Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-13 / 190. szám
1979. július 13., péntek Dunántúli napló 11 A KEMIKÁL Építőanyagipari Vállalat az építési vegyianyagok egyik gyártó bázisa. A KEMIKÁL következetesen úgy alakította ki termékstruktúráját, hogy mindenkor a legkorszerűbb, a műszaki színvonalnak legmegfelelőbb termékeket bocsássa az építőipar és a lakosság rendelkezésére. Az öt gyárból megjelenő több mint 100 termék közül az alábbi termékcsoportokra hívjuk fel szíves figyelmüket. Betontechnológiához — kötésszabályozó betonadalékszerek — betonfolyósítók és plasztifikálók — vízzáró adalékszerek Mélyépítési területen — műgyantabeton, amely kopás- és vegyszerálló előregyártott elem Szakipari munkáknál — felületkiegyenlítő anyagok — poralakú ragasztók — epoxigyanta alapú burkolatok — homlokzatképzők, festékek — hézagtöm ítők — favédőszerek — mély- és magasépítési szigetelések Műanyag épület- szerkezetek Vizes térelemek Bitumenes fedél és szigetelőlemezek — 120 és 150 homokolt fedéllemez — 120 és 150 csupasz fedéllemez — 120-as bőrlemez — 120-as linóleumos csupaszlemez — 94-es linóleum csupaszlemez — alufóliás kavicsszórású párazáró lemez — üvegfátyol hordorójú kavicsszórású párazáró — üvegfátyol hordozójú kavicsszórású páraelvezető A KEMIKÁL kereskedelmi apparátusa szorosan együttműködik a műszaki fejlesztéssel, a termeléssel. így szeretné biztosítani, hogy a piaci igények maximális figyelembevételével kerüljenek a termékek kifejlesztésre és gyártásra. Ezen túlmenően igen nagy gondot fordít a piacon megjelent anyagok megfelelő alkalmazás- technológiájára. Kérjük, vegyék igénybe szakembereink termékismeretét és felhasználási tapasztalatát, alkalmazástechnológiái problémáikkal keressék fel a Pécsi Ipari Vásár szabad területén kiállításunkat július 13—22-ig. Bútorok sötétben Vadászjelenetek a szobában Négy box a pécsi Faipari Szövetkezetnek Kiállításon Near Yorkban, Philadelphiában Az idegennek első pillanatban rendezetlennek, zeg-zúgos- nak, egyszóval némiképpen ijesztőnek hat a Pécsi Faipari Szövetkezet központja. Szinte fölémagaskodik a felüljáró, lent, az aszfaltozott udvaron nagy gépkocsik forgolódnak, nyeli a rakodóterük a készterméket. Mindez azonban csak az első benyomásra ilyen: rövid tájékozódás, beszélgetés, egy röpke 'körséta után kibontakozik a szervezettség, s ami ezzel együtt jár: a kitűnő gazdasági és piaci tevékenység megannyi bizonyítéka. Látogatásunkkor természetesen elvezettek bennünket abba a szobába is, ahol összegyűjtötték a mintadarabokat, a Pécsi Ipari Vásárra készülődve. Ismert, hogy ma már a bútor fölöttébb „kurrens árunak" számít, vagyis nagyon sokan és főleg nagyon sokféle szobaberendezést, egyéb bútorfélét szeretnének. Az ízlések, az igények sokfelé ágaztak, s ezt kielégíteni egyáltalában nem könnyű. Különösen akkor nem, ha a gyártók — mint például a Faipari Szövetkezet is — nagy figyelemmel fordul a tőkés piac felé, ahol megállni a versenyt, állandóan a felszínen maradni: minőségileg és esztétikailag kifogástalan termékkel lehet csak. Ezek jeléit láthattuk abban a bizonyos, a telephelyen belüli bemutatóteremben, s ezekkel találkozik az érdeklődő a Pécsi Ipari Vásáron is, ha megtekinti a Faipari Szövetkezet közszemlére tett termékeit. Amíg azonban az itt dolgozó szakemberek eljutottak a valóban csodaszép bútorokig, hoszszú évek és kemény munka jelentették az ugródeszkát. Rövid bizonyítás erre: tényleg messze van már 1949, amikor 12 pécsi asztalosmester, felismerve c szövetkezésben rejlő előnyöket, a szocialista nagyipar megteremtésének szükségességét, szövetkezetei alapított. Mert ez az év, ez a döntés volt a kezdet. Harminc évet járt be azóta a közösség, ‘s ma már 540 dolgozója van a szövetkezetnek, vagyonuk — gépekben és ingatlanokban — 112 millió forint. Ez hatalmas ugrást jelent, s ennek legfeltűnőbb jeleit 1962-től tapasztalhatták a szövetkezet munkáját figyelemmel kísérők. Ez az egyesítés éve volt, s csak azért említjük meg, mert az ide csatolt számos kisüzem jelenti egyik forrását annak a szakértelemnek, amivel a ma itt dolgozók a bútorokat készítik. Például a stílbútorok. Ezek divatosak, az ilyen bútort vásárlók száma az utóbbi években nagyon felszökött. Hogy ezt a szakértelemhez kapcsoljuk, annak magyarázata: a már említett bemutatóteremben kézzel faragott díszítéssel ellátott stílbútorokat is megcsodálhattunk. Aki ezeket ismeri, aki ilyeneket akar például csináltatni, ugyancsak nehezen bukkan megfelelő szakemberre. A Pécsi Faipari Szövetkezetnél azonban az ilyen bútorok is szériában készülnek. Persze nem másolható le az a módszer, amelynek segítségével a szövetkezet jelenlegi tekintélyéig eljutott. Sajátos igényeket, sajátos módon, sajátos lehetőségeiket kihasználva teremtették meg ezt. Amikor 1967-ben elkezdték a stílbútorokat gyártani, ezzel együtt kifejlesztették exporttevékenységüket is. Némi gyakorlatuk már korábbról is volt, ezért amikor a külkereskedelmi vállalattól megkeresték őket, hogy az exportról tárgyaljanak, nem voltak teljesen felkészületlenek. Másrészt bátran bele is vágtak a nehezebb feladatba. Hogy ez mennyire sikerült: 1967-1968- ban a termelésüknek 2—3 százaléka volt export, 1974-ben már 30, s most, a 30. évben — március 14-én volt a jubileum — pedig már 50 százalék. Amikor a közelmúltban ismertették a szövetkezet tevékenységét a „Baranya megye bemutatkozik" című színes kiadványban, azt írtá'k róluk: „Termékskálájuk széles: o rokokótól és a neobarokktól kezdve a gótikus és reneszánsz stílusig mindent készítenek. Előnyük, hogy korhű, tiszta stílusvonalat produkálnak. Ma mégegyszer any- nyit tudnának eladni, mint amennyit gyártani képesek. Külföldi, belföldi vevők ostromolják őket megrendelésekkel.” Valóban az elismerést tükrözik ezek a sorok, s ezt most csak megerősíthetjük a látottak alapján. Nézzük kicsit részletesebben a termékskálát. A Pécsi Ipari Vásáron a Faipari Szövetkezet 112 négyzet- méteren állít ki, négy boxban. Az elsőben a Bútorértékesítő Vállalatnak gyártott szekrénysor és szóló kisbútorok tekinthetők meg. A másikban tőkés exportra és belföldre gyártott rusztikus tölgyfa ebédlőgarnitúrát állítottak ki. Egyébként: a sötét színű bútor a divat. A harmadik és negyedik boxban a hálószobákkal (ez is tölgy) és az ehhez stílusban és színben illő kiegészítő kisbútorokkal ismerkedhetnek meg a vásár látogatói. Ugyanitt vannak a kárpitozott ülőgarnitúrák is. A Pécsi Faipari Szövetkezet egyébként eddig részt vett minden pécsi vásáron és a BNV-n is. Egymás után nyerték a díjakat, s ebben most is bíznak. Új terméküket most mutatják be: ez pedig a vadászjeleneteket ábrázoló szekrényfal. Lehet irigyelni leendő tulajdonosaikat, mert nagyon szép szobaberendezéssel „rukkolt ki" a szövetkezet szakembergárdája. Minden termékük szériában készül. Persze a folyamat, amíg a kész bútort „az asztalra teszik”, meglehetősen hosszú. Miután minden terméküket — az ebédlőgarnitúra kivételével —, amelyet a PIV-en láthatunk, exportálnak, nagy mértékben határozza meg a termék sikerét a külföldi partner véleménye. Tőlük érkezik az első „gondolat" is: elképzeléseik alapján a szövetkezet gyártmányfejlesztő részlege tervezi meg az új bútort, elkészítik ennek prototípú- sát. Ha a külföldi fórumokon erre kimondják az „áment”, akkor a partner megrendeli az úgynevezett 0-szériát, amit azután különböző kiállításokon bemutatnak, természetesen külföldön. Ha sikeres a gyártmány, indulhat a szerződéskötés után a sorozatgyártás. A minőségről csak annyit:-ki- zárólag tölgyfa-alapanyagból dolgoznak, s ezt a Mecseki Erdőgazdaság biztosítja, a szövetkezet megelégedésére. Ha már itt az anyag, a többi a szövetkezet szakemberein múlik. Az ő munkájuk eredményével viszont a partnereik elégedettek. Pedig a mérce magas. A külföldi megrendelők csak I. osztályú terméket vesznek át. Hogy melyik országok? Elsősorban az NSZK, azután Hollandia, Belgium, Franciaország és újabban az Amerikai Egyesült Államok. Éppen ezekben a hetekben várják a Pécsi Faipari Szövetkezetnél: sikert arattak-e bútoraikkal a New Yorkban és Philadelphiában rendezett kiállításokon. Mindezek mellett természetesen készítenek olyan exportképes termékeket is (szekrénysort, kisbútort), amelyeket belföldön hoznak forgalomba. Ezek egyik nagy haszna: devizakiváító gyártmányok. Partnerek nélkül mindez nem megy. Csak a legfontosabbakat soroljuk fel. A Mecseki Erdő- gazdaságot már említettük. A gyártás folyamatában a kárpitosmunkát a Béke Kárpitos Szövetkezet csinálja. Kooperálnak az Intarzia és Faszobrász Szövetkezettel és a Szék és Kárpitosipari Vállalattal is.
