Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-06 / 122. szám

DN HÉTVÉGE 8. IRODALOM - MŰVÉSZET 1979. MÁJÚS 6. Mecsek és környéke, 1979 Bár felületesek és fele­lőtlenek lettünk a világmé­retű veszett rohanásban, jó lenne egy szusszanásra megállni valami csöndes tisztáson, látni és tájéko­zódni szűkebb és tágabb környezetünkben. Szeren­csére, vannak még oázisok, vannak erdők, vízpartok és hegyek. Itt a Mecsek. Fö­löttünk az erdő és a hegy, elérhető közelségben, ahol elzsongít a táj és a fák nem hazudnak. És íme, itt a könyvecske, amely ké- zenfog és eligazít ebben a varázslatos világban. Zöld műbőrkötés, sárga betűk­kel rajta a cím: MECSEK ÉS KÖRNYÉKE. Karádi Károly és Oppe Sándor dr. szerkesztésében 14 tagú szerzői munkakö­zösség alkotta meg ezt a régóta várt útikönyvet, ál- mélkodására az ismerked­ni vágyónak, gazdagodásul a hétpróbás mecsekesek- nek. Rokonszenves visszapil­lantás az előszó. Főhajtás a Mecseket ismertető első pionírok előtt. Lelki sze­meinkkel látjuk a száz év előtti Pécs polgárainak va­sárnapi kirándulásait Szi- nyei-Merse Pál Majálisá­nak hangulatával, óriási elemózsiás kosarakkal és óriási florentinkalapokkal. Azóta megváltoztak a kö­rülmények, az emberek, a világ és a hegy is. A Me­csek új arculatát üdvözli és ismerteti hűségesen és szeretettel ez a mű. Tartalmi beosztása az év­tizedek óta bevált rend­szert követi és a földtani, vízrajzi, éghajlati, botani­kai és állatvilági tudniva- . lókon túl a Mecsek és kör­nyéke történetéről, népraj­záról, gazdasági életéről és idegenforgalmáról is tájékoztat. Az erdőgazdál­kodás és a természetvéde­lem — úgy érezzük — megfelelő hangsúllyal sze­repel a könyvecskében. A túrák részletes ismertetését több, mint 200 oldal tár­gyalja. A gyakorlati tudnivalók fejezetében a közlekedés­ről, turistaközpontokról, szálláshelyekről és az ét­kezési lehetőségekről érte­sülünk. Itt tudjuk meg azt is, hogy mi az a kulcsos ház. Életrevaló találmány, annyi bizonyos, ha nem is mi vagyunk a felfedezői. (Az ázsiai tajgák fakalyi­bái vallhatnának róla.) A kulcsos ház az igény­telen, fáradt turista öröme, aki boldog az emeletes ágyban, megelégszik a maga főzött krumplileves­sel a 17—20 főnyi hason­szőrű barangoló társasá­gában. Itt a vendég húzza fel az ágyneműt, maga is fűt, hogyha kell, és persze gondoskodik a ház rend­jéről és tisztaságáról, ami­kor búcsút int a vendég- szerető hajléknak. Turista- és idegenforgal­mi szervezetek címei után a múzeumokról és kiállí­tásokról is beszámol a Mecsek és környéke úti­kalauz, hogy a Mecsek kis­lexikonja fejezettel és 43 sikerült fotóval tegyen pon­tot a 438 oldalas kiváló munkára. Mellékletül a Mecsek hegység turistatérképe szolgál, mely 1979-ben ké­szült, s már a kulcsos há­zak helyét is feltünteti. Őszintén köszöntjük ezt a szép alkotást, mely leg­alább száz névtelen és ne­ves hegyi apostol több év­tizedes lelkes együttműkö­déséből született, hogy az egyedül barangoló sza­bad szemlélődőnek hűsé­ges vezetője, az idegen tá­jak vándorainak pedig hasznos útitársa legyen. Baranyai Aurél A Dunántúli Napló kisgalériájából kó Magdolna, Mátai Attila, Nagy Niké és Simonfi András — munkáiból. A kollekciót az isko­la tanárai a pécsváradi nyári táborban készült munkákból vá­logatták. Tavaly először rendez­tek ilyen táborozást, s lesz foly­tatás, a növendékek egy cso­portja az idén nyáron Harkány­ba kap meghívást az iskola al­kalmi művésztelepére. Bemutatjuk a Dombóvári Művelődési Központot !Mm Dombóvár, városközpont. Még felvonulási terep övezi az új kulturális létesítményt, isko­la épül majd a Dombóvári Művelődési Központ és Könyv­tár mellé, s játszótér. A pécsi pirógránittal burkolt épület előtt faszobor: Samu Géza Pogány mitológiája. A szobor kezében levő tálon tojás, en­nek rajzi jelével még találko­zunk az épületen belül is. A tervök tiz éve készültek, az építkezés négy éve kezdő­dött, s idén, o felszabadulás ünnepén adták át az új léte­sítményt. A táblát azonban ide is kiakaszthatnák: Az átadás után az építkezés zavartalanul folyik. Szerelik még a színpad- technikát, pótolják a hiányo­kat, sőt már a szükségesnek bizonyuló átépítést is fontol­gatják. A viszonylag nagy elő­teret ugyanis kettéosztja egy fal. "Egyik oldalán ruhatár, ez ugye jó fél évig nemigen hasz­nálatos, az év másik felében is megoldható a kábátok el­helyezése másutt, nem közé­pen. A nagy előtérre ugyanis szüksége lenne a művelődési központ irányítóinak. • Alapvetően megváltoztak a művelődési házakkal szemben támasztott igényök. Régebben a nagy színházterem köré szer­veződött a kisebb helyiségek, irodák sora, o könyvtár sem volt szerves része a kultúra ezen intézményeinek. A dom­bóvári új épület is magán vi­seli e régebbi nézet jegyeit: középen a színházterem, az előtér ennek kiszolgálására ké­szült, s a könyvtári rész is eléggé elkülönül a művelődési háztól. A népművelés időköz­ben szakított a nézettel, hogy csak közönségként vegye fi­gyelembe az embereket - mű­velődési intézmények ugyanis mindinkább közösségek szerve­zői kívánnak lenni. S ennek egyik előfeltétele, hogy ne a nagyterem legyen a ház köz­pontja. Hanem például az elő- csa rnök. hogy adjon az előcsarnok. Cselekvési lehetőségek soka­ságával kell ellátni a belépőt, és nemcsak játékokkal. • A vázolt igények szempont­jából valóban nem a leg­ideálisabb elheyezésű a szép palota. Dehát a tervezés idő­szakában még nem ezen el­vek uralkodtok. Freivogel Mi­hály, a PTV tervezője 4600 négyzetméter területet adott a dombóvári közművelődésnek. Hatszáz négyzetmétert foglal el a könyvtár, amelyben zenei részleg és 140 fős előadóterem is helyet kapott. A művelődési ház nagy klubterme mozgat­ható válaszfalakkal három ki­sebbre is osztható az igények szerint. Próbatermet kapott a dombóváriak büszkeségét mél­tán kiváltó Kapós-együttes is, s tizenegy szakköri helyiség létesült. Középpontban a 400 néző befogadására alkalmas színházterem, 10x10 méteres színpaddal nagyobb színházi előadások fogadására is alkal­mas. Májusban—júniusban hat színházi előadás lesz, s a jövő évadtól megindul a rendszeres színházi bemutatók sora. A tervezés idején úgy szá­molták, 38 millió elég lesz az építkezésre, berendezésre. Vé­gül is 72 millióba került. „Igen jelentős társadalmi összefogás­sal - mondja az igazgató. — Ekkora beruházás a tanácso­kat igen leterhelné, de a dom­bóvári és környéki intézmé­nyek, szövetkezetek sok pénz­zel is, társadalmi munkával is segítették az építkezést. Ez lenne a járható út másutt is. Ma az ilyen összefogás igen ritka, tudomásunk szerint egye­dülálló.” • Am az építkezés segítésével nem ért véget a dombóvári üzemek, szövetkezetek jó szán­déka. ' Ml Friss látásmód, könnyed ecset­kezelés, festőiség árad a képek­ből — igen, művészpalánták (ha szabad így ezt megelőlegezni) munkáiból kaphat itt ízelítőt az olvasó. A képek pedig székhá­zunkban, a Dunántúli Napló kisgalériájóban szerepeltek, ahol kiállítást rendeztünk a pécsi Mű­vészeti Szakközépiskola növen­dékeinek — Auth Attila, Kucz­Egy fiatal spanyol műfordító ebben kívánunk segíteni neki, ha a lakás, akkor abban. Leg­első feladatunk tehát, hogy feltárjuk a kívánalmakat. Erre egy példa: az egyik munka­társunk tévészerelő. Társaival, amikor kiszállnak javításra, körbenéznék az otthonokban, ki mivel foglalkozik, ki milyen érdeklődésű. így derült ki, hogy sakkal többen foglalkoz­nak fafaragással, mint azt gondoltuk. 1977 óta van meg a központ alapszemélyzete, az­óta tudatosan készültünk a nyitásra. Felosztottuk egymás között az üzemeket, mind­egyikünk felelős valamely üzem közművelődéséért is. A mun­kahelyekkel közösen szabad- egyetemet szerveztünk, hogy az üzemi közművelődést segít­sük. Olyan előadások voltak, hogy Mit tartalmazzon a mun­kahelyi közművelődési terv?, hogy Mi a művelődési bizott­ságok feladata? Ezután együtt­működési szerződésjavaslatot ajánlottunk mindazon munka­helynek, amelynek közművelő­dési terve és bizottsága van. Ennek legszorosabb formája, hogy a vállalat átutal a kul­turális alapjából, s ezért mi folyamatosan segítjük a köz- művelődési munkájukat, a leg­lazább pedig, hogy alkalom­szerűen veszik igénybe tapasz­talatunkat, s fizetik annak a költségét, amit megszerveztünk. A város valamennyi nagyább üzemével van már együttmű­ködési szerződésünk. • Az első napon, április 3-án „dübörgött" a ház, úgy műkö­dött, ohogy egy nyitott háznak működnie keli. ötezren voltak itt az első napon. Bodó László Balipap Ferenc, az intéz­mény igazgatója így foglalja össze az új típusú művelődési központ lényegét: — Az előtér szervezője a ház egész tevékenységének, ennek egy alapinformációs, alaptevékenységi helynek kell lennie. Az ügyeletes népműve­lő reggel nyolctól este tízig fogadja a belépőt, akinek itt minden kívánságára felelnünk kell. Az előcsarnokban ezért a vasúti menetrendtől kezdve a hatályos tanácsrendeleteken át egészen annak a listájáig, hogy a dombóvári munkahe­lyeken milyen szakmákban fog­lalkoztatnak, helyt kell adnunk. Bármilyen ügyben jöjjön be valaki a kapun, alapinformá­cióval el kell látnunk. — Ám bizonyos alaptevé­kenységeknek is helyet kell — A művelődési központ te­vékenységében fontos, hogy ne „vasárnapi” népművelés foly- lyék itt. Az emberekkel nem úgy számolunk, hogy érdeklőd­nek a kultúra iránt, s ezt az érdeklődést kell kielégítenünk — folytatja az igazgató. — Az érdeklődésük a munkájuk ter­méke. Eszerint kultúra alatt nemcsak a tudományt, a mű­vészetet értjük, hanem alapve­tően a munkához való viszonyt is, a központi tevékenységet. Ennek során alakulnak ki az* egyéni szükségleték, ezek fo­galmazódnak meg igényként, s jelentkeznek érdek formájában. Az érdekeknek kell olyan ér­vényesülési formákat talál­nunk, amelyek a közösségi élet felé irányítják az embereket. Ha valakinek a kertészkedés tölti ki a szabad idejét, hát Még csak 21 éves a Buda­pesten élő Zoltán Attila és már két, az Európai Könyvkiadónál most megjelent kötetben sze­repel, mint spanyol műfordító. Az egyik a „Harci dal három ütemben” (Mai kubai elbeszé­lők), a másik Francisco Co- loáne: Elmerülő jéghegy (Elbe­szélések) című könyv. A „Harci dal három ütem­ben" alkotásait tízen fordítot­ták, köztük kitűnően megállja a helyét Zoltán Attila, mivel eredeti hangvételt produkál és megfelelően belehelyezkedik a művészek stíluskörnyezetébe, a kötet címadó elbeszélését is ő tolmácsolja Julio A. Chacontól. A chilei Coloáne rangos fel­adatot rótt rá. Ez az élő klasz- szikus, Jack Londonnal rokon megszólalásával egy távoli vi­lág számunkra ismeretlen és szokatlan élményeibe avatja be az olvasót: műfordítói vissza­adása művészi feladat a javá­ból. Zoltán Attila írócsaládból származik, nagyanyja, Máthé Eleonóra Ady Endre utolsó évei­nek meghitt barátja, mitöbb, szerelme. Gimnáziumi tanuló­ként megnyerte a Szinnyei Merse novella-, majd műfordí­tói pályázatot. Egyetemi tanul­mányai elkezdéséig tíz nyelvvel foglalkozott részben dr. Király Rudolf, neves nyelvtanár irányí­tásával, aki felfigyelt tehetségé­re. Eddigi szorgalmas ténykedé­se alapján a Művészeti Alap ösztöndíját nyerte el, dolgozik a Szovjet Irodalom című folyóirat­nak, ezen kívül a Világirodalmi Lexikon megbízott munkatársa: spanyol szócikkeket készít. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem spanyol nyelvi és iro­dalmi tanszékén tanul, ahol Ho- rányi Mátyás tanszékvezető irá­nyításával a hatvanas évek óta a hazai spanyol műfordítás leg­nagyobb és leglelkesebb műhe­lye dolgozik. Az előadók a ma­gyarországi spanyol műfordítás ügyének aktív részesei. A fiatal műfordító a távolab­bi jövőben az arabok spanyol- országi uralmának hét évszáza­dával, annak irodalmi kölcsön­hatásaival és az eddig le nem fordított spanyol és arab kora­beli művek magyar megszólal­tatásával akar foglalkozni. Ez a törekvése úttörő jellegű. ígére­tesen indult a műfordítói pályán, reméljük, a jó startot még jobb folytatás követi. — Csuti J. —

Next

/
Thumbnails
Contents