Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-18 / 195. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt Kádár János fogadta Ilié Verdetet Befejeződtek a magyar—román hivatalos tárgyalások Az ÉPGÉP mohácsi gyáregységében a befejező munkákat végzik a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat munkásai. Egy hónap múlva átadás? ................................................................................— U tolsó szakaszába érkezett az ÉPGÉP pécsi és mohácsi csarnokainak építése M agyon sokat foglalkozunk a munkaerő- gazdálkodás gondjaival, több intézményben évek óta szívós kutatómunka folyik, terjedelmes . tanulmányok és előterjesztések születnek, de a gyakorlatban még kevés ae előrehaladás - állapította meg az egyik vállalat igazgatója, amikor a témáról beszélgetni kezdtünk — majd szinte egyszuszra a következőket mondta el: — Kezdem mindjárt a munkatársak kiválasztásának módszerével. Minden szakkönyv alaptétele, hogy a vezetői erények egyike a munkatársak helyes kiválasztása és sikeres foglalkoztatásuk. Vajon népgazdaságunkban a vezetőnek van-e erre módja? Sokan gondolkodás nélkül azt állítanák: nincs! Azzal érvelnének, hogy nálunk a relatív munkaerő- hiány a kiválasztás lehetőségét erősen korlátozza, a különböző pályázati rendszerek is gyakran formálisak, egyes munkahelyek betöltésére a vállalat kapuin kívül születnek döntések. Saját tapasztalatom, hogy ezek a korlátok, amelyek kétségtelenül nehezítik a vezetők válogatási lehetőségeit, nem abszolút jellegűek. A vállalatunknál azt a gyakorlatot követjük, hogy státusz ide, vagy oda, csak olyan embert veszünk fel, aki előreláthatóan alkalmas lesz az adott feladat ellátására. Ez kockázattal jár, mert a státusz, ha nem töltik be, „elfogyhat", vitákat teremt a vállalati vezetésen belül és külső ütközések is keletkeznek. De a vállalati vezetőknek ezt a kockázatot is vállolniok kell, ez még mindig kisebb probléma, mint az emberék válogatás nélküli alkalmazása, amely rontja a munkamorált, zavarja a dolgozó kollektíva együttműködését, végső soron a termelés jó minősítését, a feladatok pontos megvalósítását. Sokan úgy vélik, hogy jól csak akkor lehet válogatni a szűkös munkaerő-kínálatban, ha a felvételre kiszemelteknek több jövedelmet ígérnek be. Nem tagadható, hogy e módszer a gyakorlatban nagyon elterjedt, és sok vezető ezt nélkülözhetetlennek tartja, de saját tapasztalatom alapján állíthatom, ez nem „csoda- fegyver”. Miért nem? Azért, mert az olyan fegyver, amelyet mindenki egyformán alkalmazhat, az — noha különbözően lehet vele célozni és találni — nem hoz tartós és kimagasló eredményt. E „célzást” meg kell tanulnia minden vezetőnek, de szerintem a fő hangsúlyt nem a bér, a jövedelem beígérésére kell helyezni, hanem a szakmai előrehaladás lehetőségeinek megteremtésére, az emberhez illő munkafeltételek, a vonzó munkahelyi légkör létrehozására. Vagy, ahogy gyakran mondják, a tulajdonosi tudat kialakítására. Igen ám, de az új munkatárs felvételékor óhatatlanul bérfeszültségek is létrejöhetnek. Ezt többen és jogoson tekintik egészségtelen jelenségnek, de azért lehet ebben egészséges láz is, amit okosan gerjesztve, a vállalaton belüli ösztönző erővé lehet változtatni. Pár évvel ezelőtt a vállalatunknál azt vettem észre, hogy *a munkaerő egy része el akar menni, hogy csökken az újítások száma, a vezetőkön a fásultság jelei mutatkoznak, romlik a munka légköre. ElőMunkatársat választottam szőr tanácstalanul álltam szemben e jelenséggel, mert a vállalat teljesítette terveit, a gazdálkodás alapjai dinamikusan nőttek, a bérkifizetések is úgy alakultak, ahogy azt vártuk. Rádöbbentem az okra: a rutinmunka eluralkodása, a túlzott biztonság érzete csökkentette a dolgozók alkotási vágyát, s érezték, hogy a vállalati termékszerkezet gyorsan tart az elavulás felé. Kínzó önvizsgálatra volt szükség; csak így értem el, hogy képes voltam újítani, s ez tükröződött a vállalat termelési politikájában is. Űj gyártmányokat kezdtünk gyártani, kerestük a technológia fejlesztésének új lehetőségeit. Szerencsére, mert egyik napról a másikra azok a termékek, amelyekből korábban a vállalat jövedelmének nagy része származott, eladhatatlanná váltak. Saját magam számára levont tanulság: addig tartom magam vezetésre képesnek, amíg ezzel a megújulási készséggel és erővel rendelkezem. Az emberekben igény van tehetségük érvényesítésére, s ezt minden vezetőnek támogatni és tisztelni kell. Megvan-e bennünk, vezetőkben már eléggé a képesség, hogy mások alkotókészségét is elismerjük, s ezt a jogot ne csak önmagunknak tartsuk fenn; belátjuk-e, hogy az eredmény az egész kollektívát dicséri? Sajnos még nem általános ez a felismerés. A munkaügyi problémák csokrából számos gondolatról szólhatnék, de mégis csak egy fontos összefüggésre hívom fel befejezésül a figyelmet: az állandóság és mozgékonyság viszonyára: Ne kerteljünk, a vállalatok döntően még mindig a mennyiségi növekedésben érdekeltek. Logikus, hogy ehhez a munkaerő 'bizonyos fokú stabilitása szükséges, olyan mértékű, amely olykor a hatékony foglalkoztatást is nehezíti. Az egészséges irányú mobilitás a munkaerőgazdálkodósban még mindig minimális. Gyakran azért nem kerül sor a termékszerkezet változtatására, mert tartunk attól, hogy a foglalkoztatottak az új terméket nem „fogadják be". A mobilitás fogalma a vezetők fejében gyakran úgy jelenik meg, mint valami káros fluktuáció, nem veszik figyelembe, hogy a két dolog között alapvető minőségi különbség van, a munkaerőmobilitás a rugalmas gazdálkodáshoz szükséges munkaerőmozgást és nem a vándormadarak szeszélyes „röpködését” jelenti. m i történik, ha a munkatárs alkotókészsége csökken? A vállalat egy olyan működő szervezet, amelyben szükségszerűen jelentkezik a „kiöregedés” veszélye, ami nem a munkatárs korától függ, hanem attól a készségtől, hogy képes-e még újítani. Ennek érdekében sokat tehet a vezető, de vannak esetek, amikor nincs rá gyógyszer. Ebben az esetben nem szabad megalkudni a munkatársnak, lehetővé kell tenni új munkakör, vagy munkahely megszerzését, ahol újra megtalálja, kibontakoztathatja alkotóerejét. Ezért nemcsak az okos kiválasztás képessége, hanem a munkatársak stabilitását és szükséges cseréjét jól szabályozó készség is nélkülözhetetlen vezetői erény. Lejegyezte: Wiesel Iván | Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden az MSZMP KB székhazában fogadta Ilié Verdetet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökét, az RKP Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. Az őszinte, elvtársi légkörű megbeszélésen áttekintették a két párt, a két ország közötti együttműködés helyzetét, az 1977. évi debreceni és nagyváradi legfelsőbb szintű találkozón meghatározott feladatok végrehajtásának időszerű kérdéseit. A megbeszélésen jelen volt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes, Rajnai Sándor, hazánk bukaresti nagykövete, illetve Nicolae Constantin, az Állami Tervbizottság elnöke, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság román tagozatának elnöke, Vasile Gliga külügyminiszterhelyettes és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A magyar—román hivatalos tárgyalások az Országházban folytatódtak Lázár Györgynek és Ilié Verdetnek a vezetésével. A kormányfői megbeszélésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nicolae Constantin, valamint a magyar és a román tárgyaló küldöttség. A hivatalos tárgyalások befejeztével Lázár György és Ilié Verdet jegyzőkönyvet írt alá, amelyben rögzítették a tárgyalások eredményeit és meghatározták a két ország együttműködésének, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének soron következő feladatait * Ilié Verdet hivatalos baráti látogatását befejezve, feleségével együtt néhány napos pihenésre a Balatonra utazott (Közlemény az 5. oldalon) Az ÉPGÉP százhetvenmilliós termelést produkáló pécsi gyára jelentős változások időszakát éli. Az utóbbi időben egyre inkább beszédtéma a gyáriak körében, mikor is kezdhetik meg a költözködést az új Nagyárpádi úti csarnokokba, továbbá mikor vehetik használatba a mohácsi gyáregység munkásai az ugyancsak új nagycsarnokot. A mohácsi gyáregység, amely 1977 januárjában került az ÉPGÉP-hez, rövid idő alatt kinőtte magát, így elkerülhetetlenné vált a telephely bővítése. Még két esztendővel ezelőtt alig több mint tizennyolcmillió forint értékű terméket gyártottak, addig az elmúlt esztendőben a termelés már meghaladta az ötvenmilliót. Idén legalább hatvanötmilliós terv jut a mohácsi gyáregységre, s mindezt úgy kell teljesíteniük, hogy a még folyó beruházási munkák lehetőleg a legkevésbé gátolják a termelést. Idei programjukban cementsilók —a különböző típusokból mintegy négyszázat gyártanak ebben az esztendőben - cementszállító csigák, valamint különböző acélszerkezetek előállítása szerepel. A mohácsi beruházás százmillió forintba kerül — a pécsi 110 millióba —, s ennek az ösz- szegnek harminc százalékát fordítják a gépek és különböző berendezések beszerzésére: amelyek nagy része már beépítésre vár. A közel kétezernégyszáz négyzetméter alapterületű daruzott csarnok, amelynek a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat a generál kivitelezője, várhatóan augusztus húszadikára készül el. Az acélszerkezetű épület vázát ami a már meglévő gyártó- csarnokhoz kapcsolódik, az ÉPGÉP gyárai készítették el. A hét elején az új csarnok közepén kialakított művezetőfülkék üvegezése folyt, míg a szociális helyiségekben a padlóburkolást végezték. A mohácsiak bíznak abban, hogy a hegesztő, a szögvashajlító, a lemezegyengető és egyéb berendezéseket hamarosan a helyükre állíthatják és zökkenőmentesen még a jövő hónapban megkezdődhet az új csarnokban a cementsilók gyártása, aminek a belmagassága is sokszorosa a réginek. így a továbbiakban már nem kell az udvaron készíteni a testes silókat. Az említett beruházással párhuzamosan készül az új szociális egység is; a régi irodaépületre ugyanis még egy szintet húztak. E bővítés a további fejlődés lehetőségének hordozója is egyben, mert a VI. ötéves terv időszakában — úgy tervezik —, Mohácson megkétszerezik a termelést. Ehhez viszont nem csupán megfelelő munkahelyekre, hanem kulturált öltözőre és fürdőre is szükség van, hiszen 1982-re legalább ötven fővel kívánják növelni a létszámot. Az ÉPGÉP új pécsi központjában ugyancsak befejezés előtt áll oz a háromezerhatszáz négyzetméter alapterületű csarnok, amelyhez egy közel hatszáz négyzetméteres oldalhajó tartozik a kiszolgáló egységekkel. Most szerelik a fűtést és világítást. A környezet az épülő közműhálózat miatt még eléggé feldúlt képet mutat, de az ÉPGÉP-esek bíznak abban, hogy ezt a csarnokot is használatba vehetik augusztus 20-a tiszteletére. A tervek szerint először a lakatosok hagyják el a Vasút utcai régj műhelyeket, végül pedig a forgácsolók mennek le a Nagyárpádi útra, ahol addigra kialakítják a régi csarnokban az esztergályosok új otthonát S. Gy. A véméndi termelőszövetkezet tanácsi megrendelésre felújítja és bővíti a község orvosi rendelőjét. A korszerűsítés után külön gyermek-, felnőtt, és fogorvosi rendelő is lesz. Több mint kétszázmilliós beruházás
