Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-19 / 166. szám

1979. június 19., kedd Dunántúli napló 3 Becsben aláírták a SALT-II szerződést (Folytatás a 2. oldalról) és tökéletesíteni az állandó konzultatív bizottság tevékeny­ségét. Harmadszor: a felek e tár­gyalások során - figyelembe véve a stratégiai helyzetet meghatározó tényezőket - tö­rekednek az alábbi célok el­érésére: 1. A hadászati támadó fegyverrendszerek mennyisé­gének jelentős és lényeges csökkentése: 2. a hadászati támadó fegy­verrendszerek minőségi korlá­tozása, beleértve a hadászati támadó fegyverrendszerek új tipusai létrehozásának, kipró­bálásának és kifejlesztésének, valamint o meglévő támadó fegyverrendszerek korszerűsí­tésének korlátozását; 3. a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és az Amerikai Egyesült Államok kö­zött létrejött megállapodás­hoz fűzött jegyzőkönyvben érintett kérdések megoldása a jelen dokumentumban rögzí­tett elvek és célok megvált - sításával kapcsolatos tárgya­lások keretében. Negyedszer: a felek meg­vizsgálnak más intézkedéseket a stratégiai egyensúly biztosí­tására és megszilárdítására, a felek egyenlőségének és egyenlő biztonságának szava­tolására, valamint a fent emlí­tett elvek és célok megvalósí­tására. A felek mindegyike szabadon vethet fel bármi­lyen, a hadászati fegyverrend­szerek további korlátozására vonatkozó kérdést. A felek - szükség esetén — további kö­zös intézkedéseket vizsgálnak meg a nemzetközi béke é: biztonság megszilárditására, a nukleáris háború kitörése veszélyének csökkentésére. Bécs, 1979. június 18. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről L. Jrezsnyev, az SZ! P KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Az Amerikai Egyesült Államok ’ részéről Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Szovjet-amerikai közös közlemény (Rövidített szöveg) tanok szükségesnek egymás között és más kormányokkal, az ENSZ-ben és másutt. Hangsúlyozva az interparla­mentáris kapcsolatok jelentősé­gét, a közös közlemény kitér a két állam vezetőinek személyes kapcsolataira, kontaktusaira, amelyeket a jövőben rendsze­ressé kívánnak tenni, mindkét fél számára megfelelő idő­pontban. A nukleáris és a hagyomá­nyos fegyverzet korlátozásával foglalkozó második fejezet rög­zíti, hogy a felek egyike sem törekszik katonai fölényre, lé­péseket tesz az atomfegyverek korlátozására, majd teljes fel­számolására, egyengeti a le­szerelési tárgyalások útját. A találkozó zárónapján Leo- nyid Brezsnyev és James Car­ter aláírta a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerző-' dést, az ehhez csatlakozó jegy­zőkönyvet, a további SALT-tár- gyalások elveit és fő irányvona­lait rögzítő közös nyilatkozatot, valamint még egy okmányt, amely értelmezéseket és egyéb közös állásfoglalásokat tartal­maz. Ezek a megállapodások a két fél érdekeinek kölcsönö­sen elfogadható egyensúlyát rögzítik az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alap­ján. A felek megerősítették, hogy szigorúan tartani fogják magukat a SALT—II. rendelke­zéseihez. A közös közlemény nyugtáz­za a „teljes atomcsendről” folytatott szovjet—amerikai— brit tárgyalások eredményes előrehaladását, állást foglal az atomfegyverek elterjedésének hatékonyabb megakadályozása mellett, méltatja a bécsi közép­európai haderőcsökkentési tár­gyé ások fontosságát. Sorra ki­tér azokra a témákra, amelyek­ről szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások folynak, így a mű­holdelhárító rendszerek korláto­zására, a nemzetközi fegyver­kereskedelem visszafogására, a vegyi fegyverek és a radiológiai fegyverek betiltására, az Indiai- óceánnal foglalkozó tárgyalá­sok felújitására. A Szovjetunió és az Egyesült Államok állást foglal amellett, hogy az ENSZ- közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülésszakát leszerelési világkonferencia kövesse. Harmadik fejezetében a kö­zös közlemény a nemzetközi kérdéseket áttekintve a felek támogatásáról biztosítja az eny­hülési folyamatot, fokozott nem­zetközi együttműködést sürgető gazdasági fejlesztésben, a kör­nyezetvédelemben, a világűr bé­kés hasznosításában. Síkraszáll az ENSZ szerepének fokozása mellett. A felek elégedetten állapít­ják meg, hogy az utóbbi évek­ben pozitív fejlemények követ­keztek be az európai kontinen­sen. Szorgalmazzák a Helsinki­vel fémjelzett folyamat tovább­vitelét és a maguk részéről igyekeznek előmozdítani az 1980-ban esedékes madridi ér­tekedet konstruktív lebonyolítá­sát. Ez a fejezet végezetül rövid áttekintést ad a közel-keleti, az afrikai és a délkelet-ázsiai helyzetről, jelezve, hogy a felek mindegyike kifejtette a találko­zón véleményét az adott kérdé­sekről. Végül a közös közlemény ne­gyedik fejezete a kétoldalú együttműködés kulturális, tudo­mányos és, műszaki területeit tekinti át, külön figyelmet szen­telve a prol lematikus gazdasá­gi és kereskedelmi kapcsolatok­nak, amelyek vonatkozásában „munkálkodni kell az akadályok kiküszöbölésén”. „Carter elnök és Brezsnyev elnök megelégedéssel nyilatkoz­tak tárgyalásaik eredményeiről. Meggyőződésünk, hogy a felek között a találkozó eredménye­képpen számos területen elmé­lyülő kölcsönös megértés és a létrejött megállapodások követ­kezetes végrehajtása megköny- nyíti a szovjet—amerikai kap­csolatok fejlődését és a két or­szág közös hozzájárulása lesz az enyhülés erősítéséhez, a nemzetközi biztonsághoz és a békéhez” — állapítja meg vé­gezetül a bécsi szovjet—ame­rikai csúcstalálkozóról kiadott közös közlemény. II szovjet és az amerikai delegáció elutazott Becsből A bécsi szovjet—amerikai csúcstalálkozó záró napján, hétfőn, az osztrák fővárosban közös közleményt hoztak nyil­vánosságra, amely megvonja Leonyid Brezsnyev és James Carter 1979. június 15—18. kö­zött tartott tárgyalásainak mér­legét. „Az eszmecseréket — ál­lapítja meg az okmány — az a törekvés jellemezte, hogy kiter­jesszék a kölcsönös megértés területeit és mindkét fél számá­ra elfogadható megoldásokat találjanak a közös érdeklődés­re számot tartó kérdésekre. Vi­táikban különleges figyelmet fordítottak a háború veszélyé­nek csökkentésére a hadászati fegyverrendszerek korlátozásá­val, valamint más fegyverke­zéskorlátozási és leszerelési erőfeszítésekkel”. A négy fejezetből álló közös közlemény bevezetőben rámu­tat, hogy az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke és az Amerikai Egyesült Államok elnöke közös megegyezés alapján Bécsben tartotta találkozóit, amelye­ket szovjet részről Andrej Gro- miko külügyminiszter, Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter, mindketten az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagjai, Konsztantyin Csernyenko, a PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Nyikolaj Ogarkov mar­sall, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegy­veres erők vezérkari főnöke, omerikai részről Cyrus Vance külügyminiszter, Harold Brown hadügyminiszter, Zbigniew Brze- zinski, az elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója, és David Jones tábornok, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának főnöke vett részt. A közös közlemény felsorolja azokat a további személyeket, akik belekapcsolódtak a tár­gyalásokba, majd rámutat, hogy Leonyid Brezsnyev és Ja­mes Carter szerződést írt alá a hadászati támadó fegyverrend­szerek korlátozásáról, továbbá megtárgyalta a szovjet—ameri­kai viszony legfőbb kérdéseit és a fontosabb nemzetközi problé­mákat. A közleménynek a szovjet— amerikai viszonnyal foglalkozó első fejezete hangsúlyozza, hogy a két ország kapcsolatai alapvető jelentőségűek népeik érdekei szempontjából és szá­mottevően befolyásolják az egész nemzetközi helyzet ala­kulását. A felek tovább mun­kálkodnak a szovjet—amerikai viszony szilárdabb és konstruk­tívabb megalapozásán, bővíteni szándékoznak az együttműkö­dés területeit. Nagy fontosságot tulajdoní­tanak a viták békés rendezésé­nek, annak, hogy a konfliktus­helyzetek ne vezessenek a nem­zetközi feszültség fokozódásá­hoz. Különleges fontosságú együtt­működési területnek tartják a fegyverkezési verseny megszün­tetését és a háború megelőzé­sét. E célból konzultációkat tar­Leonyid Brezsnyev hétfőn délután elutazott Bécsből. Brezsnyewel együtt hazaiuta­zott Moszkvába a szovjet kül­döttség többi tagja is. Elutazott Bécsből Carter amerikai elnök és kíséretének tagjai. Az amerikai elnök még hétfőn este (hazai idő szerint hajnalban) beszédet mond Washingtonban, a bécsi csúcs- találkozóról és a SALT—II szerződésről. Leonyid Brezsnyev hazatérő­ben a következő táviratot küldte a repülőgép fedélzeté­ről a magyar vezetőknek: A testvéri Magyar Népköz- társaság területe fölött haza­felé tartva megragadom az alkalmat, kedves elvtársak, hogy önöknek és az egész magyar népnek szívélyes, üd­vözletemet küldjem és további nagy sikereket kívánjak a szo­cialista Magyarország felépí­tésének nemes ügyéhez. Magyar párt- és kormány- küldöttség Bulgáriában (Folytatás az 1. oldalról) és rendőrmotorosok kíséretében szállására, a Bojana reziden­ciára hajtatott. A repülőtérről a városba vezető fellobogózott útvonalon többször is megállt a kocsisor, első ízben az Orlov Moszt-nál. Itt színes népviselet­be öltözött leányok köszöntöt­ték delegációnkat, s nyújtották át a barátság hagyományos jelképét: a kenyeret és a sót. Az egykori városkapu helyén fogadták a kedves vendégeket, itt adta át a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke Kádár. Jánosnak a Szófia emlékérmet. A repülőtérről a rezidenciához vezető csaknem húsz kilométeres útvonalon a szófiaiak tízezrei sorakoztak föl, hogy köszöntsék a két ország vezető államférfiait. Koszorúzás Georgi Dimitrov mauzóleománál Megkezdődtek a magyar-bolgár hivatalos tárgyalások Kegyeletes megemlékezéssel kezdődött a magyar párt- és kormányküldöttség délutáni programja: tisztelegtek a bol­gár és a nemzetközi munkás- mozgalom legendás alakja, Georgi Dimitrov mauzóleumá­nál. A város szívében, a Szep­tember 9. téren fehér, oszlopos mauzóleum őrzi a bolgár nép legnagyobb fiának szarkofágját — itt helyezte el a magyar párt­és kormányküldöttség koszorúját Kádár János. Ezt követően Kádár János és Todor Zsivkov a hivatalos tár­gyalások színhelyén — a Bo­jana vendégházban — kötetlen, baráti megbeszélést folytatott, majd megkezdődtek a magyar —bolgár hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János vezeti. Tagjai: Lá­zár György, Gyenes András, Púja Frigyes és Sebestyén Jenő. A bolgár tárgyaló delegáció vezetője Todor Zsivkov. Tagjai: Sztanko Todorov, a BKP KB PB tagja, Grisa Filipov, a BKP KB PB tagja, a KB titkára, Petr Mladenov, a BKP KB PB tagja, külügyminiszter, Dimitr Sztani- sev, a BKP Központi Bizottsá­gának titkára, és Vladimir Vi- denov, a Bolgár Népköztársa­ság budapesti nagykövete. Georgi Dimitrov Érdemrenddel tüntették ki Kádár Dánost Díszvacsora küldöttségünk tiszteletére A Bolgár Népköztársaság Államtanácsa Kádár Jánosnak az ország legmagasabb kitün­tetését, a Georgi Dimitrov Ér­demrend első fokozatát ado­mányozta. Az érdemrendet es­te Todor Zsivkov ünnepélyes külsőségek között nyújtotta ót az MSZMP Központi Bizottsá­ga első tikárának. Hangoztat­ta: nincsen olyan bolgár em­ber, nincsen olyan bolgár mun­kás, aki ne ismerné Kádár Já­nos elvtársat, kiemelkedő ér­demeit a bolgár—magyar kap­csolatok ápolásában, a két or­szág, a két párt és a két nép 'közötti együttműködés fejlesz­tésében. Kádár János kiemel­kedő alakja a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom­nak, a békének és a népek kö­zötti megértésnek. Kádár János válaszában őszinte köszönetét mondott a magas kitüntetésért, amely­ben kifejeződik az MSZMP, a szocializmust építő magyar nép munkájának elismerése. A kitüntetés — mondotta — újólag demonstrálja a magyar és a bolgár nép megbontha­tatlan barátságát. A kitüntetési ünnepséget kö­vetően a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Állam­tanácsa és a Minisztertanács vacsorát adott a magyar párt­ós kormányküldöttség tisztele­tére. A vacsorán részt vettek a magyar és a bolgár tárgyaló delegáció tagjai, ott volt a bolgár politikai és társadalmi élet sok jeles személyisége. A szívélyes, baráti légkörben le­zajlott vacsorán Todor Zsivkov és Kádár János pohárköszön­tőt mondott. Todor Zsivkov pohárköszöntője Tisztelt Kádár Elvtársi Kedves magyar Barátaink! Elvtársnők és Elvtársak! Párt- és állami vezetésünk, a bolgár kommunisták, az egész bolgár nép örömét és nagy megelégedettségét tolmácsol­va még egyszer szívélyesen üd­vözlöm kedves magyar vendé­geinket a Bolgár Népköztársa­ságban. Különösen nagy megtisztel­tetés számunkra, hogy a Ma­gyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, hű­séges barátunk és elvtársunk vezeti. A szocialista Bulgária nap­tárában a mai napnak külön­leges jelentősége van: kilenc- venhét évvel ezelőtt e napon született Georgi Dimitrov, a bolgár nép, a haladó emberi­ség nagy fia. A mai napot a régi keletű bolgár—magyar ba­rátság krónikásai úgy tartják majd számon, mint amely újabb, fényes fejezetet írt be a bolgár és a magyar kommunisták, a bolgár és a magyar nép tör­ténetébe. Nálunk az a mondás járja, hogy a fát gyökerei, az embert barátai tartják. A szo­cialista állam erős, mert gyö­kerei a dolgozók milliói, az egész nép. Sokszorta erősebb azonban ez az állam akkor, ha hűséges barátai vannak. A mi barátságunk erős és meg­bonthatatlan, mert megbízható barátok, azonosan gondolko­dók szövetsége, mert a marxis- mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapjára épül, mert szocialista barát­ság. Soha nem feledjük el azt a szívélyes fogadtatást, amelyben 1973-ban részesítették Magyar- országon a bolgár párt- és kormányküldöttséget. Még ele­ven bennünk az emlék az 1975­ös bolgár nemzeti kiállítás bu­dapesti megnyitójáról. A két testvérpárt legutóbbi kongresz- szusán barátságunkat, eszmei és celekvési egységünket egy­aránt hangsúlyoztuk. A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresz- szusának szónoki emelvényén Kádár elvtárs a bolgár—ma­gyar barátságot felhőtlennek és megbonthatatlannak nevez­te. Valóban az, felhőtlen és megbonthatatlan. Találkozóink, és megbeszélé­seink Kádár elvtárssal nélkülöz­hetetlen és nagyon hasznos ha­gyománnyá váltak. Őszintén örülünk annak a lehetőségnek, hogy tájékoztathatjuk egymást, gondolatot cserélhetünk azok­ról az alapvető feladatokról és új kérdésekről, amelyeket párt­jaink és népeink a fejlett szo­cialista társadalom építésében oldanak meg, és értékelve ' a megtett utat, kijelöljük a bol­gár-magyar együttműködés újabb irányait, területeit, meg­vitatjuk a nemzetközi élet idő­szerű eseményeit, és a belőlük eredő közös tennivalókat. A ma megkezdett megbeszé­léseken a magyar elvtársakkal egybehangzóan állapítottuk meg, hogy a két párt, ország és nép/ együttműködése felfelé ível az általuk elfogadott irá­nyoknak és megállapodásoknak megfelelően. Közösen úgy érté­keltük, hogy eddig sokat értünk e!. A tények nyelvén szólva az utóbbi néhány ötéves tervidő­szak alatt a kölcsönös árucsere többszörösére nőtt. Reméljük, hogy ebben az ötéves tervben a megelőzőhöz viszonyítva való­színűleg meg fog kétszereződni, és megtartja a növekedési ütem lendületét. Felfelé ível a Bulgária és Magyarország kö­zötti kulturális együttműködés is. Egyidejűleg úgy véljük, hogy még további lehetőségek van­nak a sokoldalú bolgár—ma­gyar együttműködés kiszélesíté­sére és elmélyítésére. Ezért a mostani megbeszéléseken a fi­gyelmet főleg azokra a megol­dásra váró kérdésekre fordít­juk, amelyek az országaink előtt álló új, nagyszabású és bonyolult feladatokból fakad­nak. Természetesen akadnak olyan problémák is, amelyek a termelés, a tervezés hiányossá­gaiban és a közös vállalkozá­sok elhúzódó egyeztetésében rejlenek. Éppen ezért most azt körvonalaztuk, milyen lépések megtételére van szükség mind részünkről, mind pedig a ma­gyar fél részéről ahhoz, hogy * új lendületet adjunk a gazda­sági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés, vala­mint a Bulgária és Magyaror­szág közötti szocialista gazda­sági integráció további fejlesz­tésének. Nem kívánok kitérni a nem­zetközi kérdésekről vallott állás­pontunkra, mivel az teljesen megegyező. Barátaink és ellen­ségeink számára egyformán vi­lágos. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság a többi testvéri szocialista ország­gal a Szovjetunió köré tömörül­ve tevékenyen járul hozzá a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és minden békeszerető és for­radalmi erő összeforrottságá- nak erősítéséhez. Külpolitikánk legmagaszto- sabb célja, hogy a békét és a biztonságot megóvjuk és meg­szilárdítsuk, és megszabadítsuk az emberiséget a halmozódó fegyverek súlyos és veszedelmes terhétől. Ezért határozottan el­ítéljük a világ reakciós erőit, és a jelenlegi pekingi vezetők minden arra irányuló kísérletét, hogy konfliktusokat szítsanak, és fokozzák a nemzetközi „fe­szültséget. Ezért üdvözöljük a SALT—ll-t, a hadászati táma­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents