Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-26 / 142. szám

e Dunántúli napló 1979. május 26., szombat Tanárok, diákok, diplomások I A jó előadónak nem kell katalógus I Hiányzik a gyakorlati képzés Egy hónappal ezelőtt e helyen főiskolai, egyetemi tanárok szóltak a hallgatókról, saját feladataikról. Most végzős növen­dékek mondják el véleményüket a pályára való felkészítésről, a tanár—diák kapcsolatról. Felszínre kerülnek követni való pél­dák és hiányérzetek, őszintén, felesleges szépítés nélkül beszél­tek a pálya küszöbén álló fiatalok. (Aminek nagyon örültem: egyikük sem kérte, hogy a nevét hagyjuk el a véleménye mel­lől.) Csak öt perce ülünk hár­masban a jogászok kollégi­umának egyik szobái yá ban, épphogy oldódó beszélgetés közepette, de csakhamar dup­lájára nő az érvelni, vitatkoz­ni szándékozók tábora. Ért­hető, mert mindenkinek van arról véleménye, milyennek tartja a jó előadót, tanárt. Egresi István így vélekedett: — Nem biztos, hogy a'ki egy szakterületen kimagasló' isme­retekkel rendelkezik, az jó Ok­tató is. Még a legszárazabb anyagot is elő lehet adni úgy, hogy érdekes legyen, csak ép­pen az elméletet a gyakorlati élethez kapcsolva kell megkö­zelíteni. — Szerintem az is fontos, ■hogy milyen emberi, talán nem túlzás ez, partneri kapcsola­tot tud kialakítani velünk a tanár, — fűzte hozzá Balázs György. Bihari professzor úr például elismert tudományos munkásságával, tekintélyével nem átall „leereszkedni" hoz­zánk. Az egyetemi napökon például még egy színdarab­ban is szerepet vállalt. De említhetném Ádám, Száméi, Szotáczki professzorokat, akik­nek az előadásaira nem a ka­talógus miatt járunk. — Megfelelőnek tartjátok az egyetemen eltöltött négy évet ahhoz, hogy biztonsággal in­duljatok el a pályán? — Ami az emléletet illeti, feltétlenül. A gyakorlat vi­szont nagyon kevés — mond­ják egyhangúan. A szeminá­riumok sem érik el általában a kellő hatást, itt is hiányzik a gyakorlathoz kapcsolt, vagy azon alapuló elmélet. Valaki felolvas egy cikket, aztán kész, mehetünk a büfébe. Az in­dexet így is aláírják. — Hogyan kísértett bennete­ket a vizsgák réme? — Legtöbbször az a helyzet, hogy ha valaki szerencsés kézzel nyúl a tételhez, nincs vész. ,Ha pechje van, mehet uv-jegyet venni. Bihari pro­fesszor úgy csinálja, hogy egy év alatt hat zárthelyit is irat, így a vizsgára már tulajdon­képpen feltérképezte magának egy-egy hallgató felkészültsé­gét. — Meg lehet-e fogalmazni, hogy mit nyújtott nektek az egyetem? ? ♦ Balázs György valamennyi­ük nevében válaszol: — Lekoptak a joggal kap­csolatos hamis illúziók. Az ál­mok, sejtések helyébe léptek és társadalmi méretűvé tágul­tak az emberi kapcsolatok. — Előfordul, hogy valaki csak a doktori cim, a diplo­ma kedvéért jelentkezik a jog­ra ... — Aki csak a státuszért jön, az jobban teszi, ha vala­mi más pálya után néz. — Valóban jellemző az, hogy aki itt, a Műszaki Főis­kola vegyigépészeti intézeté­ben tanul, az kényszerpályára került? Vagyis korábbi ambi­cionál alacsonyabbra kellett helyezni a saját mércéjét, mert csak ide vették fel? Müller Ferenc, harmadéves, végzős hallgató nagyon őszin­tén válaszol: — Én a középiskolában ve­gyész szakon végeztem. Beval­riA *ÍA La lom, az első másfél éviben kifejezetten undorodtam ettől a szakmától. Most már nemcsak elfogadom, hanem szeretem is. — Van valami szerepük eb- ben a tanároknak is? Kunszt Ilona, ugyancsak vég­zős válaszol: — Döntő a szerepük. Töb­bek között azzal, hogy élve­zetessé, szemléletessé tudják tenni az előadást. A másik nagyon fontos az, hogy köz­vetlen barátságos légkört tud­janak teremteni. Ilyenkor az ember inkább tanul, minthogy leégjen előtte. — Nehéz volt az indulás? — Igen. Az első mechanika vizsgán a hallgatók nyolcvan százalékát kirúgták. Volt, aki három nap után elment in­nen. Később, inkább a végé­re, jól összerázódtunk. Főisko­lások egymással, és a tanárok­kal is. Jobb lett volna, ha mindjárt a kezdetén így tör­ténik. — Igaz, hogy pedálosnak tartjátok azt, aki eljár konzul­tációkra, vagy egy-egy prob­lémájával felkeresi a tanárt? — A harmadik évben mór nincs ilyen — mondta Polgár József. — Ilyenkor ez már ter­mészetes, szükséges is. Eleinte pedig inkább féltünk megkér­dezni valamit. Attól tartottunk, hogy így kiderül a tudatlan­ságunk, megjegyzik a képünket, aztán a vizsgán majd megisz- szuk ennek a levét. Elég soká tartott rájönni arra, hogy alap­talan az aggodalom. — Elegendő ismeretet kap­tatok a pályán való elindulás­hoz? Egyhangú a vélemény, hogy kevés gyakorlati ismereteket szerezhetnek. Ilona például így fogalmazott: — Tudom, hogy ha például megáll egy szivattyú, fogal­mam sem lesz arról, hogy mi is a hiba, hiába rajzolom fel pontosan a szerkezetét. Azt hiszem, inkább valamilyen el­méleti vonalon próbálok mun­kát találni. Mindhárman a tanult pá­lyán akarnak elhelyezkedni. A Tanárképző Főiskola ne­gyedéves hallgatója Tolvaj Márta, utolsó vizsgái előtt áll. Biológia, testnevelés szakos. — Megfogalmaztál már ma­gadban — úgy is mint leen­dő pedagógus — egy ideális főiskolai tanár modellt? — Igen. Szerintem legyen maximálisan képzett, rendel­kezzen valamilyen tudományos fokozattal. Ne szorítkozzon csak az előadás megtartására, ezt úgy értem, hogy tudomá­nyos munkája ne menjen az oktatás minőségének rovásá­ra. Rengeteget jelent a jó elő­adásmód. A befogadó oldalá­ról pedig azt, hogyan sikerül megszerettetnie magát — És a követelménytámasz­tás szempontjából? — Egy jó példát tudnék er­re az állattani tanszékről. Még a kezdetben történt, hogy az egyik vizsgán öt bukás volt. A tanszékvezető nem a tu­datlanságunkat vagy lustasá­gunkat ostorozta, hanem meg­kérdezte tőlünk, hogy nem volt-e hiányos, érdektelen az előadása, mit, hogyan lehetne jobban csinálni? Sümegi Mária végzős ma­gyar-orosz szakos hozzáteszi: — Akinek szívesen megyünk az előadásaira, rendszerint a vizsgán is segítőkészebb, em­berségesebb. Csik Emőke, angol-orosz szakos, Máriával együtt tilta­kozik a tanár elnevezés ellen. Szebbnek, kifejezőbbnek tart­ják azt, hogy pedagógus. — Ahhoz, hogy igazi peda­gógusok legyetek, eleget adott-e a főiskola? —• Elméletileg igen. Vagy ha valamelyik szakterületen hiányérzetünk támadt, akkor a könyvtárból egészítettük ki az ismereteinket. Módszertani, gyakorlati téren viszont meg­lehetősen kevés az, amit ka­punk. — Mi lehet az oka annak, hogy viszonylag sokan nem a pályán helyezkednek el? — Egyrészt van, akinek csak a diploma kell. Súlyosabb en­nél a pályázati rendszer, amely mögött nem mindig állnak megfelelő szociális feltételek. A harmadik: az itt szerzett is­meretékkel jobban fizető állá­sokat is be lehet tölteni. Csak zárójelben: mindhár­man pedagógusként dolgoz­nak majd, a diploma megszer­zése után. Kurucz Gyula Húszán a szllwenl gyümölcsösökben trm we> . nrú Tavalyi emlékkép: a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát sátorhelyi építőtáborának lakói kukoricát ci- mereznek M ég néhány nap és az is­kolák fekete tábláira krétával felrajzolják az első bűvös betűt, az „Ó”-t. Kez­dődik a diákok számára min­den mást felülmúló izgalommal kísért „visszaszámlálás" ,,Ó”- tól „V”-ig: ÁCIÓ — KACIÓ — VAKÁCIÓM! A télen és tavasz- szal gondosan építgetett, dédel­getett tervek a tanév végét jel­ző iskolacsengő hangjára a megvalósítás küszöbére lépnek. Strand, Balaton, hazai és kül­földi túrák, kalandok, új isme­retségek, barátságok, — egy lélegzetre felsorolva úgy tűnik, ennyi program bele sem férhet egyetlen nyárba. S akkor még nem beszéltünk a KISZ építő­táborairól, amelyekben évről évre egyre nagyobb számban dolgoznak a diákok. Huszonkét évvel ezelőtt kez­dődött. Akkor 3500 diák vett részt benne. Azóta a népgaz­daság munkaerőhelyzetének alakulásához idomulva évről év­re jelentős mértékben emelke­dik az építőtáborok szervezése iránti igény, s ez egyértelműen bizonyítja, hogy a diákok nyári munkája nemcsak nevelési, kö­zösségépítési szempontból, de gazdaságilag is igen fontos és hasznos. 1976-ban még 31 900 fő, 1979-ben pedig már 80 000 fő a nyári építőtábori létszám- igény. A tavalyihoz képest 24,6 százalékkal magasabb! Idén a népgazdaság efőtt álló felada­tok megoldásának segítéséhez 70 000 fiatalt központi szerve­zésű, 10 000 fiatalt pedig me­gyei, illetve egyetemi, főiskolai szervezésű építőtáborokba kér­tek a gazdaságok, vállalatok. Az igényeket az országos fő­hatóságok és az Állami Ifjúsági Nyolcvanezer fiatalt várnak az építőtáborok Környezetvédelmi tevékenység Pécsett és Szegeden Felmegy a leány o fára: gyümölcsszedés tavaly a Pécsi Állami Gazdaságban Bizottság titkársága a KISZ KB Építőtábori Bizottságával közö­sen rangsorolta, és ennek ered­ményeként 58 855 fiatal építő­táborozását tartotta reális igény­nek, a többit mintegy 10 000 főt mozgósító megyei és mintegy 11 000 főt mozgósító egyetemi, főiskolai szervezésű építőtábo­rok létrehozásával javasolta ki­elégíteni. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar területén jelentkező igények kielégítésére — leg­alábbis központi szervezésű épí­tőtáborokkal — nincs lehetőség. Csak azoknak a táboroknak a létszámigényét fogadták el, amelyekben az ilyen munka népgazdasági szempontból leg­inkább indokolt, s ahol a sze­mélyi és tárgyi feltételek meg­felelőek. Sok üzem és gazda­ság éppen az utóbbiak miatt nem fogadhat idén építőtáboro­tokat. Be kellett látniuk, hogy a diákok munkájához alapvető beruházásokat kell még megva. lósítaniuk. Ezek közül a leg­fontosabbak a hideg és meleg víz a fürdéshez, mosakodáshoz a tábor területén, kulturált szál­láshely és étkeztetés, orvosi el­látás, a kulturális és sportprog­ramokhoz hely és eszközök. A diákok foglalkoztatási terü­lete a mezőgazdaságban főleg a zöldség- és gyümölcstermesz­tés, valamint a szőlő- és hib­ridkukorica-termesztés. A szakmunkástanulók szakmai építőtáborai mindössze kétéves múltra tekinthetnek vissza. Ta­valy 3 táborban 9 szakmában 1917 tanuló vett részt ezeken. Idén 6 táborban 12 szakmában 2435 tanuló mozgósítását terve­zik. Ennek a formának nagy előnye, hogy a fiatalok a szak­mai építőtáborozás során olyan gyakorlati ismeretekre tesznek szert, olyan technológiai eljárá­sokkal találkozhatnak, amelye­ket még nem ismernek. Idén ilyen szakmai építőtábort szer­veznek a budapesti új sport- csarnok, a Dél-pesti Kórház és a metró építésére, Csepelen a Diósdi Gördülőcsapágy-művek építésére, Ajkán az alumínium­kohó rekonstrukciójára, Miskol­con a Lenin Kohászati Művek csarnokának építésére és Szol­nokon a Széchenyi városrész­ben épülő gyermekváros építé­sére. Baranya megyéből 2500 kö­zépiskolást várnak a központi szervezésű építőtáborok. A ba- latonedericsi táborban négy turnusban 100—100 lány szőlő, munkát és gyümölcsszedést vé­gez. Az előbbiekhez hasonló munka várja azt az 5x200 bara­nyai lányt, akik a Bajai Mező- gazdasági Kombinát vaskúti üzemegységében dolgoznak majd. A fiúk elsősorban a rá­koscsabai, valamint a Budapes­ti Középületépítő Vállalat tábo­rában dolgoznak 5x170-en, il­letve 3x100-an a Rákos-patak medrének tisztításán, illetve építkezésén. Testvérvárosi kapcsolatok ré­vén 20 diák a megyéből a bul­gáriai Szlivenben vesz részt épí­tőtáborban, ahol gyümölcsösök­ben dolgoznak. A központilag szervezett építőtábor a lengyel- országi Chelm-ben 50 baranyai fiatalt fogad építőipari munká­ra. A szakmunkástanulók me­gyénkből mintegy 60 fő — mis­kolci és csepeli építkezéseken dolgoznak majd. Baranya megyében is jóné- hány központi szervezési építő­tábor fog működni a nyáron. A Pécsi Állami Gazdaság Pécs környéki üzemegységeiben 800 Komárom megyei, Szilágypusz­tán pedig 650 borsodi diáklány dolgozik majd. A Villány-Me- csekaljai Borkombinát grátz- pusztai táborába Fejér megyé­ből várnak 800 leányt és Vil­lányba még 300-at. A Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát károly- majori táborába Zalából, sá­torhelyi táborába pedig So­mogybái érkezik 500—500 fiú és leány kukoricát címerezni. A Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat is szervez tábort 750 fiú számára, akik építkezé­seken dolgoznak majd. A helyi szervezésű táborok közül létszámával kiemelkedik a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát tábora, ahová 1400 közép- iskolást várnak kukoricát cime- rezni. Idei újdonság az építő­táborok sorában a pécsi és szegedi városi tanács és KISZ- bizottság megállapodása alap­ján szervezendő pécsi és szege­di környezetvédelmi építőtábor, Pécsett szegedi, Szegeden pécsi diákok segítenek a nyáron két- két hetes turnusban parkot épí­teni és gondozni. Újdonság még az építőtábo­rokkal kapcsolatban az is, hogy némileg változik az építőtábo­ri munka jutalmazásának rend­szere. Megszűnik a legkiválóbb táborozok egyéni külföldi üdü­léssel való jutalmazása, helyet­te az építőtáborokba legjobban mozgósító iskolákat jutalmaz­zák majd 5—5 ezer forinttal, Baranya megyéből két iskola nyerhet ilyen jutalmat. Szerve­zettebb lesz a kiváló brigádok tagjainak egyhetes belföldi ju­talomüdülés: a táborzá rá s után i héten egyszerre és központilag szervezett program mellett üdül­hetnek majd Balatonszemesen és Velencén. D. I.

Next

/
Thumbnails
Contents