Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-21 / 198. szám

e Dunántúlt napló 1979. július 21., szombat Mennyit „ér“ egy mai lány? A mai lányok viselkedésé- * ’ vei kapcsolatban gyakran hallani elhamar­kodott (vagy nem elha­markodott) elmarasztaló ítéleteket. Vegyük nagyító alá e sokrétű kérdést tényleg, mennyit „ér" egy mai lány? Ha e témát a lányok- fiúk egymás közötti társal­gási formái szemszögéből vizsgáljuk, a válasz egy mondatra leszűrt lényege: amennyire a mai lány ön­magát értékeli. Vagyis, amilyen a fiúk magatartá­sával szembeni igénye, el­várása. A mai lányok-fiúk tár­sadalmi érintkezési normái sokkal szabadabbak, nyíl­tabbak, őszintébbek, mint nagyanyáink idejében, amikor „virágnyelven”, szemlesütve rebegték el mondanivalójukat. De ha könnyedebb is ma a közlési mód, ez nem mehet a jó­ízlés rovására. A lány, női mivoltából fakadóan, visz- szafogottabb hangvételű társalgást igényeljen, mint­ha csak fiúk társalognának egymással. Ne hagyja a lány magát „fiúsítani", ez nem növeli egy lány érté­két — még a fiúk szemében sem. Mások szemében mégkevésbé. Vannak ese­tek, amikor lányok-fiúk nyilvános helyeken arcpirí­tó modorban beszélnek egymással, azzal sem tö­rődve, hogy mások hallják és megbotránkoznók rajta. Talán méq szórakoztatja is az ilyen társaságot, ha lát­ják, hogy szabadszójúsá- gukkal milyen kellemetlen hatást váltanak ki mások­ból. Ez nem jópofaság és nem fiatalos lendület, nem modern érintkezési mód. Ez egészen más. Ez a lá­nyok-fiúk kapcsolatának szomorú leértékelése... Az egyenjogúság mély emberi tartalmának szándékos el- deformálása. Legyen tehát a lányokban elég tartás, ne fogadják el az ilyen tár­salgási formát, amely nem méltó hozzájuk (de a fiúk­hoz sem). Azért még lehet modern felfogású, mai lány valaki. Éppen ezzel a ma­gatartásával húzza ezt aló. Egy mai lány értékét az is meghatározza, hogy milyen mércét állít fel sa­ját magával szemben élet­vitel, kulturáltság, érdeklő­dési kör, jövőre vonatkozó tervek stb. vonatkozásá­ban. Tehát milyen színvo­nalon él. Az értelmes, okos életvitelre ma nagyon sok lehetőség van. A kötetle­nebb érintkezési normák értékes baráti kör kialakí­tását teszik lehetővé, ahol egy lány ideiét kellemesen, hasznosan eltöitheti. Csak néhány lehetőség: közös beszélgetések, viták köny­vekről, filmekről, politiká­ról, művészetről, sportról stb„ közös társasjátékok, sport, kirándulás, múzeum- látogatás, városnéző séta, mozi, színház stb. Az is fémjelzi egy lány értékét, hogy mennyit ol­vas. És mit olvas. Ma az információk özöne jut el mindenhová, csak azon múlik, kiben mennyi a tu­dásszomj, hogy kinyútjsa érte a kezét. Az olvasás nemcsak értelmi, hanem ér­zelmi gazdagságot is nyújt, színes képzeletvilógot tár az olvasó elé. A z emberi érték meg- állapításánál az is meghatározó tényező, mennyi gondot fordít a testápolásra, ruházatának tisztántartására valaki. A haj úgy szép, ha fényesen csillog, üde lehelet csak jól ápolt szájból áradhat, s a test tisztaság illata a fiatal lány legnagyobb von­zóereje. Mennyit „ér" tehát egy mai lány? Amennyi embe­ri értéket önmagából ki­hoz, nem a divathóbortok szolgai utánzásával, ha­nem az igazi emberi érté­kek feltárásával. A Komlói városi KlSZ-bizott- ság ez év tavaszán felmérést végzett 16 komlói üzemben. Megállapították, hogy nőtt az utóbbi négy évben a KISZ po­litikai befolyása a komlói mun­kásifjúság körében. A szerve­zettség mértékével azonban ko­rántsem lehetünk elégedettek, hiszen a komlói munkásifjúság egyötöde KISZ-tag csupán. Az elmúlt években jelentősen nőtt az ifjúkommunisták száma az Aknamélyítő, a Mélyfúró, a Vó. rosgazdálkodási Vállalat, a MOM és a Volán fiatal munká­sai köréből, az AFIT-nál és az ÉPFU-nál egy-egy üzemi alap­szervezet is alakult. Javult az általános iskolák és a munkahelyek pályaválasztást segítő tevékenysége. Minden üzemnél rendszeresek a 7-8. osztályosok részére szervezett üzemlátogatások, az üzemi KISZ-szervezetek kapcsolatot tartanak egy-egy úttörő közös­séggel és megismertetik velük a különböző szakmák sajátossá­gait. örvendetes tapasztalat, hogy az ifjúsági törvény megjelené­se óta a vállalatok gazdasági . fiai komlöi muffilcösfiatalolcrőR Fiatalok kapják a lakások zömét és politikai vezetői fokozottab- ben segítik a pályakezdő fiata­lok beilleszkedését Mind több helyen érvényesül az az elv, hogy a pályakezdők bérét a ta­nulmányi eredményüktől füg­gően állapítják meg. Gondként jelentkezik viszont, hogy a pá­lyakezdő ifjúmunkások kevés és hiányos szakmai ismeretekkel állnak munkába. Ennek okait közeljövőben a Komlói városi Tanács vizsgálni fogja. Javultak a komlói munkás- fiatalok szociális körülményei, egyre több fiatal munkás kap lakást. Az üzemeknél a vizsgált időszakban a lakások több mint 60 százalékát munkásfia­talok kapták. 130 fiatal jutott lakáshoz az elmúlt négy év so­rán a vizsgálatba bevont 16 komlói vállalatnál. Ennek elle­nére jelenleg is jelentős a la­kásra váró fiatalok száma. Óriási gondot jelent az ifjú­munkásoknak egy-egy lakásvá­sárlásnál a „saját rész” befize­tése. Vannak olyan munkahe­lyek Komlón (Vendéglátó Vál­lalat, Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, Fodrász Szövetkezet), ahol zömében fiatalok dolgoz­nak, a vállalatok azonban a munkáslakásépítési akció kere­tében nem tudják támogatni a dolgozóikat, a családi házat épí­tők pedig nem részesülhetnek szociálpolitikai kedvezményben. Jelentősen nőtt a pároktatás­ban és a marxista—leninista középiskolákban tanulók száma. Sok fiatal tanul tovább a dol­gozók esti szakközépiskolájá­ban, technikumban, illetve vesz részt szakmai tanfolyamokon. Nagy szerepet vállalnak a KISZ-szervezetek a munkásmű­velődés területén. Az utóbbi időben több új ifjúsági, illetve üzemi klub áll a fiatalok ren­delkezésére. (Carbon, MOM, Városgazdálkodási Vállalat, ÁFÉSZ, Vízmű, Mélyfúró Vál­lalat). A komlói ifjúmunkások közül egyre többen kapcsolód­nak be az „Edzett Ifjúságért” mozgalomba D. I. FIA­*IÄ­La Hadat üzentek a rendbontóknak Változások az Ifjúsági Parkban Tartalmasabb szórakoztató program Ki fogja a hínárt lehalászni? 1976. augusztus 20-án nyílt meg a pécsi Ifjúsági Park a Balokány-ligetben. örömteli esemény volt. Az Ifjúsági Park lehetőségei jóval többet ígér­tek annál, hogy csupán egy újabb szórakozóhely legyen a fiatalok számára a szűkös­nek ítélt pécsi választékban: az Ifjúsági Ház által működ­tetett parknak központi szere­pet szántak a pécsi fiatalok kulturált szórakoztatásában. A fiatalok valamennyi rétege ti­zennégy évestől harmincévesig találjon a parkban ízlésének, érdeklődésének megfelelő programot — ez volt az egyik alapvető cél. Sokan azt is vár­ták az Ifjúsági Parktól, hogy rendezvényeivel előmozdítja a fiatalok különböző rétegei és korcsoportjai közötti, az eddi­ginél tartalmasabb kapcsola­tok kialakulását. Ha most megvonjuk a meg­nyitás óta eltelt majdnem há­rom év mérlegét, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a célkitűzések közül egyik sem valósult meg maradékta­lanul. Sőt! Alapvetően nem az Ifjúsági Park által kínált programokban volt a hiba, bár voltak időszakok, amikor a ren­dezvények a discománia uszá­lyába kerültek. Érthető, hiszen erre volt a legnagyobb igény. A kitűzött célok elérését a sorozatos botrányok hiúsították meg. Alig volt olyan hét, hogy az Ifjúsági Park közönsége ne növelte volna egy-két üggyel o városi rendőrkapitányság munkáját. A városban lassan már nem arról beszéltek,, hogy milyen remek műsor volt este az Ifjúsági Parkban, hanem arról, hogy hány pofon esett. Télen ehhez még hozzájárul­tak a kabátlopások, mert a tervezés hibájából nem volt ruhatár. Egyszóval: az Ifjúsági Parknak igen rossz híre kere­kedett a városban. A jobb érv zésű fiatalok el-elmaradoztak a (rendezvényekről, a legfiata- labbakat a szüleik, tanáraik tiltották el. Maradtak a bát­rabbak és az a kéttucatnyi li­geti vagány, akik a botrányo­kat okozták. Néhány hónapos szünet után májusban újra megkezdte mű­ködését az Ifjúsági Park a Ba­lokány-ligetben. Olyan tervek­kel és változásokkal indult a nyári idény az Ifjúsági Park­ban, amelyek alkalmasak ar­ra, hogy viszonylag rövid idő alatt gyökeres változásokat hozzanak. Mindenekelőtt „ha­dat üzentek” a rendbontóknak, a ligeti vagányoknak. A váro­si rendőrkapitányság ifjúság- védelmi osztálya rendszeresen ellenőrzi a parkot civil ruhá­ban, s ha nincs szükség rá, feltűnés nélkül. így alkalom nyílik a „régi ismerősök”, rendbontók kiszűrésére. Újjá­szervezték az Ifjúsági Park ren­dezőgárdáját a városi KISZ- bizottság segítségével. Május 24-től hetente váltakozva egy- egy pécsi vállalat, üzem KISZ- szervezete biztosítja a parkban a rendet. Lesznek némi válto­zások a programokban is: megszűnik a disco egyedural­kodó szerepe és mellette, he­lyette olyan műsorok szerepel­nek, amelyek nem a közönség lábát kívánják csak foglalkoz­tatni. Meghatározott számú állandó belépőt kapnak a nyártól kezdve az iskolák, vál­lalatok KISZ-szervezetei, s ez­zel a közönség „toborzásáért” és viselkedéséért is felelőssé­get vállalnak. Az elmúlt közel három év alatt nemcsak a közönséggel, hanem az Ifjúsági Park fenn­tartásával kapcsolatban is adódtak gondok. Mint isme­retes, a parkot a pécsi Ifjú­sági Ház üzemelteti, amely a városi tanács művelődési osz­tályának egyik intézménye. Költségvetésébe belekalkulál­ták a park (Balokány-liget) gondozásával járó kiadásokat, öntözés, fűnyírás stb. A park gondozásához — amely egyéb­ként este hatig éppúgy városi sétálópark, mint mondjuk a Szent István tér — természete­sen az Ifjúsági Háznak, lévén, hogy művelődési intézmény, nincs sem elegendő, sem szakértelemmel rendelkező ap­parátusa. Ezeket a feladato­kat bérmunkában a Pécsi Ker­tészeti és Parképítő Vállalat végzi el, amely szintén taná­csi vállalat, csupán nem a művelődési, hanem az építési osztály felügyelete alá tarto­zik. Egyetlen tó van a város te­rületén, a balokányi. Ennek a tisztítása, gondozása azonban nem a Pécsi Vízmű üzemköré­be tartozik, hanem az Ifjúsági Házéba, néha annyira szó sze­rint, hogy ha a bérmunkát nem vállalja el a vízmű, mehet az Ifjúsági Ház igazgatója külön erre a célra vásárolt gumi­csónakkal a hínárszőnyeget le­halászni a tóról. Célszerű len­ne az Ifjúsági Ház költségve­tésében szereplő parkfenntar­tásra fordítandó összeget már eleve a parképítő vállalatnak, illetve a vízműnek adni. Dunai Imre Hobo Blues Band „Ne csak műőrjöngés, füst és köd legyen” Aligha kétséges, a nyári rock-évad legjelentősebb ha­zai eseménye az Omega együttes 50 koncertből álló nagy országos turnéja, melyre július, augusztusban a Balaton környéki szabadtéri színpado­kon és az ország nagyobb vá­rosaiban kerül sor. Az európai hírű együttest nem kell bemutatni, a velük egy műsorban fellépő Hobo Blues Band-ről viszont érdemes egyet s mást lejegyezni. A zenekar ugyan alig egy éve alakult, de tagjai „régi moto­rosok” a popszakmában. Az együtes vezetője Földes László — Hobo — pedig már a beat­zene kezdeteinél is ott volt, később fellépett a legendás Kex, Syrius együttesekkel, s bár azóta keveset állt a reflek­torfényben, mindenütt ott van, ahol a rockzenével kapcsolat­ban történik valami. Dalszöve­geket ír a P Mobilnak, elő­adásokat tart a rockzene mű­vészeti jelentőségéről és társa­dalmi hatásáról, könyvet ír a Rolling Stones-ról, diploma- munkája a rockzene formanyel­véről született, rockcentrumot szervezett egy művelődési ház­ban, szerepelt színpadokon, beatköltők versét szavalta, for­dított és Szerémi László álné­ven novellái jelentek meg. önálló együttessel tavaly ősszel lépett fel először azzal a tudatos céllal, hogy az egyre inkább eloperettesedő popze­néről a fiatalok figyelmét is­mét a rockzene tiszta vizű for­rására, a bluesra irányítsa. A szakma éppúgy, mint a közön­ség elismeréssel fogadta a kí­sérletet, s ebben közrejátszott az is, hogy a Hobo Blues Band, mint nevük is sugallja, olyan zenét játszik, amelyet sajnos mostanában ritkán hallani a magyar popegyüttesektől. Hobo köré az elmúlt hóna­pok forrongásai után remek kis társaság szerveződött. Póka Egon basszusgitáros, Körös Jó­zsef szóló és Szénich János gi­tár, Döme Dezső dobos, vala­mint a kiváló bluesénekes, Deák Gyula — alias Bili. A Hobo Blues Band már szín­padi megjelenésével, zenei fel­állásával (három gitár, dob, ének) is a kezdeteket, a nagy elődöt és példaképet, a Rol­ling Stones-t idézi. Koncert­programjuk jelentős részét a feledhetetlen klasszikus blues és rock számok — Hey Joe, Johhny B. Goode, Szimpátia az ördöggel, stb. — alkotják, sa­ját feldolgozásban. „Az elmúlt években valahogy elfogadottá vált, hogy csak sa­ját számokat kell játszani, mert az az igazi. Ez éppúgy nem lehet teljes program, mint ho valaki csupán a külföldi dalokat utánozna — magyarázza Hobo törekvésük lényegét. — A kö­zönség újra visszatér a színpa­dokhoz, nem elégszik meg a közvetített zenével; látni akar­ja a színpadi személyiséget, hallani a zenét és a szöveget abban a hármas egységben, ahogy akkor és ott, többször ugyanúgy nem ismétlődő mó­don megnyilvánul. A blues pe­dig igazán élő előadásban hi­teles." Eleinte sok vád érte az együttest, hogy csak másolnak, interpretálnak. Az első önálló számok elkészülte után azon­ban kiderült, hogy nagyon is jellegzetes stílust képvisel a csoport és ha lefordították Ke- rouac, Salinger, Ken Kesey és a beatirodalom más képvise­lőinek műveit magyar nyelvre, miért ne lehetne a rockkultúro legjavából, a Cream, a Rol­ling Stones, Jimi Hendrix, Chuck Berry vagy a Doors együttes dalaiból magyarra fordítani. S miért ne tudja meg a közönség, hogy a dalok szö­vege is lehet irodalmi értékű, hogy nemcsak a nyári napról lehet énekelni, hanem társa­dalmi gondokról, emberi szen­vedésekről, egyéni fájdalmak­ról, örömről is? A Hobo Blues Band már ma is jelentős rajongótábort mond­hat magáénak. Nem véletlen, hogy az Omega őket választot­ta „melegítő” zenekarnak. Nem csillog rajtuk flitter, nem bűvészkednek az elektromos­sággal, nincsenek pirotechni­kusaik. Mindent a zenére épí­tenek és Hobo számok közötti vicceire, bohócos fintoraira, ál­landó nyüzsgésére, váratlan öt­leteire. Az Építők útjai iskola 167. sz. Radnóti Miklós úttörőcsapatának tagjai nyolc napos gyalogos vándortáborozáson vettek részt a Me­csekben Vajda István tanár vezetésével. Képünkön: útban a zo- báki bázishely felé.

Next

/
Thumbnails
Contents