Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-13 / 129. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. MÁJUS 13. Csak a komfortos és félkomfortos lakások jöhetnek szóba Legfrissebb adat szerint már­cius 31-én 22 318 lakás volta Pécsi Ingatlankezelő Vállalat gondozásában. Ebből összkom­fortos 10192, komfortos 7011, félkomfortos 1506, komfortnél­küli 3609. Egy másik adat: a kb 110 millió forintos évi lak- bérbevételből tavaly 3,8 mil­liót tett ki a lakók által vé­geztetett lakáskorszerűsítések 50 százalékos bérbeszámítási összege. A kettő között hol van a találkozási pont? Mielőtt a kérdésre vála­szolnánk, egy megállapítást kell tennünk: az emberek többségében leküzdhetetlen igény él a korszerűbb, az ott­honosabb otthon iránt. A meg­oldás kinek-kinek az anyagi lehetőségétől függ. A skála a korszerű családi Iház építésé­től a meglevő lakás korszerű­sítéséig terjed. Legtöbben az utóbbira vállalkoznak, hiszen az ún. minőségi csere megle­hetősen bizonytalan. A lakás­korszerűsítésre vállalkozók eb­beli törekvésükben számíthat­nak a PIK segítségére. * Ami pedig a bevezetőben feltett kérdésre adandó választ illeti: a lakásállományból kor­szerűsítés szempontjából csak a nyolc és félezer komfortos és félkomfortos lakás jöhet számításba: az összkomforto­sok azért nem, mert azokban — elvileg — nincs mit kor­szerűsíteni, a komfortnélküliek pedig azért nem, mert azok többségén már semmiféle kor­szerűsítés nem segít, csak egy: a bontás. A korszerűsítésre al­kalmas lakásokban viszont megvan a lehetőség arra, hogy a lakó olyan, a saját ízlésének és szükségletének megfelelő műveleteket végez­zen, vagy végeztessen, ame­lyek költségei 50 százalékát átvállalja a PIK, a másik 50 százalékot pedig le lehet lakni, azaz beszámítják a bér­be. A lakáskorszerűsítés egyéb­ként kétoldalú tevékenység. Egyfelől a PIK a maga lakó- házfélújítási programja kere­tében évente meghatározott mennyiségű lakásban végzi el azokat a munkálatokat, ame­lyeknek végső célja, hogy a lakások az újonnan építettek­kel egyenértékűek legyenek. Másfelől a lakó igyekszik en­nek elébe menni, s nem vár­ván ki az évek múlva esedékes felújítást, akkor vég­zi el lakásának korszerűsíté­sét, amikor, az számára a leg­előnyösebb. * Meglódulhat-e ilyenkor a la­kó igénye? Korszerűsítés ürü­gyén „belekergetheti-e” az ál­lamot bizonyos luxusmegoldá­sokba? A PIK-nél határozottan állítják, hogy nem. Illetve . . . saját költségére és veszélyére — esetleg, az államéra sem­mi esetre sem. A korszerűsítés keretében leg­gyakrabban a fűtésre irányul a figyelem, aztán a fürdőszo­bai berendezések, a csempé- zés cseréje a cél, no és nem ritkán a padlóburkolaté. Túl sok lehetőség — mint látjuk — nincs, de azért ezek is okozhatnak gondot bérlőnek és bérbeadónak. Mit jelenthet pl. a fürdőszoba­korszerűsítés? A PIK részéről fehér kád, mosdó és wc-kagy- ló, csempe. A lakót viszont csábítják a szép színes szani- ter-áruk, a csodás mintázatú csempék. Anélkül, hogy ára­kat mondanánk, világos, hogy az utóbbi tetemesen drágább. És ugyebár a csempézés is úgy az igazi, ha a mennyeze­tig ér. Nos, a lakó mindent beszerezhet, mindent megcsi- tathat, de a PIK a bérbeszá­mításnál csak annyit ismer el, amennyit ő maga a saját ré­szére is érvényes normák sze­rint elvégezne. Csempézésnél pl. 10 csempesor-magasság a szabvány. Azt hi'hetnők, hogy a PIK-et valamiféle maradi- ság vezeti, amikor ragaszko­dik a fehérhez. Nincs erről szó. Inkább arról, hogy a fe­hér mindig kapható, a színes és a mintás bizonytalan. Ám rakassa fel a lakó a mintá­sat, de ilyenkor a PIK kötele­zi, hogy legyen 2 négyzetmé­ternyi tartalék, nehogy évek múltán, ha pótlásra lesz szük­ség, eltérő színűt vagy mintá­sat kelljen felrakni. Egyéb­ként: ha a csempézés nem használódott még el, s a cse­re kifejezetten luxusigényt szol­gál, ez teljesen a lakó költsé­gére megy. * Mi van a fűtéssel? Évekkel ezelőtt, amikor kezdtek elter­jedni a korszerű tüzeléstech­nikai módszerek, az volt még az álláspont, hogy a cserép­kályhát ugyan elbontathatja a lakó, de ha kiköltözik onnan, az új lakó kívánságára vissza kell állítani. Azóta ez megvál­tozott. Visszafelé nem lépünk — mondják most a PIK-nél, és ez így van rendjén. Cse­répkályha helyett olaj — 50 százalékért, cserép, vagy olaj helyett gáz ugyancsak 50 szá­zalékért ... De: olajkályhánál csak egyet — a ma is kiváló minőségű M—622 típusút — ismer el a PIK, az egyéb, en­nél drágább olajkályhák ese­tében is csak ennek az 50 szá­zalékát téríti. Visszalépést csak saját költségre lehet. És az indokolatlan előrelépést is! Néhány éve valaki a PIK en­gedélyével és bérbeszámítás­sal olajtüzelésű bojlert szerelt fel a fürdőszobájába. Most gondolt egyet, s ugyancsak bérbeszámítással villanybojlert akart felszerelni. A PIK a hoz­zájárulást megtagadta, a bér­lő a módosítást csak a saját költségére végeztetheti. Van azonban, amikor méltányos­ságból átvállalja a PIK a tel­jes költséget. Ez történt a kö­zelmúltban, amikor egy idős, egyedülálló, csaknem vak asz - szony gáz helyett villanytűz­helyt kért. Mérlegelve, hogy adott esetben a gáz állandó balesetveszélyt jelent, szó nél­kül megcsinálták o cserét. * Sokan idegenkednek a mű­anyag padlótól. Amikor még ez ment, aki csak tehette, már az építés idején parkettát kért helyette — megfizetve a kü- lönbözetet. Ebből azonban nem léhetett rendszert csinálni. A cserét ezután a PIK-kel közö­sen akarták megoldani. Kez­detben egyes esetekben bele is ment ebbe a vállalat. Ide­jekorán visszakozott azonban, s most már csak akkor enge­délyezi a cserét, ha az épü­letben vagy a lépcsőházban a lakók többsége a csere mel­lett van. De még így is meg­gondolják, hogy az uj típusú szalag, vagy panelparkettákat engedélyezzék-e. Ezeknek ugyanis olyan vékony az ún. koptató rétegük, hogy a má­sodik csiszolás után már tel­jes cserére lenne szükség. Ezt pedig nem vállalhatja a PIK. Luxusigényekkel tehát kár ostromolni a „házigazdát”. Azok kielégítéséhez a saját er­szényt kell kinyitni. Hársfai István Tudja önf mi az a fordasakkozás? U U Ötvenezren szállnak reggelenként autóbuszra A pécsi forgalomban százezer utas jelenti a reggeli csúcsot Ismeri ön ezt a kifejezést: fordasakkozás? Aligha. Pedig ha nem „játszanák” napról napra ezt a különös elnevezé­sű játszmát a VOLÁN forgal­mistái, bizony könnyen lehet, hogy járatok tucatjai nem in­dulhatnának e| munkába, ven­dégségbe igyekvő utasok szá­zaival. Pais József gépkocsivezető volt az első ember, akivel hajnali három órakor, a tá­volsági buszjáratok pécsi pá­lyaudvarán találkoztam. A GC 78-32 rendszámú autóbusz ve­zetője az éjjel Komlóról szál­lított utasokat, majd pedig egy alsószentmártoni szerző­déses járatot bonyolított le. Hajnalban pedig az övé az első komlói járat. Az üléseken postazsákok hevernek, majd pedig szállingózni kezdenek az első utasok. Bányászok. Vala­mennyien köszönnek, ismerős­ként hunyorítanak a gépkocsi- vezetőre. Alighanem ugyan­azokat a helyeket foglalják el, mint minden hajnalban. 12 utassal indul el a pirkadatban a busz. Kalauz nincs, o gép­kocsivezető adja ki a jegye­ket, az ügyes automata masi­nából. Ezen a hajnalon egyet­len menetjegyet sem vásárol­tak tőle, valamennyi utasa bérletes. • Topp István forgalmista es­te hétkor kezdte a szolgála­tot. A valamikori villamosre­miz parányi bódéjában egy sámli nagyságú olajkályha pró­bálja legyőzni a fagyos haj­nalt. Az asztalon alkóholszon- da, mellette „ittassági napló". Alighanem találóbb lenne a „józansági napló" elnevezés, mert a bejegyzések tanúsága szerint idén még egyetlen eset­ben sem szfneződött el a szon­da, pedig egyetlen napon sem maradnak el a szúrópróba­szerű ellenőrzések. Sorra érkeznek a gépkocsi- vezetők. Lejelentkeznek, azután a 3—4 nappal korábban ki­adott vezénylési terv szerint indulnak. Azdz így történne, ha nem lennének meghibáso­dások, javítások, megbetege­dések. Olyan napra ugyanis a legöregebb forgalmisták sem emlékeznek, hogy ne kellett volna eltérni a vezénylési terv­től. Giziké az ércbányász jára­tok külön forgalmistája. Azt mondják, hogy a bányában is tudják, hogy mikor van szol­gálatban. Hihetetlen találé­konysággal és kombi natív készséggel áldotta meg a sors, s így azonnal ki tudja sak­kozni, hogy miként is lehet pótolni o kiesett buszokat. Nagy része van abban, hogy a bányászok időben elérjék munkahelyüket. Természetesen Gizikének szabad keze van, a járatok elsőbbséget élvez­nek. Topp István is olyat produ­kál, amit nem tanítottak az iskolában. Az egyik komlói já­ratot átirányítja Budapestre, a másikat Szekszárdra, közben ki tudja, honnan elővarázsol két buszt, amelyiknek pont van annyi ideje, hogy elmenjen Komlóra. A forgalmistának na­gyon talpraesetten kell dönte­nie, mert ezen a napon 28 autóbusz van javításon. A munkába igyekvők ezreinek ezt azonban nem szabad ész- revenniük. 14 „fordát” változ­tatott meg ezen a hajnalon Topp István. Fejében van az összes fordaszám és rendszám. Mert igaz, hogy a vezénylési terv, azaz a vállalati belső utasítás, minden hajnalban felborul, rend mégis van. Az utas legfeljebb azt látja, hogy a megszokott gépkocsivezető helyett más ül a volánnál. ♦ S a hajnali pillanatkép után nézzük a hajnali összesítést Baranya megye országútjain hajnali öt óra és reggel nyolc óra között 381 autóbusz szál­lítja az utasokat. Ez több mint ezer járatot és jóval több mint 10 000 kilométert jelent. Kö­rülbelül ötven-ötvenötezren utaznak reggelenként ezeken a járatokon. Ehhez az adathoz még hoz­zá kell számolni a pécsi for­galmat, ahol ebben a reggeli időszakban 127 kocsi — ezer járat —, mintegy 100 000 utas jelenti a reggeli csúcsot. E. A. Májusi virágpiac Pécsett Fotó: Maletics László Luxusigényeket nem elégítenek ki A PIK ésa lakáskorszerűsítés

Next

/
Thumbnails
Contents