Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-10 / 98. szám
1979. április 10., kedd Dunántúli napló 3 lfallalkozo vállalatok Versenyképes gőzkazán Kis lépések — nagy bevétel A termékszerkezet korszerűsítésével kapcsolatban sokan haj. lamosak arra, hogy csakis vadonatúj gépekre, műszerekre, eszközökre gondoljanak. Ez a versenyképesség növelésének kissé egyszerűsített és nem is túlságosan hasznos értelmezése. Annyi újdonságot, amennyire a hazai ipar ilyesféle verseny- képességéhez — évről évre — szükség lenne, egyszerűen nincs, aki kitaláljon, megtervezzen. Sőt: a népgazdaság jelenlegi feltételei mellett ez nem is kívánatos. Takarékosabb megoldások szükségesek, még ha azok munkaigényesebbek is. A versenyképességnek sokféle forrása van. Egy-egy termék például azzal is jól megállja a helyét a világpiacon ha mindig kitűnő a minősége, vagy ha az ára kedvező, mert az önköltsége alacsonyabb, mint a- versenytársaké és így tovább. Ha pedig ilyen szemszögből, tehát, ha nemcsak a műszaki korszerűség, hanem a hatékonyság mércéje szerint vizsgálják a versenyképességet, akkor ennek nyomán már el lehet jutni oda, hogy még a kazán is eszünkbe juthat, mint a hazai ipar által gyártható versenyképes gyártmány. mércéje A Magyar Hajó- és Darugyár kazóngyáregységében, a folyó ötéves tervidőszak kezdetén — mondható: szerencsére — ilyen összetetten a hatékonyság mércéjével kezdték vizsgálni gyártmányaikat: melyiktől váljanak meg, melyiket érdemes korszerűsítve továbbra is gyártani, mert versenyképessé tehető az exportja, és van is hozzá külföldi érdeklődés. A kalkulációk rostáján — többek meglepetésére — a gyár legrégebbi terméke is fennakadt: a gőzkazán. Pedig sorravették, elemezték pontosan a lehetőségeket, a piaci igényeket, a gyártmány és a gyártás korszerűsítéséhez szükséges befektetéseket és a várható hozamot. Végül úqy találták, hogy — némi külföldi műszaki segédlettel — érdemes valamivel több mint 100 millió forintért hozzálátni a kazángyártás rekonstrukciójához. Számításaikban nem lehettek elfogultak: a gyárnak nem volt hirtelenjében 100 milliója a rekonstrukció elindításához, tehát bankhitelt kértek és — mivel megfeleltek a szigorú feltételeknek — kaptak. Megkezdődhetett a munka. A program több kisebb fejezetre oszlott, hiszen fel kellett újítani a régi gyártócsarnokot, új gépekkel felszerelni, megkeresni gz új gépek szállítóját g világpigcon, azt, aki hajlandó kazánokkal üzletelni, hogy a gyár a gépekért esetleg kazánokkal fizethessen. Meg kellett kezdeni a konstrukció korszerűsítését, megtalálni ennek legmegfelelőbb irányát, de már g vevők után is kellett nézni és így tovább. Több területen, egyszerre, összehangolt kis lépésekké1 indultak el a nagyobb bevételek felé. Alaptőke: #- • a hagyomány Akik jó alapnak tartották a hagyományt, a fejlesztési programhoz nem csatlakoztak: a régi, jó hírnév alapján nem volt nehéz megfelelő külföldi kooperációs társat találni. Rövid idő alatt sikerült megegyezni egy NSZK-beli céggel — tulajdonképpen felélesztve a régi kapcsolatokat — ettől licenced know-how-t kapott a gyár, és gépeket is az új, mai kazángyártó technológiához. Például egy computeres lemezleszabó berendezést, amellyel a hulladék minimálisra csökkenthető, s az egész műveletet rendkívül termelékennyé teszi. Sőt a külföldi cég azonnal vevőket is hozott: öt nagyteljesítményű kazánra szóló megrendelést Török- és Görögországból, 100 millió dollár körüli összegért. A török és a görög megrendelők szívesen vették a magyarok jelentkezését, hiszen a magyar szakemberek mindkét országban a század első felében már több erőművi kazánt építettek, s azokkal meg voltak elégedve. is kapósles t\ E gyorsan megtalált kapcsolat révén a kazángyártás rekonstrukciójának átfutási ideje egy évre csökkent. Az idén már szállít a gyár. Ebben persze része van a hagyománynak úgy is, hogy a kazángyárban már létezett egy jól felkészült, rutinos szakmunkás- és szakember- gárda, amely gyorsan képes volt kiváló színvonalon átvenni a legújabb megoldásokat. A kazángyártók, terveik szerint, 1980-ban mór megkezdhetik a hitelek visszafizetését is. Kapacitásuk a begyakorlottság növekedésével hamarosan olyan szintű lesz, hogy az export mellett belföldi erőművekhez is Munkavédelmi kesztyű bányászok számára , Újabb helyiséggel bővült a bogádi „Zengő Gyöngye” termelőszövetkezet pécsszabolcsi varrodája. A volt vasasi termelőszövetkezet irodájában alakították ki márciusban az új műhelyt, így lehetővé válik, hogy 1979-ben már kilencmiHiós termelési értéket hozzanak létre a termelőszövetkezet melléküzemében. Ezt a kis üzemet több mint tíz esztendővel ezelőtt még a vasasi szövetkezet hozta létre, munkalehetőséget kívántak biztosítani a környéken élő nők számára. A kezdeti sokarcú varroda 1973-ban találta meg a számára megfelelő profilt, amikor a Mecseki Szénbányák részére munkaigényes védőkesztyűket kezdtek gyártani. A bőrből, sátorszövetből és flanelból készülő kesztyűk több mint kétharmadát teszi ki az üzem összes termékének, I. osztályú minőségben. Az idén már a Mecseki Érc- bányászati Vállalat is igényli a pécsszabolcsi varroda termékét, (a fő üzem ugyanis ott van) a tervek szerint az új részlegben az ércbányászok számára is megkezdődik a termelés. tudnak majd e korszerű kazánokból szállítani. E kazánok a felhasználóknak mindenekelőtt azért előnyösek, mert rendkívül rossz minőségű tüzelőanyagok jó hatásfokú elégetésére alkalmasak. Ez az új konstrukció lényege. Ettől kelendő a világpiacon. És ez a tulajdonságuk a belföldi energiagazdálkodás számára sem elhanyagolható szempont. Gerencsér Ferenc Á végső búcsú és kellékei Koporsó, fejfa, koszorú kell a temetéshez . .. Végeredményben szolgáltató vállalat vagyunk — mondja dr. Borbély Károly, a Baranya megyei Temetkezési Vállalat igazgatója. — Pécsett évente mintegy 1800, a megyében 18 helyen, évente körülbelül 1200, összesen tehát 3000 a vállalat által rendezett temetkezések száma. A végtisztesség megadásának is vannak vállalati gondjai . . . Koporsókból nincs megfelelő választék a I., II., III. osztályú temetésekhez. Szállítójuk a csurgói és a visnyei termelőszövetkezet. Ha szállítanak! A csurgóiaktól 200 koporsót rendeltek, egyet sem igazoltak vissza! Mintegy öt- venet azonban sikerült kikönyörögnünk — mondja az igazgató. — De állandó bizonytalanságban vagyunk, kapunk-e elegendőt. Nemcsak nálunk, hanem gond ez az ország többi temetkezési vállalatánál is. A gond oka: nincs állami vállalat, amelyik koporsókészítéssel foglalkozik. A két termelőszövetkezet pedig nem mindig tud megfelelő meny- nyiséget szállítani, különösen az olcsóbb koporsókból. Megoldás az lenne, ha erdővel rendelkező állami vállalat, illetve gazdaság kapna megbízást koporsókészítésre. Kellék a fejfa is. Csurgó, Visnye a beszerzési forrás. Csurgóról 350 darabot rendeltünk — visszaigazolás egy se! Szerencsénk, hogy Visnye szállított. De ezek a szállítások is sokszor bizonytalanok. Temetni pedig kell. Véleményem szerint rendezésre vár ez a kérdés is. Nő a társadalmi temetések száma. Ha vállalat adja meg ebben a formában a végtisztességet — nincs gond a búcsúztatással, a búcsúbeszédet az „üzemiek" mondják. Nekünk egy búcsúztató szónokunk van. De ha ez az egy szónok mondjuk történetesen megbetegszik, nem lesz, aki búcsúztasson. Koporsó, fejfa ... — a végső búcsú kellékei. Az igények megfelelő kielégítése rendezésre vár — országos szinten is! (—y) Kétszeres erővel Paksért fl KISZ-lialalok állják a szavukat Önálló építésvezetőséget alapított a brigád Állunk a parton. Lábunknál lassú méltósággal hömpölyög a folyó. A Duna. Csend van. Kora tavasz Pakson, 1979- ben. Imre halkan, szinte csak magának mondja:- Beszél itt mindenki, lakásról, pénzről, szakmai fejlődésről, de a lényeg az, hogy otthon, a faluban dicsekedni lehet azzal, hogy az atomerőműnél dolgozol. Varázsa van ennek. Tekintélyt, megbecsülést ad az embernek. Több mint egy éve., hogy a KISZ felhívása nyomán száz fiatal jött Paksra, hogy megismerje az ország egyik legnagyobb beruházásán folyó munkát és fiatalos lendületével, szaktudásával segítse az építkezést. Aztán elmúlt egy év, s közülük ötvennyolcán újabb egy évet írtak alá.- Ök lettek az új brigád alapítói — mondja Fonyó Lajos, az atomerőmű-építkezés KISZ-bizottságának titkára.- Amikor a régiek egy része elment, újra kezdtük a brigádszervezést — folytatja. — Kétszázra emeltük a létszámot. Tavaly még csak a 22-es ÁÉV egyik építésvezetőségeként dolgoztak a srácok, most önálló KISZ-építésvezetőséget alapítottunk. Pár nappal ezelőtt az építőbrigád felvette Lékai János nevét.- Bevált a KlSZ-épitőbri- gád?- Igen - veszi át a szót' Hegedűs György, az atomerőmű-beruházás pártbizottságának a titkára. — Azt hiszem, amíg lesz építkezés, addig lesz építőbrigád is. A KISZ és a kormány együttműködési megállapodásának ennél hatékonyabb módját még nem találtuk meg. Az induláskor — 1977 decemberében — még csak halvány elképzeléseink voltak. Úgy terveztük, hogy az egészségügyi labort építik a fiatalok. Aztán kialakult gyakorlat lett, hogy amolyan rohambrigádként mindenütt besegítenek. Dolgoztak a reaktorblokkon, de kint a városban, a posta építésén is. Az valami csoda, ahogy ezek a fiatalok dolgoznák. Másutt, ha nem kész a zsaluzat, a betonozok leülnek, várnak. Ezek olyankor nekiállnak a zsalut ácsolni. Ez a más munkastílus érződik már a szomszéd területeken dolgozóknál is. — Ezt vegye fel, ha körül akar nézni az építkezésen — nyom a kezembe egy pár hatalmas gumicsizmát Gulyás György, a KISZ brigádvezetője. — Miért jött Paksra? — kérdeztem. — Hót nem kalandvágyból. Eljöttem, mert unszolt a KISZ- titkár, aláírtam egy évÁ, most aláírtam még egyet, de nem akarok itt leragadni. Nem mondom, megérte eljönni. Azt hiszem, megtanultam a fiatalok nyelvén beszélni. Itt köztük a megbecsülés nem a diplomának szól, azt ki kell harcolni. A srácok fegyelmezett munkára szoktatása, nevelése a mi dolgunk. Itt a vezetőnek nemcsak gazdasági szakembernek kell lennie, hanem KISZ-titkárnak, ha kell tanítónak, pót-anyának, vagy lelki szemetesládának. Hatalmas gödörből emelkedik ki a majdani egészségügyi laborépület. A föld alatt öt méterrel kezdett laboratórium karcsú vastraverzei már a végső, harmincméteres magasságba nyúlnak. Egyik vasoszlop csúcsáról hatalmas Che Guevara-kép tekint az alatta artistaügyességgel dolgozó, szikraesőt hullató hegesztőkre, még lejjebb a betonágyú kezelőire. A betonoszlopok tövében tenyérnyi faház áll. Oldalán öles betűk- ^kel Lenin szavai olvashatók: *„Legyen a Kommunista Ifjúsági Szövetség rohamcsapat, amely minden munkában segítő kezet nyújt, önálló tevékenységet fejt ki, kezdeményez", A ház az építőbrigád művezetői irodája. Bent a falon körben tervrajzok, az ablak előtt két íróasztal, mellettük szekrények, sok polc és egy, a falra szerelt hősugárzó. Az irodis- , ták lábán bakancs vagy gumicsizma, az egyik iratkötegen ácsszekerce szolgál nehezékül. — Uszty-llimszkbe indultam és Paksra jutottam — mondja Mészáros Árpád művezető. — U • s * J mv t IÁ* H* •j--1 Amikor oda toboroztak, még kicsi volt a gyerek, nem mehettem, ezt viszont már nem hagyhattam ki. — Miért? — Valami csodálatos van abban, ahogy mi itt dolgozunk, önállóan, csak mi fiatalok ilyen szép épületeket kivitelezünk. A tapasztalatlanságunkat sokszor lelkesedéssel pótolva részesei vagyunk valaminek, amiről száz év múlva is beszélnek az emberek. Ezt nem hagyhattam ki. Csak addig akarok itt lenni, amíg az első reaktor beindul. Hű de nagy ünnepet rendezünk . .. — És utána? — Utána? Utána elmegyek. Nem akarok paksi lenni, de ebből részesednem kellett. Dombi Imre 1977. decemberében, az első húsz fiatallal jött Paksra. Akkor azt mondta: körülnézni. Ha lesz lakáslehetőség, megfelelő munka, hozza a családot is. Most további egy évet írt alá. Sétálunk az építkezés forgatagában. Imre pufajkában, visszahajtott szárú gumicsizmába gyűrt munkásnadrágban komótosan qyúrja a latyakot. Megszerettem az építkezést — mondja. — Gyermekkorom óta bányásznak készültem. Aztán a technikum után az orvos eltiltott a föld alatti munkától. Elkeseredett ember lettem. Legutóbbi munkahelyemen fehér köpenyben dolgoztam, kínszenvedés volt minden óra, amit munkával töltöttem. Most újra fizikai állományban, fehér köpeny helyett szakadt munkásruhában dolgozom, de kint vagyok a szabadban, tudom, hogy hasznosat, maradandót alkotunk. Ez kárpótol mindenért, még a bányáért is. Először százan jöttek. Ma már kétszázan vannak. Jöttek, mert Pakson szükség volt a fiatal szakemberekre. Az építész, az ívhegesztő, a kőműves, az ács, az épületgépész üzemmérnök az első napon együtt csodálta az építkezés gigászi méreteit, hogy azután néhány hét múlva épp oly otthonosan mozogjon ott, mint előzőleg a körút forgatagában, a végeláthatatlan alföldi síkon vagy a szelíd dombú Tolnában. Először százan jöttek, ma már kétszázan vannak. Részesei az évszázad legérdekesebb magyar építkezésének. T. S.
