Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-14 / 191. szám

© Dunántúli napló 1979. július 14., szombat Közös gondunk: a fiatalok egészsége Pécs középiskolái — orvosszemmel Több mozgást, kevesebb zajt! Pécsett 5861 fiatal jár gim­náziumba és szakközépiskolá­ba. Noha számuk viszonylag csekély (o 30 000 pécsi ál­talános iskoláshoz viszo­nyítva, iskolaegészségügyi hely­zetük nagy figyelmet igényel. Annál is inkább, mivel a cse­csemőkor után éppen a puber­tás az élet legviharosabb kor­szaka. Az elmúlt hónapokban a KÖJÁL, az iskolaorvosok és az oktatásügy szakembereiből alakult bizottság vizsgálta meg Pécs középiskoláinak egészség- ügyi helyzetét. Az eredmények­ről megtartott első ilyen jelle­gű munkaértekezlet megállapí­totta, hogy bár az iskolák ve­zetői és a felügyeleti szervek sok mindent megtesznek a ta­nulók egészségvédelme érde­kében, a helyzet mégis sok te­kintetben figyelmeztető. Dr. Gáspár Márta, a Bara­nya megyei KÖJÁL Gyermek- és Ifjúságegészségügyi Osztá­lyának vezető főorvosa össze­gezésében először arra figyel­meztetett, hogy Pécs tizenkét középiskolájában mennyire nem megoldott a tanulók szabad­ban való mozgásának lehető­sége. A belváros iskoláinak, a Széchenyi, a Nagy Lajos Gim­náziumnak, az Építőipari, Vegy­ipari Szakközépiskolának szűk telekudvarai a kívánatos 6— 8000 négyzetméterrel szemben 500 négyzetmétert adnak a szabadon való mozgásra. Nincs szabályos tornaterme a Széche­nyi Gimnáziumnak, az Építő­ipari és a Vegyipari Szakkö­zépiskolának, közös tornater­met használ a Zrínyi és a Rad­nóti Szakközépiskola. Hiába emelték fel tehát a tornaórák számát heti háromra, ha nin­csenek meg ehhez a tárgyi fel­tételek. A szabadban való moz­gás nélkül pedig nincs egész­ség és a serdülőkor kínálja az utolsó lehetőséget arra, hogy a fiatal életébe beépüljön a mozgás. A Belvárosi, Ágoston téri, Mátyás király utcai álta­lános iskolák helyzete sem jobb ilyen szempontból, éppen ezért társadalmi összefogásra van szükség, hogy a fiatalok és a jövő generációk egészsége ér­dekében megtaláljuk a meg­oldás lehetőségét. Kedvezőtlen a tantermek természetes-mes­terséges megvilágítása is a belvárosban, a soros építkezé­sek által kialakított iskolákban. E téren Pécs lemaradt az or­szágos átlagtól, mint azt az országos belsőtéri megvilágí­tási ankét is leszögezte. Ugyanakkor Szolnok, Szeged és más városok iskoláiban ezt a problémát már megoldották. A rosszul megvilágított tan­termek következtében az álta­lános iskola első osztályától a középiskoláig fokozatosan nő a szembetegségek száma. Erőlte­tett idegrendszeri tevékenység, hátfájás, gerincferdülés lehet a látászavarok következménye, nem beszélve arról, hogy a gyerekek észlelése, koncentrá­ciója, reakcióideje is lelassul, hátrányosan befolyásolva a tanulást. Ami a középiskolások étkez­tetését illeti, kilenc középisko­lai konyhán, ebből hat kollé­giumban 3185 tánuló kap ebé­det, 2700 serdülő pedig ellá­tatlan — azaz vendéglátó egy­ségben vagy otthon étkezik. Fő szerepet játszik az ebédel­tetésben a szűkös Központi Középiskolai Menza a Szabad­ság úton , — távol a különböző iskoláktól. Az ebédeltetés idő­pontja — állapítja meg a vizs­gálat — nincs szinkronban az órák, iskolai foglalkozások ide­jének végével, a déltől há­romig tartó ebédidőben sokan az utolsó pillanatban érnek a menzára, s ekkor az étel minő­sége már nem megfelelő. A bekapott ebéd után újra csak loholni kell vissza a délutáni foglalkozásokra. Az ilyenfajta mozgás nem egészséges, nem üdítő, ez tulajdonképpen újabb stressz a fiatal szervezet szá­mára. A kollégiumi konyhák közül egyébként 2 lépi túl a főzési kapacitást, 5 igen kor­szerűtlen, elavult, elhanyagolt épületben működik. Olyan konyhát is talált a KÖJÁL, ahol évek óta nem mázoltak. Az újonnan épült konyhák ter­vezési problémák miatt kifo­gásolhatók. A Komarov Gim­názium statikai problémák miatt lezárt konyháját a MÉV munkásszállásán pótolják. Foglalkozott a bizottság a serdülőket érő urbanizációs ár­talmakkal is. A kedvező kör­nyezetben fekvő Dobó utcai és a Komarov Gimnázium mellett számos kedvezőtlen hatással, stresszortényezővel kell számol­ni Pécs középiskoláiban: a Széchenyi tér levegőszennye- zettségi paraméterei két-há- romszor nagyobbak a megen­gedettnél. 20—30 decibellel magasabb a megengedettnél a belváros zajszintje. Krónikus hörghurutot, illetve halláscsök­kenést, neurózist, álmatlansá­got okozhat e két tényező, melyeken változtatni nem tud­nak az iskolák. A kompenzá­ciós lehetőségeken, a szabad­téri sportolás alkalmain, a zaj­talan környezet biztosításán azonban gondolkozniuk kell. Ami a káros szenvedélyeket il­leti, az alkohol, a nikotin hasz­nálata elsőtől negyedik osz­tályig meredeken emelkedik a középiskolákban. Egy budapes­ti felmérésből ismeretes, hogy a jelzett korosztály 70 száza­léka nagyjából rendszeresen fogyaszt alkoholt, 28 százalé­kuk életében egyszer már le- részegedett. Baranya is készül ilyen felmérésekre, itt is hal­lani e káros hatások elleni küzdelmekről, de az eredmé­nyek még nem láthatók. A ser­dülő egyik legerősebb szándé­ka, hogy felnőttnek akar lát­szani, éppen ezért a felnőttek­nek kellene olyan modellel szolgálniuk, hogy a fiatalok ne az italozásban és a dohány­zásban akarjanak velük azo­nosulni. Külön figyelmet igényel a 960 bejáró középiskolás. Na­pirendjüket, bioritmusukat meg­zavarja az utazás, zsúfolt bu­szokon töltött idő, amely egy­beesik a tanulásra legalkalma­sabb délutáni csúcsidővel. Egészségügyi gondozásukat ki­emelten kell kezelni, hiszen az utazással járó kellemetlensé­gek, a várakozással töltött üres órák gyomorbántalmakat, neu­rotikus panaszokat idézhetnek elő ezeknél a gyerekeknél. összegezve e tapasztalato­kat, az iskolák adott helyzetét, megállapította a bizottság, hogy az intézmények higiéniai ellátottsága jó, az iskola a gazdasági hivatallal együtt megtesz minden tőle telhetőt. A komplex KÖJÁL-látogatás után dr. Kelenfi Elemér Pécs város középiskolai szakfelügye­lője, aki maga is részt vett a vizsgálaton, elmondta, hogy tervszerű, összehangolt munká­val folyamatosan kívánja meg­oldani a városi tanács műve­lődésügyi osztálya a felvetett égető problémákat, hiszen a KÖJÁL által jelzett hiányossá­gok a tanulók egészségi álla­potát, egészséges életmódra nevelését, a mai iskolák fő szempontjait érintik. A vizsgá­lat hatására a Széchenyi Gim­náziumban megindult, és 150 ezer forint értékben részben megvalósult a világítás korsze­rűsítése. Végezetül hadd szól­junk arról az áldozatkész és hatékony munkáról, melyet a középiskolák iskolaorvosai vé­geznek, akik egyre inkább tan- testületi tagnak számítanak az egyes intézetekben. Gállos Orsolya A pécsi dzsesszegyüttes hangversenye a Hotel Minaret udvarán, 1977 júniusában (Archív felvétel) Élénk koncert élet a Pécsi Dzsessz Klubban Valahányszor leírom a Pécsi Dzsessz Klub nevét, szót ejtek programjairól, bizonyos nosz­talgiák csatornáin a hatvanas évek pécsi dzsesszklubjának egykori sikerei jutnak eszem­be. A helyi, mintegy harminc muzsikus aktivitása, a belőlük alakult együttesek itthoni és külföldi szereplései, az akkor még inkább ritkaság számba menő tv-szereplés, a bécsi nem­zetközi amatőr dzsesszfesztivál, meg az ideérkező neves ven­dégek koncertjei, s a hangula­tos örömzenék „jam session”- ek. Azóta sokat változott a dzsesszmuzsika. Az akkori gyors fellendülést — amely egyenes és örvendetes követ­kezménye volt az ötvenes évek­ben az „amerikai kozmopolita zene" alaptalan megbélyegzé­sét viselő irányzat hivatalos „el­ismerésének” — sajnálatos módon országosan hosszabb pangás követte. A stiláris egy- másrahatások válságából a hetvenes évekre lábalt csak ki a műfaj. A Pécsi Dzsessz Klub tízéves szünet után, 1975 ja­nuárjában alakult újjá. Most az ötödik évad végén csendes jubileummal összegezzük eddi­gi eredményeit. Napjainkban a dzsesszmu­zsika sajátos módon, szinte ki­zárólagosan a klubok által rendezett koncerteken keresztül jut zenei életünk áramlatába. Ez a gyakorlat lehetőséget ad a közönség valós igényeinek kielégítésére, ugyanakkor fe­lelősségteljes, hozzáértő mun­kát igényel a művészi színvo­nal megtartása, emelése, a kommercializálódás és a hak­niszellem kiszűrése érdekében. együttesek egymás kezébe ad­va a stafétabotot, mind eljöt­tek Pécsre, hogy az igényes­nek tudott nagy létszámú kö­zönség előtt megmutassák te­hetségük legjavát. És eljött a Magyar Rádió is, hogy az élő koncert hangulatának hevében rögzíthesse a dzsessz lényegé­ből adódóan egyszeri és meg­ismételhetetlen produkciókat. A társművészetekkel való kapcsolat a finn Viipola moz­gásművészeti csoporttal kez­dődött és a Pécsi Balettel foly­tatódott. A kiváló hangulatú „jam session"-eken helyi, nagy- kanizsai, szekszárdi, budapesti művészek találkoztak. És ezek­be az örömzenékbe a legfiata­labb zenészgeneráció is be­kapcsolódott. A pécsi R. A. B. együttes itt bontogatta szárnya­it. Innen indult újára az a kon­certsorozat is, amelyet budapes­ti, szekszárdi és pécsi művészek közreműködésével Gershwin 80. születésnapja alkalmából ren­deztek. Az érdeklődő közönség meg­töltötte a termeket. Mindenütt ott volt, ahol jó dzsesszmuzsi­ka szólt. És ott voltak a mecé­nások is: a Fegyveres Erők Klubja, a Doktor Sándor Műve­lődési Központ rendezvényi cso­portja, az Ifjúsági Ház, a Hun- gar Hotels képviselői. A nép­szerű matinéktól — az éjszaká­ba nyúló hangversenyeken ke­resztül — a Minaret udvar nyári koncertjeiig. KLUBÉLET Sajnálatos módon az élőze­nét nélkülöző klubélet mind­máig a koncertek árnyékában maradt. A kezdeti érdeklődés, amely a klubfoglalkozásokkal kapcsolatban eleinte élénken megnyilvánult, fokozatosan lanyhult. Aknai Tamás, dr. Tallián Frigyes és e sorok írója előadásaira egyre kevesebben jártak. Simon Géza Gábor dzsessztörténeti sorozatát pe­dig már teljes érdektelenség fogadta. Jóllehet a szűkebb klubtagság ezeken a rendez­vényeken a bemutatott gépze­nei kuriózumok mellett olyan stílusbeli ismeretek birtokában juthatott, amelyek mindenkép­pen hasznosan befolyásolták az élőzene intenzív befogadásá­ban. A Pécsi Dzsessz Klub jubileu­ma csendes ünnep. Mégis egy­fajta mérföldkő. Rövid vissza­tekintés a megtett útra és erő­gyűjtés a jövő feladataihoz. Most, amikor álig néhány hete hivatalosan is létrejött a dzsesszklubok országos hálóza­ta, s aminek egyik regionális központjává éppen Pécset je­lölték, kívánjuk, hogy eredmé­nyeiben gazdagodva járjon a megkezdett úton a jó zene népszerűsítésében, a magyar dzsesszmuzsika felvirágoztató-, sóban, a népes közönség és valamennyiünk örömére. Bornemissza Géza A fürdő- igazgató Bertha Bulcsu színdarabját a miskolci színház mutatta be, de olvasható volt a darab folyóiratban is. Ebben az ol­vasott formájában annak ide­jén kiderült, hogy tőrüimetszett mai témát dolgozott fel Ber­tha Bulcsu — csakúgy, mint regényeiben, novelláiban, is. Lehet, hogy A fürdőigazgató drámának nem a legtökélete­sebb, de frappáns, kiélezett konfliktusa és sajátos humora révén igen élvezetes olvas­mány. Ott, abban az eredeti, leírt formában a figuráknak jól körülhatárolt jellemük volt, hangulati holdudvarok, össze­csapásaikban mindig jelen volt az igazságnak és a ha­mis vagy vélt igazságnak az a sajátságos keveréke, amely Bertha alakjait olyannyira élet­szerűvé teszi. Bízvást gondolhatta az em­ber, hogy ez a dráma talán még inkább való filmvászonra vagy képernyőre, mint a szín­ház falai közé. Éppen azért, hogy a köztes anyag s a Ber- thánál sokat emlegetett at­moszféra még jobban kidol- gozódhassék, nem pusztán a szöveg, hanem a látvány ré­vén is. A drámát Várkonyi Gábor rendezte televízióra, s a végeredmény ‘ feltétlenül alatta maradt a várakozások­nak. A színészek legtöbbje azt csinálta, amit szokott, azt egyébként jól, csak éppen az összjátékból nemigen kere­kedett ki A fürdőigazgató va­lódi világa. A megbonyolított konfliktus feloldása pedig egyenesen a kabarétréfák köz­hely-színvonalára rántotta le a játékot. Holott a műben nem egy­szerűen arról van szó, hogy milyen mulatságos módokon teszik ártalmatlanná az ellen­őröket egy tilosban járó kiski- rályság vezetői. Hanem arról is, hogy néha az ellenőr — az „igazság szolgája”, képvi­selője — szűklátókörűbb fü- löncsípnivaló ellenfelénél. Hogy a nagystílűség rossz is meg jó is. Hogy a konfliktushely­zet, a napjainkban egye­lőre megoldhatatlannak, illet­ve igen sokára megoldható­nak tűnő ellentétek magá­ban a gyakorlatban élnek. Mindennek ellenére mégis, csak a legközvetlenebb mai valóság szólalt meg a képer­nyőn Bertha Bulcsu jóvoltából. H. E. FILMJEGYZET Á Vadnyugat hőskora A Pécsi Dzsessz Klub e tekin­tetben büszkén tekinthet vissza fél évtizedes múltjára. Az idő­közben végbement műfaji vál­tozások a közönség egyre szé­lesebb rétegeit kielégítő stílus­választékkal szolgálnak. Pécsett ez a választék évről évre bő­vül. Már a klubavató koncert határozott irányt szabott a színvonalas rendezvények soro­zatának. Az ARMA kvartett (ké. sőbb Pécsi Dzsessz Kvartett) avantgárd törekvései, Borne­missza Mária swingelő scat- előadásmódja a műfaj tágítha­tó lehetőségeit igyekeztek repre. zentálni. Az újjáalakult klub célul tűzte ki a koncertélet fel­virágoztatását. És a jó kezde­ményezést siker koronázta. A vasárnap délelőtti dzsesszma- tinék a vártnál is nagyobb mér­tékben vonzották a jobbnál jobb előadókat. A legkülönbö­zőbb és legkiválóbb magyar Nem tudom, milyen jubileu­mot ülhettek odaát az ameri­kai westerngyárosok, de va­lamit ünnepelniük kellett, hi­szen egyébként miért akarták volna az összes eddigi wes- ternfilm összegzését megkísé­relni A Vadnyugat hőskora cí­mű három és fél órás szuper- produkcióban? A vásznon ugyanis ezt látjuk. Egy kicsit a Vadölő és Bőrharisnya ro­mantikájából; a trapperek, majd a farmerek, később a vas­útépítők és nyerészkedők vilá­gából. Megjelennek a vadász­mezőik feldúlása miatt há­borgó indiánok, a banditák, és egyéb, a vadnyugati film­hez nélkülözhetetlen figurák. A szintézisre törekvés az amúgy is szövevényes cselek­mény bonyolításából egyértel­műen kiderül. A három ren­dező, Henry Hathaway, John Ford és George Marshall erre törekedett. A szereposztás is ezt látszik megerősíteni, hiszen a préri sötétjében olyan csil­lagok világítanak, mint Henry Fonda, Gregory Peck, John Wayne, Eli Wallach. A nyugat felé törő Prescott család életének több évtize­den átívelő epizódjai volná­nak hivatottak e legendás korszak, a gazdag, de félel­metes országrész meghódítá­sának bemutatására. Három generáció nő fel a szemünk láttára, egyik snittről a má­sikra szaporodnak a gyere­kek, mint eső után a gomba. Lezajlik a polgátháború is, épül a nagy vasút, tehát len­ne bőven alkalom, hogy hőse­inkkel is történjék valami. De semmi más nem történik, mint amit úgyis tudunk, ami az ál­talános iskolai tankönyvekből vagy néhány ponyvából is megtudható: vándorlás, lete­lepedés. Találkozások és elvá­lások. Könnyes vallomások. néhány colt és winchester, megtámadott vonat. Kielégült és kielégületlen szerelmesek. A vadnyugati hőskor bemu­tatásának szándéka épp úgy zátonyra fut, s összetörik a közhelyek szikláin, mint ahogy Prescotték tutaja is odavész a vad hegyi folyó zúgójában. Csakhogy, amíg ott a nők és a kisgyermekek — mi sem ter­mészetesebb - túlélik a ka­tasztrófát (erős férfiak viszont elpusztulnak), a film ereszté­kei nem bírják el a három rendező nagyot akarásának ily erős sodrását. A közel négy­órás, profi módon becsoma­golt semmitmondás örvénye menthetetlenül lehúzza az en­nél sokkal jobb — amerikai és más - vadnyugati filmeken nevelkedett nézőt a feszengés és unalom mélységeibe. H. J.

Next

/
Thumbnails
Contents