Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-08 / 124. szám
<979. május 8., kedd Dünantmt napló 3 A nagy szerelőcsarnokban egy hatalmas forgórész tekercselését A Ganz nevét viselő turbógenerátorok a többi között Konstanti- végzik. A háttérben a görög exportra készülő Diesel-generátor nápolybán, Palermóban, Buenos Airesben is megtalálhatók, állórészét szerelik. Világelsők között Százéves a Ganz Villamossági Művek 1859-ben egy fiatal mérnök, Mechwart András került a Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársasághoz. Néhány év múltán a gazdasági válságtól megrémült részvényesek már a gyár élére állították: mentse meg ő a nehéz helyzetbe került üzemet. A fiatal mérnök hamarosan felismerte az elektromosság jövőjét és jó emberismerettel válogatta meg munkatársait. Olyan emberek kerültek a gyárba, mint például Zipernowszky Károly, aki hitt az elekromosság távlataiban és energikusan nekilátott ötletei megvalósításához. Nagyrészt az ő kezdeményezésükre alakult meg az akkori Vízivárosban, a Kacsa utcában a Ganz Gyár elektrotechnikai osztálya. Az alapítók vállalkozási készségét, bátorságát bizonyította, hogy olyan időszakban hozták létre ezt az üzemet, amikor a világon még alig néhány vállalat foglalkozott villamosgépek gyártásával. 1878 novemberében a kis műhelyben egy művezető irányításával hat munkás kezdett dinamógyártással foglalkozni — ebből fejlődött ki aztán a mai gyár, a Ganz Villamossági Művek. Moszkvától Montevldeóig Rengeteg kezdeményezőkészség szorult a kis gyár kollektívájába, s talán ennek is köszönhető, hogy állta a versenyt a sokszor jobb anyagi lehetőségekkel bíró külföldi konkurrensekkel. A gyár egyre- másra nőtte ki a korábbi telepeket, műhelyeket, s a század- fordulón már néhány száz munkást foglalkoztató üzemmé bővült. Hamarosan a Fő utcában létesült egy részleg, majd a századforduló első évtizedében megépült a Lövőház utcai telep is. A gyorsan megszerzett jóhírnevüket bizonyítja, hogy a Ganz szállította Bécs, Róma, Párizs. Cordoba, Zürich, a régi Szentpétervár, Moszkva, Monte Carlo, Montevideo, Melbourne, Stockholm első villamos erőműveit. ,,A gyár termékeinek minőségére jellemző — mondja Polonkai János gazdasági igazgató —, hogy Róma közelében még ma is működik az az áramfejlesztő gép, melyet még 1902-ben szállítottunk le." A gazdasági igazgató így fogalmaz: szállítottunk, s e többesszám első személy akaratlanul is jelzi, nemcsak a gyár jövőjét és jelenét, de múltját is magáénak vallja. Nem szokatlan ez a fogalmazás mind a vezérigazgató, mind a gazdasági igazgató több mint harminc éve ebben a gyárban dolgozik. Megszületik a transz- formátor A század első felében sorra születtek a Ganzban az új találmányok, melyek olyan kiváló mérnökök munkásságát jelzik, mint Kandó Kálmán, Déri Miksa, Bláthy Ottó és Zipernowszky Károly. A Kacsa utcai bérelt ház szoba nagyságú helyiségeiben végzett kutatói, kísérletező tevékenység fontos szerepet játszott az elektrotechnikai osztály fellendülésében. Ebből a korból ered a váltakozóáramú, kétfázisú gép, melynek tekercselrendezése egyezik a mai turbógenerátorok tekercselrendezésével. 1884-ben itt kísérletezték ki a transzformátort, mely megnyitotta az energiaátvitel, a feszültség nagyobb távolságokra szállításának lehetőségeit. Ezt követően alig négy esztendő alatt ezernél több transzformátort gyártottak. Az első világháború utáni időszakban a Ganz a világ minden részére szállított erőműi berendezéseket, alállomásokat. Turbógenerátorai eljutottak Konstantinápolyba, Palermóba, Buenos Airesbe, Szczecinbe, Moszkvába, Varsóba, az egyiptomi El-Tabbinba. „1929-ben gyártottuk az első, 32 megawattos turbogenerátort” — mondja Polonkai János. „Ezt csak harminc év múlva követte egy 50 megawattos. A fejlődés ütemének felgyorsulására jellemző, hogy újabb tíz év múlva már elkészült az első 220 megawattos turbogenerátor. Ma ezer megawattnál tartunk”. Négy helyen a világon A felszabadulás után új korszak kezdődött a gyáir életében is. Az addig soha nem látott műszaki fejlődést a gyártott géptípusok teljesítményadatai is jelzik. 1929-ben gyártották az első 140 kilowattos transzformátort, 1959-ben már 220 kilovoltos készült, nyolc év múlva pedig a gödi alállomáson felszerelték az első 400 kilovoltos transzformátort. Újabb kilenc év elteltével — s, ezzel már a mába érkeztünk — 1978. november 5-én Albertirsán ünnepélyesen felavatták a Ganzban készített 750 kilovoltos óriás transzformátort. Ilyet eddig a világon mindössze négy helyen, a Szovjetunióban, az USA-ban és Kanadában építettek! Három transzformátor, a hozzájuk tartozó segédtranszformátorok és kábelek segítségével érkezik a szovjetunióbeli Vinnyicáról az elektromos energia. A munka minden részlete különleges feladat elé állította a tervezőket és a kivitelezőket egyaránt. Az összesen 220 tonna súlyú berendezéseket különleges szállító- eszközökkel vitték Albertirsára, a technológiai szerelést nem egészen egy év alatt végezték el. A próbaüzem jól sikerült, s a jövő év elejétől megindulhat az állandó villamosenergiaszállítás Európa legnagyobb távvezeték- rend sze ré n. Az egykori Kacsa utcai kis műhely az idők során hatalmas gyárrá fejlődött. Ma — a gyár hat telephelyén — 7500-an dolgoznak, az ez évi árbevétel mintegy 4 milliárd forint lesz. Termékeik 23 százalékát tőkés országok veszik meg, közel 10 százalékot tesznek ki a szocialista országokba történő szállítások. Jelenleg közel 30 országba jutnak el a Ganz nevét viselő termékek — az egyik legrégebbi tőkés partner Kuvait, ahol a 30 kilovoltos alállomá- sok transzformátorai szinte kivétel nélkül ebben a gyárban készülnek. Szép dolog a múltra emlékezni, vallják a gyár vezetői, de a fejlődés nem állhat meg. „Most az 1990-ig terjedő időszak hosszú távú tervének előkészítésén dolgozunk" — mondja a gazdasági igazgató, „a bel- és külföldi igények egyaránt biztosítják gyárunk további fejlődését”. Föld S. Péter Jelenleg közel 30 országba jutnak el a gyár termékei, de a vezetők az export további növelését tervezik Jelenünk példaképei Még túlságosan kísért a személyes találkozások emléke ahhoz, hogy elfogulatlan legyek P. L.-lel szemben. Talán várhattam volna, hogy jobban leülepedjenek az élmények és kristályosodjanak érveim. De nem teszem. P. L. váratlan halála brigádjának tagjait, csakúgy mint engem elgondolkoztatott. Lazaságot nem tűrő, robbanékony ember hírében állt, de mint csapatvezető mindent kiharcolt embereinek. Egyik brigádtagja így fogalmazott: az volt a baj, hogy nem tudott kikapcsolni, neki csak a bánya létezett és a brigád ... P. L. tizenévesen került c bányához, a vájáriskolai éveket is beszámítva huszonnyolc esztendőt dolgozott vójvégen. Az elsők egyike volt, aki magáévá tette c szocialista brigádmozgalom lényegét: több mint huszonegy éven át vezette azt a szocialista kollektívát, amely előkelő rangot vívott ki magának a bányásztársadalomban. Tavaly ősszel azt mondta, hogy felépülése után egykét év múlva visszatér a csapathoz. Nem így történt. P. L. nem bányaszerencsétlenség áldozata, de halála minden bizonnyal összefügg állandó többet akarásával, nyughatatlanságával. A szakma mestere volt a szó helye sebb értelmében. Sok P. L. dolgozik, él körünkben. Jelenünk példaképei ők. Csak valahogy manapság hajlamosak vagyunk nem fölfigyelni hétköznapi hőseinkre. P. L. volt brigádja méltó emléket akart állítani az egy kori alapító nevének azzal, hogy a 2-es csapat megjelölés helyett őt kívánták névadójuknak. De ehhez nem kaptak hozzájárulást, mondván, holnaptól kezdve egymás után jelentkeznek a szó. cialista kollektívák hasonló kéréssel. Én nem értem, miért lenne ez baj. S nem kellene-e örülnünk inkább ennek, hogy sok P. L.-ünk van, tucatnyi szakmai és kormánykitüntetéssel, akiknek neve elkötelezettséget jelenthetne. Megyénk üzemeiben egyébként több olyan szocialista kollektíva dolgozik, akik a közelmúltban elhunyt kiváló szakembereknek oly módon állítottak emléket, hogy nevüket felvéve, ahhoz méltóan végzik munkájukat. Hajlamosak vagyunk nem fölfigyelni hétköznapi hőseinkre, a szakma mestereire. Egyik baranyai üzem dolgozói például csak akkor változtatták meg véleményüket egyik kiváló, amúgy nagyon is szerény mérnökükről, mikor a Legfelső Bíróságon nyerte el igazát több tízmillió? újítási perében. Nem hangsúlyozzuk eléggé, ki miért lett kiváló dolgozó, holott ha a kitüntetések átadásakor arra is szentelnének időt, hogy ki miért részesül elismerésben, nagyobb rangot kapna a jelvény és nem azt kérdeznék először a sarokban ülők, mennyi van a borítékban. Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk: X. Y. azért lett kiváló dolgozó, mert éppen ő volt soron. De hajlamosak vagyunk arra is, hogy ellenérveinket nem fejtjük ki, mikor a kérdezésnél szóba jö- hetők nevét előterjesztik. Természetesnek vesszük, ha bennünket találnak alkalmasnak szakmai felkészültségünknél fogva külföldi szakmai útra, a leendő szakemberek betanítására. De hajlamosak vagyunk arra is, hogy kiváló szakembereink felkészültségét „elfelejtjük" követendő példának állítani. Figyelmünk nem mindig terjed ki arra, hogy a személyes élménybeszámolón túl olyan szakmai fogásokat is átadhatnak a velük együtt dolgozóknak, amely erkölcsi mesterségbeli rangjukat emeli. Ezek is hozzátartoznak jelenünk példaképeinek méltatásához . . . Salamon Gyula Több fogy a Nyírségben Hétféle íz Nagykozárról Igaz, vannak bátrak, akik télen is nyalják, de a fagylalt igazi szezonja mégiscsak a nyár, a meleg idő. Most a tavasz előrehaladtával, a napos órák növekedésével egyre több fagylaltárusító hely üzemel, s Pécsett talán az egyik legnépszerűbb a Konzum Áruházé, ahol vitamindús, valódi gyümölcsből készült fagylaltot mérnek. Az alapanyagot a nagy- kozári „Zengő gyöngye" Tsz készíti. Hogyan? Mi módon? Talán érdemes egy kicsit az előzményekre visszapillantani. A termelőszövetkezet területe tulajdonképpen Pécs keleti peremvidékéhez tartozik. A gazdaság életében ez a város-peremi helyzet meghatározó. A községekben lakó férfiak közül soknak a szénbánya ad munkát, az otthon maradó asszonyoknak a tsz próbált télen- nyáron folyamatos munkaalkalmat biztosítani, (gy született az ötlet, hogy a gazdaság 100 holdas gyümölcsösének termékéből szörpöt készítsenek. A kezdet 1966-ra tehető, ekkor még teljesen hagyományos, „háziasszonyi" módszerekkel dolgozott 100 asszony. Bizony a mezei munkához szokott kezek először görcsösen, sután ragasztották a címkéket, simították a csomagoló fóliákat, ma pedig már mintegy 200 vagon a szörp, termelésük. No de hogy kerül ide a fagylalt? A szörpkészítés során keletkezett kisajtolt gyümölcshúst először eldobták, kárbaveszett. 1970-ben jött a gondolat, kár ezt az aromában és vitamin- tartalomban még teljes értékű gyümölcshúst veszni hagyni. Kísérleteket kezdtek, hogy valami módon hasznosítsák. A kísérletek eredménye: olyan gyümölcsfagylalt sűrítmény, amit az országban egyedül a nagykozá- riak állítanak elő. Ezt a sűrítményt vízzel, vagy tejjel hígítva lehet fogyasztani. Hétféle ízben és kétféle — keményre fagyasztható és lágyfagylalt — minőségben készítik. Nagykozáron, az egykori nemesi kúria udvarának végén a régi, átalakított gazdasági épületben van a fagylalt- és szörpkészítés „boszorkánykonyhája”, ahol két hatalmas üstben ro- tyog a sűrű lekvárszerű masz- sza. Innen csőrendszeren jut a következő helyiségbe, ahol a sűrítményt üvegekbe töltik, majd innen szalag viszi a csomago- lóba. Szinte hihetetlen, de a három kis helyiségből álló mini-üzemben évente mintegy 50 vagon fagylaltsűrítményt készítenek, a szállítószalag, és töltőcsőrendszer ellenére jórészt manufakturális módon, s csak érdekességként említeném meg, ez 10 millió darab 2 forintos fagylaltnak felel meg. Érthetetlen módon a megye határain kívül sokkal nagyobb a kereskedelmi és vendéglátói vállalatok részéről az érdeklődés. Például Hajdú-Bihar megyében és a Nyírségben sokkal nagyobb mennyiséget értékesítenek mint Baranyában. Pedig a tsz vállalná további elárusítóhelyek üzemeltetését a Konzum Áruházéhoz hasonló kooperációs módon (az alapanyagot, gépet és karbantartását ők biztosítják) egyelőre nincs jelentkező partner. Pedig a fogyasztók körében a siker egyértelmű, ezt bizonyítja az eláru. sító hely előtti hosszú sor. S. Zs.
