Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-15 / 162. szám

1979. június 15., péntek Dunántúli napló 5 Megkezdődött az ország- gyűlés nyári ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) vállalatok között célratörő kap­csolat alakul ki, olyan kapcso­lat, amelyben a népgazdasági érdek képviselete a perdöntő. Jó lenne, ha az egymással kap­csolatban álló gazdasági egy­ségek a másikban az ál­taluk is támogatandó part­nert látnák. Szükséges, hogy társadalmunk is megértse: a követelményeknek megfele­lően dolgozó vállalatok kieme­lésével tovább fokozzuk az al­kotó kedvet. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy a rosszul mű­ködő vállalatokat sokszor a jól működőek terhére részesítjük különleges támogatásban. Az olyan vállalatokat, ame­lyeknek tevékenysége nem gaz­daságos és amelyek racionali­zálás útján sem tehetők jöve­delmezővé, nem szabad álla­mi támogatásban részesíteni. Módot kell találni részle­ges vagy teljes felszámo­lásukra úgy, hogy termelő be­rendezéseiket másutt, vagy a régi telephelyen, de új felada­tok megoldására használják fel. Ilyen esetekben humánusan, gyorsan és szervezetten kell biztosítani az érintett dolgozók további foglalkoztatását. Természetesen tudatában va­gyunk annak, hogy itt folyamat­ról van szó, a hatékony és nem hatékony vállalatok köre nem egyszer és mindenkorra adott, hanem változik. Ezért ezzel a kérdéssel alaposan foglalko­zunk. Az állami gazdaságirányító szervek az eddiginél határozot­tabban vessenek gátat a fele­lőtlen gazdálkodásnak, a má­sok rovására történő költeke­zésnek, szigorúan, személy sze­rint is vonják felelősségre azo­kat, akik a népgazdaságot ká­rosító hibákat elkövetik. Ezután megállapította:- A gazdasági tevékeny­ségben legfontosabb a meg­levő erőforrások kihasználásá­nak növelése, a már megkez­dett beruházások gyors befe­jezése és hasznosítása. Csak ezután kerülhet sor új, és jól előkészített fejlesztések megkezdésére. Állami erőfor­rásokat általában csak az energetikai és egyes, különö­sen fontos alapanyagipari fej­lesztések megvalósítására lehet számításba venni, itt is gon- gosan ügyelve a hatékonyság követelményeinek szigorú ér­vényesítésére. A vállalatok és szövetkeze­tek gazdálkodásának feltétel- rendszere nem lazulhat. Sőt, arra kell törekednünk, hogy még jobban képviselje a nép- gazdasági és a társadalmi ér­dekeket. Ezt fogja szolgálni a termelői árak és más gazdasági szabályozók 1980. évi változtatása, tervezési, döntési, irányítási módszere­ink további javítása is. A reálisabb termelői és fo­gyasztói árok kialakítása, vagy­is annak elérése, hogy árrend­szerünk jobban tükrözze a vi­lágpiaci árarányokat — még előttünk álló, megoldatlan fel­adat. Ezen belül a fogyasztói árakat — úgy mint eddig is — életszínvonalpolitikai céljaink­kal összhangban alakítjuk. Rugalmasság, gyorsaság, élethez igazodás A külkereskedelem fontos teendője a kapcsolatok elmé­lyítése, a kölcsönösen előnyös együttműködés szellemében az egyensúlyi követelményeknek megfelelően. De legyen fel­adata annak vizsgálata és elemzése is, hogy az import igények melyik relációból elé­gíthetők ki a népgazdaság szempontjából a legelőnyö­sebben. Ez csupán külkeres­kedelmi feladatnak tűnik, de korántsem az. A külkereske­delmi tevékenység már a ter­melési célok meghatározásá­nál kezdődik. Ezért a jó kül­kereskedelem a tervezés, a fejlesztés, a termelés és a ke­reskedelmi tevékenység össz­hangjának eredménye. Sarlós István emlékeztetett az 1978-as költségvetésről szó­ló beszámoló egyik megállapí­tására, amely szerint: „a gaz­daságpolitikai gyakorlat során és az. irányítás eszközeivel is az eddiginél következeteseb­ben kell igazodni a feltéte­lek változásaihoz”. — Ügy értelmezem ezt — fejtegette a tovóbiakban —, hogy bár a gazdálkodás sza­bályozói hosszabb távlatokra szólnak, de ha a feltételek változnak, módosítani kell eze­ket. A szabályozásnak év köz­ben is rövid idő alatt követ­nie kell a változásokat, mert enélkül rosszul orientáljuk termelési és elosztási ren­dünket — ez pedig vesztesége­ket okozhat. A rugalmasság, a gyorsaság és az élethez való iga- zodás legyen az irányítás és a gazdaságpolitika ismérve. Társadalmunk és így vala­mennyi dolgozó osztály és ré­teg vizsgálata arról tanúsko­dik, hogy dolgozóink értik és megértik, mi népünk érdeke, s hogy ennek szolgálatában kinek-kinek mi a kötelessége. Minőség, munkabér, takarékosság A felszólaló ezután rámuta­tott: a minőség elemzése és a javításához szükséges intézke­dések megtétele, alkotó ele­me a termékszerkezet javításá­nak. Eddigi eredményeinkből azonban az is kitűnik, hogy még csekély a haladás, gyárt­mányaink tömegében sok még az alig, a kevéssé gazdasá­gos termék - mondotta:, majd hangsúlyozta: cselekvésre, jobb munkára ösztönző funk­ciója miatt — fejlődésünk alapvető vonása és fontos fel­tétele az érdekeltségi rendszer megfelelő érvényesülése. Az érdekeltség és az azt kifejező jövedelem a munkával függ össze. Ezért helytelen minden olyan törekvés, amely szerint a béremelésből és bér­kiigazításból mindenkinek le­hetőleg azonos mértékben kell részesülnie. Az egyén igazság­érzete, de az egész nép meg­győződése őzt vallja, hogy nem lehet azonosan dotálni a jól vagy kevésbé jól, vagy éppen rosszul végzett munkát. A termelés minőségi köve­telményei is arra ösztönöznek, hogy minél jobb a munka, ón­nál magasabb legyen a bér. S ha valaki azt kérdi: hol a bérek felső határa, azt válaszo­lom : ott, ahol a jól elvég­zendő munka felső határa van. Visszatérő igény minden munkaterületen a takarékos­ság. Olykor azonban mechani­kusan értelmezik ezt a fogal­mat. Leszűkítik és elszürkitik, ezzel mintegy megakadályoz­zák, hogy népgazdasági mé­retekben érvényesüljön. Rá­adásul ez a fogalom nem ki­zárólag a pénz-felhasználás csökkentésére vonatkozik, ha­nem ezzel egyidejűleg a mö­götte meghúzódó nagyobb ér­tékkel: az anyaggal, az idő­vel és a munkaerővel való ta­karékoskodásra is. A társadalmi termelés min­den szektorában joggal kifo­gásolták: a nagy értékű gépek és berendezések alacsonyfokú kihasználtságát, az építkezés­hez biztonsági tartalékként ki­szállított, majd felhasználatla­nul hátrahagyott anyagok tö­megét. Súlyosan sérti a taka­rékos gazdálkodás elvét a be­ruházások elhúzódása, a mi­nőségileg kifogásolható mun­ka, és az a hanyagság, amely a kellő és kötelező gondosko­dás elmulasztásával hagy pusz­tulni nagy értékű gépeket, anyagokat, épületeket. Túlzott nagyvonalúságra vall mindez — de az anyag néma, nem tud tiltakozni. De tud - és reméljük tiltakozik is — az a dolgozó, aki mindezt tapasz­talja, és akit a munkaidő alatt nem látnak el teendővel, sőt, néha azzal vigasztalnak: „a munkaidőbe ez is belefér”. Évek óta sok szó esik a mun­kaerőhiányról. Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. Valójában azon­ban nincs abszolút munkaerő- hiány. A hiba a „felhasználás­ban" és az elosztásban van. Még mindig létezik nálunk ka­pun belüli munkanélküliség és az is, hogy — egyes vállalatok bérpolitikai és más okok miatt - munkaerőt tartalékolnak a maguk számára. Sok panasz hangzik el a mun­kafegyelemmel kapcsolatban indokoltan. A fegyelmezetlenül végzett munka a gondolkodó, egyenes embereknek nem tet­szik, és soha nem tetszett. Az öntudatos munkás mindig ügyelt arra, hogy a munkája méltó le­gyen hozzá, így van ez ma is, amikor minden eddiginél in­kább megvan mindenkinek a lehetősége arra, hogy em­beri méltóságához mérten jól dolgozzék. Az irányító szer­vekben épp úgy, mint a mun­kapadoknál és a földeken. Ha a legjobb dolgozók erkölcsei szabályozzák a helyi szokáso­kat, akkor a lógósok lehetősé­gei is csökkennek. Amikor arról van szó, hogy kik játszanak jelentős szerepet a tervek valóra váltásában, ak­kor elsősorban a munkások és parasztok felelősségteljes mun­kájára szoktak hivatkozni. Őket általában elismeréssel emlege­tik — ennek ellenére keveset ismerünk név szerint a legjob- bakból. Pedig indokolatlan, hogy a névtelenségbe burkoljuk őket. Arra lenne szükség, hogy az adott szakmát választó fia­tal a legjobb bányászokat, nö­vénytermesztőket, esztergályo­sokat, építőket lássa maga előtt példaképként. Ez vonzóvá teheti a szakmát, és jelzi az em­beri értékek magasfokú meg­becsülését. A termelésben sok múlik azon is, hogy milyenek az egyes vállalatok különböző szin­tű vezetői. Nagy többségük azt nyújtja, amit elvárnak tőle — szocialista szakemberként dol­gozik és él. Az ő munkájukról is többet és főként szebbet kell mondani a megszokottnál. Nö­veljük biztonságérzetüket a dön­téseknél, és támogassuk kezde­ményező készségüket. Az ő munkájuknak, politikai és szak­mai felkészültségüknek megha­tározó a szerepe a jó munkahe­lyi légkör kialakításában. A jó légkör, a dolgozók szocialista szellemiségű kapcsolata egy-- máshoz anyagi erővé válik a világos célokért folyó munka során. Ez valamennyiünk közös érdeke, ezért kell 1979-ben és a további évek során is az ed­digieknél okosabban, szervezet­tebben, fegyelmezettebben dol­goznunk. Az 1978. évi költségvetés el­számolásáról szóló törvényjavas­latot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga nevében elfogadom. Felszólalók Az országgyűlés első napi­rendjének vitájában felszólalt Técsi János (Komárom megye 10. sz. vk.), Palkó Sándor (Bara­nya megye 13. vk. Felszólalá­sát külön közöljük a 3. olda­lon.) Kurucz Márton (Csongrád m. 11. vk.), Koltai Nándorné (Veszprém m. 4. vk.), Fritz Lász­ló (Zala m. 8. vk.), Szabó Bé­la (Szabolcs m. ő. vk.), Nics Já­nos (Fejér m. 9. vk.), Makkos Antalné (Győr, 7. vk.), Mérten Lajos (Komárom m, 9. vk.), Se- besi Lászlóné (Békés, 5. vk.), Udvardi Károlyné (Budapest, 23. vk.), Farkas Pál (Borsod- Abaúj-Zemplén m. 12. vk.), Orbán József (Szolnok m. 2. vk.). Az országgyűlés első munka­napja — amelyen felváltva el­nökölt Péter János és Raffai Sarolta — véget ért. Az ország- gyűlés pénteken 10 órakor, az 1978. évi költségvetés végre­hajtásáról szóló törvényjavas­lat vitájával folytatja munkád jót. Losonczi Pál és Lázár György fogadta a svéd külügyminisztert Sajtótájékoztató a tárgyalásokról Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta a hiva­talos látogatáson hazánkban tartózkodó Hans Martin Blix svéd külügyminisztert. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke ugyancsak csü­törtökön fogadta a svéd kül­ügyminisztert. A szívélyes légkörű eszme­cseréken részt vett Púja Fri­gyes külügyminiszter. Jelen volt Torsten Hylander, a Svéd Ki­rályság magyarországi és Iván Tivadar, hazánk svédországi nagykövete. A délelőtt folyamán Hans Martin Blix, a Hilton Szálló­ban találkozott a hazai és a külföldi sajtó képviselőivel. Bányász Rezsőnek, a kül­ügyminisztérium sajtófőosztálya vezetőjének megnyitója után a svéd külügyminiszter magyar- országi tárgyalásainak tapasz­talatait összegezte. — Látogatásom részét ké­pezi annak a beszélgetés so­rozatnak, amely legfelsőbb szinten országaink között zaj­lik — mondotta. - Magyaror­szág s Svédország külügymi­nisztériumának képviselői rend­szeresen találkoznak egymás­sal, s ugyanilyen folyamatos együttműködés alakult ki in­tézményeink között is. Egyetér­tünk magyar barátainkkal a tekintetben, hogy ezek a kap­csolatok igen hasznosak, s tovább kívánjuk együttműkö­A pénzügyminiszter rendelete értelmében június 15-től a Ma­gyarországra belépő külföldi rendszámú dízelüzemű autóbu­szok és tehergépjárművek ré­szére üzemanyag-vásárlási enge­délyt kell venni a határátkelő- helyeken lévő valutaátváltó he­lyen, Az engedély megvásárlá­sát a határon a vámszervek el­lenőrzik. Az egyszeri magyarországi tartózkodás idejére érvényes engedély ára autóbusz részé­re 700 forint, tehergépjármű ré­szére teherbírástól függően 500, illetve 1200 forint. A kishatár- forgalomban közlekedő dízel­üzemű tehergépjárművek részé­re, amelyek esetleg naponta többször is átlépik a határt, olyan engedély is vásárolható, amely vásárlástól számított egy hétig érvényes. Ennek az en­gedélynek az ára 3000 forint. Az üzemanyag-vásárlási enge­délyt a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott valutákért désünket szélesíteni gazdasá­gi és kereskedelmi téren is. Jelenleg is azon munkálko­dunk, hogy ennek akadályait eltávolítsuk. Ugyanez vonatko­zik a kulturális területre és a turizmusra is: igen sok svéd turista látogat Magyarország­ra, s mi is szívesen látnánk több magyar vendéget orszá­gunkban. Legfontosabb fel­adatnak azonban a gazdasá­gi kapcsolatok kiépítését tart­juk. Bár országaink gazdasági berendezkedése eltérő, az ipa­ri kooperációk száma megkö­zelíti a fél százat. A budapesti tárgyalásokról szólva Hans Martin Blix hang­súlyozta: — Az európai bizton­sággal és együttműködéssel összefüggő kérdéseken túlme­nően más nemzetközi kérdé­seket is megvitatunk Púja Fri­gyes külügyminiszterrel. Ügy tűnik: álláspontunk nem azo­nos minden kérdésben, mégis hasznos volt a kétnapos esz­mecsere. Egyetértettünk a 'te­kintetben. hogy a SALT—II. megállapodás igen nagy je­lentőségű áz enyhülési politi­ka jövője és a madridi talál­kozó előkészületei szempont­jából, s további eredményeket hoz a leszerelés területén. Hivatalos látogatását befejez­ve, a délutáni órákban eluta­zott Budapestről Hans Martin Blix. Búcsúztatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes. Jelen volt Torsten Hylander és Iván Tivadar. kell megvásárolni. Azon. orszá­gokban honos gépjárművek ré­szére, amelyek állami bank­jával a Magyar Nemzeti Bank a valuták kölcsönös átváltásá­ra megállapodást kötött, forin­tért vásárolható meg az enge­dély. Ez jelenleg a bolgár, cseh­szlovák, lengyel, mongol, NDK- beli, román és szovjet rendszá­mú gépjárművekre vonatkozik. Külföldi rendszámú dízelüzemű autóbuszhoz és tehergépjármű- höz üzemanyagot az üzem­anyagtöltő állomásokon csak az engedély felmutatásával lehet vásárolni hatósági fogyasztói áron, a gépjármű beépített üzemanyagtartályába töltve. A lejárt engedélyt az ország­ból való kilépéskor a határvám­szerveknek le kell adni. Az in­tézkedést az tette szükségessé, hogy a dízelolaj ára Magyar- országon változatlanul literen­ként 4 forint, omi lényegesen alacsonyabb ár, mint a legtöbb európai országban.-------1 a merikai csúcs- taiálkozó Carter amerikai elnök csütörtök esti érkezésével indul meg a gyakorlat­ban is a szovjet—amerikai csúcstalálkozó gépezete az osztrák fővárosban. Leonyid Brezsnyev pénte­ken dél körül érkezik meg Bécsbe, s a két államfő első alkalommal pénteken késő délután, Rudolf Kirchschläger osztrák szö­vetségi elnöknél találkozik először. Brezsnyev és Car­ter érdemi tárgyalásai szombaton kezdődnek meg, vasárnap folytatód­nak. A hadászati táma­dó fegyverrendszerek kor­látozásáról szóló újabb szovjet—amerikai megál­lapodást hétfőn írják alá a bécsi Hofburgban. Szovjet—amerikai leg­felsőbb szintű tanácsko­zásra több éves szünet után kerül most sor: az utolsó ilyen megbeszélés Gerald Ford amerikai el­nök vlagyivosztoki látoga­tása volt. Leonyid Brezs- nyevvel ekkor állapodtak meg a hadászati támadó fegyverrendszerek korláto­zásáról szóló megállapo­dások elveiben, ezeket azonban mind ez ideig nem sikerült valóra váltani — mindenekelőtt amiatt, mert az amerikai kormányzat változása után a Carter kormány hosszú időn ke­resztül nem ismerte fel a megvalósitás járható útját. Carter Bécsbe érkezett James Carter, az Egyesült Ál­lamok elnöke kíséretével csü­törtökön este 21.43 órakor meg­érkezett a schwechati repülő­térre, hogy részt vegyen a pénteken kezdődő szovjet- amerikai csúcstalálkozón. ♦ Gáspár Sándor fogadta Romesh Chandrát Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, a Szakszervezeti Világ- szövetség elnöke csütörtökön fogadta Romesh Chandrát, a Béke-világtanács elnökét, A szí­vélyes, baráti hangulatú talál­kozón véleményt cseréltek a Szakszervezeti Világszövetség és a Béke-világtanács együtt­működéséről, a további közös fellépés lehetőségeiről. ♦ Rácz Pál afrikai tárgyalásai Rácz Pál külügyi államtitkár hazaérkezett a Magadaszkáron, Zambiában és Kenyában tett hivatalos látogatásáról. A há­rom ország külügyminiszterével és a kormányok más tagjaival megbeszéléseket folytatott az időszerű nemzetközi kérdések­ről és az országaink közti kap­csolatok fejlesztéséről. Rácz Pált fogadta Didier Ratsiraka ma- dagaszkári és dr. Kenneth Ka- un.da zambiai köztársasági el­nök. A külügyi államtitkár meg­beszéléseket folytatott Joshua Nkomo-val, a Zimbabwei Haza­fias Front társelnökével. Benke Valéria látogatása Zala megyében Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle főszerkesztő, je csütörtökön Zala megyébe látogatott. A vendéget Nagy­kanizsán Horváth Gyula és Tóth Lajos, a megyei pártbizottság titkárai, valamint Salamon Bé­la, a nagykanizsai városi párt- bizottság titkára fogadták és tájékoztatták a megye gazda­sági, társadalmi és kulturális életéről, továbbá Nagykanizsa várospolitikai helyzetéről. Benke Valéria ezután fel­kereste a Zala megyei Sütő- és Édesipari Vállalat helyi gyárát, amely csaknem kizárólag nőket foglalkoztat és az ott dolgozók élet. és munkakörülményeiről, szociális ellátásáról tájékozó­dott. A Politikai Bizottság tagja délután a városi pártbizottság épületében aktívaülésen találko­zott Nagykanizsa város és a já­rás párt-, állami és tömegszer­vezeti vezetőivel. Benke Valéria időszerű gazdaságpolitikai kér­désekről tájékoztatta az aktíva- ülés résztvevőit. Üzemanyag-vásárlási engedély bevezetése külföldi dízelüzemű autó­buszok és tehergépjárművek részére

Next

/
Thumbnails
Contents