Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)
1979-05-17 / 133. szám
e Dunántúli napló 1979. május 17., csütörtök IIIFesztiválhangulatot teremteni Előzetes a Pécsi Nyári Színházról Irodalom es esztetíki Olcsó jegy, számozott helyek a Szabadtéri Táncszínen Vendéglátás, közlekedés, múzeumok és egyebek — Alapvetően nem változott a tavaly megindult Pécsi Nyári Színház művészeti koncepciója — mondta Bagossy László, a PNYSZ igazgatója. — A július 13—31. között zajló rendezvénysorozat középpontjában most is a táncművészet áll, elsődlegesen a Pécsi Balétt produkcióival, és olyan értelemben is, hogy a Szabadtéri Táncszín ad helyet július 14-én a III. pécsi szövetkezeti néptánctalálkozó gálaestjének, valamint két estén a HVDSZ Bihari Táncegyütes műsorának. A Pécsi Balett három produkciót visz színre, a Balett ’78 és a '79 mellett ezúttal bemutatják a Verdi: Requiem már ismert nagysikerű előadását. Nagy változást jelent majd, hogy nem magnózenére adják elő, hanem a Pécsi Filharmonikus Zenekarral, a KISZ Központi Művészegyüttes kórusával; a szólisták László Margit, Fülöp Attila, Marczis Demeter és Barlay Zsuzsa. Huszadik századi belga szerző, Ghelderode darabját, A nagy halál balladája címmel a Barbakán várárokban láthatják a nézők. Rendezője Sík Ferenc, a díszleteket Pincze- helyi Sándor, a jelmezeket Scháfter Judit tervezi. A Csont- váry Múzeum udvarán felhangzó Muszorgszkij-művet, az Egy kiállítás képeit Emerson dzsesszrock és egy japán szerző számítógépes, szintetizátoros feldolgozásában a Pécsi Bóbita Bábegyüttes eleveníti meg. A Maszkok, bábok, emberek című produkciót az Állami Bábszínház Stúdiója adja elő, amely pár éve kimagasló sikert aratott a pécsi Felnőtt-bábfesztiválon. Izgalmas Bulgakov- darabot rendez a tettyei színpadra Bagossy László, a Mo- liére életét feldolgozó Álszentek összeesküvését. A Központi Amatőr Színpad tagjai játsszák, s a Pécsi Nemzeti Színház művészei, Bókay Mária, Fekete András, ifj. Kőmíves Sándor, Tomanek Gábor valamint Maros Gábor. A főszerepet Végvári Tamás alakítja. Nemzetiségi táncház szerepel a Hotel Minaret udvarán zajló népi vigasságokon: a Mecseknádasdi Német Nemzetiségi Együttes vezeti a német táncokat,, a babarci fúvósok kíséretében, majd a Baranya Táncegyüttes vezetésével balkáni táncokat lejtenek a vigasságra érkezők. A hagyományokhoz híven a Hotel Minaret udvarán e két nemzetiség ételkülönlegességei is várják a vendégeket. A gazdag műsorajánlatot szemlélve idén is, mint tavaly, felvetődik, vajon hova lehet elmenni leülni, beszélgetni, netán vacsorázni az előadások után. A Nádor és a Pannónia ugyan nyitva tart a késői órákig, a Pécsi Nyári Színház vezetői azonban többet szeretnének. Ez ügyben felkeresték már a Baranya megyei Tanács kereskedelmi osztályát, s a következő hetekben keresik a megoldás lehetőségét az egyes vendéglátó egységek vezetőivel. Szeretnék, ha a sétatéri Kioszk átvehetné a nyári színház kerthelyiségének a szerepét — központi fekvésénél fogva e célra ideális helynek kínálkozik. Ahogyan Szegeden a szabadtéri játékoknak kicsit központja a Virág-presszó, úgy kellene hasonló vendéglátó központot találnia a Pécsi Nyári Színháznak is. Szeged statisztikái egyébként évekre visszamenőleg kimutatták, hogy a kereskedelmi forgalom háromszorosára, ötszörösére ugrik a játékok ideje alatt, és nemcsak a vendéglátóhelyeké. Mivel az Uitz Múzeum most <már igen elegáns környezetet ad a Szabadtéri Táncszínhez, szeretnének egy jól felszerelt és a múlt évinél elegánsabb büfét létrehozni a PNYSZ szervezői, és jó lenne, ha a Tettye és a Rózsakért is figyelembe venné rendezvényeivel, hogy a közelükben nemcsak a város, hanem az ország számára érdekes színházi előadások folynak. Mindezek végiggondolásával Bagossy László elmondta, hogy szeretnének létrehozni a nyári színház szervezőgárdája mellett egy operatív bizottságot, amely biztosítaná a színházi rendezvények és a város kapcsolatát. Fel kell ugyanis venniük a kapcsolatot a közlekedés, a köztisztaság, a vendéglátóipar, a DÉDÁSZ képviselőivel, a múzeumokkal, az utazási irodákkal és egyéb területekkel, hiszen az a céljuk, hogy a Pécsi Nyári Színház valóban a városé legyen, és állja a versenyt az ország más szabadtéri rendezvényeivel. Gállos Orsolya Pécsi középiskolások filmklubja „Mindennapos művészetnek” tartják a filmet és jelentősége valóban egyre nő napjainkban. Oktatás, szórakozás, ismeret- terjesztés, művelődés — mindezt nyújtja a mozi és a televízió, és a társadalom egy részének szinte egyedüli szórakozási formáit képviselik. Éppen ezért a korábbiaknál nagyobb teret kap a filmesztétikai oktatás. A hatvanas évek végén az iskolák a televízió segítségével több évig tartó kísérletbe fogtak. A televízióban levetítették a film- történet egyes alkotásait, amiket az iskolai órákon vitattak meg a tanulók. A tapasztalatok szerint ez a módszer nem vált be egyértelműen. Azóta elsősorban szakkörökben folyik a filmesztétikai „oktatás”. Pécsen négy évvel ezelőtt érdekes kezdeményezés indult el. A kezdeményezésre az OPl is felügyelt Szelet kiáltanak... A Pécsi Tanárképző Főiskola „Szélkiáltó” együttese négy éve alakult. A műfaj, amit képviselnek, az utóbbi években igen sok névváltozáson ment keresztül, így rájuk is nehéz lenne pontos megnevezést találni. Megzenésített verseket adnak elő hegedű, cselló, gitár és még néhány hangszer kíséretében. De kiket is rejteget a név? Lakner Tamás, Fenyvesi Béla, Lajdi Tamás alkotják a József Attila Szélkiáltó madár című verse nyomán elkeresztelt együttest. Műsorukban többek között Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Tarn kő Sirató Károly és Weöres Sándor versei szólalnak meg. A versek játékosságát, vagy drámai hangulatát igyekeznek hangsúlyozni, jól alkalmazkodnak a költők érzelmi világához. Bár a Dél-dunántúli Dalos Találkozókon a legnagyobb szakmai elismerést kapták, mégis keveset hallunk róluk. Magabiztos hangszerkezelés, erőteljes hangzású vokális és kiváló előadói képesség jellemzi őket. Színházi bemutatkozásuk Sólyom Kati Csodák és furcsaságok című műsorában igen jól sikerült. Bizonyára élmény lenne, ha velük önálló estéken is találkozhatnánk. Mánfai György Dr. Nagy Imre megyei szakfelügyelő filmklubot szervezett középiskolásoknak. Filmtörténeti, filmszerkezeti, stílusbeli szempontok alapján állította össze az egy-egyéves programot. A filmklubba hatszázan jelentkeztek. Idén a neorealizmus utáni olasz filmmel ismerkednek és kísérletképpen a szürrealista alkotásokkal. A vetítések előtt dr. Nagy Imre bevezető előadást tart. Nem a film tartalmát mondja el, hanem szempontokat ad a várható élmény befogadásához. Megvizsgálják a mű rétegeit, a totalitását, emberi sorsminősítését, keletkezési körülményeit, viszonyát a korhoz. Majd közösen megtekintik a filmet és utána elbeszélgetnek a látottakról. A filmklub magas létszáma egyben sikerességének bizonyítéka. Megvalósul a tanórán kívüli nevelés — erőszakoltság nélkül. És hogy mindez miért olyan fontos? A vizuális nevelés mai iskolarendszerünk egyik alapvető gondja. A rajz — és műalkotások elemzése/című tantárgy a gimnáziumokban, a rajztanítás az általános iskolákban hivatott e feladat ellátására. Meghirdettük a komplex tanítási szemléletet az irodalom órákon, de mindez mégis kevésnek bizonyul. A gimnáziumi fakultáció majd lehetőséget ad „egyéb" órák tartására, amelyekbe a filmesztétika is beleférhet. (A jelenlegi rendelkezés szerint is évente 4—5 filmesztétikai órát kelt tartani középiskolában az irodalomórák keretében.) Az irodalom és a filmesztétika, a vizuális kultúra és az esztétikai nevelés nem választható el mereven egymástól. Egymásba ágyazódnak, egymást segítik, kiegészítik. Az esztétikai nevelést kezdetben a „széptan” elsajátításának gondolták, és azt a célt szánták neki, hogy a tanulókat képessé tegye a művészi szépség felismerésére, élvezésére és esetlegesen a létrehozására is. Az esztétikum azonban nem egyenlő csak a szépséggel és csak a művészi esztétikummal. Hiszen az esztétikum az ember tulajdonságait, tudatosságát, szabadságát tár- gyiasítja. Az esztétikai nevelés célja éppen az, hogy a gyermek felfogja és értékelje az őt körülvevő esztétikumokat a természetben, a társadalom életében, a művészi alkotásokban. Mindez arra ösztönözze, hogy cselekedeteiben, munkájában is ennek megvalósítására törekedjen. Az esztétikai nevelés sokrétű folyamat, kapcsolatban áll a nevelés összes többi területével, összefonódik az értelmi neveléssel, a világnézeti oktatással, az erkölcsi neveléssel. De még a gyakorlati oktatástól és a testi neveléstől sem választható el, elég, ha a környezet-esztétikára és az úgynevezett ipari-esztétikára gondolunk. Az esztétikai nevelés cél és eszköz is egyszerre, mai társadalmunk nevelésügyének fontos területe, melynek hatása a gyermek egész életére kihat. És végül még annyit, hogy a filmesztétika elemzési szempontjait, eredményeit az irodalom oktatásban konkrétan is fel lehet használni, és fordítva is így van. A pécsi kezdeményezésre az OPI is felfigyelt. Az eredmények, tapasztalatok összegzését most végzi dr. Nagy Imre, aki elsősorban irodalomtanárnak vallja magát Kétéves továbbképző tanfolyamot is indított magyartanároknak. A tanfolyamon a marxista esztétika elméletét, gyakorlatát sajátítják el, fejlesztik irodalomelméleti műveltségüket, felkészítik őket a korszerű esztétikai nevelés igényeinek teljesítésére. A filmklub egyébként nem helyettesítheti a filmesztétikai oktatást, de eredményesen kiegészíti az irodalomórákon kapott alapokat, és hozzájárul az esztétikai nevelés, a vizuális kultúra fejlődéséhez. Barlahidai Andrea Előkészületek a szegedi szabadtéri játékokra Több mint két hónappal az évad kezdés előtt szerdán benépesedtek a szegedi szabadtéri játékok Dóm téri "díszlet- és jelmezkészítő műhelyei. Elsőként az asztalosok, lakatosok, a díszletvarrók láttak ■munkához. Forrai Gábor tervei alapján Verdi: A végzet hatalma című operájához, Tosen Repertoár-előadás, vendégművésszel Csak őszinte elismerés hangján szólhatunk a Pécsi Nemzeti Színház próbálkozásáról, amelyben a néhány éve futó repertoárdarabok felfrissítésére jeles fővárosi művészek közreműködését igyekszik megszerezni Szeretnénk feltételezni, hogy ez a gyakorlat nem a körülményeknek való kiszolgáltatottság jegyében honosodott meg, hanem egy olyan átfogó koncepció része, amely ezt az eszközt is a társulat /művészi teljesítményének fokozására óhajtja felhasználni. Hisz egy szerep új megformálása nem csupán a figuráról alkotott korábbi elképzelésünket teszi gazdagabbá, de új erővonalakat rajzol a színpadon, ami az előadás többi résztvevőjét fokozott koncentrálásra készteti. Ezért üdvözöljük a testvér- városi kapcsolatok protokolláris vendégszereplése után az együttes további előrelépésére tett ilyen irányú erőfeszítéseket. Mindezt abban a biztos reményben, hogy ezt a megoldást a jövőben nemcsak o társulatban mutatkozó foghíjak pótlására próbálják felhasználni! Ha néhány hónappal korábban Berczelly István Don Giovanni alakításában a virtuóz hangi adottságok mellett a színpadi mozgás eleganciáját csodálhattuk meg, Jámbor László Scarpiája olyan jelenség, amely felidézi bennünk a legszebb operai tradíciókat. Indulása egybe esik Oláh Gusztáv, Nádasdy Kálmán, Sergio Failoni — nem sokkal később pedig Otto Klemperer — operaházi működésével. Ennek az aranykornak a szellemét éreztük Jámbor jelenlétében. Ö az, aki tiszteletet és rendet parancsol maga körül a színpadon; elfogadtatja magát a nézővel akkor is, ha koránál fogva nehezen tudjuk azonosítani Scarpia gátlástalan, neurotikus alakjával. Puccini világában való otthonos jártassága, ennek az intonációnak a tökéletes ismerete, no meg a jó értelemben vett rutin, pótolja nála a felényi korúak talán csengőbb, de ritkán él- ménytadóbb hangját. Az előadás többi szereplője: Németh Alice, Juhász Pál és Berczeli Tibor — Tosca, Cavaradossi és a sekrestyés szerepében ezúttal egy szokásos repertoár előadásnál magasabb színvonalon, helyenként figyelemre méltóan oldotta meg feladatát. A zenekari megvalósításról most nem érdemes bővebben szólni, mivel a szűk helyről és hiányos szólamokról úgy sem tudunk újat mondani. Épp ezért a továbblépés útjának felvázolása terjedelmesebb elemzés része lehet, amire még visszatérünk. Károly Róbert, aki ebben az évadban vette át a darab dirigálását, mindent megtett, hogy az együttest zökkenőmentesen irányítsa. Székely László tervei alapján a szegedi nemzetközi népi- táncfesztiválon részt vevő együttesek Vásár című közös táncjátékához, Koós István tervei alapján Kacsóh: János vitézéhez, Fehár Miklós tervei alapján Szophoklész: Antigoné című drámájához, a bolgár Marianna Popova tervei alapján pedig Alekszandr Raj- csev: A szépség forrása című ■balettjéhez készítenek díszleteket. A több hónapig tartó munka során száz köbméter faanyagot, hatezer négyzet- méter vásznat, sok mázsa festéket, enyvet, szöget, műanyagot használnak fel, hogy formába öntsék mindazt, amit a tervezőművészek 'a hatalmas színpadra megálmodtak. Munkájukat a Szegedi Tömörkény Gimnázium és Szak- középiskola képző- és ipar- művészeti tagozatú növendékei is segítik. Valamennyien a díszletkészítő műhelyekben töltik kötelező nyári gyakorlatukat. Szerdán a hatezer személyes nézőtéren is megjelentek a szakmunkások. Ők az elektromos vezetékrendszert vizsgálják. Korszerűsítik a technikai berendezéseket és felújítják a széksorokat. Mindezt július 21-ig, az idei szabadtéri játékok nyitányáig kell (befejezniük.
