Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-19 / 135. szám
6 Dunántúli napló 1979. május 19., szombat Hatékonyabban, átfedések nélkül Előtérben az állami ellenőrzés Több segítőkészséget, jobb együttműködést A Dunántúli Napló olvasói az elmúlt év elejétől folyamatosan találkozhattak a lap hasábjain ellenőrzési témájú, tartalmú tudósításokkal, cikkekkel. E téma kiemelt fontosságát alapozta meg az a tény, hogy a Minisztertanács 1977-ben rendeletben szabályozta az állami ellenőrzés rendszerét, továbbfejlesztésének feladatait. A szabályozás célja a társadalmi, gazdasági folyamatok figyelemmel kísérése, kiértékelése, a különböző állami intézkedések végrehajtási feltételeinek javítása, a gazdálkodás és az igazgatás színvonalának emelése. E cél szolgálatába kell állítani mind az állami ellenőrzés rendszerében részt vevő ellenőrző szervek, mind az ellenőrzés passzív alanyainak, az ellenőrzött szerveknek tevékenységét. Ennek megfelelően szabályozta a rendelet a különböző állami szervek ellenőrzésekkel kapcsolatos feladatait. A feladatok között kiemelt szerepet kapott a különböző típusú és jellegű ellenőrzések országos és területi szintű ösz- szehangolása. A koordináció megyei szervezői a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai. Kevesebb is elég A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt évtől kezdve 42 ellenőrzést végző szerv tevékenységét koordinálja a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal együttműködve. A koordinációban részt vevő szervek az elmúlt évtől megfelelően alkalmazták a rendeletben megfogalmazott és az országos hatáskörű szervek által kiadott útmutatásokkal kapcsolatos feladatokat. Együttműködésük ma már mindennapos gyakorlattá vált, melynek megnyilvánulásai a koordinációs értekezletek, a kölcsönös tervegyeztetések, az együttes vizsgálatok szervezése, az ellenőrzések tapasztalatainak kölcsönös hasznosítása. A koordináció természetesen nem jelenti és nem jelentheti az abban részt vevő szervek önállóságának és hatáskörének, valamint felelősségének csökkentését. A megállapításokat minden szervnek a saját feladat- és hatásköre szerint kell hasznosítania. Kiemelt feladattá vált az ellenőrzések elburjánzásának visz- szafogása és a számbeli csökkentés mellett azok hatékonyságának növelése. Ennek érdekében a területi összehangolásban részt vevő szervek együttesen foglaltak állást közös ellenőrzési feladataikról, együttműködésük kérdéseiről. Baranyában a —- központi szabályozással összhangban — az összehangolásnak kiemelt feladata volt és maradt az állami ellenőrzés hatékonyságának fokozása, demokratizmusának szélesítése, a lakosság egyes ellenőrzési tapasztalatokról való folyamatos tájékoztatása, az ellenőrzésekben korábban gyakran jelentkező és az ellenőrzött szervek munkáját gátló átfedések, kiiktatása. Ugyanúgy fő feladat maradt és lesz, hogy azokat úgy végezzék — mint ahogy arról kedvező tapasztalataink már vannak —, hogy az ellenőrzött szervek munkáját a legkevésbé zavarja. Gyakori tapasztalat volt az elmúlt időszakban, hogy egy szervet 3—4 vagy annál is több szerv ellenőrzött, ugyanazon vagy hasonló témában, illetve a különböző ellenőrző szervek egymás kezébe adták a kilincset vállalatoknál, üzemeknél, termelőszövetkezeteknél néha megszakítva azok folyamatos munkáját. A megyei koordináció teszi lehetővé ezen átfedések kiküszöbölését. Szemléletváltozás szükséges Természetesen ellenőrzési rendszerünk kialakulóban levő és részben már kialakulton összehangolása még nem teheti egycsapásra szervezetté, hatékonnyá sem az ellenőrzéseket, sem az ellenőrzött szervek munkáját. Az ellenőrzött szervekkel szemben is felmerül a szemléletváltozás igénye. Több segítőkészség szükséges az ellenőrzések lebonyolításához, a korábbi ellenőrzési tapasztalatok hasznosításához és ezzel együtt természetesen magának az ellenőrzött szervnek munkája javításához. Ennek érdekében szabályozza a hivatkozott rendelet az ellenőrzést végző személyek felelősségét, jogait és kötelességeit, az ellenőrzött szervek ezirányú segítségnyújtásának kötelességét. Előtérbe kell kerülnie az ellenőrző és ellenőrzött szervek együttműködésének, egymás munkája kölcsönös segítésének, a tapasztalatok kölcsönös hasznosító sának. Ellenőrzési rendszerünk új formája és tartalma lehetővé teszi a vállalatok, szövetkezetek, intézmények, gazdaságitársulások gazdálkodásának, törvényes működésének figyelemmel kísérését, a lakossági szolgáltatások, a fogyasztói érdekvédelem színvonalának javítását, a tapasztalt hiányosságok megszüntetését. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a többségében jó színvonalú ellenőrzéseket a tapasztalatok megfelelő hasznosítása tegye teljessé. Ez követelmény mind az ellenőrzött, mind a felügyeleti szerv részére. A tapasztalatok hasznosításánál ki kell emelni az ellenőrzések megállapításainak, a feltárt hiányosságoknak, a gazdálkodó szervek üzemi demokratikus fórumain való ismertetését, s azt, hogy a hibák kijavításába be kell vonni az üzemi három- vagy négyszög képviselőit, az egész dolgozó és munkáskollektívát. Ez szolgálhat biztosítékául a hiányosságok megszüntetésének. Az ellenőrzés nem öncélú tevékenység. Szerves része az állami irányításnak, vezetésnek. Elő kell segítenie a különböző politikai, gadzaságí, társadalmi döntések végrehajtásának figyelemmel kísérését, illetve az ezekhez a kérdésekhez kapcsolódó döntések megalapozását. Mind a központi, mind a megyei, mind a helyi döntések közvetve vagy közvetlenül 'kapcsolatban állnak az állampolgároknak — mint adott területen élőknek és mint adott munkahelyen munkavállalóinak — jogos érdekvédelmével, életével és az ahhoz kapcsolódó szükségletek kielégítésével. Az ellenőrzéseknek éppen az a céljuk, hogy az e körben született döntések megalapozottak legyenek, végrehajtásuk következetes legyen, érvényesüljön a döntésekben megfőKÖZGAZDASÁGI ÉLET galmazott állami akarat. Ennek érdekében az ellenőrzés nemcsak bizonyos szervek működéséhez kapcsolódó feladata, hanem társadalmi ügy, mely éppúgy jogosítványa különböző politkai és társadalmi szerveknek, mint egyes állami szerveknek, és jogosítványa minden állampolgárnak. E célt szolgálják az alkotmányban megfogalmazott állampolgári jogok és a közérdekű bejelentésekről és panaszokról szóló törvény. Továbbfejlesztést jelent Ellenőrzési rendszerünk továbbfejlesztése nem újonnan kezdett folyamat eredménye. A koordináció megyei összpontosítása továbbfejlesztését jelenti az eddigi gyakorlatnak. Továbbfejlesztést jelent abban, hogy az ellenőrzés rendszerét hatékonyabbá kívánja tenni, érdemibb intézkedéseket követel, de változatlanul támaszkodik az ellenőrzésekben közreműködő társadalmi ellenőri hálózatra, a közérdekű jelzésekre és mindazokra a bevált módszerekre, amelyek erősítik a gazdasági fegyelmet, időben felhívják a figyelmet a társadalom, ezen belül a megye gondjaira, növelik az állami testületek, vezetők felelősségét. Cél, hogy a tapasztalatodat ne csak a mikroklímában, hanem megyei szinten is és országosan is hasznosítsuk. Az elmúlt év tapasztalatai bizonyítják, hogy problémáink vannak a pénzügyi és gazdasági fegyelem színvonalában, az intézmények irányításának rendezésében, a megalapozatlan beszerzések területén a pénzügyi gazdasági szakemberek hiányával, továbbképzésük szervezésével. Tovább kell fejlesztenünk a vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrzését. A tapasztalatok és lehetőségeink széleskörűek. A problémák megoldása többségében megyei szinten igényli az ellenőrző és ellenőrzött szervek intézkedését. A tapasztalatok tényleges hasznosításával ki kell küszöbölnünk a még jelentkező elnéző szemléletet, biztosítani kell — akár megfelelő szankciók érvényesítésével is — a tanácsi szervek, vállalatok, szövetkezetek és az állampolgárok gazdálkodási és munkafegyelmének jog- és érdekvédelmének további javítását. Dr. Toller László, a Baranya megyei Tanács V. B. ellenőrzési referense Saját anyagból vagy a máséból? Nem rossz üzlet a bérmunka A Pécsi Kesztyűgyár kecsegtető kilátásai az NSZK-ban Az érdekeltségi rendszer korrekciójára lenne szükség A múltban, de napjainkban is sokszor ütköznek a vélemények a külföldieknek végzett bérmunka ügyében. Vannak, kik teljességgel előnytelennek tartják az ilyen ügyleteket, mondván, pusztán élő munkát viszünk ki, a bérmunka kizsákmányolásra adhat lehetőséget. Nem kívánunk a vitába bekapcsolódni, csupán arra hozunk példát, esetenként igenis megvan a létjogosultsága a bérmunkának, s nem szabad csak úgy általában meg- és elítélni. Párkányi József, a Pécsi Kesztyűgyár termelési főosztályvezetője és dr. Füleki Géza, a TANNIMPEX osztályvezetője nemrég éppen a bérmunka- ügyletek kiszélesítése céljából tett üzleti utazást az NSZK-ban. A kilátások kecsegtetőek. De vajon előnyös-e a bérmunka a saját anyagos exporttal szemben? A Párkányi Józseffel való beszélgetés, valamint az írásos útibeszámolójukban foglaltak alapján kedvező vélemény alakult ki. Kíméletlen verseny Egyáltalán, a Pécsi Kesztyűgyár egyenesen rá is szorul a bérmunka vállalásra. A helyzet ugyanis az, hogy az olcsó konkurencia térnyerésével pozíciót vesztettek, a saját anyagos exportban visszaesés következett be. A kesztyű világpiacán egyre élesedő, könyörtelen versenyharc folyik: támad a távol-keleti konkurencia, nevetségesen alacsony áraival, a korábbi évek zavarai utón feléledt és jelentkezik ugyancsak olcsó ajánlataival a portugál és a megmaradt olasz kesztyűipar mindemellett ott van a tőkés piacokon több más európai szocialista ország is, nálunknál 15-25 százalékkal olcsóbb árfekvésű kesztyűivel. Mindez, mint említettük, veszélyezteti a Igen, zajlik a közgazdasági élet az utcán is. A pádon ülő varrónő, aki nyilvánvalóan bedolgozó, önfeledten beletemetkezik a munkába, nem szeretné elvesztegetni még azokat a perceket sem, amíg a buszra kell várni. Bárcsak mindenütt, a gyárkapun belül is ilyen lelki- ismeretesen kihasználnák a munkaidőt. Munkásnőnk csak varr, varr, s talán nem is gonKesztyűgyár saját anyagos exportját, tehát lépniük kellett. Mindemellett itt van a kontingensek kérdése. Exportunknak határt szabnak a tőkés országok kontingensei, amit az NSZK esetében igencsak alacsonyan szabtak meg, a saját anyagos kesztyű eladásaink kontingense 25 év óta évi 270 ezer márka, azaz 15 ezer pár kesztyű. Ezzel szemben a bérmunka mennyisége jelentősen növelhető. Párkányi Józsefék komoly Ígéretet kaptak, hogy az NSZK a jelenlegi évi 5,5 millió márkáról 8—10 millió márkára emeli a bérmunka kontingenst. Itt tehát előre lehet menni, a piacvesztést ellensúlyozni. Mindezzel már benne is vagyunk a bérmunkaügylet előnyeinek taglalásában. Az első tehát: a forgalom így növelhető. Aztán itt vannak a további előnyök. Közismert, milyen nehéz a nyersanyagellátási helyzet, a bőrárak rövid idő .alatt jelentősen megemelkedtek, tegyük hozzá, közel sem ilyen mértékben a kesztyűárak. Megdrágult tehát az alapanyagimport. A bérmunka esetében más a helyzet, az anyagellátás a bérmunkáltató feladata, ők biztosítják tehát a szükséges bőröket. Mindezzel tőkés importot takarítunk meg, javul a külkereskedelmi mérleg. Ugyanakkor a bérmunka belépésével mérséklődnek a forgóeszköz- ellátás nehézségei, a Kesztyűgyárnak nem kell annyit készleteznie. Ez is jelentős előny, hiszen a kesztyűipar jó devizakitermelése ellenére sem tudta forgóeszközzel követni a rendkívül gyorsan növekvő bordói arra, ezekkel az öltésekkel is — talán nagy szavakként hatnak, de így igaz — hozzájárul a népgazdasági és a külkereskedelmi egyensúly javításához. Az ám, ilyen apró öltések eredményeként áll össze a Pécsi Kesztyűgyár idei évi 19 millió dollárnyi exportbevétele. x (— mz —) Fotó: Erb János árakat, s ez már a tőkés export visszafogásához vezethet. Előny és biztonság az is, a bérmunka megrendelést, ha már egyszer az anyag beérkezett, nem várt értékesítési gondok esetén sem lehet storníroz- ni. Az alapanyag: a bőr és a kellékek beszerzése mellett az értékesítés a bérmunkáltató dolga, vagyis ezek az ügyletek — legalábbis részünkre — biztos piacot jelentenek. Mindemellett a nyugat-német vevők hajlandók az élenjáró technikát és kesztyűgyártási technológiát is átadni a pécsieknek. Ugyanis a bérmunkát olyan NSZK-beli kesztyűgyáraknak végzik, amelyek korábbi termelésüket az ottani munkaerőhelyzet miatt lényegesen csökkenteni kényszerültek, miközben belföldi elhelyezési lehetőségeik változatlanul kitűnőek, érdekükben áll tehát olyan megbízható, gyorsan, rövid határidőre és jó minőségben szállító külföldi kesztyűiparral dolgoztatni, melynek révén a saját termelésüket kiegészítő kisebb vagy nagyobb mennyiségű áruhoz juthatnak. Vagyis a nyugatnémet kesztyűgyárak részére a magyar bérmunka legalább annyira szükségszerűség, mint amennyire jó a magyar kesztyűiparnak a megbízhatóan érkező anyagszállítás és a folyamatos munkaellátás. A fentiek magyarázzák, miért hajlandók még olyan „áldozatokra” is, mint a technika és a technológia átadása. Ami korábban elképzelhetetlen volt, mostani útjuk során Párkányi Józsefék mindenütt bebocsátást nyertek a kesztyűs műhelyekbe is, mindent megmutogattak nekik, sőt, több üzletfél is készségesen ígéretet tett, hajlandó elküldeni saját szabászát Pécsre, hogy átadja a tapasztalatokat, megtanítsa a termelékenyebb munkára a magyarországi kollégákat. Nemcsak a kesztyű esetében Mindezek után vonhatjuk le a következtetést, a bőrkesztyű esetében — mindezt dr. Füleki Géza megtoldja: valószínűleg minden magyar könnyűipari cikkre is érvényes — a bérmunkát pozitív kapcsolatként kell értékelni, mert az olcsó konkurencia mind erőteljesebb növekedése a magyar könnyűipari export visszaszorulását hozza magával, amit többé-ke- vésbé ellensúlyozni lehet a gazdaságos deviza-kitermeléssel bonyolódó és a már említett előnyöket jelentő bérmunkatevékenységgel. Más kérdés: erre egyelőre a jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz, Az ösztönzés a tőkés árbevétel maximális növelésére szól, ám ha saját anyagos export helyett — ami bevételben többet hoz — bérmunkát végez a vállalat, kisebb az árbevétele, s az érdekeltségi rendszer azt már nem honorálja, hogy közben a béri- munka export növekedése ugyanolyan mértékben csökkenti a tőkés kesztyűbőr-importot, javítva a külkereskedelmi mérleget. Itt tehát korrekciókra van szükség. Végezetül: szó sincs arról, mintha a Pécsi Kesztyűgyár kizárólag bérmunkára akarna berendezkedni, de esetenként élni kíván ezzel a lehetőséggel is. A bérmunkát, amint azt a körülmények engedik, természetesen rögtön felváltja a saját anyagos export. Miklósvári Zoltán Közgazdasági élet az utcán /
