Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-11 / 188. szám

e Dunántúli napló 1979. július 11., szerda A Pécsi lUyäri Színház bemutatói ele Jelenet Bulgakov: Álszentek összeesküvése című drámájának egyik próbájáról. Középütt: Csutora Ferenc, ifj. Kőmíves Sándor és Fekete András. K. Pausztovszkij Bulgakovról (Részletek Barangolások c. kötetéből) Az irodolmi közvéleményben jobbára egyértelműen a Mes­ter és Margarita című szatiri­kus filozófiai regény íróját je­lenti Michail Bulgakov neve. Jóllehet főművén kívül több prózai és drámai kötete (A fehér gárda, Színházi regény, Drámák) ma már magyarul is megjelent. Megismertetésében és kíváncsiságunk fölkeltésé­ben iránta sokat tett egyik legfontosabb drámájának (A Turbin család napjai) kitűnő, többrészes szovjet televíziós változata, amit az elmúlt év­ben a Magyar Televízió is su­gárzott. Egyik színpadi művét (Menekülés) néhány éve Pé­csett is bemutatták, kettőtvi- déki színházak játszottak az elmúlt években (Szolnok: Ál­szentek összeesküvése; Kapos­vár: Bíbor sziget), mégis a drámaíró Bulgakov alig ismert nálunk. Ezek a bemutatók, a tv-adás és könyveinek kiadá­sa egyaránt jelzik, hogy Bul­gakov jótékony újrafölfedezé- se — Szovjetunió és világszer­te — nálunk is teret kapott. Ezáltal mind jobban hozzá­férhetővé válik egy világiro­dalmi méretű szovjet író, aki­nek csaknem három évtizeden keresztül a neve is emlithe- tetlen volt, s aki a húszas- harmincas évek szovjet való­ságának kivételes művészi ere­jű tolmácsolója. Okkal vetődik föl bennünk: ki is ez a Bulgakov? Szovjet-orosz író, drámaíró, újságíró és színházi szakem­ber. Eredetileg falusi orvos 1916-tól, de néhány évi prak- tizálás után az írói hivatást választja. Moszkvába költözik, ahol a Gudok c. lap munka­társaként - egyebek közt Ka- tajewel, llffel és Petrowal, Iszaak Bábellel együtt — tár­cákban és az ő stílusára oly jellemző lírai-szatirikus hangu­latú tudósitásokban tükrözi a forradalmi Moszkva színes for­Egy szovjet drámaíró reneszánsza gatagót. Azonosult a szocialis­ta társadalom alapvető célki­tűzéseivel, de mindvégig úti­társ író makadt. Irodalmi in­dulása erősen eltér a fiatal szovjet irodalom hangvételé­től. A fehér gárda című regé­nyében egy szubjektíve becsü­letes fehérgádista család tra­gikumát állítja a középpont­ba. Elbeszéléseiben maró gúnnyal ostorozza az elmara­dottságot, a vonalaskodást, az álforradalmiságot. Ezért állan­dóan támadják, s amikor a Turbin család megjelenik a színpadon, példátlan erejű és hevességű kritikai össztűz zú­dul rá. (Noha a mű Sztálin kedvenc színdarabja, állítólag tizenhatszor látta.) Az a hie­delem, miszerint Bulgakov „osztályellenség", aki „rehabi­litálja" a múltat stb. itt már előítéletté kövesedik. Elbert János jegyzi fel A drámaíró Bulgakov című tanul­mányában, hogy amikor az író a sorozatos, szélsőségesen dogmatikus (a korabeli iro­dalomtörténetben úgy jelle­mezték RAPP-ista) támadások láttán úgy érzi, hogy most már írói létében fenyegetik, Sztálinhoz fordul védelemért, nyílt levélben: „Irodalmi portrém - mely egyúttal politikoi portré is — elkészült. Nem tudom meg­mondani, bűnözőnek mutat-e vagy sem, annyit azonban kérnem kell, hogy e becsület­tel kialakított portrén kívül ne kérjenek számon tőlem sem­mit .. . Ha előveszem az al­bumot, amelybe a rólam szó­ló újságkivágásokat ragasztot­tam: 301 cikket találok a szovjet sajtóból. Ezek közül 3 dicsérő 298 ellenségesen szi­dalmazó. Ez utóbbi 298 cikk tükörképe írói életemnek »a Szovjetunióban élő minden szatirikus merényletet követ el a szovjet rend ellen .. Ké­rem, nevezzenek ki a Művész Színházba segédrendezőnek... Ha nem neveznének ki ennek — kérem, alkalmazzanak mint statisztát. Ha statiszta sem le­hetek, vegyenek fel díszletező munkásnak. Ha ez is lehetet­len, ebben az esetben kérem a szovjet kormányt, járjon el velem szemben úgy, ahogyan szükségesnek tartja, csak jár­jon el valami módon.” Az 1930. március 28-ón el­küldött levél után Bulgakov- nak - naplója szerint — vi­szonylag nem sokáig kellett várnia. Sztálin április 18-án jelentkezett telefonon. Párbe­szédük így alakult (a Vopro- szi Lityeraturi 1966/9. száma nyomán): „Megkaptuk leve­lét és elolvastuk az elvtársak­kal. Kedvező választ fog kap­ni. Vagy talán jobb lenne, ha mégis kiengednénk külföldre? Lehet, hogy már nagyon ele­ge van belőlünk?" Bulgakov így válaszolt: „Sokat gondol­koztam az utóbbi időben azon: élhet-e orosz író távol a hazájától? S az a vélemé­nyem, hogy ez lehetetlen." Sztálinnak tetszik a válasz, biztatja, adjon be kérvényt a Művész Színházhoz. „Azt hi­szem, bele fognak egyezni...” így történt, és Bulgakov hat évig, amíg teljesen megbíz­hatatlannak nem nyilvánítot­ták, a Művész Színházban dol­gozott, Sztanyiszlavszkij em­berséges védőszárnyai alatt. Itt mutatják be a nagy mű­vész és az abszolutizmus egyenlőtlen párharcát tükröző Moliére-tragédiáját (Álszentek összeesküvése) is. A darab összesen hét elő­adást ért meg ... W. E A Pécsi Balett három bemutatója közül az egyik — Tóth Sándor alkotása — Gustaw Mahler Gyermekgyászdalok cí­mű dalciklusára készült. A zene és a tánc asszociatív kör­nyezetében Beney Zsuzsa kisgyerekek halálára írt költe­ményeiből hangzik el néhány majd Győry Emil előadásában. Miért ez és miért így? A kérdésre, bizakodunk, a balettprodukció egyértelmű választ ad. Arra kevésbé, vajon milyen körülmények vagy családi vonatkozások motiválták Mahler dalciklusának kelet­kezését. Ehhez szeretnénk közelebb vinni a balett nézőit e rövid részlet közreadásával, amit a neves bécsi professzor Mahler- monográfiájából választottunk ki. KURT BLAUKOPF: Gyermekhalál Részlet G. Mahler életrajzi monográfiájából H árom új balett, két prózai mű, két báb­játék, azaz bábmű­sor és, ha a Rekvi­em szabadtéri táncszinpadi feldolgozását is ideszámít­juk, összesen nyolc mű jut a közönség elé a bemutató igé­nyével, a Pécsi Nyári Színház idei programjában. E művek többsége nem tel­jesen ismeretlen. Mégis új ka­rakterének megfelelően igényel néhány olyan információt, ame­lyik részben fölfrissíti az alko­tókról vagy a művekről szer­zett eddigi ismereteinket; rész­ben a művek születéséről, előzményeiről vagy az alkotó magánéletének a mű keletke­zését motiváló néhány olyan - kevéssé ismert — körülményt vagy adatot kíván megvilágí­A Mahler házaspár első két fia még Kalistében jött világ­ra, Jihlavában Marie további tíz gyermeknek adott életet. Érdemes egy pillantást vet­nünk a születési dátumok táb­lázatára, mert ebből pszicho­lógiai következtetéseket is le­vonhatunk. 