Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-20 / 167. szám

e Dunántúlt napló 1979. június 20., szerda Jogi tanácsadó A szerkesztőség postájából E B. Gábort munkáltatója olyan Helyettesítési munkával akarja magbízni, ami nőm tartozik munkaköréhez. Kérdése: Köteles-e e megbízást elfogadni? A Munka Törvénykönyvének 35. § (1) bekezdése értelmében a dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átmenetileg ellátni. Ez azonban beosztásá­ra, korára, egészségi állapotá­ra vagy egyéb körülményeire tekintettel reá aránytalan sére­lemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre sze­rinti munkabéréhez való jogát. A fentiekkel kapcsolatban a 7/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. ren­delet 1. §-a a következőképp rendelkezik: Ha a dolgozó átmenetileg munkakörébe nem tartozó mun­kát végez (pl. mást helyettesít), az általa ténylegesen betöltött munkakörre előírt munkabér il­leti meg. Ez azonban nem le­het kevesebb az eredeti munka­körében elért átlagkeresetnél. A havidíjas dolgozót maga­sabb munkakörnek megfelelő munkabér akkor illeti meg, ha egyfolytában harminc napon túl helyettesít. Ilyen esetben legalább a ténylegesen ellátott munkakörre előírt bértétel alsó határának megfelelő összegű személyi alapbért kell a dolgo­zónak megkapnia. A helyettesítési minőségben alkalmazott dolgozót csak a helyettesítés negyedik hónapjá­tól kezdődően illeti meg a ma­gasabb díjazás. A most ismertetett esetekben a felek megállapodhatnak ab­ban, hogy a helyettesítőt meg­illetik a helyettesített dolgozó részére egyébként járó prémium és az év végi részesedés ará­nyos része is. A kollektív szer­ződés erre kötelező előírást is adhat. I T. I. és L. N.-né a házastársi haszonélvezetre vonatkozó ren­delkezéseket szeretné ismerni. A Polgári Törvénykönyv 615. §-a szerint az örökhagyó házas- társa örökli mindannak a va­gyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örö­köl (özvegyi jog). Abban az esetben, ha a há­zastárs új házasságot köt, ha­szonélvezeti joga megszűnik. A Törvénykönyv 616. §-ában foglaltak szerint a házastárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik. A haszonélvezet korlátozásá­nak bármikor helye van, a kor­látozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a korláto­zott haszonélvezet a házastárs szükségleteit biztosítsa, figye­lembe véve az általa örökölt va­gyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának ered­ményét is. Mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megvál­tását. A házastórs által lakott la­kásra, az általa használt beren­dezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megvál­tását nem lehet kérni. A hózastársat a megváltásra kerülő vagyonból — természet­ben vagy pénzben — olyan rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvé­nyes örökösként a leszármazók- kal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat az ági va­gyon egyharmada illeti meg. A megváltást a hagyatéki el­járás során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számí­tott egy éven belül a hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni. Felújításra szorul a sétatéri szökőkút Az alsó-sétatéren lévő szö­kőkút teljesen elhasználódott, oldalfala megrepedezett, vízel­vezető csatornáját a fák gyö­kerei beszőtték — melytől el- tömődött. A bevezető nyomóve­zeték elkorrodálódott. Fentiek miatt a szökőkút teljes felújí­tásra szorul. A rekonstrukciós munkákig — mint ahogy a ké­pen látható — a medencét a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat termőfölddel feltölti és virágokkal ülteti be. A kálmosgyökérre később is szükség lesz Egyetértünk a Napló június 11-én megjelent hírével — me­lyet a kálmosgyökér termő te­rületre bukkanással kapcsolat­ban közölt — mindaddig, amíg úgy érezzük, hogy rajta a gyógynövény gyűjtését oly mó­don végzik, hogy az nem pusz­títja ki teljesen az állományt, amire éppen a gyógynövény­szakértők nem fordítanak külö­nösebb gondot. Sajnos, sokan nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy az állomány nem bírja az évenkint ismétlődő gyűjtést, s amelynek akadályo­zása miatt a cikk íródott. Sze­retnénk megtekinteni azokat az átvételi iratokat, amelyek alap­Cseresznyés Szilárd a jú­nius 6-án megjelent levélben írja, hogy beköltözés után már észlelte a lakás különbö­ző hiányosságait, amelyeket május 3-a után bejelentett a IV-es házkezelőségen. Ekkor ígéretet kapott a hibák mi­előbbi kijavítására. Megállapítottuk, hogy a hi­bát május 21-én jelentette be. A bejelentés alapján a ház- kezelőség a munkalapot má­jus 22-én adta ki a szerelő­nek. Szerelőnk — a cikk meg­jón be lehetne bizonyítani, hogy az egyszeri gyűjtéssel 5—6 vagonos készlet keletkez­ne. Olyan gondolattal vagyunk kénytelenek foglalkozni, hogy­ha a gyűjtést újból megkísérlik, úgy az állomány megóvása ér­dekében kénytelenek leszünk segítségért fordulni az Orszá­gos Természet- és Környezet- védelmi Hivatalhoz, mert nyil­vánvaló, hogy e gyógynövényre a gyógyszertárban nemcsak az idén, hanem továbbra is szük­ség lesz. Győri Pálné tanácselnök Felsőszentmárton jelenéséig — öt ízben ment ki a Cseresznyés-féle lakásba, de sem bérlőnket, sem az ál­tala megjelölt címen nem to­jóit senkit és ezért nem tudta a munkákat elvégezni. A cikk megjelenése után a Jedlik Ányos u.-i gondnokság segítségével megtalálta bér­lőnk édesanyját és június 7-én megkezdte a munkát és 8-án pedig készre jelentette. „Uj út épül a belváros északi peremén" A fenti címmel megjelent cikk sok pécsi és Pécsre lá­togató érdeklődését felkel­tette. Felvetődött bennem a kérdés: a múltnak, mának, vagy a jövőnek tervezünk — illetve építünk-e? Véleményem szerint a múltat tiszteletben tartva, a jeíent látva mégis­csak a jövőt kell szolgálnia minden nagyobb városi ter­vezésnek és építkezésnek. Mi­re gondolok? A városfalat ki kell szabadítani, be kell mu­tatni, de a jelen és a jövő emberének szolgálatába kell állítani. A zárt városfalat a ma és a jövő emberének meg kell nyitni, átjárókat, séta- utakat kell teremteni. A vá­rosfal megnyitások kössék ösz- sze a jelen, esetleg a jövő ut­cáit a történelmi városmaggal. Sajnos a jelen tervezőnek, az ajtót, benzingőzös világában hajlandó elfelejteni magát az embert, a gyalogost, az öre­geket és a gyerekeket, akik védelmet óhajtanak a jármű­vek zaja, pora és mérgező gázzajtól. Ajánlásunk: gyalo­gos alul- vagy felüljáró épí­tése a Vilmos, Nyíl, Mecsek, István, Szőlő, Tettye utcák­nál, az előreláthatóan nagy forgalmú Aradi vértanúk és Vak Bottyán útszakaszon. Az átjárók természetesen a vá­rosfal átvágásával egy-egy, a gyalogosok számára biztosított kaput jelentenének a történel­mi városközpont felé. így lehetne a múlt építke­zéseit a jelen és a jövő szá­mára emberközelbe hozni. Boros János Kémen Lajosné vei. házkez. Egészségügyi felvilágosítás Az illetékes válasza „Átmeneti lakás” A körömápolásról A betegségek gyógyítása mellett egyre fontosabb szerep jut a meg­előzésnek. A korszerű testápolás a megelőzés egyik formája. A köröm­ápolás a testápolás része. A kör­möket ápolni kell, az emberi kéz esztétikai és munkavégző képességé­nek védelme érdekében is. Munka közben a test hamar szeny- nyeződik. A szennyeződés egy része a levegőből ered. Városokban a le­vegőben levő nagy mennyiségű füst és korom a bőr felszínét bevonja. A tisztátlan bőrön a baktériumok és gombák elszaporodva fertőzést okoz­hatnak. Az ujjak közötti fertőzés köny- nyen ráterjed a rosszul ápolt vagy sérült körmökre. A mosakodást ki kell egésjjteni körömápolással. A köröm alatti szennyeződés körömkefével tá­volítható el a legkíméletesebben. He­gyes eszközökkel való mechanikus el­távolításnál könnyen megsértjük a körömágyat, mely gyulladáshoz, gennyesedéshez, körömgombásodás­hoz vezethet. A körömreszelő használata a mani- kűrözésnél igen elterjedt. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az 1—2 ujjkörömnél fellépő gombásodás a körömreszelővei továbbvihető az egészséges körmökre. Ennek figyel­men kívül hagyása esetén a gombá­sodás néhány hónap alatt az összes körmön jelentkezhet. A köröm lakkozása nem ártalmas. Sok esetben nemcsak dekoratív cél­ból alkalmazzák, hanem a körömár­talmak kivédésére vagy az elvéko­nyodott, felpuhult köröm védelmére. Kivételes esetekben azonban a lakk vagy inkább az eltávolításához alkal­mazott oldószerek árthatnak a köröm­állománynak. Ilyen esetekben a kö­röm lakkozásától el kell tekinteni. A körömsánc túl erélyes manikűrö- zése, mechanikus visszatolása, túlzott levágása sem célszerű, mert a kö­römsánc sérülése körömágygyulla­dáshoz vezethet. Helyette a melegvi­zes, szappanos kézmosás utáni finom visszanyomása ajánlható. Nem szabad a lábak nagyujjainak körmeit oldalt mélyen kivágni, mivel járáskor a lábbeli a körömárkot rá­nyomja a megmaradt körömrészre és a lassan növő körömnek nem lesz helye a növéshez. Ezért belenő a kö­römárok oldalába s ott sérülést okoz, mely sérülést gyulladás és fertőződés esetén gennyesedés követ. Ilyenkor a betegek még jobban visszavágják a körmöt, mely átmenetileg 1—2 hétre javulást eredményez, majd az egész folyamat megismétlődik, a legtöbb esetben még súlyosabban. A körmök ápolásának jelentőségét a manikűrözés és körömápolószerek elterjedtsége igazolja. A körömápo­lás a körmök formájának, fényének, színének megváltoztatásával a min­denkori divathoz igazodik. A körmök megbetegedései, a kö­röm rágása társadalmi, hivatásbeli és psychés hátrányt jelenthetnek, gyógyításuk szakorvosi feladat, meg­előzése mindannyiunk érdeke. Dr. Faust Fülöp, a Baranya megyei Bőrgondozó Intézet szakfőorvosa Furcsa ébresztő Egy hétig hallgattam már a kényszerébresztőt, amelyet egy Diesel-mozdony szolgáltat a kora hajnali órákban. A kürt használata bizonyos esetekben kötelező és szükséges. De én olyan dudálásról szólok, amely hajnali négy órakor szaggatot­tan, türelmetlenül, megszakítá­sokkal visszhangozza be a nyu­gati városrészt. Több tucat sze­relvény jár erre éjjel-nappal, de a sok közül csak ez a „haj­nali ébresztő" fújja a magáét oly kitartóan cifrázva, mintha akkordot játszana. A napokban kíváncsiságból elmentem a jel­zőig, de mire odaértem, a Die­sel „meglépett". így a sorom- pókezelóktól kérdeztem meg a bősz kürtölés okát, de ők nem tudták, vagy nem akarták tud­ni. Valaki azonban biztos tudja, ha más nem, a mozdonyvezető. Lipóczki József Talán még meg lehetne menteni! Mi lesz veled Káptalan utca? A közvéleményt hetek óta foglalkoztatja az átépítés. A Dunántúli Napló is szólt ró­la, ehhez csatlakozunk a szé­les nyilvánosságnak szánt so­rokkal. Egy történelmi város képe évszázadok során formálódik sajátosan egyedivé. A külön­böző korok emberének ízlés­világa összegeződik, együtte­sen érvényesül. A vadhajtá­sokat, az ízlésficamokat ugyanis az idő lenyesegeti, kiegyenlíti. Tulajdonképpen rendkívül felelősségteljes, egyúttal nem is könnyű fel­adat egy harmonikusan kiala­kult városképhez, utca- vagy téregyütteshez valami újat hozzátenni. A környezethez alkalmazkodva Az elhasználódás azonban felújítást követel, és ez ma­gában hordja a változás, változtatás lehetőségét is. A dolgok rendje szerint ilyen esetben az illetékesek meg­bízzák a tervezőt és 6 tervez. Közműfelújítás és útre­konstrukció — ezek lehettek a fő szempontok. S, hogy a fel­adat ne legyen hétköznapi rutinmunka, mindenkihez já­rult a múzeumutca jellegé­ből a műemléki környezethez való alkalmazkodás nemes próbatétele. A tervet illeté­kesek minden bizonnyal egyeztették, láttamozták, en­gedélyezték. A tervezői elképzelések el­rettentő példaként most kez­denek kirajzolódni. Most, amikor járókelő, helybéli és idegen, múzeumi dolgozó, útépítő munkás és művezető egyöntetűen elképed' e szörnyszülemény láttán. Pécsett az útépítések terén az utóbbi időben valami na­gyon nincs rendjén. Olyan „utcakorrekciókra” gondolok, melyek megváltoztatják az utca jellegét, tönkreteszik an­nak hangulatát, csökkentik használhatóságát. Egy példa a sok közül: a Janus Panno­nius utca északi járdáját lé­niával kiegyenesítették, úgy­mond kiszélesítették. Ezzel egyidőben a túloldalon egy csöködt járdát kreáltak. Jár­da is, nem is. Évekkel ezelőtt kiírták ide, hogy ez a járda nem járda, a népek azonban konok elszántsággal azóta is használják. A Janus Pannonius utcán nem lehet (?) változtatni, de a Káptalan utcát még talán meg lehet menteni. Mert itt valami elképesztő történik, és ha nem érkezik kellő idő­ben segítség, valami végér­vényesen elromlik. Azt hiszem nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy Pécs talán legszebb, legharmonikusabb, legesztétikusabb, műemléki és kultúrértékek szempontjá­ból leggazdagabb utcájáról van szó. Középkorban- és barokk korban emelt kápta­lani házak ésszerű és korsze­rű funkciót kaptak itt. Most erősen vitatható, felemás, torz megoldás születik a Káp­talan utca új funkciójából adódóan. Legyen sétálóut­ca, de legyen autóforgalom is, maradjanak a parkolók is. Pedig a kettő tuldjdonképpen kizárja egymást. A behajta­ni tilos vagy átmenő forga­lom tilos (kivéve célforgalom) táblával ki lehetett volna alakítani a sétálóutcát, az utcaszint, valamint járda fel­újításával. Rég elkészülhetett volna (kapacitás-, anyag-, pénzmegtakarítással). Ezzel szemben irdatlan széles jár­da van kialakulóban és egy- szelvényes úttest — az utca elején. A sétatérnél az eddi­gi járda teljesen összeszűkül, itt mór nem sétálóutca az utca I Múzeumi rakodás ese­tén megáll a forgalom, vagy felhajt a járdára busz, sze­mélygépkocsi, teherautó. A múzeumbejáratoknál (Zsol- nay, Vasarely) természetesen nincs felhajtó rámpa, így minden esetben az úttesten kényszerül megállósra az au­tó, rakodásnál vagy amikor turistacsoportok érkeznek busszal, buszokkal. Az esetek többségében a múzeum előtt áll meg az idegen sofőr. Eddigelé az utca elején rendszeresen 8—10 személy- kocsi parkolt. (Környékben dolgozók, múzeumlátogatók vagy nyáron a szabadtéri kö­zönségének kocsijai.) Ezek most a Hunyadi útra szorul­nak ki. Vannak egyébként is vendégjárásos időszakok, amikor szinte hetente ma­gasrangú vendéget fogad a múzeum. Kocsisor áll meg ilyenkor és várakozik, amíg a miniszter, a nagykövet meg­tekinti a múzeumokat. Ezen­túl ez idő alatt a forgalom szünetel, dugó keletkezik majd. Tudom, Pécs nem Mi­lánó, <ie a biztonsági szol­gálat szakemberei biztosan nem örülnek ennek az újítás­nak. Az utca nyomvonalának korrekciója azonban még csak a kisebbik rossz. A Leo­nardo utca betorkoló sónál a Káptalan utca teknőszerűen bemélyült, nem véletlenül kö­vetve a természetes vízvona­lat. Felhőszakadások alkal­mával félemeletes víz höm­pölyög itt, amit a normál víz­nyelőik nem képesek elnyelni. Ha a vízfolyás törvényszerű­ségeit figyelmen kívül hagy­juk, gyakorivá válnak a pin­ceáradások. A terv a teknő- szerű behajlást kuglipályához hasonlatosan kiegyenesítette, ezáltal mintegy fél méterrel fel magasította az úttestet. (Pénzben és betonban gaz­dag orszáq vagyunk!) A Leo­nardo é; Káptalan utca kö­zött ezentúl lépcsőn lehet majd közlekedni (I), gépko­csival pedig sehogy, hacsak egy úiabb rámpa nem ké­szül (?). Ismét elvész ezáltal jó néhány parkírozóhely a Leonardo utcában, nem be­szélve arról, hogy az utcában lévő intézményeket, lakókat nemigen lehet majd gépjár­művel megközelíteni. Az ere­deti terv szerint a Zsolnay- múzeum felőli oldal is meg­emelkedett, s ezzel minden esővíz a kapu alá zúdult vol­na. Ezt a múzeumigazgató­ság reklamációjára a hely­színen korrigálta a tervező az eredeti járdaszint megha­gyásával. Az úttest túlolda­lán azonban maradt a fel­magasítás. Ezáltal öszvér­megoldás született, félolda­lassá vált az úttest szegélye­zése. így a járda és az úttest között jókora lépcső keletke­zett. (Sétálóutca?) Elveszti szépségét A kényelmetlenségen túl­menően a Széchenyi tér felől jövő elveszíti azt az eddigi megejtően szép látványt, melyet a Káptalan utca 2. számú ház nyújt a felé köze­lítőnek A kuglipálya ugyanis levágja a kapuzat lábát. De a közművek elhelyezésével is sántít valami. A Zsölnay-mú- zeum bejáratánál elhelyezett lefolyó ugyanis nem lejt- irányba került, hanem éppen ellenkező oldalra. Persze nem fért el az úttesten, félig a járdába hasít bele. (Koordi­náció?) Közel egy hete beszédtéma itt, ebben az utcában ez az építkezés. A funkció ilyen megcsúfolása azt hiszem, rit­kaságszámba megy. Minden­esetre hiányoljuk az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség távolmaradását és vélemé­nyük nyilvánítását. Romváry Ferenc, a Janus Pannonius Múzeum osztályvezetője

Next

/
Thumbnails
Contents