Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-04 / 120. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló XXXVI. évfolyam, 120. szám 1979. május 4., péntek Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Döntések éve Szolgáltatási konferencia Igazodni kell a megnövekedett lakossági igényekhez A Bólyi Agrokémiai Központban 8 millió forint beruházással új létesítmény épül. Az épületben műtrágya, növényvédőszer és vegyszerraktár, valamint tmk-műhely és gépszín kap helyet Ha az időjárás engedi Befejezés előtt a kukoricavetés Megkezdődött a szőlőtelepítés N ehéz tetten érni néhány hónap múltán, hogy mi változott az országban, a magyar népgazdaság­ban az 1979-re meghir­detett szigorúbb követelmé­nyek hatására. A gazdaság egésze, de egyetlen vállalat sem képes három hónap alatt 180 fokos fordulatra, látvá­nyos változtatásokra. Az idei és a következő időszak fel­adatainak sajátossága nem új elvekben keresendő, hanem a minőség és hatékonyság évek óta ismert követelményének következetesebb, gyorsabb üte­mű, általános érvényesítésé­ben. Igaz, közben a munka, a gazdálkodás feltételei minő­ségileg változnak, azáltal, hogy az egyensúly javításának ren­delik alá a gazdaság növe­kedési ütemét, a felhasználást, a fogyasztást. A vállalatok többsége nem az idén kezdte el világpiaci versenyképességének fokozását, termelési szerkezetének meg­újítását, a rugalmas üzletpoli­tikát, a minőség javítását. De most nehezebb feltételek kö­zött — szerényebb jövedelem- növekedéssel és fejlesztési le­hetőséggel számolva - lépteik gyorsítására kényszerülnek. Másutt éppen a szigorúbb gazdasági környezet hatására teszik meg a kezdő lépéseket. Dönteni muszáj - mondhat­juk az egykori római közmon­dás utánérzésével — még az aluszékony vállalatoknak is, mivel létfeltételeik módosultak. A beruházási tervek, elhatá­rozások mindenképpen felül­vizsgálatra szorulnak. Csökken­tek és csökkennek a fejleszté­si alapok, a hitellehetőségek (némely vállalatnál olyan mér­tékben, hogy a tartalékalapok igénybevételére, központi in­tézkedésekre van szükség). El­sősorban a még el nem kez­dett, vagy alacsony készültségi fokon álló beruházásoknak a tervekből való törlése célsze­rű. Esetenként azonban radi­kális módon félig kész beru­házásokat is le kell állítani, ha a szűkülő lehetőségek, a megváltozott feladatok, az új igények azt indokolják. A döntések, elhatározások másik halogatást nem tűrő kö­re a vállalati jövedelempoliti­kát érinti. A cél itt is, akár­csak a beruházásoknál, o sze­rényebb lehetőségek hatéko­nyabb hasznosítása. Ezt pedig a munka szerinti elosztás el­vének következetes érvényesí­tése, a jövedelmek határozott differenciálása szolgálja leg­inkább. A beruházási és a jövede­lempolitikai terveik felülvizs­gálatára tehát azok a vállala­tok is rákényszerülnek, ame­lyek a feladatokat nem értik, s a tényleges tennivalókat ép­pen ezért elodázzák. Érdemi állásfoglalásra azonban a fel­tételrendszer alakításában is csak ott képesek, ahol azt jól végiggondolt tartalmi felada­tok eszközének, alárendelt ré­szének tekintik. A rögtönzés, a kényszerlépés nem visz messzire, csupán az ösztönös folyamatok felerősítésére al­kalmas. A vállalatok, a szövetkeze­tek elemző, helyzetfelismerő és problémamegoldó készségének próbája 1979. A hatékonyság fokozásának feladatai ugyanis mindenütt konkrétak, követke­zésképpen gyakran merőben különbözőek is lehetnek. így például a helyzettől függően a termelés fejlesztése és visz- szafejlesztése szolgálhatja egy­azon cél elérését. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése megállapította, hogy „a központi, a középfo­kú, valamint a helyi irányító szervekben dolgozó egyes ve­zetők még nem értik világo­san a gazdasági munka je­lenlegi követelményeit”. A fel­adatok lebecsülése, a megúju­lási készség hiánya jobbára a rutinra, a hibás beidegződé­sekre vezethető vissza. Az ér­tékelés, az elemzés, a reális feladatmeghatározás alapja - a munka egyik leggyen­gébb pontja. Az elszámolás, a visszatekintés gyakorta öniga­zolást, a lelkiismeret meg­nyugtatását és nem a távla­tok felmérését szolgálja. Nem ritka, hogy az önámí­tók . egyik szélsőségből a má­sikba zuhannak, s csipkeró­zsika álmukból feszült, ideges állapotba ébrednek. A növek­vő feladatok, a szigorú köve­telmények nemcsak kijózanító­an, hanem sokkolóan, bénító­an is hathatnak. Az önelégült­ség passzivitást szül és nem táplálja a kezdeményező, a megújulási Ifiészséget. Ha a tennivalókra nem készült fel a vezető, okkor rendszerint vá­rakozó álláspontra helyezkedik, s a rutin jegyében felfelé te­kint: ,,Valaki mondja meg, mjt kell tenni”. A munkásnak, a beosztott dolgozónak joggal lehet ilyen kérdése, a vezető­nél ez a kezdeményező és fe­lelősségvállalási készség hiá­nyát jelzi. A vezető, bárhol is dolgoz­zék, nem lehet az események puszta szemlélője, vogy a fel­adatok egyszerű végrehajtója. A kezdeményező és megújulá­si készséget, a bátorságot nem elég deklarálni, hanem min­den szinten bizonyítani, gya­korolni kell. A vezetői gyakor­lat és aktivitás mérhető, tet­ten érhető megnyilvánulásai pe­dig a döntések, az állásfog­lalások. A kockázat, a konf­liktusvállaló készség és az el­kerülhetetlen kompromisszumok iránti érzék egyaránt kifejező­dik bennük. ■ vezetői készség, az elő­relátás, a döntési ké­pesség — egymástól el­választhatatlan rokon fo­galmak. Igaz, döntések születhetnek kizárólag külső — mondhatni kényszer — hatásá­ra. De csak azok lehetnek maradandó értékű vezetői ál­lásfoglalások, amelyeket belső szükségletek, hosszabb távú vállalati érdekek vezérelnek. Ilyen beavatkozó, a fejlődés „minőségét” formáló, a haté­konyság, a gazdálkodás szín­vonalát hosszú távon javító határozott lépéseket kíván most az élet. Kovács József A Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság Baranya megyei Szervezete rendezésé­ben kétnapos szolgáltatási kon­ferencia kezdődött tegnap Pé­csett. A tanácskozás fő célja: lehetőséget biztosítani a szak­embereknek az ipari szolgálta­tások jelenlegi helyzetének ér­tékelésére, illetve — figyelem­mel a VI. ötéves tervidőszak előkészítésének időszakára — célszerű javaslatok kidolgozó, sa. A konferenciát Lukács Já­nos, az MSZMP Pécs városi Bi­zottsága első titkára nyitotta meg. Az elnökségben — többek között — helyet foglalt Simkó József, az MSZMP KB ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályának munkatársa, dr. Földvári János, a Baranya me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettese és dr. Németh Lajos, Pécs megyei város Tanácsa el­nökhelyettese. ü szükségei Háttér Fel vagyunk-e készülve arra, hogy — nem is az olyan távoli jövőben — a lakosság kép­magnókat, mosogatógépeket vagy éppen légkondicioná­ló berendezéseket vásároljon? Pontosabban: megvan-e az ezek folyamatos működtetésé­hez, gyors javításához szüksé­ges háttér? Márpedig ezek hamarosan éppoly mértékben megszokott tartós fogyasztási cikkek lesznek, mint amilyenek most például a színes te­levíziók, az automata mo­sógépek. Ez már jelzi, hogy ha a szolgáltatások jövője kerül szóba, állandóan növekvő la­kossági igényekkel kell számol­ni. Ennek kielégítése csak meg­felelő előrelátással oldható meg. Nem véletlenül emelte ki előadásában ezzel kapcsolat­ban Simkó József, hogy nagy figyelmet kell fordítani a szol­gáltatások tervezésére, szerve­zésére és irányítására. Indokol­ja ezt többek között az is, hogy a szolgáltatásokról rendelkező kormányhatározat megjelenése óta tíz év telt el, s ez alatt megváltozott a fogyasztás és a szolgáltatás sruktúrája is. Egyértelmű tapasztalat az: utóbbi néhány évben a fogyasz­tók igényei a mennyiségi oldal felől a minőség felé tolódtak el. Részletesen foglalkozott ez­zel előadásában Szitás Pál, az Országos Tervhivatal Központi Szol g á I ta tá sfej I észté s i B i zottsá - ga titkárságának vezetője. Áz eredményesebb munka érdeké­ben azonban olyan közgazda­sági környezetet kell kialakíta­ni, omelyben a szolgáltatások harmonikusan fejlődhetnek. Ha ez megvan, akkor fokozottab­ban érvényesülnek ezen a te­rületen is a valóságos érdekvi­szonyok, tehát — csők példa­képpen - a szolgáltatók nye­resége az elvégzett munkától, s nem a felhasznált alkatrész mennyiségétől függ. Tudott dolog: 1980-tól a köz- gazdasági szabályozó- és ár­rendszerben változások lesznek. Ez természetesen a szolgáltatá­si szférában is érezteti majd hatását: természetesebb gaz­dasági kereteket biztosít. Ebbe az is beletartozik, hogy verseny alakulhat ki a különböző szol­gáltatásokat végző szervezetek között. Azaz: a „saját bőrükön” érzik majd a lakosság elége­dettségét vagy elégedetlenségét. Ez elsősorban a „nagyokra”, az AFIT-ra, a Gelkára és a Ramo- villra vonatkozik. Tervezés, szervezés A konferencia első napján érdeklődéssel kísért előadások hangzottak még el dr. Földvári Józseftől, aki a tanácsok szere­péről szólt a helyi ellátás biz­tosításában, illetve dr. Drexler Bélától, a Központi Szolgálta­tásfejlesztési Kutató Intézet munkatársát aki a lakossági szolgáltatások tervezésével, szervezésével foglalkozott. A konferencia délután szekció­üléseken folytatta munkáját. A mai nap fő programja: az aján­lások előterjesztése. Jobban állnak Baranya me­gye mezőgazdasági üzemei a kukorica vetésében, mint ta­valy ilyenkor. Habár a szövet­kezetek és állami gazdaságok szerették volna május elsejé­re befejezni a vetést, ez a sze­szélyes, csapadékos, szeles időjárás miatt nem sikerült. Szerdán a vetésterület 85 szá­zalékán földben volt már a kukorica. A járások közötti összeha­sonlításnál elmondható, hogy a szigetvári járás gazdaságai már szinte végeztek a vetés­sel, míg legrosszabbul a kom­lói járás szövetkezetei állnak. A siklósi járásban idén mintegy 18 000 hektáron vet­nek kukoricát. A munkát a beremendi, a bogádmindszenti és a sellyei termelőszövetke­zetekben befejezték. A szőlők­ben a fagy nem okozott kárt, a terméskilátások nem csök­kentek. A búza mintegy 229 hektáron fagyott ki a járás­ban,' helyére több gazdaság kukoricát vetett Napraforgó 2674 hektáron kerül a földek­be; a terület 80 százalékán már végeztek a munkával. Az 1200 hektáron vetett borsó szépen sorjázik, a talajmenti fagyok különösebb kárt nem okoztak. A siklósi termelőszövetkezet a 812 hektáros tervvel szem­ben 830 hektáron vetett ku­koricát. A vetőbrigód május elsejét munkával ünnepelte, így sikerült aznap befejezni a kukorica vetését. Ezen a hé­ten a gépek és a dolgozók a kovócsihidai termelőszövetke­zetbe mentek, ahol még 300 hektáros terület vetése van vissza. A gazdaság befejezte a búza vegyszerezését is. Gondja a termelőszövetkezet­nek, hogy a szőlő metszés utáni vesszőlekötése késik. Nem volt ember eddig a munkához, de a héten ez a probléma is megoldódott. A villányi termelőszövetke­zetben 1965 hektáron vetnek kukoricát. A vetés előtti gyom­irtó vegyszerezést nem tudták elvégezni, mert az utóbbi na­pokban ezt akadályozta a nagy szél, s a csapadékos ta­laj, így a vetést csak a hét végén fejezik be. Szerdán megkezdték a szőlőtelepítést 15 hektáros területen. Az 1380 hektáron gazdálko­dó kisharsányi termelőszövet­kezet kukoricáját a lippói gaz­daság termeli meg, míg ők szójával foglalkoznak. Jelenleg a legnagyobb munka a szőlő- telepítés, amit mintegy 40 hektáros területen végeznek. Ezzel párhuzamosan 52 000 fa­csemetét ültetnek. Az újpetrei termelőszövetke­zet 1500 hektáron vet kuko­ricát és 232 hektáron hibrid- kukoricát. A kukoricából 1100 hektárt, míg a hibridkukoricá­ból 100 hektárt vetettek eddig el. Napraforgót 825 hektáron termelnek, borsót és vető­magborsót 806 hektáron. A borsók nagyon szépen, egyen­letesen kelnek. Az IKR-hez tartozó baranyai és tolnai gazdaságok május 2-ón befejezték a kukorica vetését. A 19 mezőgazdasági üzem mintegy 20 000 hektáron vetett kukoricát. A hét végére várhatóan az egész megyében befejezik a kukorica vetését. A gazdasá­gok álma: 2—3 csapadékmen­tes nap! De erre nincs sok remény. R. N. 1979-ben 120 cementsilá-kúpot gyárt a Mohácsi Épgép Vállalat a nyugatnémet Elba cég részére

Next

/
Thumbnails
Contents