Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-01 / 90. szám
DN HÉTVÉGE 10. MŰVELŐDÉS 1979. ÁPRILIS I. 33 hónap története (VJ Adalékok az antant- szerb megszállás történetéhez A 4. Nemzetközi Ethnographia Pannonica Symposion 1978. december II—16. Borostyánkő (Bernstein), Burgenland A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) a szerb kormány részére az általa megszállva tartott magyar területek egy részének kiürítését és átadását rendelte el a magyar hatóságoknak, A visszaadandó területekhez tartozott Baranya vármegye is. Kinevezték a bevonuló csapatok parancsnokát, Bádoki Soós Károly altábornagyot és a polgári ügyek vezetésére Kiszely Gyula királyi kamarást, miniszteri tanácsost kormánybiztost megbízatással, ök dolgozták ki a bevonulás tervezetét, amelyben részletesen vázolták a katonai, politikai, gazdasági feladatokat: A bevonuló csapatok parancsnoksága Kaposvárott székelt. Soós altábornagy tisztában volt a feladat nagy nemzetközi és belpolitikai jelentőségével. Nagy propagandát fejtett ki azért, hogy megnyugtassa Baranya—Pécs lakosságát. Erre szükség is volt, mert a kaposvári ezred tisztjei fenyegető leveleket küldtek, sőt o kaposvári ezredparancsnok is állítólag azt üzente a pécsieknek, hogy „nincs elég fa Pécsett, hogy az akasztandó gazembereknek elég legyen”. Ez is természetesen nyugtalanságot keltett Pécs város lakói között. Több esetben tett még nyilatkozatokat, amelyeket a sajtó nagy terjedelemben közölt. Nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy a lakosságnak nincs oka félni a bevonuló hadseregtől, mert ő személy szerint garantálja azt, hogy a felszabaduló területeken nem lesznek lehérterror- módszerek, korrektül, humánusan fognak eljárni a megtévesztett tömegekkel szemben. Csak a bűnös vezetőiket vonják felelősségre, a magyar törvények szerint. A szerb királyi kormány 1921. augusztus 18-án határozatot hozott arra, hogy a megszállva tartott magyar területeket, a békeszerződésben előírt mértékben, 1921. augusztus 18— 24-e közötti időben kiüríti. A szerb megszálló csapatok 18- ón délután kapták meg a kiürítést elrendelő parancsot. Ezt a tényt a szerb katonai parancsnokság hirdetmény útján tette közhírré. 1921. augusztus 19- én a szerb csapatok megkezdték a kivonulást. A magyar katonai hatóságok Gosset ezredes, az antant katonamisszió tagja kérésére a megszállás katonai hadműveletet, illetve annak megkezdését 20-ára halasztotta. Ennek az volt az oka, hogy a kivonuló szerb és a bevonuló magyar csapatok közvetlen érintkezését és az esetleges összeütközést elkerüljék. Augusztus 20-án délelőtt vonultak be a magyar csapatók kijelölt egységei Barcsra és Szigetvárra, vele együtt vonultak be a csendőrség egységei is. A megszállás első üteme ezzel befejeződött. A megszállás második üteme képezte az egész megszállási leiadat kulcskérdését. A második ütemben kellett Pécs város és az egész bányavidék lakosságával elfogadtatni az új rezsimet. Tudatában voltak azzal, hogy ha sikerül e lakosság sima behódoltatása, ez nagy politikai és erkölcsi győzelmét jelenti az ellenforradalmi rendszernek. Ennek érdekében mindent elkövettek és különös gonddal készítették elő a Pécsre való bevonulást. Arra törekedtek, hogy a bevonulás, a fogadtatás látványos, ünnepélyes legyen, hogy a fogadtatási aktus, lehetőleg politikai demonstráció legyen a Horthy vezette ellenforradalmi rendszer mellett. Pécsre 21-én vonult be a magyar csendőrség és a közigazgatós vezetői. Fő feladatuk volt a bevonulás előkészítése és zavarmentes biztosítása. Az új közigazgatási vezetők e munkájukhoz segítséget kértek és kaptak a pécsi polgárságtól. Diadalkapukat állítanak fel, üdvözlések, fogadtatások aktusait tervezik, a tanulóifjúságot kiviszik a fogadtatási ünnepségre stb. Az alig egy napja hivatalban levő városi vezetők augusztus 22-én, a Pécsi Naplóban a következő felhívást tették közzé : „Pécs szabad királyi város lakosságához! Ma, hétfőn délután 5 óra 30 perckor bevonul városunkba Nemzeti Hadseregünk és vele a Magyar Államhatalom. Fogadjuk őket mindnyájan azzal a szeretettel, amellyel három év óta nem látott édesanyánkat üdvözölnénk! A bevonulás ideje alatt a rend fenntartására mindenki szigorúan ügyeljen, minden, a rend megzavarására , irányuló esetleges kísérletet azonnal jelentsen a legközelebbi rendőrnek vagy rendezőnek. Minden házban történjen gondoskodás a vagyon- és tűzbiztonságra. Pécsiek! Zószlódísz, virág és örömkönnyek közt kitörő lelkesedésünk tegyék megváltásunk óráját örökre feledhetetlenné! Pécs, 1921. augusztus 21-én. Pécs szabad királyi város Tanácsa." Baranya megye és Pécs városának megszállása augusztus 22-én 5 órakor kezdődött meg, amikor is a megszálló, illetve bevonuló magyar csapatok Mánfáról és Magyarszékről elindultak a megye szíve, Pécs város felé. Az elővédosztag, melynek parancsnoka Maxon tábornok volt, 6 órakor érkezett Árpádtetőre, a volt demarkációs vonalhoz. Itt röi7fd üdvözlés és pihenő után megkezdték Pécs városába való bevonulást a következő útvonalon: Budai külvárosi vám—Zsolnay Vilmos utca—Király utca (ma: Kossuth Lajos utca)—Széchenyi tér. Itt ismét rövid üdvözlés következett és ezt követően az elővédosztag alegységei elfoglalták előre kijelölt őrhelyeiket. 12 órakor Maxon tábornok, Gosset ezredes, Forster őrnagy, antant-tisztek jelenlétében — llics szerb alezredestől átvette a várost és ezt jegyzőkönyvben rögzítették. Maxon tábornok ezzel átvette Pécs város katonai parancsnokságát. A bevonuló magyar hadsereg zöme is folytatta menetét Pécs városa felé. A Mecsek utcánál, hosszabb pihenő után, délután 5 órakor indult meg a főcsapat a Széchenyi tér felé. Az útvonal megegyezett az elővédosztag menetvonalával. ^ Széchenyi térre bevonuló csapatok élén, lóháton vonult be Soós altábornagy, Gosset ezredes, Forster angol őrnagy, Derain francia őrnagy, MandóAr- rigó olasz kapitány antant-tisztek kíséretében. A felsorakozott csapatok előtt a város vezetői, társadalmi szervezetek és a vallási felekezetek vezetői üd- vözlik a bevonuló csapatokat, üdvözlik a bevonuló csapatokat, melyekre Soós altábornagy válaszolt. Az egybegyűlt tömeg megtapsolta az üdvözléseket és a választ. Érdemes, és kell is szóllani egy pár szót az egy begyült tömegről, mert e tömeg összetételét tekintve, zömében a polgári-burzsoá rétegekből tevődött össze. Ez adja magyarázatát a lelkes fogadtatásnak és egyben cáfolatát is annak a téves nézetnek, mely szerint a megye dolgozó tömegei is osztatlan örömmel fogadták a Pécsre bevonuló Horthy nemzeti hadsereget és az általa képviselt magyar államhatalmat. Augusztus 25-én megkezdődött a harmadik ütem végrehajtása. A szerb csapatok fokozatosan hajtják végre az evakuálást. A magyar impérium egymás után veszi át Pécsváradot, Szentlőrincet, Mohácsot, Siklóst. A teljes kiürítés és megszállás augusztus 27-én befejeződött. A kiürített területek visszacsatolásáról felvett jegyzőkönyvet Be- remenden írták alá. Ezzel az utolsó aktussal befejeződött Magyarország déli határa mentén fekvő területek visszavétele az anyaországhoz, a trianoni békeszerződés több mint harminchárom hónapos antantszerb megszállása. (Vége) Boros István 1. Az egykori római Pannónia provincia területén osztozó országok közös néprajzi kérdéseinek közös kutatására alakult „szövetség"-nek alapgondolata Milovan Gavazzitól, a zágrábi egyetem nagytekintélyű néprajzkutató professzorától származik, akinek „Kulturáram- latok Pannóniában” c. tanulmá. nyát a Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, az „Ethnographia” közölte 1947-ben. Ebben a tanulmányában Gavazzi professzor rámutatott arra, hogy Európának aligha van néprajzi kérdésekben gazdagabb és tanulságosabb területe, mint a Balkán és Pannónia.#A Balkán félszigeten azonban a történelem viharai igen összekúszál- ták az etnikai képet, de Pannóniában a kép egyszerűbben felderíthető: egy régi rétegre jól kimutathatóan rakódik rá egy újabb, és ez a rétegződés történetileg jól követhető és néphez köthető. Gavazzi egyértelműen a magyar népi kultúra hatását nevezi újnak Pannóniában, de ez a hatás mélyen benyúlik a Balkán félszigetre is. A Balkánon a nagy, átalakító hatású " kultúráram- lat az iszlám török hódítással azonos, ez a hatás is túlnyúlik a Balkán határain, mélyen benyúlik a Kárpát medencébe is. Gavazzi magyar hatásnak tulajdonítja a horvátok és szomszédaik szűr, csizma, párta, pendely viseletét, a kormány- deszkás eke egy sajátos változatának használatát, a füstte- lenített kályhás lakóhelyiség, a szoba elterjedését stb. Ugyanakkor egy régebbi pan- nóniai népi kultúra szlávnak mondható elemei fellelhetők a magyar népi kultúrában, melyek délről észak felé hatottak: az első karácsonyi vendéggel kapcsolatos szokás, a palázo- lós, a kender és len növekedését igéző énekek, táncos népszokások stb. Ezeket a jelenségeket, kultúrjavakat csak nemzetközi összefogással lehetne kutatni. A közös munkának két fő feladata lenne: 1. A jelenségek földrajzi elterjedésének megállapítása, tehát néprajzi térképek felfektetése. 2. Szókutatás, a jelenségek, tárgyak megnevezésének pontos, nyelvészeti, etimológiai ku- hatása és ehhez kapcsolódó szóföldrajz kimunkálása. Milovan Gavazzi 1947-ben cikkét egy biztatóan termékeny nemzetközi együttműködés nyitányaként írta meg. Nem rajta és a szaktudományon múlott, hogy felhívására a szervezett együttműködésben az első lépésre csak 25 évvel később kerülhetett sor; sokkal fontosabb közeledést is meghiúsított a vak hidegháború ezekben az években. Az Osztrák Rádió és Televízió Burgenlandi Stúdiója az egykori Pannónia néprajzi problémáihoz kapcsolódó előadásokra kérte fel az osztrák, csehszlovák, jugoszláv és magyar kollégákat és az elhangzott előadásokat Károly Gaál és Bertl Petrei önálló kötetben adták ki, majd ugyancsak az ő kezdeményezésükre 1971 szeptemberében sor került az első Ethnographia Pannonica Symposionra a Pannóniái Néprajzi Tanácskozásra, a burgenlandi Borostyánkőn. Ennek az első tanácskozásnak a rangját a rajta részt vevő tudósok is megadták: Richard Wolfram egyetemi tanár, az európai szokás és tánckutatás kimagasló egyénisége, Milován Gavazzi professzor, a kezdeményező Zágrábból, Jirko Be- zics horvát zenefolklorista, magyar részről Ortutay Gyula akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke stb. 3. A borostyánkői szimpozionon a tudományos előadások után tanácskozást tartottak az együttműködés feladatairól és lehetőségeiről. Megállapodtak abban, hogy a tanácskozásokat, a szimpozionokat rendszeressé teszik és minden nemzetet képviselő nemzeti bizottság a maga területén és szakemberei bevonásával 2—2 faluban készít mélyreható néprajzi falumonográfiát. A rádió, valamint a televízió műsorában Pannónia egymás mellett élő népeinek ismertetésére előadásokat és előadások cseréjét is megszervezik. 1973-ban került sor a 2. Ethnographia Pannonica Symposionra, Zalaegerszegen. Ortutay Gyula megnyitó előadásában arra mutatott rá, hogy a néprajzi jelenségek nem tisztelik a nyelvi-etnikai, a földrajzi és politikai határokat, túlterjednek azokon és szellemileg összefogják az egymás mellett élő népeket. A néprajz, s különösen az Ethnographia Pannonica egyik legfontosabb feladata e közös, összekapcsoló vonások keresése. A második tanácskozáson számos előadás hangzott el mind a négy nemzet képviselőinek részéről és jelentősen szélesedett a hallgatóság köre is. A 3. Ethnographia Pannonica találkozót ismét Zalaegerszeg rendezte meg, ahol ezt a gondolatot a megye és város vezetősége nagyvonalúan tette magáévá. Ezen a tanácsko. záson elsősorban a polgárosodás hatását vizsgálták, valamint beszámoltak az elkészült és részben nyomtatásban is megjelent néprajzi monográfiákról. u. 1978. december 11. és 16. között megint Ausztria, a burgenlandi Borostyánkő adott helyet a 4. Ethnographia Pannonica Symposionnak, melyet külön erre a célra alakított társaság, a „Gesellschaft für Pannonische Forschung" rendezett az Osztrák Rádió és Televízió Burgenlandi Stúdiójával. A tanácskozás témaköre: „Kisebbségek és regionális műveltség összefüggése.” E témához kapcsolódó előadásokat tartottak meghívott román és német kollégák is. Ion Vladutiu Bukarestből, a romániai regionális műveltségek anyagának nagyszabású felgyűjtéséről számolt be, Dunja Rihtman-Augustin Zágrábból, a jugoszláv határokon kívül élő horvátok néprajzi vizsgálatáról, Nives Rittig-Beljak (Zágráb), a burgenlandi horvátok monografikus kutatásáról, VPIko Novak Ljubljanából, a magyar —osztrák—jugoszláv határvidék népeinek közös néprajzi kérdéseiről, Walter Dujmovits (Ste- gersbach/Burgentand) a burgenlandi horvátok kivándorlásáról és haza fogalmáról tartott előadást. Ez az utóbbi előadás meglepően újszerű volt: nemcsak mondanivalója volt lenyűgözően érdekes, hanem az előadás módja, szemléltetése is. Mozgó térképeken mutatta be a kivándorlás változó forrásvidékét, irányát és végcélját, az Új Világban. Megálla- . pítása, módszere, jelentősége messze túlmutatott Burgenlan- don, a regionális tanácskozáson is. Számításai szerint vizsgált területén 1820-ig szinte teljes egyensúlyban volt a népszaporulat a halálozással: átlag 8 született gyermekből 6 meghalt, kettő életben maradt: ez a lakosság lélekszámát szinte állandóan nívón tartotta 1820 és 1900 között a járványok leküzdésével átmeneti népesedésrobbanás következett be: a 8 gyermekből 5 nőtt fel. 1930-ra nagyjából újra visszaáll az egyensúly, 3 gyermekből 2 nő fel. Az első nagy kivándorló hullám 1840 körül hagyja el hazáját, Észak-Burgenland polgárosultabb vidékéről indul és Észak-Amerika messze „Vadnyugatába" települnek, mint farmerek. Ezután a következő években a kivándorlók száma emelkedik, de a kivándorlás célja lassan áttolódik a Nyugatról a Keleti partvidékre, a földművelő életformáról a nagyvárosi, gyáripari munkalehetőségekre. Az utolsó nagy kivándorló hullám a II. világháború előestéjén, már New Yorkot veszi célba. A kivándoroltak öregebb generációja számára a haza még az Osztrák—Magyar Monarchia és azon belül Magyarország. A későbbiek sem vallják magukat osztráknak, pedig horvát és német anyanyelvűek, hanem Burgenland- ról beszélnek. Burgenland, mely számunkra nem nyelvi, vagy nemzeti alapon egység, hanem az egykori otthon, nyelvektől független környezete. Az Ethnographia Pannonica gondolatkörének legjobban megfelelő előadás a fiatal bécsi Gerhard Newek!osky-é volt. Neweklosky a burgenlandi horvátok nyelvjárásával foglalkozott behatóan, erről vastag monográfiája is megjelent. Ismeretes, hogy e horvát telepek a XVI. század folyamán keletkeztek a magyar—osztrák nyelvhatáron, a Drávától fel Pozsonyig. Ezen a területen a horvát nyelv sajátos változáson ment keresztül, alakulásában olyan nyelvtani, fonetikai törvényszerűségek érvényesültek, melyek a környező magyar és német nyelvet is sajátos nyelvjárásokká formálták. Más szóval: bizonyos hangtörvények itt, és jellemzően itt, átalakították a magyar, a német és a horvát nyelvet is. Például .mindenki számára ismerős a jelenség, hogy két egymás mellett lévő mássalhangzó közül, ha a második zöngés, úgy az az elsőt is megzöngé- sítheti. Ez a lágyítás rendszerint alig észrevehető, de megzavarhatja helyesírásunkat. Itt e három nyelv találkozásánál azonban igen erős. Közismerten a Vas megyeiek beszédét gyakran így figurázzák ki nálunk: „szóval vazsmegyei vagy?”. Hasonlóan változik még ezen a területen — mindhárom nyelvben, a ty — cs, a gy, — dzs, aj — Ij lesz. Magánhangzóknál is van ilyen változás: e — ő, i — ü, ó — ou- vá változik. Nyilvánvaló, hogy a három nyelv egymásra-ha- tásáról is szó van itt, de melyik a „kezdeményező"? Hiszen ezek a változások mindhárom nyelvet csak itt érik, máshol nem, tehát egyik nyelvre sem vezethetők vissza. Az eredetre vonatkozóan vad elméletek születhetnek, de fontosabb elgondolkodni azon, hogy a kultúra más területén is találunk itt olyan jelenségeket, melyek csak itt és csak a békés egy- másmellettiséggel, kultúr-kon- taktussal magyarázhatók és minden résztvevő nemzeti kultúrájának helyi gazdagodását jelenti. A sokszínűség, a lokális szín az emberiség kultúrájának lényegi vonása és értéke: a békét sohasem a színek tarka m'ozaikja veszélyezteti, sőt inkább az, ha valaki e helyett szürke egyöntetűséget kíván ráerőszakolni mindenkire. A záró előadást Bertl Petrei, az Ethnographia Pannonica egyik életre-hívója (Károly Gaál, a bécsi egyetem profesz- szora mellett) tartotta a hétköznapok és ünnepi szokások szerepéről a regionális kultúrákban és kutatásában. Ugyancsak helyénvaló volt az a megállapítása, hogy szokáson, szokáskutatáson mindig csak a látványos, az ünnepi megnyilvánulásokat értjük, azokat keressük, holott a hétköznapok Íratlan szabályrendje érdemelne elsősorban figyelmet, hiszen „sok hétköznapra jut egy-egy vasárnap vagy ünnep”. A helyi lakosság egykori népi kultúrájának is csak az ünnepi megnyilvánulásait tartja érdemesnek feleleveníteni. így lesz az egykori néph- viseletből, vagy arra jól-rosz- szul visszavezethető kosztümből ünnepi ruha, alkalmi ruha. A magyaroknál, vagy magyar származásúaknái a piros csizma, piros párta, piros prusz- lik, nemzetiszín szalagos szoknya stb. Károly Gaál professzor zárszavában a teendőket így összefüggéseit: vagyis a kis- ség van a kis területeken végzett alapos kutatásokra, melyek föltárják a jelenségek összefüggéseit: vagyis a kistó ji és falumonográfiák írására. Ebben a tekintetben az osztrák kollégák lényegesen kisebb csapata messze előttünk jár. Andrásfalvy Bertalan A Budapesti Műszaki Egyetem KISZ—MHSZ rádiós klub jónak tagjai sikeresen veszik az Interkozmosz—18 mag- netoszféra-kutató és a TIRUS—N meteorológiai műhold jeleit. A szocialista országok űrkutatási együttműködésében készült Interkozmosz—18 fedélzetén az egyetemen készült berendezések is működnek.
