Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-30 / 177. szám
e Dunántúlt RqpIö 1979. június 30., szombat Pécs, 1944. fulíus Esti seta, körkérdéssel Pécs, Mártírok útja, 1979. lúnius 22. Megszokott koraesti utca. kép, mindennapos. A sápadt világítás fénye alatt gyérül a forgalom, valahol a közelben egy rakodó gép dohog a vasúti rámpánál. Az emberek otthonukba sietnek. „Fölfelé’’ haladva, aki jön, megszólítom: Elnézést, nem tetszik tudni, miért Mártírok útja ez az utca? . . . •Villanásnyi csodálkozás, értetlenség, bosszúság, határozatlan vállmozdulat. Hazatérő munkások, háziasszonyok. Kismama gyerekkocsival; kosaras- termetű szép fiatal lány, csuklóján kvarcóra; egy fiatal házaspár, még egy házaspár, az apuka nyakában kisgyerek ücsörög. Elnézést, nem tudja véletlenül miért...? Miért?... Senki. A MÁV-bérház sarkán leállók egy kicsit. Az esti fényekben még ridegebb ez a négy utcára terpeszkedő, füstszürke épületkolosszus. A múltra gondolok. Harmincöt évvel ezelőtt itt, ahol most állok, szögesdrótkerítés kezdődött, elzárva a környező utcákat is a külvilágtól. A szögesdrótok mögött, — ma már tudjuk —: 2711, többségében asszony és kisgyerek és tehetetlen öreg sínylődött, köztük betegek, bénák, mozgásképtelenek, Rét utcából kihozott ápoltak . .. Iszonyatos összezsúfoltsógban, alapvető élelmezési és higiéniai feltételeket is nélkülözve. A ház előtti kijáratnál szu- ronyos csendőr állt. Őrködött, hogy a palánk mögül híradás, gondolat, jajszó . ki, részvét vagy falat kenyér be ne juthasson. A pokol tornácát jól őrizték, hiszen csak elvétve sikerült — ablakon át — morzsányit enyhíteni a megkínza- tás napról-napra, összébb- összébb szoruló préseiben vergődő üldözötteken, akik 39 napot töltöttek itt és a környező utcák házaiban. Infernális viszonyok közt. Pedig ez pokoljárásuk első bugyra volt csupán: a gettó. A szó alapjelentésében lezárt zsidónegyedet jelent a középkortól a 19. századig, majd a fasizmus idején, amikor 1944 tavaszán-nyarán Magyarországra is visszatért a középkor: amikor a fasizált állami politika szintjén százezrek elhurcolását készítették elő és hajtották végre a modernizálton tömeges máglyahalál utolsó stációjáig. A IV. osztályos gimnáziumi tankönyvben 7 sornyi leckerészlet foglalkozik ezzel a sötét korszakkal. Meg egy apróbetűs (kicsempészett) levélrészlet a gettóból: „Néhány órára kívül vagyok az iszonyaton a népkonyha rövid időre kikért valami munkára. Attól lélek, nem bírom ki soká, mert leir- hatatlanul szenvedünk. A porban fekszünk, sem szalmazsákunk, sem takarónk ... Olyan elhanyagoltak vagyunk, hogy nincs már emberi külsőnk. Napok óta nem eszem, így remélem megrövidíteni utamat... Sok üdvözlet mindannyiotok- nak, imádkozzatok értünk, hogy mielőbb meghaljunk .. ?’ Pécsett se sokkal jobb. Június végén gyűjtőhelyre szállítják a pécsi gettó számkivetettjeit is: a Tüzér utcai laktanyába. öt napig takarítatlan hodályok mocskába zsúfolnak össze — a mohácsiakkal együtt — csaknem 4000 embert. Hetvenkilenc éves néni, kevesek közt egy túlélő, kérésemre így emlékezett: „Az udvaron voltunk, meg az istállókban. A csendőrök brutaSzögesdrótok a báró Bánffy Dezső utcában litása volt a legborzalmasabb, a rendőrök valahogy emberségesebbek voltak. Azután elindult a menet, zuhogó esőben. Siratott bennünket az isten ... Elmentünk a temetőnk mellett. Ott többen összeestek, de tovább kellett vonszolni őket is. Tovább, végig a mai Mártírok útján . .. Nem, az utcán nem volt senkii Lezárták. Az ablakok, igen az ablakok mögött elborzadó tekintetek, arra emlékszem. Meg a vasút környékén, oda kijöttek, pécsiek. Voltak jó emberek . . . Minden családnak volt egy-egy jóakarója. De tenni? Mit tehettek volna? Sokan szemlesütve jártak akkortájt, persze nem a több' _ It seg... méttárolóban rengeteg ezüstöt meg ékszert találtak negyvenötben. így mondják... Én csak 46-ban jöttem ebbe a lakásba, de hogy mi poloskát hagytak itt nekem!... Fiatal- asszony voltam, az összes bútoromba belementek, szörnyű volt!. . Elköszönök. Utánam szól: szemben, az első emeleten, ahol ég a villany, régen is itt laktak. Becsöngetek. Nyugdíjas házaspár. Gyanakvók, bizalmatlanok; mit tudják ők már, hogy is volt akkor!... Annyi azért kiderült, hogy a MÁV-tól egysé. gesen felszólítást Ttaptak (kb. 1944. május elején): a lakásokat határidőre ki kell üríteniük. A felirat: „Pécs város maradék zsidósága siratja négyezer elhurcolt testvérét...” Hetven körüli hölgy, valaha zongoratanárnő. Egy ünnepségen melléje kerültem. Az emberek reakcióiról beszélgettünk: „Nézze, a mai fiatalok menekülnek ettől a történelmi valóságtól. Nem tudják, nem akarják tudni, ami volt, ami megtörtént, megtörténhetett és megtörténhet a világban bármikor ma is ... Igen, meg kellene érteniük, mi volt ez az egész velünk és Európában, a több millió zsidóval, igen, el kellene mondani. Elmondani?.. . Amit egyszerűen nem lehet elhinni? .. Pécs elengedett 4000 zsidót, ahogyan az ország mintegy félmilliót (pontos adatok nincsenek). A gyalázatos gépezet — náci „művezetőkkel’’ és a színmagyar „gépmesterekkel" — tökéletesen működött. Mire ocsúdott a közvélemény, mire a fővárosban a vatikáni nunciatúra fellépett, és az egyházak a szervezett tiltakozásig eljutottak (nem tiltakoztak, de kétségtelenül akartak; lebeszélték őket...), addigra a vidéki zsidóság mintegy 300 000 ember deportálása gyakorlatilag — 1944. július végéig, nem egészen két és fél hónap alatt) — befejeződött. A MAV-bérház hatalmas udvara elcsöndesült. Itt-ott az ablakokból kékes fények szűrődnek ki. Néhányon most térnek haza. Az egyik lépcsőház előtt 60 év körüli hölgy. Érdeklődöm a ház múltjáról. „Ez volt a gettó — súgja közelhajolva —, de sok mindent beszélnek. Az egyik szeŐk a Toldi utcába kerültek, egy elhagyott zsidólakásba. Onnan költöztek vissza a felszabadulás utón. Megköszönöm, indulok. Vendégük, egy ötven körüli hölgy velem tart, átkísér az udvaron: „Tudja, ez az egész olyan szörnyű volt: a tehetetlenség. Látni és tudni, hogy emberek ezreit meghurcolják, ártatlanul szenvednek. Ide még csak magukkal hozhattak ezt-azt, egy-egy bútordarabot, kedves tárgyat, némi élelmet. De amikor innen továbbhajtották őket, csak egy kis matyót vihettek magukkal. Ezt itt mindenki tudja!.. Hangjában megrendültség rezdül. Először ezen az estén ... S ezzel végére is értem ennek a riportnak. Epilógusként még össze kellene foglalnom azt, amit végtére is, ha akar, mindenki tud vagy tudhat ebben a városban. Sztójoy Döme kormánya, hitleri kívánságra 1944. március végétől megkezdte a magyarországi „zsidókérdés megoldását’’. Egymást követték a jogfosztottság tiltó rendeletéi, az embertelen, gyalázatos megbélyegzéstől („sárga csillag viselésére kötelezett személyek”) a táborokba, illetve get- tokba való koncentrálásig bezáróan, Az országot (a Gesta- póval közösen) öt zónára osztották. Május második felétől, naponta özönével haladtak halálra szánt zsidókkal a szerelvények Kassán át, Auschwitz felé. Az I.—II zónához tartozó északkeleti részek, Erdély és a Délvidék zsidóságának deportálása után Székesfehérvár és Miskolc, majd Debrecen és Szeged (csendőr-kerületenkénti) körzeteivel végeztek. A Dunántúl hátralévő részein — ez volt az V. zóna — július elején kezdődött, Pécsett július' 4-én történt meg a deportálás, ahonnan nagyon kevesen tértek vissza ... Haláluk — egy őrült apokaliptikus program részeként — mementó iegyen minden jóakaraté ember számára. Emléküket őrizze kegyelet? és tisztelet. Történetük — történelem. És történelmi tanulság. Ez maradt hamúvá lett életükből, s egy utca-névtábla a hajdani báró, Bánffy Dezső úton, ahol szomorú menetük egy szomorú keddi napon utoljára pillantott rá az eső verte falakra, házakra, ahol éltek. Hazaindulok. Szinte kihalt az utca. Egy ostromlámpa sápadt fénye alatt négyen-öten buszra várnak. Nem adom fel, hozzájuk fordulok: — Nem tudják-e véletlenül, miért hívják Mártirok útjának ezt az utcát? Tanácstalanul néznek egymásra. Sajnos . . . Egyikük, borostás arcú 'munkásember, szúrósan végigmér: — Mért akarja maga azt tudni? — Érdekel. — Itt vitték a zsidókat.. . Arra ... — int fejével a rámpák felé. Ő volt a 13., akit megkérdeztem. Wallinger Endre Megvalósul társadalmi munkában KRESZ-parkot építenek társadalmi összefogással Siklóson az Asztalos János, az Iskola és a József Attlia utca határolta területen. A BCM és a siklósi Költségvetési üzem dolgozói végzik az alapozást, aszfaltozást és a kábelfektetést. A szakmunkásképző intézet fiataljai a jelzőlámpákat szerelik fel, ehhez az irányító központot a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói építik, míg a szállítási munkákat a Volán brigádjai vállalták. A KRESZ-parkot augusztus 20-án avatják. Szigetvár lakói társadalmi munkában építenek meg idén nyáron nyolcszáz méternyi járdaszakaszt Szigetváron. Jelenleg az Árpád utcában dolgoznak, majd a Temesvári közben folytatják az alapozást és a betonozást. Raktári dobogókat és nagyméretű húsvágó deszkákat készítettek társadalmi munkában az Anikó utcai Általános Iskola konyhájának a Mecseki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság árpádtetői erdészetének dolgozói. A dobogókat és a húsvágó deszkákat a héten vitték el az iskolába. A szövetkezők ünnepére A szövetkezeti mozgalom több mint egy évszázados múltra tekint vissza és földünk egész lakott területére kiterjed. A nyolcvannégy éve alakult Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének 70 ország tagja és közel 600 ezer szövetkezet megközelítően 350 millió taggal egyesül benne. A mai értelemben vett szövetkezetek kialakulása a XIX. század első felében indult meg. A szövetkezetek létrejöttében a döntő szerepet a kapitalizmus fejlődése játszotta. Az elnyomott néptömegek utat kerestek az egyre fokozódó kizsákmányolás szorító, sóból. Különböző társaságokba, szövetkezetekbe tömörültek érdekeik védelmére. Az első kísérletek között természetesen számtalan illúzió és utópia volt. Ezért is nem vezethettek eredményre. Lenin nagy jelentőséget tulajdonított — mind gazdasági, mind társadalmi vonatkozásban — a szövetkezeteknek. A szövetkezeteket a kapitalizmus olyan értékes örökségének nevezte, amelynek jellege a munkáshatalom viszonyai között alapvetően megváltozik, a szocializmus ügyével azonosul: a szövetkezetek szocialista szervezetté válnak. A felszabadulás óta eltelt 34 év eredményeinek alakító, sóban, létrehozásában a szövetkezetek hazánk általános társadalmi, gazdasági gyarapodásával lépést tartva megerősödtek és valóban szocialista szövetkezetekké váltak. Az eredményekben meghatározó szerepe volt pártunk helyes politikájának, az állam támogatásának, a szövetkezeti tagság munkájának, a termelési alapok gyarapodásának, egész társadalmunk együttes erőfeszítésének. Ezek hatására a szövetkezetekben erősödött a vállalati gazdálkodás, a demokratikus, törvényes, alapszabály szerinti működés. A tagok munka- és életkörülményei tovább közeledtek a bérből és fizetésből élőkéhez, velük azonos elvek léptek életbe a szövetkezeti parasztság nyugdíjazásánál is. Jelentősen fejlődött a tagság általános és szakmai műveltsége, gondolkodásmódja. A párt XI. kongresszusa annak kinyilvánításával, hogy „pártunk tovább folytatja bevált lenini szövetkezeti politikáját”, egyúttal kifejezésre juttatta azt is, hogy a szövetkezetek jelenleg és a jövőben is szükséges és hasznos szerepet töltenék be a szocializmus építésében, erősítik hazánk társadalmi, gazdasági alapját, sokrétűen járulnak hozzá az előttünk álló népgazdasági feladatok megoldásához. Társadalomépítő munkánk előrehaladása, a szövetkezetek fejlődése következtében nyilvánvalóvá vált azonban az is, hogy tovább kell gazdagítani szövetkezeti viszonyainkat, erősítve azok szocialista jellegét. Különösen fontos a közös tulajdonosi tudat fejlesztése, az elosztás szocialista elveinek, az ellenőrzésnek, a demokratikus működésnek az erősítése, továbbá annak következetes érvényesítése, hogy a szövetkezetek a szocialista állam társadalmi és gazdasági céljaival összhangban — népgazdaságunk alkotórészeként — szolgálják tagságuk érdekeit. Megyénkben a szövetkezetek az országos célokat követve a népgazdaság fejlődésével lépést tartva erősödtek és fejlődtek. Napjainkban Baranyában 192 ezer szövetkezeti tag a 63 mezőgazdasági termelőszövetkezetben, a 21 ipari szövetkezetben és a 72 fogyasztási szöretkezetben (ÁFÉSZ, takarék-, lakásszövetkezet) munkálkodik megyénk társadalmi, gazdasági arculatának szebbé tételén, az élet- körülmények javításán. A tsz-ek állítják elő a mezőgazdasági termékek mintegy 80%-át. Tevékenységük a megye gazdasági fejlődésében meghatározó. Termelési eredményeik a vállalatszerű gazdálkodás, az iparszerű nagyüzemi termelés körülményei közepette országosan is figyelemre méltóan fejlődnek. A nagyüzem és a kisegítő-háztáji gazdaságok termelésszervezésének komplexitása, az integráció növekedése, a társadalmi és csoportérdekek egyetemességének irányába hat. Az ipari szövetkezetek a megye ipari termelésének 12%- át, a lakossági szolgáltatás 22—23%-át végzik. Termelési értékük 1,4 milliárd forint volt a múlt évben, szolgáltatásaik forintban kifejezett értéke meghaladta a 100 milliót. Tevékenységük — termelésük és szolgáltatásuk — fejlődése dinamikus, a növekedés 13,2%- os volt. Elismerésre méltó a termelékenység fejlődése, közel 14%-kal alakult magasabban az 1977. évinél. Kiemelést érdemel, hogy lakás- programunk megvalósításához is hozzájárulnak, a múlt évben 386 lakást adtak át. Dinamikus kiegyensúlyozottság jellemzi a fogyasztási szövetkezetek fejlődését. Az áfészek és vállalataik az elmúlt évben közel 4,5 milliárd Ft árbevételt értek el— 10%- kal nagyobbat, mint egy évvel korábban — nyereségüket 11,2%-kal növelve, megközelítették a 160 millió Ft-ot. üzlethálózatuk színvonalának korszerűsítése a település fejlesztési koncepciókhoz igazodóan tervszerűen folyik, egyre magasabb szinten eleget téve annak a követelménynek, hogy kiemelt településeken, vonzásközpontokban teljeskörű ellátást biztosítsanak, a kistelepüléseken pedig a mai kor követelményeinek megfelelően oldják meg az alapellátást. A megye kiskereskedelmi forgalmából a szövetkezeti kereskedelem részesedése napjainkban 32%. A fejlődést illusztrálja, hogy a IV. ötéves terv utolsó évében, 1975-ben még csak 27%-os volt az arányuk. Az áfészeknek nagyon fontos tennivalóik vannak a kistermelés segítésében, a termelés szervezésében, és a termékek értékesítésében. Elsősorban szakcsoportjaik jól szervezett munkájának eredményeként a kistermelés jól szolgálja a helyi és központi árualapok bővülését, a mezőgazdasági export növekedését. A takarékszövetkezetek több mint egy milliárd forintos betétállományt kezelnek. Kölcsönzési tevékenységükkel elsősorban a mezőgazdasági termelés fejlesztésére nyújtott hitelekkel jól szolgálják tagjaik érdekeit. A Baranya megyei lakásszövetkezetek több mint 3 milliárd forintos lakásállománnyal rendelkeznek, 8400 lakás- és garázs rendeltetésszerű használatát, javítását, karbantartását szervezik. •Sí A mező gazdasági, ipari, fogyasztási szövetkezetek Tagsága és dolgozói a mai napon, július első vasárnapján, ünnepük a nemzetközi szövetkezeti napot. A szövetkezés gondolatának sikereire emlékeztető ünnepen köszöntjük megyénk szövetkezed tagságát, dolgozóit és további munkájukhoz ezúton is sok sikert kívánunk. Ambrus Lajos, a MÉSZÖV elnöke
