Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-02 / 149. szám
a Dunántúli napló 1979. június 2., szombat * Véget értek a hivatalos magyar—szovjet tárgyalások * (Folytatás az 1. oldalról) városközponttól a Tétényi út és a Szakosíts Árpád út találkozásához vezetett. Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék lakóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid lljics Brezsnyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 apróság zászlócskákkal integetve fogadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szilvi és Zimmer Gyuszi köszöntő versi kével kedveskedett a kerti székekben helyet foglaló párt- és állami vezetőknek. A „mind e kerek nagyvilágon. boldogságot, békét" kívánó szavak után a kicsinyek vörös szegfűcsokrokkal szaladtak a vendégekhez. Közben a nagy- csoportosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete János- né óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a második strófától már oroszul énekeltek a születésnapi boldogságról. A gyerekarcok, a kedvesen csengő hangok mosolyt csaltak minden arcra, s amikor a kis ünnepség végén az óvódások rázendítettek a „kalin- kára", taps köszönte meg. A kicsinyek hosszan integettek a távozó szovjet párt- és kormányküldöttség, a magyar vezetők után. Azután körbefogták a Leonyid lljics Brezsnyev- től kapott nagy Misa mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontották a delegáció ajándékait, a sok-sok játékot rejtő dobozokat. * A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hivatalos baráti látogatása alkalmából Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnötke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a televízióban, illetve a rádióban. Leonyid lljics Brezsnyev és Kádár lános rádió- és televízióbeszéde Leonyid lljics Brezsnyev: Jó és gyümölcsöző tárgyalásokat folytattunk L. I. Brezsnyev megtekintette Budapest XI. kerületének, Kelenföldnek egyik modern óvodáját. Képünkön: L. I. Brezsnyev és Kádár János, valamint kíséretüknek tagjai megérkeznek az óvodába. Kádár János: A találkozás új lendületet ad közös munkánkhoz Végéhez ért a szovjet pártós 'kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon tett látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azonnal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben bennünket részesítették. Ez természetesen nem ártott ügyünknek. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalásaink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszéléseket folytattunk. Azt mondanám, hogy azok országaink együttműködésének új erőforrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatkozik. Kádár elvtárssal együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően dere kas munkát végeztek a minisztertanácsok elnökei. Most meggyőződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kapcsolatok hatékonysága dinamikusan növekednf, minősége javulni fog. A látogatás politikai eredményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocializmus építésének folyamatában mind mi, mind a magyar kommunisták állandóan új jelenségékkel, új problémákkal találjuk szemben magunkat. Éppen ezért hasznos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: közös útvonalunkat. Ezt megtettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolat irányítja lépteinket: megóvni és erősíteni a békét, lehetővé tenni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erőforrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpontosíthassák. Akkor majd valóban széles távlatók nyílnak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végérvényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan feladatot tűzünk ki, amely a világtörténelem egész folyamán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi. halaszthatatlanná ezt a feladatot. Am most új időket élünk, újak a lehetőségek. A világban megszilárdult az enyhülés politikai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszersmind következetes, reális lépésék megtétele annak érdekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűzvészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mekkora volt a kétkedők és kishitűek száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt, Budapesten, a Varsói Szerződés tagországai az össz-euró- pai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének sokoldalú programjára tettek javaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövises volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politikai légkör, s az eqyüttműködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttassuk a gyakorlatban. Csakis így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kapcsolódó keserű fejezetét, s szilárdíthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeményezésének szülővárosa lett. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk össz-európai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Európa, amely annak idején elindította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai enyhülés megvalósításában is. Az értekezlet természetesen nem helyettesíti a leszerelés kérdéseiről már folyamatban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy elevenebbé teheti azokat. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben minden esetben előtérbe kell állítani a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Carter elnökkel két hét múlva megtartandó találkozó előkészítésében. Mint ismeretes, úgy tervezzük, hogy e találkozó során megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen az utolsó simításokat végzik, vitathatatlanul a legnagyobb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a véleményünk, hogy az új, legmagasabb szintű szovjet—amerikai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulásra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az amerikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatatlanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a fold bármely sarkában élhessenek a bé. ke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák életüket. Ennek kapcsán lehetetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a politikáját, amely egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra növekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasztott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeményezésnek, amely a fegyverkezési hajsza korlátozására irányul. Ráadásul Peking állandó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Japánhoz, hogy fegyverkezzenek, fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szüksége van saját belső feladatai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszabbítani a szovjet—kínai szerződés hatályát. Ezzel egyidejűleg Peking- ben szükségesnek tartották kifejezésre juttatni, hogy készek tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavításáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavításáról tett kijelentések nemigen eqyeztethetők össze. Ennek ellenére készek vagyunk komolyan és pozitívan vizsqálni a szovjet—kínai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nem egyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolataink normalizálásáról, és a jószomszédsóg medrébe tereljük azokat. Erre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovására. Vagyis, ha a kínai fél valóban jószándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak, abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor járhattam a Magyar Népköztársaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg, hogy qz önök csodálatos országa töretlenül és lendületesen fejlődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találkozások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. Annak tudatában utazunk el, hogy a Szovjetunió és a népi Magyar- ország, az eqész szocialista közösség javát szolgáló közös, nagy feladatok várnak bennünket. Engedjék meg, hogy békét, boldogságot és boldogulást kívánjak önöknek. Minden jót barátaim! Köszöntőm a televíziónézőket és a rádióhallgatókat, örülök, hogy alkalmam nyílik szólni a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásáról, amely kiemelkedő jelentőségű politikai esemény hazánk életében. Leonyid lljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a személyében ismerősöket, barátokat, a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok fűzik össze, ennek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küzdőtórsak, testvérek találkozója. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánkban üdvözöljük, az első gondolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a népnek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. világháború vérzivatara, a Hitler-fa- fiszta megszállás, a Horthy- fasiszta terror korszaka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára a felszabadulást. Ezt soha nem felejtjük el I A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 esztendeje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendégeink személyében küzdőtársainkat, testvéreinket és barátainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem azonos szocialista, kommunista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből következik, hogy együtt haladunk. Az elmúlt évtizedekben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, népeink között. Együttműködésünk a társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kommunista társadalom építésének minden területére, a gazdasági munkára, a kultúrára és nemzetközi tevékenységünk minden fontos kérdésére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szellemben rendszeresen találkozunk, megbeszéljük, egyeztetjük harcunk tapasztalatait, és véleményt cserélünk arról is, hogy miképpen haladjunk tovább. A népeink közötti barátság mélyen él a tömegekben; sokoldalú kapcsolatainkban minden tekintetben kifejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esztendőben állami ünnepként emlékezünk meg, s igy ünnepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közelmúltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919- es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a hatalmas, 260 milliós szovjet nép, az egész szovjet társadalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozóknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny- mozgalma nemzetközi ^visszhangot keltett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is, amellyel e kezdeményezést a Szovjetunióban fogadták. Brezsnyev elvtársnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelkesítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialista munkaverseny. Élve az alkalommal, ezúttal is köszönetét mondunk azért a magas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a kezdeményező csepeli dolgozókat részesítette, s amelyet Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs a mostani látogatás keretében adott at. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlmenően — nevezetes találkozási pontjai, megnyilvánulásai vannak kulturális téren is. A magyar alkotó művészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek s más művészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszinte érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra területéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társulat is szerepelt a Szovjetunióban, ahol nagy rokonszenvvel, barátként fogadták őket, s produkciójuk — ezt megelégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látogatás keretében végzett érdemi munkánkra: mint mindig, ezúttal is őszintém, becsületesen és híven tájékoztattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden területen lelkiismeretesen, pontosan és céltudatosan dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. Ha , visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, megállapíthatjuk, hogy eredményeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építésének útján jár. Az előrehaladás, a fejlődés magasabb színvonala azon. ban új, nehezebb és bonyolultabb feladatokat is elénk állít, különösen a külgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkánkat. De bizakodóak vagyunk: megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk népünk szocialista egysége, a nemzeti összefogás szocialista céljaink elérése érdekében. Arról is tájékoztattuk szovjet barátainkat, hogy a gazdasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és népünknek arra a szilárd elhatározására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt jelent számunkra barátságunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar—szovjet együttműködés továbbfejlesztésében, a széleskörű szocialista összefogásban rejlik. Tárgyalásaink nem ezekben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar— szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvtárssal, majd miniszterelnökeink, Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdések(Folytatás az 5. oldalon)
