Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-10 / 126. szám

1979. ma|us 10., csütörtök Dunantmt napló Kiemelten védett a Balatong védett a Duna Megkezdődött az akadémia 139. közgyűlése Az emberi társadalom minden funkciója — és ezek között ki­emelkedő helyen a tudomány - csak akkor értelemszerű és elő­remutató, ha az emberért, az emberi közösségért van. Ezért is tűztük ki e közgyűlésünk álta­lános tudományos témájául c tudomány haladása és az em­ber kapcsolatát — hangsúlyozta az Akadémia 139. közgyűlésé­nek szerdai megnyitójában Szentágothai János akadémikus, az MTA elnöke, az Akadémiai vári kongresszusi termében. A tanácskozáson megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kormány elnökhelyettese. A közgyűléshez kapcsolódó, kedden befejeződött tudomá­nyos osztálygyűlések munkáját is méltató megnyitó után Szent­ágothai János átadta az idei akadémiai aranyérmet és a dí­jakat. Az akadémiai aranyérmet az MTA elnöksége Major Má­té akadémikusnak, a Budapes­ti Műszaki Egyetem nyugalma­zott tanszékvezető egyetemi ta­nárának adományozta az épí­tészet, az építészetelméleti és az építészettörténeti kutatások terén elért kimagasló eredményeiért, valamint az akadémia testüle­téiben hosszú ideje végzett tu­dománypolitikai és tudomány- szervező munkájáért. A 12 aka­démiai díjjal — melyek közül négy megosztott, — összesen 21 tudós részesült magas elisme­résben. Milyen Dél-Dunántnl vizeinek minősége? Tervszerűen épül a komplex ipari bázis Az új betonacél-feldolgozó üzemben az idén már 7000 tonna betonacélt vágnak méretre és haj­lítanak Költöznek a BÁÉV telepei Évente 100000 köbméter betont gyárt az automata keverő A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság környezet- és víz­minőség-védelmi osztálya fele­lős azért, hogy milyen a vízi környezetvédelem Somogybán és Baranyában. — Nem célunk a tilalmak szaporítása — vélekedik Kau- rek Róbert, a VÍZIG környe­zet- és vízminőség-védelmi osz­tályának vezetője. — Évente közel négymillió forintot for­dítunk a legfontosabb vizek minőségének az ellenőrzésére. — Milyen a mostani szeny- nyezettség ? — Legtisztább a Karasica és általában a vízfolyásaink felső szakasza. Nagy a szeny- nyezödés Pécs, Kaposvár, Nagyatád és Marcali térségé­ben. A szennyezés bizonyos szintre beállt és tán nem romlik tovább. — Gazdasági kárunk szár- mazotf'ebből? — A Kapósból a mi terü­letünkön egy cseppet sem ön­töznek és hamarosan alsó sza­kaszai is használhatatlanok lesznek. A hatodik ötéves terv időszakában tározókat építünk a Nyugati-övcsatornára, a Ke­leti-bozótra Marcalinál és Tás­kánál, hogy vizükkel ismét öntözhessenek. Nagyatádon o szennyvíztisztító technológiát módosítják, így a Rinyából is­mét lehet öntözni, várhatóan 1982—83-tól. — A kaposvári víz valóban. alkalmatlan élelmiszeripari fel- használásra? — Az épülő új húskombinát exporttevékenysége nem került veszélybe, a vize feldolgozha­tó, csupán kevés. 1980 nya­rára bekötik a nyirádi (észak­balatoni) távvezetéket, aminek a napi hozama 5 ezer köb­méter: ez 1981-től meghárom­szorozódik. Eddig is csupán kommunális vízellátási korláto­zásokra került sor. A szennye­ződés a Kapos-folyón ka­tasztrofális, de a mélységi vi­zeket még nem veszélyezteti. —• Mélységi vizeink másutt is védettek még? — Egyelőre igen, ám a híg­trágya szakszerűtlen elhelyezé­sének következményei hosszú ideig hatnak, nem tudjuk, mi­lyen erővel. Az összes ÁFOR- telep, ÁFOR-kút és tsz- üzemanyagtároló egyben egy Az ipari és a bőrgyári hulla­dékokról, a hulladék okozta környezeti hatásokról, ezek táv­lati megoldásairól, a hulladék elhelyezésének földtani hátteré­ről, a szemétszállításról és ej- helyezésről, főleg a környezet­kímélő elhelyezéséről tanács­koztak tegnap Pécsett a MTESZ székházában az e témákban legjáratosabb országos és me­gyei szakemberek. veszélygóc, persze csőtörés esetén. Táska körül 25 évvel ezelőtt olaj szivárgott a talaj­ba, utóhatása ma is kellemet­len. A használaton kívüli ku­takat n felszín alatti vízminő­ség-védelem érdekében csak a régi védő talajrétegek vissza­helyezésével zárhatja el az Or­szágos Kútfúró Vállalat. Leg­utóbb Mohács határában hat­van kutat „temettek el" örök­re. — A Dunáról és a Dráváról mi a véleménye? — A Duna végre védett a kiemelten védett Balatonnal együtt, vagyis kevesebb szeny- nyezőanyag előfordulásért na­gyon súlyosan büntetnek, így ammonium, szulfidok, olajok, zsírok, fenolok és mérgező anyagok esetében. A mohácsi vízkivételi mű feletti szakasz különösen kényes, nem mind­egy, hogy milyen minőségű víz jut Pécsre. A Péti Nitrogén Művek most már szakaszosan, kisebb mennyiségben engedi le a szennyező anyagokat, így időben és gyorsan hígíthatjuk azokat a közbeeső patakok, folyók vizével és Mohácshoz érve nem veszélyesek az em­beri szervezetre. A Paksi Atomerőmű hőszennyeződése túlalgásodást eredményezhet, ezért nem alkalmas a nyers Dunavíz tartalékvízként táro­zásra. A Csele-tározóban Pécs­nek hetven napra elegendő víz gyűjthető össze a befutó patakokból. A súlyos Duna- szennyeződéseket így akár két hónapon át is zavartalanul vé­szelhetjük át. A Drávát a Mu­ra szennyezettsége tette tönkre, de néhány év óta mérséklő­dött a romlás. Csak magyar— jugoszláv és osztrák összefo­gás jelenthet javulást. . . — Szigorították a bírságo­kat? — Ezentúl komoly összeggel bírságolják azokat, akik szeny- nyezik a talajt a hígtrágya helytelen lerakásával, vagy a műtrágya túladagolásával. Fő­leg a Balaton déli partjánál levő tsz-ek teszik szívesebben a hígtrágyát elhagyott homok­bányákba, kubikos-gödrökbe. Pedig jobb volna felhasználni az értékes szerves tápanyagot. A Hulladékok és a környe­zet ankétot a PAB, a HNF, c Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Urbanisztikai Társa­ság és az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület dél-dunántúli, baranyai és pécsi szervezetei, környezetvédelmi szak- és mun­kabizottságai szervezték. Az ankét az előadások után a garéi hulladéklerakóhely meg­tekintésével ért véget. Hányán, de hányán várják, hogy elkészüljön a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat új komplex ipari bázisa. Jelenleg szétszórtan Pécs kü­lönböző részein működik mint­egy tíz telepük. Nincs már hát­ra egy év, s meglesz az új köz­ponti telep Pécs határában, egy 36 hektáros területen. így a régi telepek közül csak néhány marad meg, a többi átköltözik az újba. ♦ Az új ipari bázison az asz­falttelep az elmúlt év végén el­készült, s idén már 25 000 ton­na aszfaltot állítanak elő és teljesen kielégítik a BÁÉV asz­faltigényét. A betongyárat tavaly novem­berben helyezték üzembe. Az ÉPGÉP és az ELBA cég együtt­működésében létesült automata betonkeverő évente 100 000 köbméter beton gyártására al­kalmas. Érdekesség, hogy a berendezést egy műszakban mindössze hatan kezelik. Elké­szült a betongyárhoz kapcsoló­dó 90 méter hosszú kavicsfel­hordó szalag. A kavicstároló épül, a befejezésre várhatóan idén a harmadik negyedévben kerül sor. Átadták az új vasúti portát, amely a telep vasúti forgalmát irányítja, ellenőrzi, valamint át­veszi a vagonokat. A hat ipar­vágányon történő vagonmozga­táshoz „ beszereztek egy UNI- MOG típusú berendezést. A va­gonmozgatást eddig a MÁV to­latómozdonyaival oldották meg, ami igen drága volt. A betonacél * feldolgozó üzemben a Peddinghaus be­rendezés üzemszerűen termel. A 3800 négyzetméter alapterü­letű csarnokban a félautomata gépsor a nehéz fizikai munkát szinte teljesen megszüntette. A régi körülmények között 70— 80 dolgozó hajlította a beton­acélt, most a gép segítségével 25—30 ember látja el ezt a munkát. A csarnok előtti tá­rolóhelyre az iparvágányokon érkező acélanyagot daru szál­lítja, ahonnan a gépsor behúz­za az üzemcsarnokba, majd a feldolgozás után a készáru-tá­rolóhelyre továbbítja. A kész betonacélt innen a napi üte­mezésnek megfelelően szállít­ják el. Az üzemben idén már 7000 tonna betonacélt vágnak méretre és hajlítanak. A faipari üzemek építése tervszerűen folyik, a csarnokok összalapterülete mintegy 7000 négyzetméter lesz. A szárító-, asztalos- és ácstelepen évente 3500 köbméter faanyagot dol­goznak fel. A faipari üzemek építése az év végére befejező­dik, s ekkor kezdik a gépek, berendezések beszerelését. A lakatosüzem 5000 négyzet- méter alapterületű csarnokában dolgoznak a kivitelezők. A korszerű, 5500 négyzetmé­ter alapterületű, egy légterű, 10 méter belmagasságú DEXION- RECK állványrendszerű raktárot alapozzák és elkezdték a szer­kezetek előgyórtását. A beren­dezések szállítására a harma­dik negyedévben kerül sor, az átadásra várhatóan 1980 első negyedében. A központi szociális épület­ben a belső falakat húzzák fel az építők és ezzel párhuzamo­san a vizes blokkokat alapoz­zák. A komplex ipari bázison asz­faltozzák az utakat, és lassan a befejezéshez közeledik a közműhálózat kiépítése. Idén a technológiai szerelések és a műszaki átadások megtörtén­nek, s 1980 közepén elkezdődik az üzemszerű termelés. A régi telepek közül a Vasút utcaiban üzemel az ácsüzem és a betonacél-előkészítő rész­leg. Utóbbit már áttelepítették az új bázisra. A még ott lévő anyagokat feldolgozzák a régi gépeken, s utána teljesen meg­szűnik. Az ácsüzem csak a ne­gyedik negyedévben költözik el, ugyanis addigra készül el az új. A telep.végleges felszámolására 1980 első félévében kerül sor. ♦ Az újmecsekaljai telepről az aszfaltüzemet tavaly* a beton­üzemet az év végéig helyezik át. Ennek feltétele, hogy a bá­zison elkészüljön a kavicsrakó és -továbbító berendezés. A te­lep felszámolására 1980-ban kerül sor, mert itt tárolják a különféle nyílászáró szerkezete­ket is. A Tüzér utcai részleget folyamatosan telepítik át, a be­fejezés a jövő év közepére vár­ható. Ugyancsak a következő esztendőben szűnik meg a Ró­zsa Ferenc utcai és részlegesen a Czinderi utcai telep. R. N. Csuti J. Hulladékok és a környezőt 3 mmm» Miniszter a „szardíniás dobozban” Lehetséges, hogy egysze­rű propagandafogás, a kí­váncsiskodó londoniak szá­mára — legalábbis a tv képernyőjén úgy tűnt - nem okozott különösebb megle­petést, hogy a Konzervatív Párt győzelme után a mi­niszterelnöki rezidenciára az új pénzügyminiszter az apró. szardíniás doboznak nevezett mini-Austinen ér­kezett, maga vezetve ko­csiját. Egy másik miniszter pedig esernyőjét lóbálva, gyalog sétált a kormány el­ső ülésére. Mindenesetre a szerény­séget, a takarékoskodást sugalló esemény nem egye­dülálló jelenség ma, a nemrégiben még pazarlás­ban tobzódó fogyasztói társadalmakban. Bizonyára emlékezetes, hogy az olajválság idején a holland miniszterelnök kerékpárral közlekedett, az NSZK-ban korlátozták a gépkocsiforgalmat, és ki­oltották a fényreklámokat. Kaliforniában éppen az elnöki látogatás idején, az elmúlt hét végén kifogytak a benzinkutak készletei, a világ legjobban motorizált országában leállt a gépko­csiforgalom, Carter a vá­lasztások előtt is kényte­len a választópolgárok kö­zött ilyen sokkhatást elő­idézni, hogy a korábban meghirdetett energiataka­rékossági programját vég­rehajtsa. Ugyancsak drasztikus rendszabályokat hozott a belga kormány: 1979-ben 5—20 százalékkal csökken­tik az olaj fogyasztói érté­kesítését, este 9 után pe­dig hirdetési célokra tilos villamosenergiát felhasznál­ni. Jugoszláviában rövide­sen életbelép a rendelet, amely korlátozza a gépko­csik sebességét, a teher­gépkocsik távolsági - fuvar­jait, időnként a páros, majd más napokon a pá­ratlan számmal végződő rendszámú személygépko­csik nem közlekedhetnek. Ezzel évi egymillió tonna kőolaj megtakarítására szá­mítanak. Nagy ostobaság lenne most azt mondani, hogy „bezzeg hazánkban"! Nem függetleníthetjük ugyanis magunkat a világgazdaság egyetlen eseményétől sem. Tudomásul kell venni, hogy az energiatakarékosság nálunk sem kampányfel­adat, hanem az ésszerű gazdálkodás elidegeníthe­tetlen része. A hazánkban felhasználásra kerülő anya­gok 1 százalékának meg­takarításából 7—8 milliárd forintot sikerülne megmen­teni, az évente kieső mun­kaidőalap 1 százalékos csökkentése 35 ezer mun­kást jelentene. Hazánkban is elkészült azoknak a vállalatoknak a takarékossági terve, ame­lyek az ipar rendelkezésé- . re álló energia csaknem - nyolcvan százalékát hasz­nálják fel. A Volán Tröszt például az idén négy szá­zalékkal kívánja csökkente­ni a tehergépkocsik és ket­tővel az autóbuszok fajla­gos üzemanyag-felhaszná­lását. De takarékoskodni nem­csak lemondással, nemcsak a meglévő racionális ki­aknázásával lehet; hanem eszünket használva olyan új megoldások keresésével és alkalmazásával, amelyek eleve milliókkal csökkent- hetik a ráfordításokat. És ez a jövőbe mütató, ez az előrébb vivő út. Ilyen gon­dolkodás eredménye pél­dául a Komáromi Kőolaj­ipari Vállalat új terméke, amelyet több egyetemmel és kutatóintézettel közösen fejlesztettek ki. A DS—5 je­lű motorolaj akár 150 ezer kilométert is kibír, kiváló a hőállóképessége, kitűnően helyettesíti az eddig impor­tált hosszú csereidejű ola­jokat. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents