Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-10 / 157. szám
1979. JÚNIUS 10. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Munkasgyerekek a felsőoktatásban Gondolatok az egyetemi, főiskolai felvételek előtt az egyéni igazságosság kettős szempontját kell nagy felelősÉrtelmiségi pályára készülő fiatalok ezrei és gyermekük jövőjéért izguló szülők várják az érettségi és az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák eredményeit, a felvételi bizottságok határozatát. Érthető az izgalom, hisz az elkövetkező hónapokban életpályákat, emberi sorsokat lényegesen befolyásoló döntések születnek. Nem kisebb a várakozás és a felelősségtudat a hivatalos szervekben, a vizsgabizottságok és felvételi bizottságok tagjai közt sem. Az egyetemi, főiskolai felvételek nem csak egyéni sorsokat érintenek, hanem nagy a jelentőségük a társadalom osztály- és rétegszerkezetének alakításában is. Köztudott, hogy más társadalmi osztályba, vagy foglalkozási rétegbe kerülésnek ma már alapvető feltétele a megfelelő szakmai képzettség és iskolai végzettség. Tehát az iskola a társadalmi mobilitás legfőbb „csatornája”. A fejlett szocializmus építése során az élet minden területén erősödnek a szocialista tendenciák, fokozatosan csökkennek a különbségek a társadalom osztályai és csoportjai közt. A termelés korszerűsödésével közelednek egymáshoz a különböző munkatípusok, s mind hasonlóbbá válik egymáshoz a társadalom különböző csoportjainak életmódja. Társadalmi mozgás és művelődéspolitika Ez az átalakulás a társadalmi élet minden szféráját áthatja. A társadalmi csoportok és egyének mozgása, mobilitása alapvetően két úton megy végbe: — osztályok és rétegek kollektív, azonos irányú fejlődése, a különböző közösségek egymáshoz való közeledése útján; — emberek kölcsönös átáram- lása osztályok és rétegek között, egyéni mobilitás útján. Mindkét út az osztály- és rétegkülönbségek csökkenése, végső soron az osztály nélküli társadalom kialakulása irányában hat. Társadalmunk jelenlegi struktúrájában még számottevő különbségek vannak a közösség különböző csoportjai közt, melyek munkavégzésben, életmódban, művelődésben, szociális eltérésekben egyaránt fellelhetők. E különbségek a társadalmi munkamegosztás adott jellegéből, a termelőerők viszonylagos fejletlenségéből adódnak, ezért csökkenésüknek is alapvető feltétele, a gazdaság növekedése és a termelőerők fejlődése. Beleértve a termelő ember műveltségének gyarapodását. A társadalmi mozgás fő irányát és a művelődéspolitika ezzel kapcsolatos feladatát az iskola kettős funkciója eredményes megvalósításával tudja leginkább elősegíteni: — az egész közösség művelődési felkészítése, a rétegek közti kulturális különbségek csökkentése, — a személyiségek felkészítése az egyéni mobilitásra. A társadalom osztályszerkezetének alakulása, szakember- szükségletének kielégítése, a mozgások orientálása és szabályozása fontos politikai feladat. Éppen ezért az egyetemi, főiskolai felvételek igazságosságát nem lehet csupán az egyéni humanitás oldaláról nézni. A döntésekben részt vevő szerveknek és személyeknek a társadalmi igazság és séggel érvényesíteniök. A társadalmi igazság azt kívánja, hogy a jövő értelmiségében is megfelelő arányban képviselve legyenek társadalmunk alapvető osztályainak tehetséges gyermekei, hogy a jó képességű fiatalok továbbtanulását ne gátolhassák családi adottságok, kulturális, vagy anyagi hátrányok, hogy iskola- politikánk az osztály- és rétegkülönbségek csökkenését, a foglalkozási ágak közti közeledést szolgálja. Ennek alárendelten, nagy körültekintéssel, a legigazságosabb döntésre törekedve kell kiválasztani azokat a tehetséges fiatalokat, akik egyetemi, főiskolai tanulmányaik után a szocialista értelmiség utánpótlását jelentik. A városi pártbizottság az elmúlt évben részletesen elemezte a pécsi egyetemek és főiskolák felvételi munkáját. Megállapította, hogy városunk felsőoktatási intézményeiben jó politikai előkészítéssel, kellő felelősséggel, a törvényes keretek betartásával végzik a beiskolázást. Kialakult az előkészítés és lebonyolítás jó gyakorlata. Körültekintően végzik a felvételi bizottságokba történő megbízást. Általánossá vált a középiskolai nevelők részvétele is e munkában. Pécsett is általános tendencic a továbbtanulási igény magas szintje, amely pozitív társadalmi jelenség. A jelentkezők száma általában meghaladja a felvételi keretet. A város felső- oktatási intézményeiben a túljelentkezés általában 2,2-sze- res. A felsőoktatási intézmények fokozott figyelemmel segítik a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek arányjavulását. Felismert, hogy a felsőoktatásnak céltudatos — igényes munkával kell szolgálni a társadalom osztályai és rétegei közötti egészséges áramlást. Az elmúlt évben a pécsi felsőoktatási intézményekbe jelentkezett fiatalok 51%-a, a felvettek 50,2%-a munkás, vagy parasztszülők gyermeke. Körükben az elmúlt 5 év átlagában 45,2%, illetve 47,4% a jelentkezettek és a felvettek aránya. A felvételi vizsga szabályai a legteljesebb tárgyilagosság érvényesülését segítik. A dolgozatokon a felvételiző nevét számok helyettesítik, s így „titkosak”. A felvételi vizsgákon nagyrészt a tudás mennyiségét vizsgálják, de a felvételi bizottságok a szóbelin igyekeznek mérlegelni a rátermettséget, képességet és alkalmasságot. Általános tapasztalat a felvételi vizsgákon, évek óta, hogy a fiatalok pályaválasztásában sok a külső motívum és a meggondolatlanság. Pályaismeretről, hivatástudatról alig lehet beszélni. Tudatos felkészülést az orvosi karon és egyes tanári szakokon lehet csak megfigyelni. Visszatérő gond az „olvasottság" gyenge színvonala, a feleletek logikus szerkesztése, az elemző, összehasonlító, okfejtő gondolkodás nem kielégítő volta. Elszigetelten kezelik egy- egy tantárgyból szerzett ismereteiket. Gyakori jelenség, hogy a fiatalok felkészülésük során a felvételi tárgyakra koncentrálnak, áttekintő képességük, általános műveltségük hiányos. Keveset javult a politikai tájékozottság. Eseményismeretükhöz nem kapcsolódik az okok és összefüggések értése, elfogadása. A hozott és a szerzett pontok A középiskolából hozott és a felvételi vizsgán szerzett pontszámok összehasonlításából megállapítható, hogy a kettő között nincs meg a kívánt kapcsolat. Nincs azonos értéke o középiskolából hozott és a felvételin szerzett pontoknak. Mindez arra enged következtetni, hogy a középiskolák követelmény- és értékelő rendszere eltérő. Egyes esetekben a továbbtanuló „humánus” segítése érdekében a „túlértékelés” is előfordul. A felsőoktatásban kritikusabb a mérce. Az írásbeli és szóbeli vizsga eredményének összehasonlítása alapján kitűnik, hogy a szóbeli pontértékek mindenütt magasabbak. Érthető bizonyos fokig, hiszen a közvetlen kapcsolat, oldottabb légkör, a segítő irányítás pozitívan hat. Általános tendencia, hogy az elmúlt 5 évben az írásbeli pontértéke 5,4—7,5 között, a szóbeli vizsga pontértéke pedig 7,3—9,5 között mozgott. Az írásbeli és szóbeli átlagpontok csak jelentéktelen mértékben különböznek az összesen felvett és a fizikai dolgozók gyermekeinek csoportjaiban. Az egyetemi, főiskolai felvételek ügyében társadalmi bizottságok döntenek. A döntés alapját képezik: a társadalom- politikai célok: a vizsgákon tanúsított tudásszint; a középiskolai minősítés; a felvételiző egyéni tulajdonságai, pályaismerete, általános műveltsége, politikai tájékozottsága stb. A társadalmi bizottságok a fenti tényezők együttes figyelembevételével szótöbbséggel döntenek. A jelöltek felvételi esélye annál nagyobb, minél több szempontból megfelel a felvételi követelményeknek. Nem ritka, hogy a vizsgákon magasabb pontszómot elért jelöltet elutasít a bizottság, alacsonyabb pontszámút pedig felvesz, mert úgy ítéli meg, hogy a komplex követelményeknek jobban megfelel. Ez a felvételi döntések kényes pontja. Ilyen esetben szoktak szenvedélyesen, de meggondolatlanul igazságtalanságot és protekciót kiáltani. Az igazság társadalmi és egyéni oldaláról már szóltam. Nézzünk szembe a másik ténynyel: van-e protekció? Abszolút igazságot kijelenteni természetesen nem lehet, de az biztos, hogy a felvétel rendszere szinte teljesen kizárja az egyéni protekciók lehetőségét. Ezt több éves gyakorlati tapasztalatokon túl egyszerű logikával is bizonyítani lehet. Nézzük pl. a pontszómok alakulását és szerepét. Az elérhető pontszám felét a középiskolából hozza a tanuló. A további 25%-át írásbeli vizsgán szerezheti meg, mely során a dolgozatnak csak szám jelzése van, a személy ismeretlen. Az írásbeli dolgozatokat nem azok az oktatók értékelik, akiknél a jelölt szóbeli vizsgát tesz. Tehát mindössze a pontok 25%-ónak (max. 5 pont) a szerzése történik a vizsgázó és a bizottság személyes kontaktusában. Ha az így összegyűlt pontok száma eléri az irányító minisztérium által meghatározott alsó határt (az úgynevezett relatív küszöböt) akkor kerül a jelölt felvételi ügye a 15—20 tagú társadalmi bizottság elé, mely a pontszámok, a társadalompolitikai szempontok és a jelölt egyéni tulajdonságai figyelembevételével hozza meg döntését. Ha a felvételiző nem éri el a relatív küszöböt, felvételéről nem tárgyalhat a bizottság. Fentiek szerint könnyű kiszámítani, hogy a döntésiq — különböző módon — legalább 25—30 embernek van egyenlő jogú beleszólási lehetősége. Nehéz elképzelni, hogy valaki egyéni protekcióra meg tudjon nyerni — vagy ahogy egyesek mondják: megfizetni — 25— 30 különböző beosztású embert. Ezért lehet határozottan állítani, hogy az egyéni protekciónak kicsi a lehetősége. Más a helyzet, ha valaki a társadalompolitikai megfontolásokat és az egyszerű pontrendszernél többet jelentő — és igazságosabb — komplex elbírálást tekinti protekciónak. Arra csak azt mondhatjuk, hogy téved és túl egyoldalú a szemlélete. A társadalom érdeke azt kívánja, hogy a jövő értelmisége is tükrözze a társadalom osztályszerkezetét, hogy a társadalmi, gazdasági és tudományos haladásban mind nagyobb szerepet játszó értelmiség tagjai sokoldalúan művelt, politikailag elkötelezett emberek legyenek, akik képesek magas szinten elsajátítani és művelni szakmájukat. A párt osztólypolitikájának része, hogy ebben a komplex kiválasztásban előnyt biztosít a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek. A felvételben közreműködő középiskolai tanárok, egyetemi, főiskolai oktatók értik, helyeslik és jól érvényesítik e célt. Megállják a helyüket A pécsi egyetemeken és főiskolákon tanuló munkás- és parasztgyerekek tanulmányi munkájukkal, szakmai, politikai, emberi helytállásukkal igazolják a felvételi döntések helyességét. 1—2 év alatt „behozzák" tanulmányi hátrányukat, sőt valamivel túlszárnyalják az egyetemi tanulmányi átlagot. Ez a kiegyenlítődés olyan közegben megy végbe, ahol az értelmiségi családból származó hallgatók leaiobbjaival kell állni a versenyt. A pécsi felsőoktatási intézmények tanulmányi statisztikáját elemezve 5—6 évre visszamenőleg kimutatható, hogy a 2.-3. évtől kezdve eltűnnek a tanulmányi különbségek. Pl. az 1977/78-as tanévben a Tudományegyetem Jogtudományi Karán a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi átlaga 3,27, szemben a 3,23-as kari átlaggal. A Közgazdaságtudományi Karon 3.47—3,45, az Orvos- tudományi Egyetem 3,57—3,56 az arány a „fizikaiak" javára. Hasonló tendencia van a Tanárképző Főiskolán is. A fizikai dolgozók gyermekeinek lemorzsolódási aránya minden pécsi felsőoktatási intézményben alacsonyabb a más származásúak lemorzsolódásánál. Nem mindenben helytálló tehát az a széles körben elterjedt nézet, hogy a fizikai dolgozók gyermekei hátrányos helyzetűek. A közvetlen munkáskörnyezet olyan személyiségvonásokat fejleszt ki a fiatalokban, amelyek előnyösek a tanulásban is. Ilyenek: a na- qyobb kitartás, a kötelesség- és felelősségérzés, a szorgalom, n nagyobb munkabírás. Helytállásuk tapasztalható az egyetemek, főiskolák mozgalmi, közéleti tevékenységében is. Mindezek tiszteletkiváltó tények és érvek. A párt és a tanügyirányítás célja, hogy a jövőben az érettségi és a felvételi rendszer további javításával elősegítse a társadalmi érdekek és egyéni célok még jobb összhangját, a párt kulturális programjának teljesítését, melynek egyik lényeges pontját a Programnyilatkozat így foglalta össze: „Tovább csökkentjük az oktatási, tanulási feltételekben meglévő különbségeket, hogy a felnövekvő ifjú nemzedék életpályájának alakulásában a szociális körülményeknek már ne legyen lényeges szerepük.” Antal Gyula, a Pécs városi Pártbizottság osztályvezetője A Gondolat Jelszavak és tények - talán soha nem kerülték annyira távol egymástól e fogalmaik a magyar történelem sodrásában, mint az 1930-as évek 'közepén, amikor a revíziós politika a fasizálódás felé kergette az országot, amikor a reakció a demokrácia romjait is félresöpörni igyekezett. Az ellenvélemény hangoztatása egyre nagyobb kockázatot, az ellenállás egyre nagyobb bátorságot feltételezett, s e kevés bátrak folyóiratának, a Gondolatnak antológiáját veheti most kezébe az Olvasó (Magvető, 1978. Szerkesztette és válogatta: Hegedős Mária). Jelszavak és tényék — talán semmi nem fejezhette ki jobban azt a célt, melyet e ro- vatcímmel is magára vállalt a Gondolat; szembesíteni a szociális demagógiát, a fasizmus álarcát a tettekkel, az álszociális reformokkal, a háborúval; szembe szegezni vele a társadalmi haladás jelszavát: demokrácia, szabadság. Az 1935-ben Nemes Lajos szerkesztésével indult folyóiratnak ez a progresszív jellege különösen 1936-ban erősödött meg, miikor a szerkesztést Vértes György vette át. Általa a kommunista írók is nyilvánossághoz juthattak 1937-ig, a folyóirat megszűntéig. A szűk társadalmi háttétből, a kevés olvasóból fakadó gazdasági nehézségek és a rendőri zaklatások megfojtották a bátor Gondolatot. Itthon Gömbös Gyula kormánya igyekezett elfojtani minden haladó gondolatot és tettet, mely szembenállt a nemzetvesztő „hongyarqpító” politikával. Ugyanakkor a haladó erők világszerte keresik a fasizmus ellenszerét: az összefogást. 1935-ben a Komintern VII. kongresszusa meghirdeti az antifasiszta népfrontpolitikát. Ennek megvalósításán munkálkodnak a haladó hazai folyóiratok, a Válasz, a Szép Szó és a Gondolat is, mely az illegalitásba szorított kommunista párt (fél)legá'lis orgánumává lett. De ez a szellem határozta meg arculatát már 1935->ben is, hiszen ékkor jelent meg Kemény Gábor Keli-e az ember? című írása, mely a fasizmus természetrajzát tárja fel, s tiltakozik a faji és származás szerinti megkülönböztetés ellen. Az 1936-tól következetesebbé vájt szerkesztés eredményeként a Gondolat kiterjeszti figyelmét a szellemi ellenállás léhetőségéne'k minden területére, ezt jelzik az új rovatok. Magyar Valóság címmel írói szociográfiáikkal (Féja Géza, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Veres Péter) jelentkezik. A Jelszavak és tények rovatban hazai és külföldi politikai, társadalmi kérdésekkel foglalkozik. Most már helyet ad antifasiszta költők és írók (Fodor József, Illyés Gyula, József Attila, Radnóti Miklós, Déry Tibor, Gél léri Andor Endre, Rideg Sándor, Veres Péter stb.) verseinek, novelláinak is, és tág tere van ja kritikáknak, a képzőművészettel foglalkozó rovatoknak is (Kritika, Űj realizmus rovatök). De nem kevésbé érdekesek a Disputa vitái vagy' a Tanulmányok, cikkek és a Szemle alatt megjelent írások sem, melyek mind a 30-as évek forrongó politikai, társadalmi és művészeti életébe nyújtanak bepillantást. Csereklyei Ildikó
