Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-23 / 139. szám

1979. május 23., sierda Dunántúli napló 3 A „Szilárd” partizáncsoport parancsnoka Baranyában A fegyver- barátságok egy életre rr Űrfelvételeken a Dunántúl A nyugdíjas ezredes könyvekben örökíti meg a harcok történetét Belorussziában fél millió szovjet partizán harcolt a II. világháborúban, közöttük há­rom és fél ezer internaciona­lista - lengyel, cseh, szlovák, francia, olasz, német, de több tucat magyar is. Az egyik partizánegység pa­rancsnoka, Konsztantyin Alek- szandrovics Gruzgyev nyugállo­mányú ezredes feleségével egy hétig volt pécsi fegyvertársai­nál, Moldoványi Ferencnél és Nagy Sándornál vendégeske­dett. Másodszor járt Baranyá­ban. Fiatalos, derűt árasztó, 63 éves. Grodno térségében har­colt, 1965-től nyugdíjasként tollal örökíti meg a partizán- harcokat. Eddig két könyve, számos publikációja jelent meg. Üjabb könyveken dolgo­zik. — A sorainkban küzdő inter­nacionalistáknak szeretnék em­léket állítani a harmadik köny­vemben, amihez most gyűjtöm az anyagot. Közben ugyancsak könyvben megörökítem a grod- nói partizánharcokat is. Az el­ső kötetem a Katonák a parti­zánok frontján az 1943—44-es, míg a második A nehéz évek próbatétele az ezt megelőző 1941—43-as időszakot eleveníti fel. A népi bosszúállás során Belorussziában fél millió fa­sisztát semmisítettünk meg, 11 ezer vasúti szerelvényt röpítet­tünk a levegőbe, gyengítettük a német utánpótlást, ezzel nagy segítséget adtunk a Vö­rös Hadseregnek. Ha már a harcokról és áldozatokról esik szó, Belorusszia nyolc és fél millió lakosából majd minden negyedik odaveszett. Minszk- ben élek, szűkebb hazám ma erős, fejlett iparú köztársaság, lakóinak száma most érte el a háború előttit. — Hogy jellemezné a soraik­ban harcoló magyarokat? — Igaz fegyvertársak és ba­rátok. voltak. Kiss Gyula egész szakaszával — 30 katonával — állt át, Nagy Sándor 14 em­berrel, Moldoványi Ferenc egyedül jött. Távol szülőföld­jüktől közös ellenségünk ellen harcolva álltak helyt. A len­gyel, német és cseh internacio­nalistákat bemutató könyv már megjelent nálunk, kár, hogy a magyar barátaink ezzel még adósak. Úgy tudom, gyűjtik már az anyagot.- ön miért lett partizán? Nem érti a kérdést. Újra fo­galmazom. Mosolyogva kérdi:- Nagy szavakat akar hal­lani? Akkor természetes volt, hogy fegyvert fogunk, hisz ön­magunkról, hozzátartozóinkról, honfitársainkról, a hazáról volt szó. Nem nézhettem tétlenül a pusztítást, a pusztítókat. Ná­lunk milliószámra akad olyan, mint én. Tettük a dolgunkat, ilyen egyszerű ez. Először 1942- ben Vityebszk környékén har­coltam, aztán egy ejtőernyős egységgel Grodno térségébe dobtak ót. Partizáncsoportot szerveztünk, magyarra fordítva „Szilárd" volt a fedőnevünk. Harcunk értelmet nyert. 1944. június 24-től július 28-ig tar­tott Belorusszia felszabadítá­sa, július 16-án a térségünkből is kiűztük a németeket... A többit már tudja. — Milyen élményekkel gaz­dagodott megyénkben? — Régi igazság: a harcban született fegyverbarátságok egy életre szólnak. Nagyon sok ba­rátom van otthon, a szocialista államokban, természetesen Ma­gyarországon is. Levelezünk vagy amikor csak tehetjük, személyesen keressük meg egy­mást. Moldoványi Ferenc és Nagy Sándor hívtak meg és ka­lauzoltak Baranyában, ők is többször jártak már nálunk. Jólesett az a szeretet, amivel elhalmoztak ők és szinte min­denki, amerre csak jártunk. Ez nemcsak nekem és feleségem­nek, hanem a szovjet embernek szól. Emlékezetes marad a győ­zelem másnapja, amikor a komlói Béta-bánya Kun Béla szocialista brigádjának ven­dégszeretetét élveztük. Jó ér­zés barátok között lenni, örül­ni az eredményeiknek, látni, hogy megvalósították mindazt, amiért mi is harcoltunk és küz­dünk továbbra is ... Murányi László Térképkészítés korszerű műszerekkel Alap- és közműtérképezés nagy pontossággal Több száz kilométer magas­ságban készült űrfelvételről ta­nulmányozom a Dunántúlt. A fekete-fehér fotón a legsöté­tebb tónus a Balaton. Laikus­ként is rájövök, hogy a sötét foltok és vonalak vizet mutat­nak. A szinte fehér színig ter­jedő tónusokból kivehetők a települések, mezőgazdasági te­rületek, hegyek. A szovjet Szaljut és amerikai Landsat színes felvételein még több minden bontakozik ki. Ezek az űrfelvételek sok mindent elárulnak. A geodétának a kis­méretarányú tétképek kiegé­szítését jelenthetik, a geoló­gusnak a földfelszín és a föld mélyének kincseiről, a mező­gazdásznak a növényi kul­túrákról és azok betegségei­ről, a környezetvédelmi szak­embernek a környezet káro­sodásáról adnak tájékoztatást. E felvételek értékelése, hasz­nosítása a jövő, méghozzá a nem is távoli jövő feladata. Hazánkban térképet kezdet­ben csak hadászati célból ké­szítettek. II. József rendeletére kezdték meg a kataszteri fel­méréseket, hogy adót vethes­senek ki az ingatlanok után. A polgári térképezés Ma­gyarországon azóta nyert lét- jogosultságot. Az ország egyharmadán te­vékenykedő Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál megcsodált űrfelvételek még nem épültek be a mestersé­gükbe. Ahogy dr. Riegler Pé­ter, a vállalat főmérnöke so­rolja: a városokról és kiemelt településekről 1:1000 és egyéb településekről 1:2000 és a külterületekről 1:4000-es nagy­méretarányú térképeket készí­tenek, ugyanakkor átnézeti 1:10 000-es kisméretarányúa- kat is. Rájuk vár az 1980-ban befejeződő és Magyarország valamennyi települését, ingat­lanát magában foglaló alap­térkép elkészítése a munkate­rületükön. Ezek az állami alapmunkák kapacitásuknak mintegy felét kötik le. Az olappontkitűzések és meghatározások a legfonto­sabbak, hiszen ezek nélkül semmit sem lehet pontosan meghatározni. Alappontok nél­kül nem épülhetne se gyár, se út. Minden beruházás a geo­détával kezdődik és vele fe­jeződik be. Elkészíti az alap­térképet, a munkák során min­dennek kitűzi a pontos helyét, majd az építkezés befejezté­vel a megvalósulási térképen rögzíti a végső föld alatti és föld feletti állapotot. A hagyományos felmérésnél elmaradhatatlan az üres, fe­hér térképszelvény, a mérő­szalag, a kitűzőrúd, a szög­prizma, esetleg a teodolit. Az ilyen munka sok embert, na­gyon sok gyaloglást és gép­kocsi-kilométert, még több munkaidőt igényel. A hagyományos eszközök mellett azonban egyre inkább tért hódít a korszerű műszer­park. Másfél évtizede szinte kizá­rólag légi felvételek alapján dolgoznak, ezek hozzák be o terepet az irodába. A két fényképről áll össze a sztereo- modell. Ezt a sztereoautográf letapogatja, értékeli és rajzo­lóegységével elkészíti a nyers térképet. Ha ezt összekapcsol­ják a koordináta regiszterrel, akkor annak elektronikus gömbfejes írógépe kiírja az X és az Y fényképi, illetve modelíkoordinátáit. A két be­rendezésből kikerülő nyers tér­képeket a terepen már csak egyeztetni, esetleg kiegészíte­ni, pontosítani kell. Az így ké­szült pontos és szép rajzok átlátszó műanyag lemezen jut­nak el sokszorosításra a Kar­tográfiai Vállalathoz. Van más újdonság is: a fi­zikai fénytávmérők látható vagy infravörös fénnyel, akár lézerrel is hajszálpontosan mérnek 10 centitől nyolc kilo­méter távolságig. A Topocart- berendezés is sztereokép után rajzol, az Orthophot síkba te­ríti ki a domborzatokat. Közműtérképek készítésével egy évtizede foglalkoznak a pécsi geodéziánál, nemrég szereztek be egy vezetékkuta­tó berendezésekkel felszerelt speciális műszeres kocsit. Sik­lóson és Szigetvárait már el­készült az 1 :500 méretarányú közmütérkéfJ. Pécsett megren­delések alapján végzik ezt a munkát a pincefeltárásoknál, beruházásoknál és a közmű vállalatoknak. A földi fotogrammetriai el­járás alkalmazása aránylag imég újdonság. A külszíni bá­nyák szén- és kőkitermelésé­nek köbtartalmát a hagyomá­nyos módon sokan sokáig mér­ték fel, közben hátráltatták a termelést. Most ezt nagy pon­tosságú fényképezőgéppel, a friss fotót a korábbival ösz- szehasonlítva — a vállalat központjában, gépi letapoga­tás és kiértékelés útján — a meghatározott koordináták se­gítségével 3—4 műszeróra alatt végzik el. A hagyomá­nyos felmérés 3—4 napig tar­tott. Az építészeti fotogrammet­ria a pécsi geodéziánál ugyancsak most kezd megho­nosodni. Épületek homlokza­táról készítik el a méretará­nyos „térképet”. Ez gyors, pontos és olcsó, főleg a bel­városi rekonstrukcióknál je­lent nagy segítséget. Murányi László szólnak Balról jobbra: Nagy Sándor, Konsztantyin Alexandrovics Gruzgyev és Moldoványi Ferenc Harkányi hársfák, amelyek még szépen virulnak Pusztuló hársfák Szakszerűtlen gondozás, gyökérbetonozás Szakemberek állítják, hogy a hársfagondozás nem igényel különösebb szakértelmet. Egyik legigénytelenebb fa, amely hosszú ideig él, díszük a termé­szetszeretők gyönyörűségére. Nem kényes a környezeti ártal­makra, így a levegőszennyező­dést is könnyen elviseli. Magasra nő, óriásivá terebé­lyesedik és minél öregebb, ter­mészetesen annál vastagabbak, súlyosabbak a lombkoronában az alulról felfelé fokozatosan elhaló ágai. Vihar alkalmával aztán felesleges terhét az út­ra, járókelőkre, autókra hullat­ja, veszélyt, bosszúságot okoz­va, de időben és rendszeresen megnyesve mindez elkerülhető. Harkányban már régóta bosz- szantják a járdán közlekedőket, az úton autózókat egy kisebb szél alkalmával a matuzsálem­korú hársak. Volt év, hogy jó pár autó tetejét behorpasztot- ták a lezuhanó ágak. Aztán er­re fel tavaszonként kivágtak egy-egy példányt szinte észre­vétlen. Igaz, hogy helyükre újak, fiatalok kerültek. Tehát a gon­dos pótlásra nagyon is ügyel­tek, de a nyesést, a száraz gallyazást eléggé elnagyolták. Itt az kell, hogy szakember, fő­leg növényszerető, növényisme­rő személy legyen a fa gon­dozója, amikor szakszerűtlenül nyesték a fákat, gombásodás ütötte fel fejét a friss hegek helyén, következményeként a száradás tovább fokozódott. Tetézte a gondokat, hogy a fatörzsek tövében nem hagy­tak szabadon egy maroknyi föl­det sem, egészen a kéregig be­tonoztak és végül a betongyű­rű megfojtotta a fát. Azért, mert nem folyhatott le gyökérzetéhez a víz és a gyökérzet nem szel­lőzhetett, nem lélegezhetett. Most már hiába törnék fel a betonlapokat, késő, a gyökér­zet végleg befulladt. Ezen a ta. vászon néhány öreg hárs alig, vagy nem hozott rügyeket. Az emberek szeretik ezeket a megvénült hársakat, különösen késő tavaszi illatukat. Aki fákat gondoz, az hosszú időtávokban is kell, hogy gondolkozzon, a pótlást, a nyesést, a szakszerű ápolást időben hajtsa végre. A hársak nemcsak nekünk fog­nak tetszeni, hanem remélhető­leg utódainknak is. Ehhez azon­ban gondozni/ kell. Sajnos a védett máriagyűdi öreg fasor is elsorvadt. A harkányi hársak nem voltak védettek, de ez nem mentség. Csuti J. Űrfelvétel Észak-Dunántúlról Takarítsuk be a gazdag fűtermést! Jelentős népgazdasági ér­dek, hogy az útmenti árkok, vasút-, árvízvédelmi töltések, csatornák, erdei tisztások fű­termése betakarításra kerül­jön. A Minisztertanács 1006/1976. (III. 16.) sz. hatá­rozata értelmében e terüle­tek tulajdonosai az általuk nem hasznosított részeket az állattartók részére ingyenes betakarításra átadják a köz­ségi tanácsok útján. Az igényeket május 15-ig kellett bejelenteni. A szám­bavétel alapján még jelen­tős kiadható terület áll ren­delkezésre. Ezért, akik még igényt tartanak ilyen terüle­tekre, jelentkezzenek az ille­tékes községi tanács szak- igazgatási szerv vezetőjénél, aki gondoskodik a betakarít­ható terület kijelöléséről.

Next

/
Thumbnails
Contents