Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-06 / 153. szám

1979. június 6., szerda Dunántúli napló 3 «1 kobaktól a balioilesig Nézem a daru alatt dol­gozókat, s csak nagy ne­hezen jut az eszembe: a kobak! Hát persze, a ko­bak hiányzik a fejükről. Már mennék is oda hozzá­juk a kérdéssel, ugyan miért nem használják, ami­kor felrémlik előttem: nem is oly régen olvastam az SZMT munkavédelmi osz­tályának egyik jelentésé­ben, hogy Baranya megyé­ben sem a munkaruházati cikkek gyártása, sem ezek forgalmazása nincsen meg­oldva. Ezek szerint fejvédő sisak sincsen? Dehogynem, van! Csak a megrendelésekkel van baj. Hogy pontos magyaráza­tot adjak, azzal kell kezdenem, hogy a MÜÁRT által forgal­mazott munkaruhák és egyéni védőfelszerelések árusítására nincsen kijelölt bolt a megyé­ben. Ami azt jelenti — hallot­tuk a munkavédelmi osztályon —, hogy eddig erről a megyei tanács kereskedelmi osztálya nem intézkedett. A Baranya Kereskedelmi Vállalat azonban forgalmaz egyéni védőeszközö­ket, s ezek között megtalál­ható a kobak is. A kijelölt bolt hiánya Munkaruhák, w J ¥¥ f •• •• I vedoeszkozok A hiányosságok két oldala Van itt egy bökkenő: a ki­jelölt bolt hiánya. — Jó lett volna, ha a jelen­tés elkészítése előtt megkeres bennünket az SZMT munkavé­delmi osztálya, mert már ta­valy megtörtént a kijelölés, s a megyében hálózatszerűén van­nak olyan boltok, amelyek munkavédelmi eszközöket áru­sítanak. Hogy csak a legújabb példát mondjam: Pécsett, a Kun Béla téri új mezőgazda- sági szaküzlet — hallottuk a véleményt a kereskedelmi osz­tályon Nagy Bélától. Vagyis: mégis csak vannak kijelölt boltok. Talán akkor a megrendelésekkel van a hiba? Találunk erre nézve is véle­ményt az SZMT munkavédelmi osztályának április végén írt jelentésében. E szerint ugyanis a vállalatok az előírt határ­időt igénybejelentéseikre, meg­rendeléseikre nem tartják be. A megyében ez alól egyetlen kivétel van, a KPM Közúti Igazgatósága. A többi vállalat ötletszerűen vásárol. így azután a kereskedelem „meg van lőve", nincsen mihez igazod­nia. Ennek ellenére például az AGROKER Vállalat pécsi ki- rendeltsége 16-féle munka- és védőruházati terméket forgal­maz évente 16—17 millió fo­rint értékben. Hogy még bonyolultabb le­gyen a dolog: nem elég egy­szerűen forgalomba hozni az említett áruféleségeket, hanem biztosítani kell ezek minőségi ellenőrzését is. Ha a felhasz­nálók közvetlenül a gyártóktól szerzik be ezeket, az ellenőr­zés — a munkavédelmi osztály véleménye szerint — hiányos. Ilyen esetben is van azonban kivétel, s erre a Szentlőrinci ÁFÉSZ esete legyen a példa. Védőruha-üzemében kétféle alapanyagból készülnek termé­keik: lángállóból és kopásálló­ból. Sem egyik, sem másik ke­reskedelmi forgalomba nem kerül, ám az alapanyagot is és a készterméket is rendszere­sen ellenőrzi a Textilipari Mi­nőségellenőrző Intézet. Baranyában még a pécsi Zengő Gyöngye Termelőszövet­kezet gyárt ebbe a körbe tar­tozó cikket: munkavédelmi kesztyűket készítenek, évente 90 ezer párat. A szén- és az ércbányászok használják. Elkelne azonban gyártó más cikkekből is, de legalább jó lenne gondoskodnia a keres­kedelemnek az állandóan hiánycikknek számító áruféle­ségek beszerzéséről. Mert rit­kán lehet hozzájutni saválló munkaruhához, hiányzik az or­vosi nadrág, ápolónőruha, a különböző méretű bakancsok, cipők, gumicsizmák. Tehát az ellátottsággal kapcsolatban azt lehet megállapítani, hogy — különösen a méretválasztékot illetően — messze elmaradunk a 100 százaléktól. Vásári” 9» csatornákon összefoglalva, ebből nagyon könnyen az derülhet ki, hogy a megyében a dolgozók nin­csenek megfelelően ellátva munkaruhával, egyéni védőesz­közökkel. Csakhogy — a fen­tieken túl — ez nem ilyen egyoldalú dolog. — Két hónappal ezelőtt — mondta Tarrá József, a Bizo­mányi Áruház Vállalat pécsi boltigazgatója — rendelettel tiltották meg, hogy magánsze­ifízivezetek a Duna alatt Több egyeztető tárgyalás után a napokiban eldőlt, hogy a regionális vízműrendszer ve­zetékét Mohács-Bár közigaz­gatási határánál hozzák át a Duna alatt a Mohácsi-sziget­ről, az épülő tisztítóműhöz. A víz így kerülő úttal ju el a városi oldalon a Farostlemez­gyár, az 56-os út és a Csele- patak utca által határolt 23 héktáros területre —, itt épül ugyanis a tisztítómű. A me- derfeneket feltáró munkák so­rán megállapították, hogy a Duna medre e térségben ho­mokos, s a csőfektetést itt 350 millió forintos költséggel el tudják végezni. Az OVIBER megbízása alap­ján a MÉLYÉPTERV-nél készült a tanulmányterv. Az olcsóbb vízátvezetési megoldáshoz kap­csolódva meghatározták a víz­vezetéknek a tisztítóműhöz ve­zető útját is. A tervek alap­ján az 56-os országút Mo­hács, Szőlőhegy felöli oldalán nem egészen egy kilométer hosszan jut el a tisztítóműhöz a vezeték. Ez azt jelenti, hogy e területen az út tengelyétől számítva ötven méter széles­ségben — ahol szükséges — kivágják a gyümölcsfákat, sző­lőket és az egyéb növényeket. Itt a csőfektetést várhatóan késő ősszel kezdik és a jövő évben fejezik be. Az ingatlan- tulajdonosok részére úgyne­vezett zöldkárt és eszmei kárt is térítenek. Házingatlant a csőfektetés miatt nem kell bontani, s a munkálaták fo­lyamán azok rongálódásával sem kell számolni. Az érintett tulajdonosok megnyugtatására elmondták a városi tanácson, hogy a veze­tékfektetéssel együtt nem jár kisajátítás, tehát a munkála­tok befejezése után tetszés szerint ismét helyreállíthatják a korábban igénybe vett te­rületeket. B. M. mélyektől munkaruházati cikke­ket vásároljunk. Ennek oka azt hiszem egyértelmű ... Az lett az eredménye, hogy a „bizo­mányi csatorna" bedugult. Má­sikat kerestek a nem becsüle­tes dolgozók, és találtak is. Ma már 80—90 forintért adnak egy pár bakancsot a közvetí­tőknek. Kérem, én voltam legutóbb a pécsi vásárban. Tessék csak körbenézni a standokon! Mészáros Attila Gyártókat keres az OFOTÉRT Mintegy 50—60 fajto fotó- és optikai dilik,' 80— 90 féle voltozatát mutatja be az OFOTÉRT Asibóth ut­cai mintatermében ked­den nyílt 'kiállításán, ame­lyet ezúttal nem a nagy- közönségnek, hanem üze­meknek, vállalatoknak nyi­tottak, annak reményében, hogy sikerül gyártót talál­ni a hiányzó termékekre. 90 ezer diavetítő, 30 ezer elektromos villanó, 40 ezer távcső, 300 ezer hőmérő egyebek között az OFOTÉRT éves igénye. A számításba jöhető vállalatoknak, szövetke­zeteknek azokat a termé­keket mutatják be, ame­lyeket jelenleg itthon nem készítenek s nem szerez­hetők be baráti országok­ból sem. A por mindent beborít Lakossági ivóvízzel üzemel a kőbánya Mikor porta tanítanak a nagy harsány i Hegy utcában ? Nem a kőbánya, hanem an­nak a pora keserít el 25 csalá­dot Nagyharsányban, a Hegy utcában. Itt szállítják el a Dél­dunántúli Kőbánya Vállalat üze­méből a követ az ország külön­böző részébe: van olyan nap, hogy egy délelőttön négyszáz teherautót is megszámolnak. Szinte mindről potyog a kő, az apró zúzalék, beborítja a kes­keny, nagyon megviselt úttestet és vastagon rakódik le a lisztnél is finomabb por a házakra, a kertekre. Eredményeként épp két éve ebben az utcában nem nyitnak ablakot, csak ünnepnap, a padlásra vagy a falubéli ro­konhoz teregetnek ruhát, és lát­tam kisgyerekeket, idős embe­reket szájuk elé erősített zseb­kendővel. Több fiatal sofőr fity- tyet hány a figyelmeztetésre és nagy sebességgel robog a he­gyi úton, ahol az előírás értel­mében negyven kilométerrel sza­bad csak haladni, de rég ki- döntötték a figyelmezetető táb­lát. Egy másik előírás szerint a bánya köteles a mindössze 500 méter hosszú utcát locsolni, akár többször is, ahogy a por veszé­lyes méretekben beborít min­dent. A lakók mondták, hogy ta­valy óta egyszer sem locsoltak az utcában. Nagyharsányban a községi törpe vízmű még a lakossági igé­nyek kielégítésére készült, a szű­kös vízkészletből a kőbánya igé­nye naponta 50 köbméter. Szű­kös a készlet, mert nyaranta az aszályban épp hogy csordogál a csapokból, és a bányába is legfeljebb 10—15 köbméter jut egy nap. Ez épp elég az üze­meléshez, a mosakodáshoz, az út portalanítására régóta nem futja. A bánya nem fúrhat a hegyen saját kutat, mert ott az egész környéket értékes karszt­vízzel ellátó vizadókat veszélyez­tetné. Most végre, a volt malom melletti régi vasúti kocsimosó kútját kapták meg, de ennek a vizét még fel kell vezetni a hegyre. A Baranya megyei Víz­mű Vállalat ígérte, hogy ez év augusztus végére üzembe állít­ják, igaz, hogy a kivitelezés még nem kezdődött el. Az új kút hozama naponta 40—50 köbmé­ter, de emellett marad a községi vízrendszerből kapott mennyiség is, tehát száz köbméterből bő­ven kerülhet a portalanításra. Biztosnak, szépnek tűnő ígéret. A Dél-dunántúli Kőbánya Vál­lalat komlói központja egy mo­dern locsoló-kocsival látja el az üzemet. Amennyiben ősztől va­lóban elgendő a víz, akkor az autók rakományát is lelocsolhat­ják. Egy másik probléma, hogy mi­kor lesz ismét kátyúmentes az út? Amit nem csupán a"bánya használ, de egy ÉPFU-kiren- deltség, egy KPM-keverőtelep, a tsz, af állami gazdaság szőlé­szete is. Még tart a huzavona, hogy ki. vagy kik is tartsák kar­ban. Mindenesetre csak közö­sen lehet felújítani és főként gyakrabban, nem pedig három­négy évenként. Ha jó az út, ak­kor a helytelenül megrakott au­tóról kevesebb kő pottyan le. A probléma két év alatt fajult annyira, hogy a lakók kénytelen voltak levelet írni szerkesztősé­günkbe. Átmeneti megoldás azért akadna: például a Kis- tapolcai-tóról, mely mindössze 3 kilométerre van, miért nem lehet locsolnivaló vizet hordani és nem épp jóminőségű ivóvizet használni erre a célra. Amiből már annyira nincs az utóbbi he­tekben, hogy megbüntetik azt, aki az utcai csapról mégis sa­ját elszántából lőcsölni meri a poros Hegy utcát. Csuti J. Környezetvédelmi világnap A föld védelme társadalmi érdek Az emberi környezet védel­méről szóló törvény a föld védelmét a talajra, az alap­kőzetre és az ásványi anya­gokra vonatkoztatja. E komp­lex, összetett feladat a meg­lévő állapot konzerválására, a károsodások megszünteté­sére és helyreállítására (me­lioráció, rekultiváció, rehabi­litáció), valamint az új károk kialakulásának megakadályo­zására terjed ki. Az eddig megtett jelentős erőfeszítések ellenére a védelem ma még nem tart lépést a talajromlás mértékével. Károsító tényezők A termőtalajok mennyisé­gének és minőségének csök­kenése világjelenség. Elgon­dolkodtató, hogy csupán Ba­ranya megyében 1935 óta közel 30 ezer ha termőterüle­tet vontak ki a művelés alól. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a megye meglévő földterüle­tének 37%-a az erózió káro­sító hatásának kitett hegy- és dombvidéken (Mecsek, Zselici dombság), 17%-a pedig mélyfekvésű, elvizesedéssel veszélyeztetett területen (Ba­ranya-csatorna és a Fekete­víz vízgyűjtője, Dráva mellé­ke) helyezkedik el. A lehulló csapadék a lejtős területeken jelentős — átlagosan évi 40 to/ha — talajpusztulást, míg a mélyfekvésű területeken belvízkárokat okoz. A termőtalaj mennyiségé­nek és minőségének megóvá­sa céljából 1964 évtől a Ba­ranya-csatorna — és 1968 év­től a Fekete-víz vízgyűjtőjé­nek térségében komplex me­liorációs (vízrendezési, talaj- védelmi, talajjavítási) tevé­kenység indult meg 450 mil­lió forint összértékben. A komplex rendezési tervek alapján elvégzett sokirányú talajvédelmi munkák ered­ményeként az itt termesztett növények termésátlaga dina­mikusabban emelkedett, mint a megye többi gazdaságá­ban. A mezőgazdasági nagy­üzemek a víz kártétele által talajpusztulásnak kitett terü­leteken elsősorban a helyes művelési ágak megválasztá­sával, különböző védő növé­nyek (gyepek, pillangós nö­vények, cserjesávok, erdők stb.) telepítésével, az erózió megakadályozását célzó ta­lajművelési módszerekkel és a vízmosások megkötésével védekeznek. Számos veszélyt rejt magá­ban a műtrágyák és a nö­vényvédőszerek helytelen, ok­szerűtlen felhasználása. Je­lenlétük megváltoztathatja a talaj kémiai, biológiai viszo­nyát, megfertőzheti a levegőt, a vizeket, a kultúrnövényeket, megmérgezheti az élővilágot, így magát az embert is. Emiatt jogszabály írja elő, hogy a nagyüzemek kizárólag növényvédő szakemberek irá­nyításával és felügyeletével használhatnak fel növényvé­dőszereket. Ezen túlmenően a talajvédelem, a takarékos és hatékony talajerőgazdálkodás érdekében a gazdálkodó szervezetek kötelesek a hasz­nálatukban lévő mezőgazda- sági rendeltetésű földek táp­anyagvizsgálatát legalább 3 évenként elvégeztetni. A koncentrált állattartással jelentős mennyiségű szenny­víz, hígtrágya keletkezik. Me­gyénkben a hígtrágya szak­szerű kezelése és felhasználá­sa a mezőgazdasági nagy­üzemek többségében nem megoldott. Az öntözéses gaz­dálkodással járó káros hatá­sok megelőzhetők, ill. kikü­szöbölhetők a helyes techno­lógiai módszerek megválasz­tásával. A talaj nagymértékben ki van téve a művi környezet különböző hatásainak. A leg­nagyobb veszélyt a levegőbe került szennyező anyagok je­lentik, melyek leülepedve me­chanikusan és kémiai úton is károsítják a talajt. A Baranya megyei KÖJÁL több éves vizs­gálatai igazolják, hogy a le­hulló csapadékok kémhatása savas irányba tolódott el és ez károsan befolyásolja a megye talajszerkezetének ala­kulását, a talaj tápanyag­szolgáltató képességét, vala­mint a növények anyagcseré­jét. A háztartási és ipari hul­ladékok a talaj szennyezésé­vel, területfoglalásukkal okoz­nak jelentős károkat, A bá­nyászati tevékenység, anyag­nyerés, földtöltések építése nyomán roncsolt és esztétikai­lag is kedvezőtlen területe* maradnak vissza. Földhasznosítás Az új földvédelmi jogszo- bályok valamennyi földhasz­náló számára kötelezően elő­írják a mezőgazdasági ter­meléssel hasznosítható földek megművelését. A hasznosítási kötelezettség teljesítését a földhivatalok és a tanácsi szakigazgatási szervek — a minisztériumi rendelkezések szerint — határszemléken el­lenőrzik. Az időközben vég­rehajtott művelési ágváltozó­sok, befejezett meliorációs munkák, területcserék, tartós használatba adások stb. által az utóbbi évben mintegy 70 %-kal csökkent Baranya me­gyében a parlag terület. Ked­vezőtlen tapasztalat, hogy a felhagyott bányák, a meg­szűnt útszakaszok és vasút­vonalak, valamint az építés után felszabaduló anyagnye­rő és tárolóhelyek újrahasz­nosítása (rekultivációja) von­tatottan halad. A mezőgaz­dasági nagyüzemek táblái­ban lévő elhagyott területek (tanyahelyek, agyaggödrök, nem használt mezei utak stb.) gyakran megműveletlenül ma­radnak. Ugyanakkor a hasz­nosítás szép példája a Pécs területén lévő „zagykazetták" fásítása, amely a város zöld­övezetének szerves részét ké­pezi. Tennivalók A föld, mint környezeti elem megóvása, takarékos felhasználása és rendeltetésé­nek megfelelő hasznosítása társadalmi érdek. A mezőgazdasági rendelte­tésű földek védeimére vonat­kozó új rendelkezések végre­hajtásáért fokozott felelősség­gel tartoznak mind a kezelő­szervek, mind az intézkedésre jogosult földhivatalok. A mű­velési kötelezettség rendsze­res és hatékony ellenőrzése, a jogszabályban meghatáro­zott szankciók szigorú alkal­mazása mellett indokolt, hogy a földhivatalok és a mezőgaz­dasági szakigazgatási szervek — a jogszabályok keretei kö zött — kezdeményezzék, szor­galmazzák az üzemek közötti ésszerű földcseréket, földren­dezéseket, területátadásokat. A környezetvédelemért fele­lős állami szervek és az azok munkáját segítő párt- és tár­sadalmi szervek elsőrendű tö­rekvése, hogy az ember kör­nyezetvédelmét közüggyé te­gyék. Most már a konkrét in­tézkedéseknek és tetteknek van a legnagyobb jelentősé­ge, mert csak így lesz remény- teljes a jövő emberi környe­zetének megjavítása. Polgár Antal megyei környezet- és természetvédelmi titkár

Next

/
Thumbnails
Contents