Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-26 / 173. szám

1979. június 26., kedd Dunántúli napló Tartsuk be a jogszabályokat Ellenőrzik az üzletek üzemeltetését, műküdését Egyes kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek a rendelkezé­sekkel nem törődve, engedélyt nem kérve, senkit sem tájékoz­tatva ideiglenesen bezárnak vagy véglegesen megszüntetnek üzleteket — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium a tanácsok jelzéseire és a lakos­ság bejelentéseire tartott vizs­gálat alapján. A minisztérium hivatalos lap­jában megjelent közlemény fi­gyelmeztette a vállalatokat, a szövetkezeteket az egy éve megjelent miniszteri rendeletre, amely szabályozta az üzletek működését, üzemeltetését és megszüntetését. A jogszabály előírta, hogy bármely üzlet elő­reláthatóan nyolc napon túli szüneteltetését 30 nappal előbb, az indokok megjelölésével, az illetékes vállalat köteles beje­lenteni a tanácsok szakigazga­tási szervénél. Az üzlet műkö­dését engedély nélkül szünetel­tetni tilos. Ugyancsak kötelező kérelmet benyújtani legalább hat hónap­pal előbb arra, ha egy üzletet meg akarnak szüntetni. Az elő­terjesztésben a bezárás indo­kain túlmenően a helyiség hasznosítását is meg kell jelöl­ni. Az üzlet megszüntetéséről legalább egy hónappal koráb­ban — a szüneteltetésről ugyan­csak az előírásoknak megfele­lően — tájékoztatni kell a vá­sárlókat. Gyorsított munkatempó a Siklósi Székgyár beruházásán Átadási határidő: október 30. Lépéstartás a piaci igényekkel Nagy a hajrá a Siklósi Székgyár új telepének építke­zésén. Hiába a bágyasztó hő­ség, sietni kell és megpróbál­ni behozni a lemaradást. Az állami támogatós elúszik, ha október 30-ig nem fejeződik be a beruházás. Ismeretes, a Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat siklósi gyár­egységének elavult, öreg épü­letei helyett új, koszerű üzem épül. A beruházás első üte­mében még 77-ben elkészült az első munkacsarnok, ahová az asztalosok be is költöztek. A második munkacsarnok — ahol a kárpitosok és felület­kezelők kopnak majd helyet — azonban a tervezett ütem­nél eddig lassabban épül. A kivitelezők hol anyaghiányra, hol egyébre hivatkozva, nem tudták tartani a tempót. Nem irigylésre méltó tehát az új igazgatónak, Császár István­nak a helyzete. Külső segítség Császár István december 1- től lett a siklósi gyáregység igazgatója. Erdészeti és fa­ipari mérnöki végzettséggel és 13 éves főmérnöki gyakorlattal rendelkezik. A Szék- és Kárpi­tosipari Vállalat központjában az elmúlt év végén kicserélő­dött a vezetőgárda, s ez több területen változásokat vont maga után. Az addig veszte­ségesen működő vállalat most csak olyan termékek gyártá­sát hagyja jóvá, amelyek igé­nyes és biztos piacot jelente­nek. Nem a mennyiségi ter­melést ösztönzik, hanem a mi­nőséget. E változások révén került Császár István Kisújszál­lásról a siklósi gyár élére. — A legsürgősebb feladata beruházásnak a befejezése — mondja az igazgató. - Mikor idekerültem, kértem a város vezetőit, segítsenek. A 36,5 millió forintos beruházásból — amennyi a második ütem költ­sége — 78-ig csak 13 milliót építettek be. A hátralévő 22- 23 millió forint értékű munkát ebben az évben kellene el­végezni. Féltem, hogy az ed­digi kivitelezők erre egyedül nem lesznek képesek. • Most hét kivitelező dolgozik egy­szerre, ezeknek a munkáját naponta koordinálni kell. Min­dennap reggel nyolckor ösz- szehivom a vezetőket és be­számoltatom őket arról, hogy haladnak a munkával, hol van probléma, hova kell se­gítség. Most ott tartunk, hogy az új csarnokbo a felületke­zelők és a kárpitosok egy hó­napon belül beköltözhetnek, de a hátralévő épületeknek — üzemviteli iroda, késztermék- tároló, vegyianyag-tároló, va­lamint az út- és csatornahá­lózat — mégcsak az alapozá­sánál tartunk. — A beruházás valóban nagy gondot jelent, azonban emellett a termelést is irányí­tani kell. E téren milyen fel­adatok várnak az új igazga­tóra? — A gyárban eddig a ter­melés 85 százalékát a Tuli­pán-heverő gyártása adta, a fennmaradó 15 százalék volt a Hargita és egyéb ülőbúto­rok, összesen 16-féle termék. Mivel a Tulipánt mintegy tíz éve ugyanúgy készítették, nem jelentett különösebb termelési problémát. Most azonban 57- féle bútort kell készítenünk. A központi gyár ugyanis proto­típusok, kísérleti szériák gyár­tására jelölt ki bennünket. Ez ugyan nagyon szép feladat, de roppant nehéz, egyelőre csak küszködünk vele. — Hogyan kíván segíteni ezen? — Szakmai továbbképzések szervezésével és az asztalos tanulóképzés szélesítésével szeretnénk megfelelő szakem­bergárdát létrehozni. Szeret­nék olyan műszaki szakembe­reket toborozni, vagy kitanít­tatni, akik a jelentősen meg­növekedett feladatokat képe­sek lesznek kézbe venni, irá­nyítani. S nagyon fontos a munkafegyelem megszilárdí­tása. — Mit tud e téren tenni? — Rövid ideje vagyok itt, de már kellett fegyelmiket ad­nom. Nagyon sok az igazo­latlan mulasztás, különösen az utóbbi időben (azt mondják ez borsóvidék, s akinek borsó­földje van, az ilyenkor kihagy pár napot). A figyelmeztetések és a fegyelmi után már a fel­mondás következik. Szerencsé­re a szocialista brigádok, amelyeknek a száma a tava­lyi ötről az idén tizenegyre emelkedett, sokat tudnak eb­ben segíteni. » — Olyan apróságokkal pró­bálom a munkaidő jobb ki­használását elérni, mint pél­dául a cigarettaszünet szabá­lyozása. Eddig akkor mentek ki, amikor akartak, most meg­határozott időben, meghatáro­zott ideig. Az emberek egye­lőre zúgolódnak miatta, de hogy mit jelent, azt bizonyítja, hogy csak egy hete vezettük be, s máris 10 százalékos ter­melésemelkedés mutatkozik. Új termékek — Végezetül megkérem, ad­jon tájékoztatást, hogy olva­sóink milyen új termékeket kereshetnek az üzletekben, ami az önök gyárából került ki? — A Tulipán-heverőnek egy modernizált változatát, amit Jágó-fantázia néven forgal­mazunk. Ez egy kétszemélyes fekhellyé alakítható, ágyne­műtarlós heverőbői és két fo­telból álló garnitúra. Gondol­tunk azökra is, akik csak a heverőt kívánják megvásárolni, ezért ezt szólóban is elkészít­jük. Nagyon tetszetős a Karin- étkezőgarnitúra, amit külön­böző színekben pácolunk, a , székek ülőkéje fonott sás. Az eddig is nagyon népszerű Hargita-étkezőgarnitúrának ki­alakítottuk egy új változatát, a rusztikusabb kivitelű Herkules- garnitúrát, ami máris' nagyon keresett cikk lett fogyasztóink körében. _ . _ Sarok Zsuzsa Státusszimbólum-e a kiskert, vagy e9Y pihentető hobby ? találni, vagy az egyéniség bon­colgatása, de valahol mégis a szomszédolásban van az egész­séges kivezető út. Vagyis a kis, baráti közösségek keresésében. S a felüdülés varázsa jó vol­na, ha begyűrűzne a minden­napi munkatempóba is, vagyis a gyári, üzemi, hivatali tény­kedést jobban fűszerezné. Ezen törekvés úttörői a lép­csőházban, a munkahelyen „csakúgy” terményt osztogat­nak, az ismerőst föld-nézőbe invitálják, közösen bérelnek földet, mint munkahelyi kollé­gáit. Kísérleteznek és az újítá­suk elterjed, mert divatot dik­tálnak. így divat ma a fekete, vagy szalmával bélelt fólia a nagy szárazság kivédésére és így népszerű a fekete gyökér, a cékla, a karfiol, a pattiszon ter­mesztése és az egzotikus növé­nyek egész garmadája. Magá­ban rejti mindez az egészséges versenyszellemet, amit ma még azért gyakran megronthat a gőg, a lekezelő rivalizálás. Státusszimbólumnak csak azt a földet tartják, melyen napszámosok szorgoskodnak, melyen a gazda vadabbul flan- col, mint az utcában és a két kezét legfeljebb a pohárért mozdítja. A kivagyiság, a rang- kórság telkei ezek. Az, aki a maga verítékével és kivárt sza­badidejével dolgozza hétvégi földjét, annak nagyon is féltett tulajdon, mégha bérli is. Mi­közben öreg szüleire, egykori falujára, eredetére is emléke­zik ezzel és a gyermekeit meg­tanítja munkát becsülni, termé­szetet és biológiát imádni. E sorok írója is kiskertet bé­rel másfél éve száz négyszög­ölön. Igaz, azóta is változatla­nul tömött szatyorral tér haza a zöldségestől, de mégis .. . Van valami megható abban, ami­kor kikel egy mag. Pécsett mintegy 3—4 ezer olyan kiskert-barát él, akik a piacra nemigen termelnek, öt- ven-száz négyszögöljük szinte mindenütt meglelhető a város határában. Az írásban az ő vi­lágukat, „kiskerti életüket” akartam megközelíteni. Csuti János Mit is jelent a kiskert, mely­nek a népszerűsége az utóbbi másfél évtizedben oly nagy. Gazdaságilag mindenképpen hasznot, akár a piacra termel árut, vagy csak önmagát látja el a „birtokos". Megkérdeztem 55 embert: miért vonzódnak a néhány négyszögöles magán­birodalomhoz? Főleg olyanokat szólaltattam meg, akik számá­ra nem annyira a megélhetés fontos eleme, hanem inkább a kikapcsolódás lehetősége a hétvégi parcella. Valóban stá- tusszimbólum-e? Az, csak nem oly mértékben, mint a balatoni villa, az autó vagy a gazdag­ság egyéb kifejezői. Műszerész, óvónő, forgalmi ügyintéző, vegyésztechnikus, üzemgazdász, előadók, vala­mint eladók, portás, adminiszt­rátorok, kertész, nyugdíjasok, jogtanácsos, tanár, orvos, mér­nök, gépírók, szabónő, asszisz­tens, gondozónők, tanácsi dol­gozó válaszoltak. Majdnem egytől egyik szigorúan kértek nevük eltitkolására. A feleletek zöme abban csú­csosodott ki, hogy a kertben lenni egy menekülési forma a munkahely feszültségeiből, az­tán a család zaklatottságaiból, végül a lépcsőház, az utca zsi­vajából. Egy olyan hobby, ki­Kapálni mindig kell. Jó a növénynek és jó testmozgás is A munkahitüket élik ki tel­kükön gátlástalanul és ennek az öröme óriási frissítő erő lel­kileg, idegileg is. Maguk révén jutnak szép, tartós sikerélmé­nyekhez. Mindenesetre figyel­meztetnek, hogy az igazi mun­kahelyen egyéniségüket, fantá­ziájukat nemigen adhatják be­le a munkájukba. Csak egy mondta, hogy minden szédítő hobby ellenére neki az igazi munkahelye nyújt teljes lelki élvezetet. Miért csak a telken valósít­ják meg a rendszeretetüket, miért csak ott látják be a szép munka léleknemesítő hatásait? Ilyen formában a gyönyörűen művelt parcella az eredeti mindennapi munkától való el­idegenedés jele is. A magány szigete, a bölcs, rezignált be- feléfordulás már-már szertartá­sos csendje, amiben nagyszerű élmény az eredeti természetre Példásan gondozott szőlők Kővágószőlős környékén kapcsolódási forma, ami pihen­tet: „ — Kilépek az elszigetelt­ségbe, hisz az egész nap egy nagy idegesség. — Minden fe­szültségem levezetődik. — Az ülőfoglalkozás után igazán fel­üdülök." Nagy a keletje az olyan kis­kertnek, ami valóban a termé­szet egy gyönyörű darabkája, ahol a tízemeletesek zsúfoltsá­ga ismeretlen. De egyre több helyen ez a meghitt csend vész el emberi és technikai okok miatt, marad csak álomkép és maholnap gaztenger ring a földecske helyén. Mindenki pihenni akar a „birtokán”, idegileg, lelkileg is és nemigen keresik az ismeret­séget: befelé fordulnak, legfel­jebb a szépen ápolt növényzet dicsekszik helyettük. Néhol igazinak tűnő baráti kör ala­kul ki, mely csak a „birtokon” létezik. A barátság jeleként ta­vasszal palánták cserélnek gazdát, az első termést meg­ízlelik, osztogatják a termelési tanácsokat és persze előkerül a jó házibor. De a jószomszédi kapcsolatok nem válnak köte­lezően előírt erkölcsi normák­ká. Senki nem szégyelli, hogy a földet gondozza már-már meg­szállottként, még a legősibb városlakó sem emleget parasz­ti szokásokat. Állítják, hogy fa­lun a telek aligha a pihenés, a felüdülés fellegvára: kell, mert sok a háztáji állat, mert nincs zöldségbolt. Míg a városi na­pozik, horgászik is, és lezseren vállalja a kockázatot, ha na­gyobb befektetését nem is ka­matoztatja a föld. Zömük anyagilag semmi hasznát nem látja a hétvégi kertészkedés­nek, legfeljebb nem állnak annyit sorban a boltban és egy kicsit olcsóbb a kerti áru, mint a piaci. Mégis fontos, mert: Szent, féltett hely, akár a családi fé­szek. — Nem szabja meg mun­kakedvemet és időmet senki. — A magam ura vagyok. — Nem tartozom másnak felelősséggel. — A természetes környezet visz- szaadja az eredetiségemet. — Egyensúlyba kerülök lelkileg, emberileg is. — Másnap még az agyam is másképp vág. — Félek a betegségektől, a korai haláltól, ezért így tornászom. — Csak teszek-veszek, de a jó le­vegőn és főleg egyedül. — Öröm, mert ez tényleg az én fáradozásom remeke. — Mit te­gyek mást? — Ez olcsó, meg némi haszonnal is jár. — Leköt valami valahogy." Az állami tävnogatäs elúszik, ha... Beszélgetés ötvenöt kiskert­tulajdonossal

Next

/
Thumbnails
Contents