1. Isidor szül. 1858., meg­halj csecsemőkorában, 2. Gustav szül. I860., 3. Ernst szül. 1861., meghalt tizenhárom éves korában, 4. Leopoldine szül. 1863., meghalt 1889-ben, 5. Alois szül. 1867. 6. Justine szül. 1868. tani, amelyik a Pécsi Nyári Színház színpadain megvaló­suló produkciók befogadását megkönnyíthetik. Ezért e he­lyen és később is több alka­lommal közlünk a nyári szín­ház időszakában a művek hát­teréből kiválasztott néhány életrajzi vagy a művek kelet­kezésére utaló konkrét mo­mentumot, jellemző érdekessé­get. Ez a szándékunk az e helyütt közölt Mahler-részlet- tel és a Sztálin—Bulgakov kap­csolat különös, ellentmondá­sos, az irodalomtörténet sze­rint szinte megfejthetetlen fur­csaságának jelzéséül közre­adott Pausztovszkij-memoárso- rozat egyik részletével is: a balettbemutató, illetve a tettyei Bulgakov-bemutató elé. 7. Arnold szül. 1869., meg­halt csecsemőkorában, 8. Friedrich szül. 187]*, meghalt csecsemőkorában, 9. Alfred szül. 1872., meg­halt csecsemőkorában, 10. Ottó szül. 1873., öngyil­kos lett huszonhárom éves ko­rában, 11. Emma szül. 1875., 12. Konrad szül. 1879., meg­halt csecsemőkorában. A szívbajos, sántának szüle­tett anyára nehezedett a sza­kadatlanul növekvő háztartás, minden terhével. Fia, Gusztáv, gyermekkorában alighanem mindig elgyötörtnek, és szinte megszakítás nélkül állapotos­nak látta. Tizenkét gyermeke közül öt zsenge korában el­hunyt. Köztük a Kalistében született Isidor is, Így hát Gusztáv töltötte be a legidő­sebb fiú szerepét. E gyerme­kek sorsa ma különösen tra­gikusnak tetszik, s az ember szinte kísértést érez, hogy en­nek alapján a szülők szokat­lanul feszült lelkiállapota, s a fiú, Gusztáv szokatlanul súlyos lelki megterheltségére követ­keztessen. Ám e feltevés, amely a Kindertotenlieder „ ... Bulgakov a nyomdafes­téktől megfosztva, csodálatos elbeszéléseket gondolt ki leg­közelebbi jóbarátai számára. Volt köztük szomorú, volt mó­kás; odahaza, teázás közben adta őket elő. Bulgakov egyik elbeszélésére ma is emlékszem. Ügy kezdő­dik, hogy Bulgakov minden ál­dott nap rejtélyes, hosszú le­veleket küldözget Sztálinnak, és így Írja alá: „Tarzan”. Sztálin minden alkalommal csodálko­zik, sőt kissé meg,, is ijed. Egy­úttal kíváncsisága is felébred — a kíváncsiság emberi dolog — és követeli, hogy Berija ha­ladéktalanul találja meg és állítsa elébe a levelek íróját. Veszekszik Berijával: „Napló­kat hizlalnak a biztonsági szervezetben, és egy ilyen ala­kot nem képesek megtalálni!” Végre elfogják Bulgakovot, és beviszik a Kremlbe. Sztálin sokáig szinte jóakaratáén mé­regeti, majd pipára gyújt és tempósan megkérdi: — Egyszóval maga írogatja nekem azokat a leveleket? — Én, loszif Visszarionovics. Néma csend. — Miért kérdi, loszif Vissza­rionovics? — kérdi Bulgakov szorongva. — Hát, csak úgy, szó, ami szó, érdekesen ír. Néma csend. — Szóval maga az a Bulga­kov? — Én volnék, loszif Vissza­rionovics. — Miért jár foltozott nad­rágban, rongyos cipőben? Nem jól van ez így, de nem ám! — Hót... Nem sokat kere­sek, loszif Visszarionovics. Sztálin hátrafordul a köz­ellátási népbiztoshoz: — Mit állsz itt és tótod a szád? Nem vagy képes tisztes­ségesen felruházni ezt az em­bert? Lopni azt bezzeg tudnak nálad, de egy orosz írót felöl­töztetni, azt nem! Miért sápad­tál így el? Megijedtél? Gye­rünk, azonnal öltöztesd föl te­tőtől talpig. Gabardinba! Mit ülsz itt és pödörgeted a baju­(Gyermekgyászdalok) későbbi komponistáját ilyen tekintet­ben is különc lelkületűnek igyekszik minősíteni, félreértés­ből fakad. Ma a gyermekek, s a sike­resen leküzdött csecsemőha­landóság évszázadában egy­kettőre megfeledkezünk arról, hogy még egyáltalán nem olyan régen, itt, Európában is milyen természetes jelenség­nek számított egy csecsemő halála. A szülők inkább azzal büszkélkedtek, hogy sikerült „átmenteniük” egy gyereket. szód? Nézze meg az ember, micsoda fényes csizma van a lábadon! Azonnal húzd le azt a csizmát, add oda ennek a fickónak. Mindent a szádba kell rágni, semmire sem gon­dolsz magadtól. Bulgakovot felruházzák, jól tartják, bejáratos lesz a: Kreml­be, váratlan barátság fejlődik ki közte meg Sztálin között. Sztálin néha búnak ereszti a fejét, és olyankor Bulgakovnak panaszkodik: — Látod, Misa, mindenki tömjénez: lángeszű, hajtogat­ják, de nincs kivel egy kupi­ca konyakot meginnom ... Egyszer fáradtan, csügged­ten érkezik Sztálinhoz. — ülj le, Misa. Miért lóga­tod az orrodat? Mi baj? — írtam egy színdarabot. — De hát annak örülni kell, ha sikerült egy egész darabot megírnod! Miért búsulsz? — Nem adják elő, loszif Visszarionovics. — Hói akarnád előadatni? — Természetesen a Művész Színházban, loszif Visszariono­vics. — A Színháznál is elvetik a sulykot! Megállj, Misa, ne csüggedj! ülj le! Sztálin felveszi a telefon- kagylót: — Központ, halló központ! Kössön össze a Művész Szín­házzal! A Művész Színházat adja! Igazgató? Itt Sztálin be­szél. Halló! Hallói... Sztálin dühbe gurul, belefúj a kagylóba. — Tökfilkók ülnek a Posta­ügyi Népbiztosságon, örökké elromlik a telefon. Központ, kössön össze még egyszer a Művész Színházzal! Igenis, még egyszer, ho mondom! Ki beszél ott? Művész Színház? Ide fi­gyeljen, nehogy letegye a kagylót! Itt Sztálin beszél. Ne tegye le! Hol az igazgató? Mi­csoda? Meghalt? Éppen most? Példátlan, milyen idegesek ma­napság az emberek! Nem ér­tik a tréfát!...” (Ford.: Szöllösy Klára) Ezzel a kifejezéssel a csecse­mőkor veszedelmeinek legyő­zésére utaltak, arra, hogy a gyemekek átvészeltek bizonyos betegségeket, amelyek ma­napság már korántsem életve­szélyesek. A Habsburg-állam területén az öt éven aluli gyermekek halandósága még a XIX. szá­zad végén is megközelítette az évi ötvenszázalékos átlagot. A Rudolf trónörökös kezdemé­nyezésére megindított öster­reich-ungarische Monarchie in Wort und Bild (Az Osztrák- Magyar Monarchia Steinerhez intézett levelei - ő volt egyéb­ként az opera szövegkönyvé­nek szerzője is — a legkora­ibb dokumentumok, amelyek bepillantást nyújtanak Mahler lelkivilágába. Nem csupán áradozó hangnemük feltűnő, hanem az álomra jellemző, gátlástalanul szabad asszociá­ciók sora is. De más bizonyí­tékokból is kiderül, hogy a gyermek Mahler egy álomvi­lágban keresett menekvést. Olvastuk, hallottuk Baranyáról Érdekes, ismeretlen Csehov- fordításra bukkantak nemrég Pé­csett, a századelejei sajtó ta­nulmányozása közben. A Du­nántúl című napilap 1913. de­cember 25-i száma Lajos Gyu­la fordítósában közölte Csehov A fogadás című elbeszélését. A Világ és Nyelv című folyóirat szerint a fordítás érdekessége abban rejlik, hogy a közvetítő nyelv nem a szokványos német vagy francia volt, hanem az eszperantó. A pécsi eszperantó —magyar fordítás Lajos Gyula káplán, énekiskola igazgató és székesegyházi karnagy munkája, aki 1945 előtt a pécsi eszpe- rantista élet egyik jeles alak­ja, a pécsi csoport vezetője volt. Pallós Istvánné, a pécsi eszperantisták mai irányítója azt is elmondta, hogy Lajos Gyula olyan magas szinten mű­velte az eszperantót, hogy ezen a nyelven egyházi szertartáso­kat is cereblált. * Nő. és gyermekvédelem Pé­csett. A Családi Lap-ban dr. Várbíró Béla ad interjút, amely­ből megtudhatjuk, hogy Pé­csett 60 éves múltja van a szer­vezett anya- és csecsemővéde­lemnek. Azóta több szervezeti intézkedéssel tökéletesítették az egészségügynek e fontos ágát. A nő- és gyermekvédelmi szak­ellátás összehangolt működé­sének intézményi szinten való biztosítására hozták létre 1970- ben Pécsett az országban el­sőként — a Központi Nő- és Gyermekvédelmi Intézetet. 1972- től a nőgyógyászati, az onkoló­giai a csalód- és nővédelmi tanácsadó is ebbe a szervezeti egységbe tartozik. Az intézet feladata szervezetileg összetar­tani, szakmailag irányítani a város nő. és gyermekvédelmi hálózatát. Sajnos ma is gond a megfelelő tárgyi és személyi fel­tételek biztosítása. A város ki­nőtte a tíz év előtti igényeket. * Pécsett azt mondták a Nép­szava munkatársának: becsüle­tes jó munkával, a technológia betartásával mindenhol lehet jó kenyeret sütni. A technológia bevált. A pécsi kenyérgyár hét­köznaponként 300—350 mázsa kenyeret készít, hétvégeken a kétszeresét A kelesztés 45 per. cig tart, aztán beprogramozott ideig következik a dagasztás, majd a tészta áthalad egy gé­pen, ahonnan már megfelelő nagyságra vágva kerül a formá- zóba. A sütés 34 percig tart. Természetesen mindig ugyan­abból a malomból ugyanazt a minőségű lisztet kapják, min­den szállítmányból mintát vesz­nek, laboratóriumban vizsgál­ják a szállítmány beltartalmi ér. tékát és ha nem megfelelő, visszaküldik a szállítónak. Ilyen azonban a három év alatt mind­össze háromszor fordult elő. * A nehéz adottságok között dolgozó szövetkezeteket láto­gatták a rádió munkatársai. így jutottak el Gödrére, ahol ugyan nagymérvű talajjavítás volt, még­is az állattenyésztés fejlesztése a legfontosabb, és az ehhez kapcsolódó takarmánytermesz­tés. Olyan mennyiségben kí­vánnak takarmányt termeszteni, hogy más gazdaságoknak is jusson belőle. Elsősorban lu- cernalisztrol van szó, de terve­zik a kukoricaszár feldolgozá­sát is. Nagy gépsoros feldolgo­zóra gondolnak, amelynek lét­rehozása közös vállalkozásban nem is elképzelhetetlen. Azt mondja az elnök: a kukorica többféle feldolgozását ismer­jük, de az ingyen adott szárát elégetjük, s ezt nem lehet meg. engedni. Lipóczki József A művek hátteréből

Next

/
Thumbnails
Contents