyógyszeripar, ezekkel pró­bálták helyettesíteni a fontos természetes ható­anyagokat. Ez az örökzöld, kúszó- szórú, ibolyához hasonló virágot hozó félcserje el­sősorban NyugabMagyar- ország hűvös erdeiben él, de Baranyában Komló, So- mogyapáti és Csányoszró környékén is megterem vadon. A föld feletti ösz- szes részéből olyan tea főzhető, ami nyugtatja az idegeket, az étvágyat fo­kozza, mérsékli a magas vérnyomást, valamint az agyér-szűkületet is. Bizo­nyos szívgyógyszerek gyár­tásához jól felhasználható. Míg öt éve az összesét kiszántották a kiskertek­ben, most ismét bújtatják az erdőkből hozott vad­cserjéket. Cs. J. A népgazdaság nem vállalhatja Egyet fizet, négyet kap zalékkal — a személyszállítás, a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szolgáltatások kö­vetkeznek 15 százalékkal. A gyógyszerellátás az összkölt­ségvetési ártámogatás 13 szá­zalékát élvezte tavaly. Végül a fennmaradó 7 százalék a gyermekruházatra, gyerm'ekbú- torra és az egyéb termékekre jutott. A 40,9 milliárd forinton felül további 4 milliárd forint­tal támogatják a lakbéreket, hogy fedezzék a bérházak fenntartási és felújítási költ­ségeit. (A bérlakások beruhá­zási költségei eleve az álla­mot terhelik.) Az élelmiszerek támogatási aránya kisebb. A hús- és hús- készítményeké például 19,5 százalék, a tej és tejterméké 63,1 százalék, a kenyéré 42 százalék. Mégis az élelmisze­rek árkiegészítése összegszerű­en a legnagyobb, több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást sza­bályozó szerepe is nagyobb, mint például a városi tömeg- közlekedési díjaké. Elősegíthe­tik az ésszerűbb, takaréko­sabb fogyasztást. Egyebek közt külgazdasági érdek is a ke­nyér pazarlásának felszámoló­Növekvő igények - növekvő költségek Politikai érdekeinknek meg­felelően, amennyire csak lehet, visszafogjuk az árfelhajtó erő­ket. De az áralakulás nem csupán szándékainktól, elhatá­rozásainktól függ. A termelési költségek, az árszínvonal növekedését évek óta döntően külső tényezők okozzák. De a gazdasági fej­lődéssel együttjáró költségnö­vekedések belső tényezői sem elhanyagolhatóak, fgy például növekednek a bérköltségek a munkaigényes és nehezen gé­pesíthető iparágakban és szol­gáltató ágazatokban. A mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents