Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-02 / 179. szám

Vihar a jugoszláv palánkok alatt Skansi a fővádlott ■ „Mehetünk a víz alá" ■ Széthúzás és felkészületlenség ■ Jön-e a felmondólevél? Mintha a fogorvosra várna ... Petar Skansi a kispadon, „Mehetünk a víz alá", „Ez nem az igazi Jugoszlávia”, „Nem várt hidegzuhany”, „Skansi a fővádlott" — hang­zatos szalagcímek a jugoszláv sajtóból a XXI. kosárlabda Európa-bajnokságot megjárt „plavi" válogatott szereplését méltatva. Mit méltatva? Kor­holva, ostrozva, az olvasók ke­délyét szinte a végletekig fel­korbácsolva. Igen, déli szomszédaink ko­sarasai leszerepeltek az Olaszországban tartott konti­nensbajnokságon. Ez tükröző­dik is a lapvéleményekben. Nagy esélyesként, tele önbiza­lommal érkeztek Itáliába, ahonnan vert sereg módjára távoztak. Mert számukra a 'ki­vívott bronzérem balsiker — ezt állítják egyértelműen a ju­goszláv és külföldi szakírók, hiszen a legutóbbi három Európa-bajnokságon elért első hely után ez fiaskóval ér fel. S a hozzáértők többsége nem is a bronzérem, hanem a lé­lektelen játék, a lanyha küz­deniakarás, az akarat hiánya, a kulcsjátékosok formán kívü­li játszadozása miatt elége­detlen. Mirko Novosel, a vá­logatott egykori vezető edzője a mostani szövetségi kapi­tányt, a spliti Jugoplastikában néhány éve még centert játszó Petar Skansit korholó nyilat­kozatában nem is rejtette vé­ka alá véleményét (bár eh­hez tudni kell, hogy nem ra­jonganak túlságosan egymá­sért) : „Ezek a játékosok azok­ra a munkásokra vagy tisztvi­selőkre hasonlítanak, akik el­mentek hitelesíteni kartonjai­kat, hogy nyilvántartsák őket. Mint játékosok, csak a nevük maradt meg, s nincsen céljuk. Rosszul vannak felkészítve, nincs erőnlétük, kétpercnyi já­ték után holtfáradtak, kedvet­lenek, megmaradt felemás fi­gurák a múlt idők értékeiből, akiknek már harangoztak is..." Lehet, hogy a valamikori szövetségi kapitányból a mel­lőzöttség, az utód iránti harag kívánkozott ki, mindenesetre már a selejtező mérkőzéseket követően a játékosok között felütötte fejét o vádaskodás. A kosarasok fele Skansit szid­ta, a másik fele a Skansit szidókat. Előbbiek azt vetették szemére, hogy elmaradt a ko­rábban szokásos felkészülés a hegyekben, s hogy erőlteti a katonaságtól nemrégiben le­szerelt Dalipagicsot, a világ tavalyi legjobb kosarasát. Csoszics, az egykori jó cimbo­ra szerint például a régi Da- lipagics nem létezik többé, nincs felkészülve, megfelelő kondíció nélkül érkezett, s az eddig mutatott játékával nem mennek sokra. Nem is mentek. Igaz, ebben nemcsak Dalipagics a lúdas, bár tőle jóval többet vártak. Meg is vádolták azzal, hogy csak egy kézzel játszott, a másikat már a profiszerződés aláírására tartalékolta. (Nem is alaptalanul, hiszen az egy­kori mosztári magasugróból lett világhírű „spiler" az Egye­sült Államok felé kacsingat, hogy ott az első európaiként a profiligában próbáljon sze­rencsét.) És itt van Szlávnics, a jelenleg Spanyolországban hivatásos kosarasként ugró- futó-dobó fenegyerek, aki most is hallatott magáról. A küzdelmek vége felé már jó­formán szót sem váltott Skan- sival, csak az újságíróknak ke­sergett, hogy nem játszik, mert a szövetségi kapitány őrről rá. Ami tény, Skansi nem hízel- gett neki a torinói Tutto Sport hasábjain megjelent szavaival: „Ami Szlávnicsot illeti, felette eljárt az idő. Egy olyan játé­kos, aki szinte húzza a lab­dát, nem lehet a kosárra ve­szélyes ..." Felkészületlenség, gyenge erőállapot, csapaton belüli széthúzás, állandó idegeske­dés, szarvashibák a támadás­ban és védekezésben. A ko­sárlabda-szakértők és a hoz­záértő újságírók szájából és tollából szinte záporoznak a vádak szegény Skansi fejére, s ezekkel „hergelik fel" a ju­goszláv lapok a sportsikerek­re éhes szurkolókat. A fiaskó tehát megindította az árada­tot. Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy a szövetségi kapitány még a döntő köze­pén, de már a hajó süllyedé­sekor ekként kesergett: „Ele­gem van mindenből, tisztában vagyok azzal, hogy meneszte- nek, de akkor is azt állítom: a fiatalokat kell szorgalmazni. Ha pedig most nem sikerül, akkor mehetünk a víz alá..." Nem sikerült. Skansinak mindenesetre álmatlan éjsza­kái lehetnek. Kap-e felmondó- levelet, vagy sem? Horváth László Ökölvívás Pécsi sikerek A Pécsi VSK 32 versenyzővel érkezett a szombathelyi orszá­gos vasutas egyéni ökölvívó bajnokságra. A három nap alatt a mecsekaljai „bunyósok" kezét emelték a legtöbbször a magasba, így az ifik kivéte­lével valamennyi korcsoport pontversenyét a pécsiek nyer­ték. Ezzel együtt természetesen az összesített pontverseny élén is a PVSK ökölvívói végeztek. Eredmények. Serdülők: 1965- ös születésűek. Papirsúly: 1. Kanizsai (PVSK). Harmatsúly: 1. Kocska (PVSK). Félnehéz­súly: 1. Sehender (PVSK). A legtechnikásabb versenyzőnek járó tiszteletdíjat Kocska Szi­lárd, a PVSK versenyzője nyer­te el. Pontversenyben: 1. Pécsi VSK 15 pont, 2. Hatvan 13 pont, 3. Nyíregyháza 12 pont­tal. Serdülők, 1963—64-es szüle­tésűek. Kispapírsúly: 1. Kákái (PVSK). Légsúly: 3. Dunai L. (PVSK). Harmatsúly: 1. Dunai S. (PVSK). Könnyűsúly: 1. Ambros (PVSK). Kisváltósúly: 2. Dick (PVSK). Váltósúly: 1. Szili (PVSK). 2. Papp (PVSK). 3. Fridrich (PVSK). Középsúly: 1. Szalai (PVSK). Félnehéz­súly: 1. Bedő (PVSK). Pont­versenyben: 1. Pécsi VSK 38 pont. 2. Nyíregyháza 34, 3. Haladás 14. A leg­technikásabb versenyzőnek já­ró tiszteletdíjat Dunai Sándor, a PVSK versenyzője nyerte el. Ifjúságiak. Harmatsúly: 2. Balogh (PVSK). Pehelysúly: 1. Grunda (PVSK). Kisváltósúly: 3. Fridrich (PVSK). Váltósúly: 2. Bozsér (PVSK). Pontverseny­ben: 1. Haladás VSE 24 pont, 2. Nyíregyháza 18 pont, 3. Cegléd 17 pont. Felnőttek: papírsúly: 1. Kul­csár. Könnyűsúly: 3. Gonda. Kisváltósúly: 1. Magyar. Nagy­váltósúly:- 1. Szöllősi. Szuper­nehézsúly: 1. Alvics, 2. Péter. Pontversenyben: 1. PVSK 24 pont, 2. Nyíregyháza 22, 3. Haladás 15 pont. Az országos vasutas bajnok­ság összesített pontversenyé­ben: 1. Pécsi VSK 89 pont, 2. Nyíregyháza 86, 3. Haladás VSE 54, 4. Cegléd 34. A világbajnoki kudarc után Beszélgetés Lénáit Istvánnal A kudarcok nem vál­nak meg nem tör­téntté azzal, ha hallgatunk róluk. Lénárt István, a PMSC nagyreményű súlyemelője is kudarcot vallott nem­rég Debrecenben, az if­júsági világbajnokságon. Többen úgy gondolják — maga Lénárt is hajlamos rá —, hogy egyenesen tragédia volt, ami ott tör­tént. Pedig a balsiker ter­mészetes velejárója a sportpályafutásnak. Csak azzal nem fordulhat elő, hogy maga mögé ejti a nehéz vasat, aki nem pró­bálkozik meg azzal, hogy felemelje. Lénárt körül mostanában csend van. Ö is legszívesebben becsukná az ajtót a látogató orra előtt. Aztán meggondolja magát, beszélni kezd. Elkesere­dett, időnként igazságtalan má­sokkal szemben, elnéző saját hibái iránt, talán egy hónap múlva sok mindent másképp mondana, de beszél. Oldódik a feszültség. — A válogatott vezetői még a verseny estéjén kijelentették. hogy a ielkészitése jó volt, a hibát „Lénárt készülékében" kell keresni. Igaz-e ez? — Igen. Jól sikerült a felké­szítésem. Az utolsó pillanatig erős voltaid, ugyanazokkal a súlyokkal „döngettem", mint amiket nem bírtam el kint a Egy-iksz-kettő A HDN totó-f tippjeit a követ* kezd hétre Né­meth József nyugdíjas, a Színház téri to­tózó törzstogja állította össze. Harminc éve ját­szik, újabban csak kollektív szelvénnyel. Legtöbb találata eddig 12-es volt, igaz erre csak 900 forintot kapott. A 27. hét tippjei: 1. Győri Dózsa—Komló. Tipp: x, 2. 2. Dombóvár—Paks. Vendégsiker­re nemigen van kilátás. Tipp: 1, x. 3. Szentesi Vízmű—Ceglédi VSE. Tipp: x. 4. Gyöngyös—Nagyba tony. A Nagy- bátony idegenben is nyerni fog. Tipp: 2. 5. Síküveggyár—Lehel SC Tipp: 1, x. 6. Mezőkövesd—Asztalos SE. Biz­tos hazai győzelem. Tipp: 1. 7. Tiszavasvári—Kisvárda. Tipp: 2, x. 8. Hajdú Vasas—Nagyhalász. Tipp: 1, x. 9. Mezőhegyes—Gyula. A gyulaiak már hosszabb ideje gyengélkednek. Tipp: 1. 10. Pápai Textiles—Répcelak. Tipp: 1. 11. Zalaegerszegi Dózsa—Bauxit­bányász. Tipp: 1, x. 12. Nagyigmánd—MOTIM TE. Dön­tetlen várható. Tipp: x. 13. Táncsics SE—Kiss J. SE. A ka­posváriak elbuktak az osztályozón, de most nyernek. Tipp: 1. +1 14. Püspökladány—Szeghalom. Tipp: i. Kempes a„hős” A spanyol főváros, Madrid, Vicente Calderon nevű sta­dionjában 60 000 néző előtt került sor a bajnok Real Mad­rid és a spanyol szövetség ál­tal a KEK-ben indulni jogosult Valencia között, a spanyol ku­padöntőre. A finálénak a ko­rábbi döntés után már csak „formális” értéke volt, de a Valencia nagyon jó játékkal erre nem volt tekintettel, és 2:0 (1:0) arányban legyőzte a Reált. A találkozó hőse az ar­gentínai vb argentin gólkirá­lya, Mario Kempes, a Valen­cia középcsatára volt. Két gólt rúgott, az elsőt a 24. percben. Ezt követően a fővárosiak büntetőt hibáztak, majd óriási csata után, amikor már mind­két együttes beletörődött a végeredménybe, Kempes pár másodperccel a vége előtt, a 90. percben, egyéni akció után, második gólját szerezte, és ezzel a kupát is csapatá­nak. A MECSEKI SZÉNBÁNYÁK FELVESZ: 18—35 éves férfi munkavállalókat föld alatti X csillés, segédvájár, vájár, lakatos munkakörbe. 35 ÉVESNÉL FIATALABB ÚJ DOLGOZÓINKAT Komlón, illetve Pécsett 1—1,5 év múlva készpénzbefizetés nélkül, rendkívül elünyös anyagi feltételek mellett juttatjuk lakáshoz A lakáskiutalás feltétele: 10 éves szerződés föld alatti munkára. A lakáskiutalásig kényelmes munkásszállói el­helyezést biztosítunk Komlón. Címünk: Mecseki Szénbányák munkaügyi osztálya, 7629 Pécs, Komját Aladár u. 5. • „Kiké szül fém idegileg" • Elég-e egy nap akarni? • Vissza a csúcsra! dobogón. Tíz kiló fejlődés volt betervezve és ennek megvolt az alapja. Idegileg készültem ki. Mindenki arról beszélt, ha én nem nyerek, akkor senki, a tévé is rendkívüli adásnapot tartott és zavart a közönség is. — A debreceni közönség, aki egy emberként a sikeréért szur­kolt? — Lehet, hogy hihetetlen, de valósággal megbénít a hazai közönség. Annak idején Szolno­kon az IBV-n is leégtem, dok­kal nyugodtabb vagyok, ha ide­genek előtt versenyezek. A ma­gyar bajnokság az más, mert ott nem címeres mez van raj­tam. — Azt láttuk, hogy rettenete­sen akart. De elég-e csak a verseny napján nagyon akarni? — Akartam én azelőtt is! — Nagyon akart? — Most miért kérdezi még egyszer? Az akarás megvolt, csak sérülések zavarták a mun­kát Három héttel a verseny előtt szétment a könyököm. Aku- punktúrás kezelést ajánlottak, de akkor négy hétig nem sza­badott volna emelnem. Edzet­tem hót tovább, egy nap egy üveg fagyasztó nem volt elég. — Ez akkor volt, amikor Ta­táról hazaszökött Pécsre? — Nem, akkor a gerincemmel volt baj. Az ottani doktor azt mondta, nincs semmi baj, erre hazajöttem Pécsre orvoshoz. A keretorvos tudott róla, csak az edzői engedély hiányzott. De végül is bebizonyosodott, hogy nekem van igazam, meg sem büntettek... — Most a térde táj, azért van itthon. Azt mondják, hogy ezek nem is olyan igazi sérülések... — Tudom, hogy ilyeneket mondanak azok, akik nem érte­nek a súlyemeléshez. Nézze, kezdő koromban tényleg be­dobtam „kacsákat", amikor fá­radt voltam, de most már szó sincs erről. — Akkor úgy járt, mint a pásztor, aki mindig farkast kiál­tott. — Nem erről van szó. A vá­logatott keretben nagy divat volt egy időben a „kamu". Volt, akit ki is zártak emiatt. Innen van a hitetlenkedés. — Nagyon el van keseredve? — Haragszom a világra, tönkretettek idegileg. Főleg azokra haragszom, akik tavaly ott nyüzsögtek körülöttem, az én eredményeimen akartak be­futni, most me9 minden rosz- szat mondanak rólam. Harag­szom az újságírókra is. Németh Miklós azóta sem dobott ak­korát, mint az olimpián, Taró- czyt is érték váratlan vereségek, mégsem rontottak nekik, hogy nagyképűek, meg elbizakodot- tak. — A dobogón tényleg úgy né­zett ki, mint akinél túl sok az önbizalom, — Ez a stílusom. Így emeltem mindig és így fogok ezentúl is. Nem fogok kibújni a bőrömből, mert egyeseknek nem tetszik. Bezzeg, amikor világbajnok voltam, akkor nem azt mondták, hogy nagyképű vagyok, hanem hogy magabiztos. — Akkor nem gondolta, hogy tévednek, amikor mindenki ma­gát dicsérte? — De igen, féltem akkor is. Mondtam is az edzőimnek. — Mik a tervei? — Fáraszt az utazgatás. Azt szeretném, ho kevesebbet kel­lene Tatán lennem és többet itthon, a családi környezetben. Mert Pécset soha nem akorom elhagyni. — Kijut-e a felnőtt világbaj­nokságra? — Ahhoz nagyot kellene emelnem. De mikor? Hogyan? Július 18-án lesz a magyar baj­nokság, ott kellene, de nem fog menni. Legszívesebben el sem indulnék, csak nem akarom cserbenhagyni az egyesülete­met. — Csak nem azt akarja mon­dani, hogy nem tud kilábalni ebből a hullámvölgyből? — Nehezen. De megpróbálom megmutatni az ellenségeimnek, hogy viszem még valamire. A feleségem, a néhány igazi barátom segít, hogy talpraáll- jak. De azt megtanultam, hogy alapjában véve egyedül vagyok, nekem kell segítenem maga­mon. Remélem, lesz erőm ah­hoz, hogy ismét a csúcsra ke­rülhessek. — Kívánjuk, hogy sikerüljön! Belénessy Csaba RÖPLABDA: BSE—Universitas PEAC 3.-0 (10, 11, 3). NB I. női mérkőzés, POTE-csamok, *.: Huszti, Bogyó. Jók: Kőrös, Papp, ill. Dicenty. A pécsi csapat csak árnyéka volt szombati önmagának, míg a fővárosiak alaposan összeszed­ték magukat. Képünkön: BSE-ieütést próbál hárítani a ha­zaiak sánca. Arató felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents