Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-28 / 175. szám

© Dunántúlt napló 1979. június 28., csütörtök II legkíméletlenebb lakók követelik a legtöbbet A lakáshasználat és a lakbér A bogarak, — így mondta a munkavezető —, a boga­rak miatt nem megyünk be a lakásba... A PIK vezetői „csak néztek”, de meggyőződhettek arról, hogy egy annyira elhanyagolt lakásról van szó, amilyennel eddig még oly tarka tapasztalataik során sem találkoztak. A lakás bérlője egyszerűen fittyet hányt, nemcsak a környezete rend- bentartására, de még a társadalmi tulajdon védelmét szor­galmazó szabályokra is. Azt persze nem lehet monda­ni, hogy ahány lakásbérlő, annyiféle gondosság. A ha­nyag, nem egyszer elképesztő­en hanyag lakáshasználat je­lenségével azonban számolni kell. A PIK-lakásokról van szó, Pécsett 22 ezer 300 otthonról, amelyek bérlői mindegyikének kötelessége „a jó gazda gon­dosságával” kezelni a bérle­ményt. Így viz^llat tapasztalatai A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek. Induljunk el abból a gondolatból, amelyet dr. Krassó Sándortól hallottunk, aki a lakások felújításával, karbantartásával kapcsolatos munkák tapasztalatait kutató NEB-vizsgálat vezetője volt. A felvetése a progresszív lakbér volt. — A vizsgálat során többek között az is kiderült, hogy a legtöbb igénnyel a legkímélet­lenebb lakók lépnek fel a PIK-kel szemben. Az azonban nem pécsi, hanem országos gond, hogy a lakbérrendszer nem tesz különbséget gondos és hanyag bérlő között. A gon­dosság megítélése természe­tesen nagyon nehéz, egyebek mellett a rendszeres ellenőr­zésre lenne szükség a tévedés kizárásához. Mielőtt a gondolatsort a PIK- vezetőivel folytatott beszélgetés­sel egészítenénk ki, tegyük hozzá: az, hogy a lakbérben tükröződjön a lakáshasználat minősége, természetesen csak felvetés. Ám példa már van, s ez a CASCO: aki karambolo­zik, annak korábban felemel­ték az önrészesedését, ha is­mét, akkor újból. Néhány or­szágban a lakáshasználattal öszefüggésben is hat ez a gya­korlat. — Valóban nem tükröződik a lakbérben — hallottuk Hajdú Lászlótól, a PIK főmérnökétől —, hogy gondosan vagy hanya­gul kezelik-e a lakást. A jelen­legi gyakorlat: aki érdekelt a lakás, az épület jó állapotban tartásában, az vállalja a költ­ségeket Ez pedig a PIK-re vo­natkozik. Egy új elképzelés: minden, az ajtón belüli javítást a lakó végezzen el. Csakhogy mindennek több oldala van. Csak példaként: az anyagi ter­hek attól is függnek, hogy mi­lyen minőségű lakást kap a bérlő, illetve a javítási költ­ségekből anyagi körülményei mellett mennyit tud vállalni. Ismert, hogy 1970-ig minden javítási munkát a PIK, vagy­is a bérbeadó végzett. Ezt vál­totta fel az 1971-től érvényben lévő gyakorlat: 50-50 százalék terheli a lakót és a bérbeadót. Ez a költségmegosztás azonban csak a lakásberendezési tár­gyakra vonatkozik. Mégis szá­molniuk kell a PIK vezetőinek azzal, hogy ez a megoldás is komoly tehertételt jelent példá­ul a nyugdíjasoknak. Egy példával egy másik gon. dot világítunk meg. Vegyünk egy 100 lakásos újmecsekaljai épületet. A felújítás során a PIK térítésmentesen cseréli a lakásberendezési tárgyakat - ott, ahol már elhasználódtak. Azokban a lakásokban, ahol gondosabban kezelték ezeket, nincsen szükség a cserére, ám néhány év múlva már ezek is elromlanák. Akkor viszont már a jelenleg gondos használónak minősített lakó fizeti a költsé­geket. A dr. Krassó Sándor által felvetett elv tehát: gondosság = engedmény, nemtörődömség = lakbéremelés. Csakhogy — mondja Dudás Antal, a PIK üzemeltetési osztályának veze­tője — ehhez jogszabály­módosításra lenne szükség. Most is vannak kifejezetten hanyag lakáshasználók. A törvények ugyan biztosítják a társadalmi tulajdon védelmét: kártérítésre kötelezhető a bérlő, végső so­ron ki is lakoltatható. Volt ilyenre példa már Pécsett is. A végrehajtás azonban hossza­dalmas bizonyítással, bírósági eljárással jár, s nemegyszer előfordul, hogy a döntésnek nem lehet érvényt szerezni. Nézzünk egy másik megoldási formát, mégpedig az NDK-ból. Lakóközösségek működnek, ahol a pénzügyeket a lakóbizottság intézi. A befolyt összegekkel gazdálkodik, fedezi a közös költségeket, s a fennmaradó pénzről döntenek: melyik la­kások újíthatok fel ebből. Ez a forma a társadalmasításnak egy magasabb foka, s a la­kók közvetlenül érdekeltek az épület jó állapotának megőr­zésében. Egy pécsi lakó panasza: úgy tűnik neki, hogy az állami la­kások lépcsőházai sokkal el- hanyagoltabbak, mint mond­juk a szövetkezetieké. Éspedig ered ez abból, hogy az állami lakások esetében kevésbé tö­rődnek a lakók a környezetük­kel — majd csak megcsináltat­ja a PIK... A PIK-nek azonban kevés a pénze. Számokkal bi­zonyítható. Körülbelül egy mil­liárd forintra lenne ahhoz szük­ség, hogy a házak, lakások fel­újítása terén a PIK utolérje ma. gát A múlt évben 55 millió forintot költöttek felújításra, további 76 millió forintot kar­bantartásra. Nem kis pénzek ezek, s egy részük megkímél­hető lett volna, ha a lakók gondosabbak, kíméletesebbek. Tegyünk hozzá egy olyan tényt, amivel valószínűleg csak keve­sen vannak tisztában: ma a lakbérek csak az üzemeltetési költségeket, és a karbantartás felét fedezik. A karbantartás másik felét és a felújítást teljes egészében állami dotációból fedezik. rongálás i|j Végül térjünk vissza a már említett lépcsőházakhoz. Hajdú László mondja:- Nincs igaza az előbb idé­zett pécsi lakásnak. Akár szö­vetkezeti, akár állami lakásról van szó, egyformán rongálják a lakók a közös helyiségeket. Csakhogy a PIK sok pénzt költ az állami lakások esetében a rendbentartásra, többet, mint a szövetkezetek, vagy más lakó- közösségek. Ezért a PIK-laká- sok lépcsőházai, közös helyisé­gei általában rendezettebbek mint a többié. Mindenesetre ezek a gon­dok és jelenségek a felszínen vannak, és az állami ingatla­nokat kezelőknek fokozott meg­terhelést jelentenek. így az a gondolat, amit dr. Krassó Sán­dor felvetett, a mindennapok gyakorlatára támaszkodik. Bár még csak elvként került szóba, hiszen a megvalósítást egyen­lőre számos megoldatlan kér­dés zárja ki, a jelenlegi lakás­használati gyakorlat, a sok he­lyen tapasztalható hanyagság szükségessé teszi, hogy az ille­tékesek - és a bérlők — gon­dolkozzanak, vajon milyen mó­don tükröződhetne a lakás- használat minősége a lakbér­ben? Mészáros Attila A szőlő zöldioltása I es szemzese a Természetes Igényünk Tiszta levegő, egészséges környezet Pécs és környéke általános rendezési tervének környezetvédelmi vonatkozásai Ma már egyre nyilvánva­lóbb, hogy a várospolitikus­nak, a városfejlesztés-terveyi zés szakemberének és a vá­rosüzemeltetőnek is abból kell kiindulnia, hogy minden em­bernek természetes igénye egészséges környezetben élni, s hogy az ember számára pó­tolhatatlan természeti ténye­zők (levegő, víz, termőföld) és az ezeket biztosító környezeti elemek közkincset képeznek. A természeti tényezőkön kí­vül a városi környezet számos épített, művi elemet is tar­talmaz, amely az embert kö­rülvevő környezet szerves ré­sze, és az emberek termelő és nem termelő tevékenységé­nek a természettel való köl­csönhatása folyamatában jön létre. Ily módon az ember és környezet viszonyát a környe­zetkímélés-, javítás-, fejlesztés megvalósításaként is értelmez, hetjük. VAROSKÖRNYÉK — AGGLOMERÁCIÓ A városkörnyék a városnak olyan kiegészítő funkcióit is magában foglalja, amelyek a városgazdálkodás témakörébe tartoznak. Ilyenek: a vízi köz­művek területigénye és a hul­ladékok ártalmatlanítása. Az urbanizálódott területeken erő­sebb hatások érik a vízrajzi hálózatot és a térszint alatti vizeket, megbomlik pld. a ta­laj és a növénytakaró. Csök­ken a zöldfelületek területe, változik a környezet, a mik­roklíma. Napjaink reális tényeként kell megemlíteni a város lég­terének erős szennyezettségét, az elegendő tiszta víz hiányát, a zajártalmakat, a nem ele­gendő pihenőhely-ellátottságot, a közlekedési és kommunális szolgáltatások szervezésében mutatkozó nehézségeket. TERVEZÉS — ALTALANOS RENDEZÉSI TERV A városi környezet átalakí­tása a jelen várostervezés és építés kulcsproblémájaként je­lentkezik. Az embert körülve­vő, a munkavégzésre, az é- letvitelre és a pihenésre al­kalmas környezet megteremté­sének kérdése a világ összes országait egyaránt foglalkoz­tatja. A városunk fejlesztését térben előrevetítő általános rendezési terv számos javas­lattal (az alábbi alapelvekéi konkrét elhatározások segítsé­gével) kívánja környezetünk minőségét javítani. Komplex iparterületek és körzetek kialakításával a város DK-i oldalán — Hőerőmű és környéke, Oszögpuszta terü­lete, — a központi iparterüle­ten az Egyesült Izzó, és a Bőrgyár térségében. A város Ny-i oldalán a Megyeri út mentén a városgazdálkodási — raktározási létestímények és a környezetükre nem ártalmas, a közeli lakóterületeknek — Újmecsekalja, Lvov-Kertváros — közeli munkahelyet bizto­sító üzemek telepíthetők. A város és a közúti közle­kedés rendszerét úgy kell fej­leszteni, hogy annak célja a zaj és a szennyezés csökken­tése is legyen. Ezt szolgálja az M6/A, a belvárosi érintő utak — Landler Jenő, Aradi Vértanúk útja. Lánc utca nyomvonalán — építése. Avá ros közlekedésének fejlesztése hosszútávon a trolibuszhálózat kiépítése. ZÖLDTERÜLETEK A városon belüli és az azt körülvevő zöldterületek egysé ges rendszerét kell területileg létrehozni, hogy így a város „zöld tüdeje" kielégítően mű­ködhessék. Nyugaton a Ma- gyarürögi völgy légcsatorná­ja folytatódik a vízfolyás mel­lett kialakítás alatt álló arbo­rétumban, majd a szennyvíz- telep kitelepítésével egészen a Malomvölgyi kiránduló köz­pont parkerdejéig. Keleten a Lámpás, Meszes patak völgye kapcsolódik a Tüskés rét terű. létén majd csak felnövő véd­erdőhöz és a zagykazetták ál­tal körülfogott tervezett tó víz­felületéhez. A Siklósi város­rész Postavölgyi, Málom-sző- lőhegyi zöldterülete szintén része lesz a rendszernek. Ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat városunkban, az is kell, hogy a város tör­ténetileg kialakult szerkezetét, jellegzetes épületeit, parkjait és utcahálózatát, egyszóval karakterét tiszteletben tartsuk. Ugyanakkor mind tervezési, mind hatósági eszközökkel irányítani kell a hétvégi há­zak, üdülők építését, hogy azok tájainkat, a város képét ne csúfíthassák el. VAROSÜZEMELTETÉS A városgazdálkodás modern formái aktívan hatnak a váro­si környezet minőségére. Csak akkor valósítható meg a kör­nyezet védelme, ha a területek minden négyzetméterének ren­deltetése és gazdája! — van és annak megfelelően hasznosítják illetve tartják fenn azokat. A város egy főre jutó zöld­területe messze elmarad a kí­vánatos 25 m2-től. A parker­dőállomány bővült és ma már csaknem 800 hektár. A váro­si szemét kezelésére a buda­pesti példán okulva nem a le­vegőt még erősen szennyező szemétégető, hanem szemét­válogató komplex rendszer al­kalmazásának lehetőségeit tár­ja fel a PTV környezetvédel­mi szakembergárdája. Gömöry János városi főépítész Tegyük időben, szakszerűen A kiskert-tulajdonosok köré­ben gyakori panasz, hogy az új és keresett fajtájú szőlőolt­ványokból nem tudnak vásá­rolni. Gondot okoz az is, hogy mit csináljanak a vad és a nem megfelelő fajtájú (ma- dárkás, rúgós) tőkékkel. Az előbbi problémákat segít meg­oldani két helyben oltási mód­szer: a zöldoltás és a szem­Az oltásra és a szemzésre kerülő tőkéken metszéskor egy—három rövidcsapot hagy­hatnak. A tőkéken erősségük­től függően 2—5 hajtást ne­veljünk és a többit hajtást- válogatáskor távolítsuk el. A meghagyott hajtásokat a letö­rés megelőzése céljából kös­sük karóhoz és 100—120 ern­es alanyhajtást neveljünk. A zöldoltás ideje .május—(júni­usban van. Az alanytőke haj­tásai oltásra akkor alkalma­sak, amikor az oltáshely ma­gasságában már nem túl zsengék, a fásodás kezdete fehér gyűrű alakjában márki­vehető. Oltóhajtásnak a jól fejlett, egészséges hajtás al­kalmas, amelyben a nyári rügy éppen kifakad, vagy azon 1— 2 leveles zsenge hónaljhajtás van. Legelterjedtebb zöldoltási módszer a Czeiner-féle hasi- tékoltás (ábra). Az alany oltásra való elő­készítésekor először vágjuk le arról a leveleket, a rügyeket és kacsokat (1.), majd 100— 120 cm-es magasságban a szárcsomó felett é—5 cm-re visszavágjuk az alanyt, s a rügy — és kacs síkjában a szárcsomóig középen behasít­juk (2.). Ezután a hajtás vas­tagsága szerint 6—8 vagy 10 mm-es, 4—5 cm hosszú — előre levágott — PVC csoda­rabot húzunk rá úgy, hogy ez a szárcsomót éppen eltakarja, a többi része pedig a ha­sítékot vegye körül (3.). A jó eredés érdekében fontos, hogy olyan méretű csövet válasz- szanak, amely a hasított rész­re könnyen ráhúzható, de a csomóra már szorosan simul. Ezután előkészítjük a