Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-03 / 150. szám
DN HÉTVÉGE 10. TUDOMÁNY 1979. JÚNIUS 3. Az oktatástechnológiai eszközök A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága 1978. évi pályázatán díjazták dr. Vadász Terézia faddi pedagógus dolgozatát, amely Az oktatástechnológiai eszközök alkalmazása és pedagógiai kérdései az iskolában címet viselte. Lapunk számára a szerző cikktormában is feldolgozta harmadik dijat nyert pályamunkáját. Ezt közöljük az alábbiakban. Befejezéshez közeledik az 1978/79-es tanév, amelyben életbe lépett az általános iskolai nevelés és oktatás terve. Az első osztályosok új tanterv szerint tanultak, s még néhány tantárgy tanításában jelentős változás történt. Az állami oktatást irányító szervek már értékelik a tanév tapasztalatait, de a szülök, a nevelők és a széles közvélemény véleményt formál arról, hogy sikerült-e elérnünk céljainkat, meg tudtuk-e valósítani kijelölt feladatainkat. Minthogy az új nevelést és oktatást szabályozó dokumentumban a pedagógiai tevékenység általános elvei között jelentős helyet 'kap a korszerű pedagógiai technológia alkalmazásának szükségessége, nem véletlenül jelölte meg a Pécsi Akadémiai Bizottság éppen e kérdéskört fontos kutatási témaként. A korszerű pedagógiai technológia alkalmazásával hatékonyabbá tehetők a tanítási órák, ezért napjainkban, amikor a gazdasági szférában is korszerűbb technikai felszereltségű munkahelyeket létesítenek, és új munkaszervezési módokat alkalmaznak, az iskolában is racionálisabbá kell tenni a tanulást, így nemcsak többet tanulhatnak gyermekeink, hanem különb személyiségekké válhatnak, és jelentős időt is szabadíthatnak fel számukra. Az Összetevőkből az eszközök és eszközegyüttesek alkalmazásának néhány kérdését foglaljuk össze jelen ismertetésünkben. Nemcsak egy cikk szűk terjedelme miatt választunk így, hanem azért is, mert a gazdasági élet szférájában is a termelőerők lényeges oldalának — a munkaeszközöknek — az átalakulása indítja meg a korszerűsítés folyamatát. Tehát nemcsak a tanítás módszerei változnak meg, ha az eszközök bevonulnak az órákra, nemcsak a tanulás- szervezés alakul át, hanem ennék következtében megváltozik a nevelő szerepe, de- mokratikusabbá válik a tanár —diák viszony, javulnak a tanulók munkakörülményei, legfőképpen pedig kialakulhat a tanulási technikájuk és a permanens önművelésre való képességük. A jelenleg rendelkezésre álló eszközkészlet hatása a tanulókra A szülők is igazolhatják következő megállapításainkat, hiszen naponta látják gyermekeinket dolgozni különböző tanulási eszközökkel: színes rudakkal, szókórtyákkal, munkáltató tankönyvekkel, munkafüzetekkel, sőt már zsebszámológéppel is. Nemcsak otthon ülnek szívesen a tv előtt, hanem az iskolában is örömmel veszik az információkat tárgyiasult anyagokból: filmből, hangosított diából, munkafüzetből, szótárakból, lexikonokból és folyóiratokból. Megváltozik a tanulási attitűdjük, szívesebben tanulnak eszközöket használva, mint olyan órán, ahol túlteng o ver-• balitás. A közvetített információk annál hatékonyabban fejlesztik a tanulók gondolkodását, minél tudatosabb a tanári munka, mégpedig a ráhangolás, a célkitűzés, a részegységekre bontás, a ke vetítést követő feldolgozás. Kedvező hatású az közökkel végzett tanulás c 5pedagógiai kérdései nulók aktivitásának és önállóságának fejlődésére is. A nevelés-oktatás korábbi - eszközöket kisebb arányban felhasználó — körülményei között lassúbb volt a tanulói önállótág fejlődési üteme. Ma már a cél érdekében egyre inkább rendelkezésre állnak az eszközökbe táplált anyagok. A pedagógus ezek felhasználásával indirekt módon avatkozhat be a nevelő- dési folyamatba: önmaga és a tanuló közé eszközt iktathat, rászoktathatja őt az eszköz- használatra. Ha ez sikeres, akkor a diák az egyéni művelődés során is képes eszközök felhasználásával önállóan tanulni. Természetesen él az igény a pedagógusokban, hogy javítsák és könnyítsék munkájukat, de nem lehet mindent a tárgyi feltételek további javításától várni, még szükség van (és mindig is szükség lesz) pedagógiai leleményre, igaz, hogy több jó megoldása is lehet egy-egy tanulási feladatnak, nem feltétlenül eszközök alkalmazásával végzünk hatékonyabb munkát mégsem mellőzhetők ezek a gondosan megtervezett, felülvizsgált, kipróbált, tanszerismertetővel ellátott hasznos eszközök. Az eszközhasználat hatása az oktatási folyamatra Az oktatási folyamat során alkalmazott korszerű eszközök korszerű módszerekkel működtetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanítás és a tanulás egy időben történjék, vagyis miközben a tanár (illetve az általa pedagógiailag indokoltan működtetett eszköz) tanít, a tanuló aktívan (és gyakran önállóan) tanulhat. Követelmény, hogy a felhasznált audiovizuális eszközök integrálódjanak az oktatás hagyományos eszközrendszerével (például a munkafüzettel, a tankönyvvel vagy akár a táblai vázlattal, magyarázó ábrával). A nyomtatással előállított eszközrendszer tagjait — a munkáltató tankönyveket és a munkafüzeteket — látjuk arra alkalmasnak' hogy szintézist teremtsenek az eszközegyüttes tagjai között, és segítsék a tanárt abban, hogy az oktatási folyamatot logikusan egymásra épülő lépésekre bontsa. A hagyományos óratípusok mellett tömegessé válnak az újtípusú — eszközöket felhasználó — órák, s ezek metodikája eléggé kiforratlan. Gyakorlatunkban az az óratípus vált be legjobban, amelyben a tanulás minden lépcsőfokát valamely eszköz felhasználásával közelítettük meg. Fogalmazásórán például gyakran végzünk szógyűjtést az irodalomkönyvből, diaképsorral szerkesztünk közös fogalmazást, majd önállóan dolgoznak a tanulók (esetenként képek fel- használásával). A tanulás munkaformái tökéletesednek. Az eszközök sok beszédalkalmat teremtenek. A téma nevelési tartalommal telítődve vita, eszmecsere vagy társalgás formájában dolgozható fel, s e közös kommunikáció tanulságaira építve a tanulók önálló, egyéni beszámoló megtartására is felkészülhetnék, ezáltal közlékenyebbé, nyelvileg aktívabbá válhatnak. Kommunikáció az „eszkijzös” órákon Bármennyire paradoxnak látszik: az „eszközös” órákon több lehetőség adódik a tanár és a tanulók közötti személyes kontaktus megteremtésére, mint az eszköz nélküli órákon. Ha ugyanis az órán a jeleket sugárzó „adó" mindig a pedagógus; és a „vevő" (a tanuló) számára mindig csak a tanári magyarázat vagy az előadás az a „főcsatorna", amelyen az információkat veszi: akkor ez az egyetlen eszköz (a tanár hangja) túlságosan megszokottá válik. Ha sokszor van alkalom az oktatócsomagokban rendelkezésre álló — visz- szacsatolást is biztosító — eszközök (például feladatlapok, önellenőrzést biztosító fóliák, fogalomátrendezést segítő szókártyák) alkalmazására, akkor a kommunikáció szabályozottabb folyamattá válhat. Ha az oktatástechnológiai eszközök a tanulókhoz szólnak, különösen élénk kommunikációs alkalmakat teremthetnek. Régen is mutattak be kísérletet, régen is szemléltettek, de ez a tevékenység inkább a tanár munkáját jelentette, és a tanítási órának csupán egy mozzanatára terjedt ki. Napjainkban pedig egyre inkább a „sok eszköz" használata a jellemző, ezek az egész oktató-nevelő folyamat közvetlen tartozékai lettek, és a tanulók munkáltatását célozzák. A pedagógus és az eszközök nem harcban állnak egymással az oktatási folyamatban betöltendő elsőbbségükért, hanem az új technika és a tanár egymással együttműködnek a nevelés-tanítás sikeréért. Ha a szülők otthon lehetőséget tudnak teremteni eszközökkel végzendő művelődésre (tehát diavetítésre, könyvhasználatra, magnóról vagy lemezről történő idegen nyelv tanulásra, zenehallgatásra, közösen megbeszélt televíziós és rádiós élményekre), akkor hasznosan járulnak hozzá az iskolában folyó korszerű pedagógiai technológia hatékonyságának emeléséhez. Or. Vadász Terézia, ált. isk. igazgatóhelyettes Fadd Buda Béla: Hz empátia —a beleélés lélektana A közelmúltban jelent meg Buda Béla empátiával foglalkozó kötete a Gondolat kiadónál. A pszichológia e fontos fogalma, az erre vonatkozó elmélet, ez idáig a hazai pszichológiai irodalomban és természetesen a köztudat számára is meglehetősen ismeretlen volt. Ez a könyv ezt a hiányt pótolja, ezért mind a szakembereknek, mind a pszichológiával csak most ismerkedőknek hasznos kézikönyvként szolgálhat. A könyv szerzője világosan fejti ki, hogy mi az empátiás képesség lényege, mi történik a beleélés során, mely körülmények befolyásolják az empátia kibontakozását. Az empátia minden ember veleszületett képessége, de ezt csak kis mértékben alkalmazzuk mindennapi életünkben. Pedig csak így érthetjük meg igazán egymást, így kapunk igazán értékes információkat egymásról. Általánosan meghatározva: „az empátia a személyiségnek olyan képessége, Áiifti agyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Szabolcsi Gertrúd akadémikust A Magyar Tudományos Akadémia 1979. évi, 139. közgyűlésén a levelező tagok sorából rendes taggá választották — többek között — Szabolcsi Gertrúdot Az egyenjogúság szóbeli elismerése ellenére nem túl sok hői akadémikus foglal helyet a Magyar Tudományos Akadémián. Ezért önmagában is érdekes a tudósnő portréja, akit nők közül harmadiknak választottak be akadémikusaink soraiba. Szabolcsi Gertrúd 1923-ban született Nagyváradon. (Amikor a riporter arról érdeklődik: il- lik-e ezt hölgytől kérdezni, és főleg leírni — elneveti magát: „Megteheti nyugodtan, amikor levelező tagnak választottak, közölték az újságok . . .”) Csc- ládi indíttatás nem aspirálta tudományos pályára. A gimnáziumban kezdett vonzódni a természettudományokhoz, először a fizika, majd egyre jobban a kémia érdekelte. A középiskola befejezése után kelmefestőként dolgozott, és 1945- ben a kolozsvári egyetem vegyészkarára jelentkezett. Akkoriban, a háború utáni években sok budapesti diák keresett ott menedéket a kibombázott fővárosból. így ismerkedett meg egy budapesti orvostanhallgatóval, az ismeretségből házasság lett, és a házaspár visszatelepült a fővárosba. 1949-ben végezte el a vegyészkart, de már hallgatóként is dolgozott az Általános Kémiai Tanszéken, ahol fehérjékkel foglalkoztak. 1950-ben került gyakornokként abba az intézetbe, ahol azóta is dolgozik a Karolina úti kutatóhely ma az Akadémia Szegedi Biológiai Központjának Enzimológiai Intézete néven működik. Azaz — mégsem egyfolytában dolgozik itt, csak jogilag. Mert 1950-ben „kikérték" egy évre, és az Akadémia elnöki osztályának vezetőie lett. Nagy élmény volt Erdey-Grúz Tibor, Rusznyák István mellett dolgozni — mondja —, de a tudomány, a kutatás szeretete visszavon- zotta. Visszatért az intézetbe, ahol Szörényi Imre, a híres biokémikus mellett lett aspiráns. A szigorú tudós melletti munka sokat formált Szabolcsi Gertrúd emberi-kutatói magatartásán is. Szabolcsi Gertrúd 1957-ben lett kandidátus, értekezésének témája a fehérjék szerkezetének kutatása volt. 1964-ben szerezte meg a tudományok doktora fokozatot, ezúttal a fehérjék szerkezete és működése közötti kapcsolat volt disszertációjának tárgya. Jóllehet a fehérje óriásmolekula, csak egy kis része vesz részt a működésben (anyagcserében). Minthogy az élő szervezetben a fehérje képződése sok energiát igényel, vajon ennyire pazarló-e a természet? Nem, az egész szükséges ahhoz, hogy annak a bizonyos „kis rész"-riek a szerkezete kialakuljon. Az elsők között volt, aki olyan módszert dolgozott ki, amellyel a fehérjeszerkezet részleges megbontása révén ki tudta mutatni, hogy egyes részek — kisebb vagy nagyobb mértékben —, hogyan járuljanak hozzá az egész működéséhez. Ez a kérdés egyébként szorosan kapcsolódik szervezetünk saját fehérjéinek lebomlásához és megújulásához. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjainak sorába Szabolcsi Gertrúdot, székfoglalójában is a fehérjetémákat dolgozta fel tovább. Életrajzához tartozik, hogy államunk egy sor kitüntetéssel ismerte el eredményes kutatómunkáiét: 1960-ban a Munka Érdemérem, majd 1970-ben a Munka Érdemérem arany fokozatával, 1961-ben Akadémiai Díjat kapott, majd 1973-ban Állami Díiban részesült. Aktív közéleti ember is, számos hazai és külföldi tudományos és társadalmi szerv, bizottság tagja. 1955-ben az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, e tisztet 1972-ig töltötte be. Ekkor ment férjhez Sraub F. Brúnó akadémikushoz, a világhírű biokémikushoz, aki az intézet igazgatója, és etikai okokból férj-féleség ugyanabban az intézetben vezető szerepet, illetőleg vezető helyettes-vezetői szerepet nem tölthet be . . . Azóta az intézet tudományos tanácsadója. Kutatási területe hosszú ideig elsődlegesen az egyedi fehérjék (egy-egy fehérje, enzim) szerkezetéhez, működéséhez kapcsolódott, ebből vont le következtetéseket, a fehérjék működésmechanizmusára és a fehérjeszerkezet általános sajátosságaira. Újabban azt vizsgálja : a fehérjék egymással, sejten belül milyen kölcsönhatásban vannak? Jelenleg éppen a vörösvér- sejttel kapcsolatos kísérletek sorozatát folytatja munkatársaival, olyan elmerülten, hogy a riportra megbeszélt időpontra sem emlékezett, mert egy nem várt eredményt hozó kísérlet adatait számítgatta, elemezte, az egész világról, sőt, a leghétköznapibb dolgokról, például az ebédről is elfeledkezve. Egy új jelenséget ismert fel a vörösvérsejttel kapcsolatban: a sejt hártyája, ha az ozmózisnyomás (azaz a sejten belüli és a környező folyadék nyomásviszonya) változik, pulzál, és molekulaméret szerint enged ki a sejtből sókat, fehérjéket A kérdés: másfajta sejt is így viselkedik-e vagy, ami még ennél is fontosabb: mit lehet a sejtbe ilyen úton esetleg bevinni? Ez a probléma a gyógyszerek alkalmazásának egyik korszerű kérdése. Az említett „mindenről meg- feledkezés” ismét a tudósról, mint magánemberről árul el valamit: hobbyja a munka. És ez nem frázis: ha egy kutatási probléma, egy kísérletsorozat érdekli, azzal hetekiq képes akár éjjel-nappal is foglalkozni, minden mást félretéve. És a nő, a családanya szerepköre? Ott is egy, a tudománnyal összefüggő eseményre a legbüszkébb: előző házasságából született 26 éves nagylánya nemrég doktorált általános nyelvészetből, és szintén kutatói pályára készül. Aminek külön örül: saját akaratából teszi ezt, nem az édesanya befolyására, és tőle nagyon távol álló tudományterületen. Lehet, hogy Szabolcsi Gertrúd mindebben saját pályakezdésének ismétlődését látja ... Szatmári Jenő István amelynek segítségével a másik emberrel való követlen kommunikációs kapcsolat során, bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, Indítékokat és törekvéseket, amelyeket a szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megérzés és megértés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnék a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.” Budo Béla könyvében fog- lalokzik az empátia kialakulásával a személyiségfejlődés során. Hangsúlyozza az anya -gyermek kapcsolat jelentőségét, ahol már a csecsemő is empátiás módon érzékeli anyja lelkiállapotát, érzelmi változásait, hangulatait. Az anya úgyszintén érti a gyerméke megnyilvánulásait, mert egy különleges, sajátos kapcsolatban van a gyermekével. Éppen ezért ezt a relációt „duá- luniónak” is szokták nevezni, egy sajátos kettős egységnek. A szakemberek szerint a későbbi empátiás készség mértékét nagyrészt ez a korszak határozza meg. A szerző külön fejezetekben emlékezik meg az empátiás képesség jelentőségéről a felnőttek szociális viszonyaiban, intim, szexuális kapcsolataiban. Foglalkozik a formális emberi kapcsolatokkal, a szervezeti konfliktusokkal, azok megoldási lehetőségeivel, valamint az empátia szerepével a vezetésben. Ugyanis a szervezetekben a vezető pozíciója különlegesen fontos, és a vezetővel való formális és informális kapcsolatok sajátos problémákat vetnek fel. Buda, a vezetői viselkedéshibáik következményeire hívja fel figyelmünket, valamint a vezető empátia sajátosságaira. Nyilvánvaló, hogy az empátia segítségével sokkal többet lehet megérteni a munkahelyi problémákból, emberi dolgokból, mint enélkül. Az empátia abban nyilvánul meg, hogy a másikra jobban odafigyel, tovább tartja fenn a kommunikációt vele, gondolatban többet foglalkozik a másikkal, egyáltalán, hogy hajlandó a másik problémáit érdekesnek és fontosnak tartani. Nagy szerepe van a beleélő képességnek olyan foglalkozásoknál, amelyek emberékre irányulnak, ugyanis pl. a pedagógiai munka, a gyer- méknevelés elképzelhetetlen empátia, beleélő megértés nélkül. A nevelésügyben azért nagy az empátia szerepe, mert a különböző korú gyerekek még kialakulatlanok, fejletlen a szociális viselkedésük stb. A gyerekek megértésében a következtetések, értelmi műveletek, racionalizálások nem elegendőek. Szabályozatlan viselkedésük, érzelmeik' csak az empátiás képességgel — mely tudatosan fejleszthető — érthetőek meg. Külön fejezetben szól a szerző ezen képesség jelentőségéről, a gyógyítómunkában, a pszichiátriában, a pszichoterápiában. Megemlékezik korunk beetgségéről, a neurózisról, annak megismeréséről. Ugyanis a beteg feszültségének, szorongásának megértése a kommunikáció és a beleélés segítségével történhet meg. Pszitíhológiatörténeti szempontból végigköveti az empátia fogalmának előzményeit, kialakulását, magyarázatait, és utal a különféle iskolák koncepcióira, részletesen szól az empátia fejlesztésének módjairól, és vizsgálatainak eszközeiről. A könyv bő irodalomjegyzéke egyben útmutató is a további kutatásokhoz. Beke Szilvia
