Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-22 / 169. szám

1979. június 22., péntek Dunántúli napló A* egyéves pártiskola végén Tisztán látni, okosan cselekedni — Ha beszél majd a hall­gatókkal — mondja Baka Lász­ló, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgató­ságának tanára — biztosan ki­derül: nem is volt könnyű ez az egy év... A hallgatók — Pethő István­ná, a Kesztyűgyár személyzeti vezetője, Benedek András, az MSZMP Komló járási Bizottsá­gának politikai munkatársa és Kovács Imre, a MÉV 2. számú üzemének robbantómestere — komoly munkán vannak túl: a napokban volt az egyéves bent. lakásos pórtiskola záróünnepé­lye. Egy év alatt sajátították el, amit az MLEE más hallgatói há­rom év alatt ismernek meg: fi­lozófia, politikai gazdaságtan, pártépítés, a munkásmozgalom története. Kovács Imre közvetlenül a termelésben dolgozik, így a po. litikai gazdaságtan kategóriái gyakran kerülnek említésre be­szélgetésünk során. — Ez természetes — mondja —, hiszen okvetlenül ismernem kell, hogy mit miért csinálunk. Pártvezetőségi tag is vagyok, igy azzal is tisztában kell len­nem, hogy melyik határozat mi­lyen célt szolgál. Végül is gaz­dasági helyzetünk a termelés­ben dől el. Ha itt nincsenek kellő ismeretek, akkor hogyan szervezhetjük a munkánkat? Megkérdeztem mindhármuk­tól: melyik volt a legnehezebb és melyik a leghasznosabb tan­tárgy? Természetesen eltérőek voltak a válaszok, a pártépí­tést, mint a leghasznosabb tan­tárgyat azonban valamennyiük említette. Kovács Imre hozzá­tette: — Én nem tudom a hasz­nosságot külön kezelni. Ügy érzem, ha valamelyik tantárgy elmaradt volna a négy közül, hiányosak lennének az ismere­teim. Már csak a jövő szem­pontjából sem különböztethetek közöttük, hiszen itt az alapokat szereztük meg, s ha a követel­ményekkel akarok tartani, to­vább kell lépnem. Az előbb Pethőnétől a filozófiára kérde­zett rá. Én a filozófiára jelent­keztem a szakosítóra. A jelen­legi ismereteim ugyanis a mos­tani feladatok megoldásához elegendőek. De holnap, hol­napután már újabb feladatok is lesznek. — Ma már „csak úgy" nem lehet semmilyen munkaterüle­ten sem megfelelő szinten dol­gozni. Mindig többet kell tud­ni, mindig nehezebb feladato­Beszélgetés három hallgatóval kot kell megoldani. Elméleti fel- készültség nélkül sehol sem megy — mondja Pethő István­ná. — ön személyzeti vezető, pártvezetőségi tag. Személyzeti munkájában hogyan hasznosít­ja például filozófiai ismereteit? — Hasznomra lesz a filozó­fia. Annyi bizonyos, hogy széle­sebb látókörrel fejezem be az iskolát Vagy például a párt­építés. Ebbe beletartozik az is, hogy fiatalokkal kell foglalkoz­ni, kádermunkát végezni, mun­kára nevelni őket, felébreszteni közéleti felelősségüket. Beszélgetőtársaim között a legfiatalabb Benedek András. — Az iskola befejezése után leszűrhetem, hogy megtanultam rendszerezni ismereteimet. Olyan alapokat szereztem, amelyek az én munkakörömnél elengedhe­tetlenek. S még valamit fel kel­lett ismernem: nincs megállás. Baka László tanár említette, hogy egy év alatt jó közösséget sikerült kialakítani! — Tény — mondja Benedek András —, hogy összeforrott és szerette egymást a társaság. De igazi előnyének nem csak ezt tartom. A felnőttképzésnek ugyanis én pillanatnyilag a mienkénél nem tudom jobb for­máját elképzelni. Kiemeltek bennünket egy közösségből — a munkahelyiből —, s itt egy új közösségi szemlélet lett a sa­játunk. Ezt elvihetjük magunk­kal, s ha valamit hasznosítunk ott belőle, akkor jelentkezik ennek az oktatási formának a szélesebb közösségeket is ne­velő hatása. Egy, a hároméves iskolát végző hallgató feljegyzésében olvastam: „A világban végbe­menő politikai, gazdasági, kul­turális és társadalmi eseménye­ket eddig is láthattuk, tapasz­talhattuk, tudomásul vettük, a tanultak alapján azonban más szemmel nézzük, s meg is ért­jük ezeket. Más kifejezéssel: a korábbi gyakorlati tapasztala­tokhoz megszereztük az elméleti tudást.” — Valóban itt a lényeg: az elméleti tisztánlátás megszer­zése — teszi hozzá Benedek András. — Ezt annak ellenére mondom, hogy véleményem sze­rint a marxizmust—leninizmust nem lehet megtanulni. Lehet belőle sokat tudni, mindig töb­bet, de megtanulásához újból és újból képezni kell magun­kat. Végül is az szükséges, hogy az emberben kialakuljon az igény a továbblépésre. Ehhez az iskola nagyszerű segítséget adott. Mészáros Attila Együttműködés a SZOT és a Yöröskereszt között Megújította együttműködé­si megállapodását a SZOT és a Magyar Vöröskereszt. A do­kumentumot csütörtökön a Vö­röskereszt székhazában Du- schek Lajosné, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának titkára és Hantos János, a Ma­gyar Vöröskereszt országos végrehajtó bizottságának el­nöke írta alá. Az együttműködés két évti­zedes múltra tekint vissza, s a közös tennivalókat először 1971-ben rögzítették megálla­podásban. A SZOT és a Vö­röskereszt több vonatkozásban azonos célt szolgáló tevékeny­sége az eltelt idő alatt ered­ményes volt, a fejlődéssel já­ró új feladatok azonban szük­ségessé tették a közös tenni­valók újbóli megfogalmazását. Az üzemegészségügyi szolgá­latok például nem nélkülöz­hetik a vöröskeresztes aktivis­ták mozgósító munkáját, a szakszervezeti szervek és a vö­röskeresztes alapszervezetek közös kezdeményezése és együttműködése meggyorsít­hatja a munkahelyi közegész­ségügyi viszonyok további ja­vítását, a „tiszta üzem", a „tedd szebbé munkahelyed” és más hasonló akciók elter­jedését. A jövőben együttmű­ködnek az alkoholizmus elleni küzdelemben, segítik az üze­mi rehabilitációs bizottságok tevékenységét, rendszeresen fi­gyelemmel kísérik az üzemi elsősegélynyújtó-helyek mun­káját. Megállapodtak abban is, hogy munkaegészségügyi ki­adványokat jelentetnek meg, s a szakszervezeti szervek egészség- és szociálpolitikai céljaik megvalósításában fo­kozottan támaszkodnak a Vö­röskeresztre. Ki lehet szabadulni a volt cselédházakból Ifjúság utcai lakóházak Sellyén Szépül, fejlődik az Ormánság központja Kiemelkedően fontos szerepe van a kereskedelmi, szolgálta­tási ellátásban, ezenkívül fon­tos kulturális és egészségügyi központ Sellye nagyközség. Vonzáskörzete kiterjed Kémes­től egészen Felsőszentmórtonig, még a szomszédos Somogy me­gyéből négy "község lakói is in­kább ide utaznak, mint a tá­volabbi Barcsra, ha bevásárolni akarnak. Tiszta, rendezett utcák, jól felszerelt bolthálózat, fejlődő kommunális ellátás jellemzi c nagyközséget. Sajnos, minden­re nem telik, ezt Felsőmajor példája is igazolja. Négy évvel ezelőtt, júniusban jelent meg egy riport az itt élő, tucatnyi család mostoha körülményei­ről. A termelőszövetkezet mag­tára és istállója közé szorult hajdani cselédházak hivatalo­san tanácsi bérlakások. Az om­ladozó vályogfalak, a legele­mibb komfort hiánya akkor ijesztő képet mutatott. Kíváncsi voltam: mi történt a négy év alatt? A riport megjelenése után a tanács — anyagi erejéhez mér­ten - intézkedett. Az egészség­telen, düledező latrinát meg­szüntették, helyébe újat építet­tek. Fedett szeméttároló is ké­szült, ezt viszont már az ott la­kók egy része nem becsülte, széthordták az anyagát. Valami azért mégiscsak tör­tént. Több család elköltözött a telepről. Nem ajándék volt ez, keményen megdolgoztak érte. Most már a sajátjukban laknak. Az Édesanyák útján szép, kertes házban lakik Kovács Bé­la a családjával. Déltájban toppanok be hozzájuk, felesége szabadkozik, hogy sietnie kell az ebéddel, de azért csak ül­jek le, közben beszélgethetünk. — A Felsőmajorban laktak? — Ott — mondja egy rövid Segítenek a gazdálkodó szervek és a lakosság sóhaj kíséretében, mintha leg­jobb volna felejteni az egészet.- Hogyan sikerült elköltözni? — Kilenc éven keresztül élére raktunk minden fillért, Jó, dol­gos, takarékos ember az uram. Szórakozni soha sehol nem vol­tunk. Ö a termelőszövetkezet­ben dolgozik. Én a háztartást vezettem, elláttam a két gye­reket és gondoztam az állato­kat. Marhákat és disznókat tar­tottunk, no és természetesen baromfit a konyhára. Kilenc évig tartott, míg ilyen lett a ház. Véglegesen csak az idén készült el. A lakás három szobája par­kettás, van fürdőszoba, gépesí­tett háztartás, és természetesen a rádió, televízió. Most is tar­tanak sertést, baromfiakat, a száz négyszögöles kertben pe­dig megterem a szükséges zöld­ség, vagy főzeléknek való. Több nevet is említ Kovácsné, azokét, akik hasonlóképpen jöt­tek el a telepről. „Törekedni, dolgozni kell" — mondja az egyedül alkalmazható receptet. Sok ötletre, töprengésre, ügyességre van szükség a nagyközségi közös tanácsnak, hiszen öt társközség minden gondja is az ő vállukon nyug­szik, miközben Sellye tervszerű fejlesztését is meg kell oldani a növekvő igényeknek megfe­lelően. Dr. Sághy Mihály ta­nácselnök csak a legjelentőseb­beket is hosszan sorolja: — Mintegy 30 millió forint értékben felépült az új csator­na- és szennyvíztisztító. A je­lenlegi igény duplájára tervez­tük a kapacitását, így emiatt nem lesz akadálya a további fejlesztésnek. Hozzá kell ten­nem, hogy a beruházási összeg kétharmadát a helyi erők ösz- szefogósóval teremtettük meg. Ha nagy dolgokat akarunk véghezvinni, nem nélkülözhetjük a helyi gazdálkodó szervek és a lakosság segítségét. Igy épült meg a 150 személyes óvoda 7,5 millió forintért, ebből csak két­millió volt a felsőbb tanácsi tá­mogatás. Egymillió forintért fű­tött, üvegezett autóbuszvárót építettünk. A két helyisége kö­zül egyik kizárólag az iskolá­soké. Felújítottuk, 500 adagosra bővítettük a napközis konyhát, az iskola új, jól felszerelt poli­technikai műhelyt kapott. — Hogyan gondol a fejleszté­si terv az itt letelepedni, épit- kezni szándékozókra? — Az új általános rendezési tervben szerepel két ütemben egy új lakótelep kialakítása, OTP-, társas- és családi házak építésével. Kurucz Gyula Lassan árad a Duna A Duna Bécs felett apad, alatta még végig lassan árad. A Szigetközben Dunaremeténél A nagypeterdi népfrontosok A gyerekek késő este értek haza. Autókkal várták őket az állomáson. A gépkocsis szülők vállalták, hogy hazaviszik őket, semmint, hogy ne tudják vé­gignézni Pécsett a színházi elő­adást. Ez a gyermekfuvarozási akció is azon megmozdulások sorába tartozik, amiket a Haza­fias Népfront nagypeterdi bi­zottsága és a mellette működő szülői munkaközösség szervezett az iskola és a szülők közti kap­csolat erősítéséért. Megy a vita. Szülők és pe­dagógusok egymással és egy­másközt is vitáznak, hogy kinek feladata a gyermekek nevelé­se,- ki ért jobban hozzá, ki a Összekötő kapocs iskola ős szülök között A tettek többet érnek a vitáknál felkészültebb, hol tölt több időt a gyermek és így tovább. Az érvösszecsapások előbb-utóbb mindenütt odavezetnek, hogy megbeszélik a közös feladato­kat és együtt is dolgoznak. Fő­leg akkor, ha segít egy olyan társadalmi szervezet, mint a népfront, vállalva az iskola és a családok közötti összekötő sze­repet. Mi az a szerepkör, amit a nagypeterdi népfront magáé­nak vall? Minden olyan szerve­zési tennivaló, ami egyaránt meghaladja a pedagógusok és a szülők lehetőségeit, feladat­körét. Ez év elején a szülők akadémiáját szervezte meg a népfrontbizottság elnöke, Nagy lózsefné és a szülői munkakö­zösségi összekötő tanár, Pintér Józsefné. Pedagógusok, szülők egyaránt szükségesnek tartot­ták, hogy szót váltsanak olyan fontos kérdésekről, mint a mun­kára nevelés, a pályaválasztás. A fogadó órákat, szülői érte­kezleteket kevésnek tartották ilyen témák kimerítő megbeszé­lésére. A népfront szakembere­ket kért fel előadóknak. A helyi művelődési házzal is egyeztet­te, hogy mikor tarthatják meg az egyes előadásokat. Megke­reste a helyi Egyetértés Terme­lőszövetkezetet is kérve, hogy a rendezvényekre autóbusszal hozzcf el a Nagypeterdtől távo­labb lakó szülőket. Az előadások megpezsdítet- ték az érdeklődést és arra is felhívták a figyelmet, hogy nem elég csak beszélni a lehetősé­gekről, tennivalókról ... Ezért szervezték meg az üzemlátoga­tásokat, ahova nemcsak peda­gógusok, hanem szülők is elkí­sérik a gyermekeket. A gyengén tanuló gyermekek sorsát is kéz­be vették. Minden tanuló mel­lett olyan munkaközösségi tag áll, aki rendszeresen kijár a szülőkhöz, és velük beszél a gyermek tanulmányi előmenete­léről, magatartásáról, szorgal­máról. Újabban kihelyezett szü­lői értekezleteket is tartanak a pedagógusok a népfront kez­deményezésére, hogy a körzeti iskolák tanulóinak szüleivel gyakrabban találkozhassanak. Bár ma még elsősorban a gyermekek tanulását segítő szo­ros kapcsolat kialakítására tö­rekednek, elindultak egy másik úton is. Megbeszélték a szülőkkel, hogy támogatják az iskolát, il­letve az óvodát a hétköznapi, gyakorlatiasabb gondok megol­dásában. Most éppen az óvo­da van soron. Itt dolgozik hét­végeken sok kisgyermek édes­apja, édesanyja. Kis fürdőme­dencét építettek az udvaron, je- 'enleg a kerítést készítik. Ha ké­szen lesznek, ki is csinosítják a most még kopár udvart. T. É. csütörtökön reggel 585 centi- méteres volt a vízállás. Itt 1954-ben volt a legmagasabb a folyó vízszintje, amikor 692 centimétert mértek. A szigetkö­zi Duna-szakaszon 95 kilomé­ter hosszúságban a védvonala­kon változatlanul másodfokú az árvízvédelmi készültség. A ké­szültségben lévő szakaszokon figyelőszolgálatot tartanak, vé­dekezési munkákra nem került sor. Budapesten csütörtökön reg­gel 532 centiméter volt a víz­állás. Az eddigi maximumot a fővárosban 1965-ben mérték, amikor 845 centiméterrel tető­zött a Duna. Az előrejelzés szerint az árhullám tetőzése Budapestnél szombatra várható, 620—630 centiméteres vízállás­sal. Ennek következtében az al­só rakpartot előreláthatólag több helyen elöntheti a víz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents