Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-23 / 170. szám
© Dunántúli napló 1979. június 23., szombat Optimalizálási modell készül Mit gyártson a magyar bőripar? Á tisztánlátás fokozott igénye a népgazdaságokban Országos munkacsoport a Pécsi Bőrgyár szakmai'vezetésével A hazai bőripar három vállalatának fiatal szakemberei a Könnyűipari Minisztérium és a vállalatok vezetőinek támogatásával, a Pécsi Bőrgyár szakmai vezetése mellett munkacsoportot hoztak létre. A team iparági optimalizálási modellt dolgoz ki, melynek segítségével 1980-ra szeretnék meghatározni iparági és vállalati szinten a legkedvezőbb gyártmányszerkezetet és nyersanyag-felhasználását. Cikkünk szerzője a Pécsi Bőrgyár tervosztályának helyettes vezetője ismerteti a munkacsoport előtt álló feladatot A mai gazdaság legfontosabb feladatai a gazdaságos termékszerkezet kialakítása és az ehhez kapcsolódó takarékos importanyag-felhasználás. Ezt a célt úgy kell elérni, hogy közben figyelembe kell venni a piaci igényeket, a társadalmi elvárásokat, a műszaki lehetőségeket és a rendelkezésre álló erőforrásokat (alapanyag, munkaerő, gépkapacitás). A hagyományos tervezési, döntéselőkészítő módszerek nem alkalmasak arra, hogy valamennyi befolyásoló tényezőt együtt vegyük figyelembe, valamely tényezőnek mindig elsőbbséget adunk és a többi tényező hatását ennek alárendelten külön-külön vizsgáljuk meg. Az így kapott megoldás ugyan lehetséges, de korántsem biztos, hogy maximális hatékonyságot biztosít. A matematika segítségével A vezetés számára itt segítenek a korszerű matematikai eszközök, amelyek közül az előbbi probléma megoldását szolgálják az operációkutatás körébe tartozó módszerek. Az operációkutatás az üzemi döntések matematikai, statisztikai és formális logikai eljárásainak gyűjtő neve. Feladata gazdasági problémák elemzése, matematikai modellben történő leírása és matematikai módszerrel való optimális megoldása. Az operációkutatás tehát ama folyamat részét képezi, amely a feladat kitűzésétől a döntés meghozataláig vezet. Modelljei megfelelő adatok alapján megadják az optimális cselekvési változatokat. Ezzel a vezetés elemző döntési segédeszközét képezik. Az operációkutatás leggyakrabban alkalmazott módszere a lineáris programozás. Ez a módszer alkalmas arra, hog^ segítségével meghatározhassuk azt az optimális termék- struktúrát, amely a modellbe beállított korlátozó feltételek és termelési, értékesítési lehetőségek mellett biztosítja a célfüggvény (pl. az összes nyereség) maximális értékét. A módszer alkalmazása különösen ott elengedhetetlen, ahol sokféle alapanyagból sokfajta készterméket gyártanak. Ilyen terület a bőripar, ahol 3 bőripari vállalat tevékenykedik, de vállalatonként csak marhabőrből 100—150 fajta készterméket állítanak elő mintegy 40 fajta nyersbőrből, amelyből 35 fajta importból származik. Ez a 35 fajta import nyersbőr a teljes felhasználás 65—70 százalékát teszi ki és összetételét tekintve — ár, minőség, használhatóság stb. szempontból — rendkívül heterogén. Ehhez járul még, hogy a marAz oldalt szerkesztette: Miklósvári Zoltán ha készbőrök értékének mintegy 60—65 százalékát teszi ki a nyersbőrköltség, hazai fix áron számítva. Megszűnik a dotáció Tudni kell, a nyersbőröknél jelentős dotációt kap a bőripar, s a dotáció a nyersbőr világpiaci áremelkedése következtében évről évre növekszik. Míg 1976-ban még 22 millió forintot fizetett be az iparág a költségvetésbe, 1977-ben 394 millió, 1978-ban már 548 millió forint volt a költségvetési dotáció, 1979-ben pedig várhatóan eléri az 1 milliárd forintot. Ezt az okozta, hogy a behozott nyersbőrök világpiaci átlagára az 1976. évi 95 cent/ kg-ról 1979-re már 2,50—2,60 dollár/kg-ra szökött fel, és ez a növekedés várhatóan 1980- ra még fokozódik. Az iparág helyzetét nehezíti az a körülmény, hogy az 1980- as várható 'árrendezés kapcsán a jövő évtől kezdve a dotáció megszűnik és a vállalatok világpiaci áron kapják a nyersbőröket. Ez még élesebben veti fel az optimális termékstruktúrára való törekvés kérdését, amely kétirányú követelmény formájában ölt testet: Egyrészt a piaci igényeknek és termelési lehetőségeknek megfelelő optimális késztermékstruktúrát kell kialakítani. Másrészt ennek a késztermékstruktúrának megfelelő optimális nyersbőrösszetételt kell meghatározni, úgy, hogy ez biztosítsa a vállalatok számára az elérhető maximális jövedelmezőséget, ugyanakkor a késztermékeket ne drágítsa meg jobban, mint azt a piac felvenni képes. Rugalmas döntési segédeszköz Az iparág három vállalatának fiatal szakemberei ezért idén áprilisban a Könnyűipari Minisztérium és a vállalatok vezetőinek támogatásával munkacsoportot hoztak létre, amely a Pécsi Bőrgyár szakmai vezetésével az 1980-as évre iparági optimalizálási modellt kíván kidolgozni. A team munkája várhatóan szeptember végére értékes eredménnyel fog szolgálni, amely megköny- nyíti a vállalatok vezetői számára a jövő évi tervdöntéseket. A modellt úgy alakítjuk ki, hogy ne csak az optimális készbőrstruktúrát, hanem egyúttal az ehhez tartozó optimális nyersbőrstruktúrát is meg tudják határozni úgy iparági, mint vállalati szinten. Ezen kívül fontos célkitűzés az is, hogy a modell ne csak egyszeri felhasználásra legyen .alkalmas, hanem — természetesen az adatok, korlátok, célfüggvények aktualizálásával — a későbbiek során is alkalmazni lehessen az iparági optimalizáláshoz. Ezzel olyan modern módszert, rugalmas döntési segédeszközt nyújtunk az iparág irányítóinak és a vállalatok vezetőinek, amellyel elősegíthető a bőriparnak a népgazdasági célokkal összefüggő hatékony gazdálkodása. Acél József Egy nemzetközi közgazdász-konferencia tanulságai A Jénai Friedrich Schiller Egyetem adott otthont annak a nemzetközi konferenciának, amely az ipari vállalati teljesitmény-értékelési és -ösztönzési rendszerek összehasonlítását és kritikai elemzését állította munkájának középpontjába. Három szocialista országból, az NDK-ból, Lengyelországból és hazánkból mintegy 70 közgazdász vett részt a tanácskozáson. A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karát dr, Komjáti Zoltán, dr. Zeller Gyula tanszékvezető egyetemi docensek, dr. László Gyula, dr. Veress József adjunktusok és Barancsuk János ösztöndíjas gyakornok képviselte a kétnapos vitaülésen. Az alábbiakban cikkünk szerzője megvonja a konferencia mérlegét. Az utóbbi években nagymértékben fokozódott az egyes szocialista országokban az az igény, hogy társaik gazdaság- irányítási rendszerét, elsősorban szabályozó rendszereit alaposabban, mélyebben megismerjék. A felhalmozott tapasztalatok birtokában gyakran kerül sor más országokban használt A számviteli és bizonylati rend a fogyasztási szövetkezeteknél A számviteli és bizonylati rend Baranya megye fogyasztási szövetkezeteinél több kívánnivalót hagy maga után. Ezt tükrözik a PM Bevételi Főigazgatóság Baranya megyei Hivatala kereskedelmi és szolgáltató osztálya által lefolytatott 1978. évi pénzügyigazdasági ellenőrzések tapasztalatai. Csaknem valamennyi fogyasztási szövetkezetben jegyzőkönyvileg is rögzíteni kellett a számviteli és bizonylati rendre vonatkozó szabálytalanságokat. Cikkünk szerzője, a megyei bevételi hivatal revizora ezekkel a hiányosságokkal foglalkozik. * A viszgálati tapasztalatok alapján néhány olyan, gyakran előforduló hiányosságra kívánom a figyelmet felhívni, amelyek több szövetkezetnél is megoldásra várnak. Ezek az álló- és fogyóeszközök minősítése, nyilvántartása; a szövetkezetek belső szabályzatai naprakészségének biztosítása; az alaptevékenységen kívüli tevékenység bizonylatolása és számviteli elszámolása területén mutatkoznak. Az eszközök minősítése során néhány esetben elkerülte a figyelmet, hogy ugyanazt az eszközfajtát csak egyféleképpen vagy álló, vagy fogyóeszköznek szabad minősíteni, illetve azonos elnevezésű eszközök (pl. írógép) körén belül akkor engedhető meg a kategorizálás (az azonos eszközfajta egy csoportjának állóeszközzé, másik csoportjának fogyóeszközzé minősítése), ha tartalmilag nem azonos jellegű eszközcsoportokat (pl. mechanikus, illetve elektromos írógép) képzünk. Ilyen csoportképző ismérv az érték, szerkezet és kapacitás lehet Nem indokolt viszont — a fenti ismérvek hiányában — az azonos eszközfajta egy csoportjának mesterséges kritérium alapján történő önkényes leválasztása és ólló, illetve fogyóeszközzé minősítése (pl. hűtőgépek körén belül űrtartalom alapján történő kategorizálás). Az állóeszközök analitikus nyilvántartása nincs megfelelően karbantartva. Hiányzanak az állóeszköz azonosításához, jellemzőinek, tartozékainak megállapításához, illetve az amortizációs normák jegyzékébe való, egyértelmű besoroláshoz szükséges adatok. Ez kétségessé teszi az alkalmazott leírási kulcs, ily módon a költségként elszámolt amortizáció helyességét is. Az értékcsökkenés elszámolására alkalmazott leírási kulcsok azt tükrözik, hogy a szövetkezetek több ízben nem vették figyelembe az amortizációs normák jegyzékében bekövetkezett módosításokat és kiegészítéseket. Az ófészek belső szabályzatai (leltározási, önköltségszámítási szabályzat stb.) a helyi szövetkezeti sajátosságok figyelembevételével készültek, általában megfelelő mélységig részletezettek, és elősegítik a társadalmi tulajdon védelmét További feladat naprakészségük mindenkori biztosítása, az adott tárgykörben megjelent vagy azt érintő új rendeletekkel, utasításokkal való kiegészítése, illetve módosítása. Az alaptevékenység elszámolásához kapcsolódó számviteli és bizonylati rend lényegében megfelel a gazdálkodás —jogszabályokba foglalt — követelményeinek. Hiányosságok mutatkoznak azonban az alaptevékenységen kívüli tevékenység vonatkozásában. Ezen belül is az ipari és az építőipari tevékenység területén. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amelyben az anyagok mennyiségben és értékben bekövetkezett változásairól analitikus könyvelést nem vezetnek, és a szintetikus könyveléshez szükséges feladásokat különböző gyűjtések alapján készítik el. Biztosítani kell a tényleges anyagfelhasználást tükröző bizonylati rend kialakítását és betartását, hogy ne fordulhasson elő az anyagfelhasználásokról készült feladásoknak — a tényleges felhasználás ismeretének hiánya miatt bekövetkezett — többszöri javítása, a raktári kartonon szereplő készlethez való igazítása. Az analitikus anyagkönyvelést úgy kell megszervezni, hogy a hó végi összesítőkből a hó közi tényleges anyagmozgások úgy mennyiségi, mint értékadata megállapítható, s ily módon a társadalmi tulajdon védelmé is biztosítható legyen. Az építőipari tevékenység elszámolása területén minden esetben be kell tartani azt a rendelkezést, amely az 50 ezer forint teljesítményértéket meghaladó építésiszerelési munkákra költségvetés készítését írja elő. Az előzőekben vázolt és megoldásra váró problémák a számviteli és bizonylati rend betartásának, a társadalmi tulajdon védelmének csak néhány, de évek óta elhanyagolt területét érintették. A felsorolt hiányosságok nem merítik ki a számviteli és bizonylati rend, valamint a társadalmi tulajdon védelmének egész területét, de az előrelépés szempontjából alapvető fontosságúak. Joggal elvárható, hogy a megye áfészei a növekvő gazdasági követelmények és az említett kérdések fontossága miatt több gondot fordítsanak a fenti hibák mielőbbi kiküszöbölésére. Gyurka László módszerek átvételére, adaptációjára. Ennek néhány tanújelét e konferencián is felfedezhettük. A lengyel bérszabályozás például sok tekintetben hasonlít a miénkhez. A béralap nagysága és a változásának lehetséges mértéke a hozzáadott termelési érték dinamikájától függ, akárcsak a mi teljesítménytől függő bértömegszabályozásunk esetében. A részesedési alapunknak lényegében -megfelelő ottani prémiumalap forrása pedig a nyereség. Ha eltekintünk attól, hogy a hozzáadott érték és a nyereség Lengyelországban az úgynevezett kötelező (terv) mutatók közé tartozik — tehát a gazdálkodó szervek a tervlebontás mechanizmusán keresztül kapják meg az e mutatókra vonatkozó központi előírásokat —, a hasonlóság szembetűnő. Lengyelországban egyébként új elveket vezettek bei az árképzés, az ármechanizmus területén is. A változásoktól azt várják a szakemberek, hoay a gazdaság szereplői a korábbinál reálisabban, tisztábban tudják megítélni saját helyzetüket, a népgazdaságban betöltött szerepüket. Az NDK útkeresésének középpontjában — ami a kombinátok, illetve vállalatok teljesítmény-értékelését és -ösztönzését illeti -, továbbra is egy konzisztens, ellentmondásmentes mutatószámrendszer keresése áll. E mutatók teljesítésétől, túl nagy alulteljesítésétől függ az érdekeltségi alapok nagysága. Az éles kritikák ellenére a teljesítmény-értékelés fókuszában továbbra is az árutermelési érték áll, bár a nettó termelési érték szerepe is erősödik. Nagyon határozottan felvetődött az a gondolat, miszerint komolyabb lépéseket kellene tenni a feszítettebb, a szükségletekhez jobban alkalmazkodó tervek megteremtése irányában. A jelenleg érvényben lévő szabályozás logikája sematikusan a következő: a központilag megadott éves tervek alapján a folyó év első negyedének végéig a kombinátoknak és a vállalatoknak úgynevezett ellen- tervet kell készíteniük, amely legalább 5 százalékkal magasabb feladatokat tűz ki célul. Az érdekeltségi alapokba jutó pénzösszegek jelentős része ezen ellentervek túlteljesítésének mértékétől függ. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszerben minden a tervek realitásától és az árrendszertől függ. Tapasztalhattuk, hogy mindkét területen még igen sok a megoldatlan kérdés az NDK-ban. A. tudatos tartalékeltitkolás az egyik oldalon, a tervek túlfeszí- tettségére való törekvés a másik oldalon sokszor eredményez visszás helyzetet. Továbbra is gond az NDK iparirányításában az új termékek bevezetésére való ösztönzés. A jelenlegi ármechanizmus nem képes kellőképpen ösztönözni a korszerű, jobb minőségű gyártmányok elterjedését. Vállalati szinten ezért sok esetben „szunnyadnak” a szellemi energiák, a felülről kapott tervek mechanikus végrehajtása képezi a vállalati gazdálkodás lényegét. A konferencián sok érdekes javaslat merült fel az értékelési és ösztönzési rendszer továbbfejlesztésére — az alapkoncepció változatlanul hagyása mellett. örömmel tapasztaltuk, hogy a hazánk gazdaságirányítási rendszerével kapcsolatos érdeklődés továbbra is élénk, előadásainkat nagy figyelem kísérte. Igaz, a tervlebontás eltörlését néhányon még ma is hihetetlennek tartják. Referátumaink érintették a hazai teljesítményértékelés módszerét, a termékfejlesztés, ■ a termékpolitika egyes kérdéseit, közgazda- sági szabályozó rendszerünk legfontosabb elemeit és azok kritikai elemzését. Bár azt a konferencia nyíltan nem fogalmazta meg, mégis leszögezhetjük, hogy egyelőre — az irányítási rendszer direkt vagy indirekt jellegétől függetlenül— egyik országban sem sikerült találni olyan irányítási, ösztönzési mechanizmust, amely a gazdálkodó egységeket valóban maximális erőkifejtésre ösztönzi. Az idő azonban sürget mindannyiunkat; nehogy erőteljesen jelentkezzenek bizonyos morális problémák, amelyek lassíthatnak, vagy akár meg is akadályozhatnak egyébként helyes gazdaságpolitikai elképzeléseket. Valószínűnek látszik, hogy ezen az úton az első lépés az árrendszer olyan átalakítása, amely biztosítja a gazdálkodás valamennyi szereplőjének helyzete reális megítélését. Úgy gondolom, hogy a mi „1980"- as szabályozó rendszerünk komoly lépés lesz ebben a vonatkozásban is. Dr. Veress József Számítástechnikát tanulnak a revizorok Terjedőben a számítógépes elszámolások. A vállalatok mind szélesebb körben alkalmazzák a számítástechnikát, bízzák ügyviteli tömegmunkáikat a saját vagy bérmunkairoda számítógépére, korszerűsítve pénzügyi-számviteli elszámolásukat. Ahhoz, hogy a vállalatok és szövetkezetek elszámoltatását végző bevételi apparátus is lépést tartson a fejlődéssel, vagyis, hogy a pénzügyi revíziók során ellenőrizni tudják a gépi adatfeldolgozások megbízhatóságát is, a revizoroknak is tisztában kell lenniük a számítástechnikával kapcsolatos gépi és szervezési ismereteknek. Ez a felismerés vezette a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságát, hogy igazgatóságain sorra beindítsa a számítástechnikai képzést. Budapest és Győr után a közelmúltban Pécsett is megkezdődött a PM Bevételi Fő- igazgatóság Pécsi Területi Igazgatósága revizorainak hároméves tanfolyama. A húsz revizor havonta két foglalkozáson sajátítja el a számítástechnikai ismereteket, félévenként vizsgát tesz, majd a harmadik év végén, kellő ismeretanyag és gyakorlat birtokában, oklevéllel elismerve fejezi be a kurzust. A képzés eredményeként minden bizonynyal tovább nő a pénzügyigazdasági ellenőrzések hatékonysága.