nemes vesszőt. Egyrügyes, 1—2 leve­les hónaljhatású, egészséges hajtásrésrből oltócsapot készí­tünk (3.). A nemes hajtásról — 1 cm-es levélnyél megha­gyásával — eltávolítjuk a le­velet, majd az ízköz alatt a hajtás átmérőjének másfél­kétszeresét kitevő hosszúságú, két olyan éket vágnak, ame­lyeknek éle a háti és hasi ol­dal irányába áll, vagyis a rügy és a kacs síkjára merőle­ges. Az oltóhajtást addig tol­juk a vágásba, amíg az ék el nem éri a hasíték alját. Ezt követően a PVC-csövet óvato­san felfelé tolva rászorítjuk az oltás helyére, majd az elké­szített oltvány csúcsát parafi- nemulzióba mártjuk (4.). Ha PVC-csövet nem kapunk, ak­kor 0,1 mm vastag, 1 cm szé­les fóliacsíkkal kötözhetünk. Fontos, hogy a fólia telje­sen fedje az oltási helyet, sőt a nemes csap feslő végét is, csak a rügyet hagyjuk szaba­don. Egy tőkén 2—3 db ol­tást készíthetünk. A zöldoltás eredését az mutatja, hogy az oltócsapról a levélnyél csonk­ja leválik, egy-másfél hét múl­va a nemes rész hónaljhajtá­sa fakadni kezd. Az utóbbi időben egyre job­ban terjed a szőlőben a zöld­állapotban végzett szemzés is. Előnye, hogy július közepéig végezhető, kevésbé érzékeny az időjárásra, s így jobb az eredése. Az alany előkészíté­se megegyezik a zöldoltásnál leírtakkal. Az oltásra ki­választott ízköz felső részénél, a szárcsomó alatt vágjuk le az alanyt. A rügy helye fe­lett, azzal azonos oldalon, at­tól felfelé 3—5 cm-re T alakú bevágást készítünk (b.). A be­vágás a farészig hatoljon, hogy a héjrészt el lehessen választani. A nemes hajtásból a gyümölcsfáknál szokásostól eltérő szempajzsot vágunk. 3—4 mm vastag, kissé fáso- dott hajtást választunk ki. A metszlap szükséges hosszának alsó részén levágjuk a hajtást. A rügy mögötti oldalon a szórcsomó fölé, kétharmada pedig az alá essen (a). A szo­rosabb és jobb kötözés cél­jából a szárcsomó felett fél­centis, kissé ferde, a rügy lej­tő csonkot hagyunk. Ezután az alanyhajtáson a T alakú be­vágásba toljuk a szempajzsot (c.). Kötözésre fóliacsík a leg­alkalmasabb. Az oltószalagot a rügy alatt és felett válta­kozva néhányszor körülteker­jük a vágást, a rügy kivéte­lével, gondosan és hézagmen- tesen bekötjük (d). Zöldoltás és szemzés utón fontos az oltványok gondozá­sa. A beoltott hajtást karóhoz kötjük. Az alanyon és a tőke egyéb részén előtört hajtáso­kat hetenként távolítsuk el, mert ezek veszélyeztetik a ne­mes fejlődését. Az oltványok eredését 8—10 nap múlva fe­lülbíráljuk, a meg nem eredt oltások helyett újat készíthe­tünk az oltási hely alatti szár­csomón. Mind az alany, mind a nemeshajtást gondosan kell kötözni, ha az oltvány hajtás­növekedése igen erős, akkor azt csonkázzuk. Igen fontos a rendszeres növényvédelem. Mivel a zöld­oltvány hajtásfejlődése ké­sőbb fejeződik be, még szep­temberben is védekezni kell a peronoszpóra és a lisztharmat ellen. Az oltási helyet védő PVC-csövet 6—8 hét múlva, a fóliacsíkot pedig csak a kő-^ vetkező év tavaszán távolít- juk el. A magasan készített, érett oltványokat lombhullás után ledöntjük. Döntés esetén ne feledkezzünk meg az oltvány téli takarásáról. Dr. Lisicza István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents