Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-08 / 96. szám
DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. ÁPRILIS 8. Tallózás 60 éves újságokban A megszállt Baranya sajtója a Tanácsköztársaság idején Édes Anyanyelvűnk A Tanácsköztársaság kikiáltását az időszaki saj- tókiadvónyok és a napilapok más-más szemszögből értékelték attól függően, hogy kinek a tulajdonában voltak, illetőleg milyen világnézetet képviseltek. A megszállt Baranya sajtó- története még feldolgozásra vár. A rendkívül színes, változatos téma megvilágítására történt lépés a néhány évvel ezelőtt megjelent „sajtóbibliogró- fia" lg lói Zoltán tollából. Vizsgálódásunk szempontjából 1919. március közepétől április 18-ia sajátos helyet foglal el a „Munkás", a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetének hetenként megjelenő kiadványa, valamint a „Pécsi Napló”, polgári napilap, szerkesztője Lenkei Lajos. Érdekes, sége a doloqnak az, hogy a két újság már évek óta egymással párhuzamosan jelent meg, viszont 1919. április 18-tól a „Pécsi Napló” szerkesztését a Pécsi Szociáldemokrata Párt vette ót, így a „Munkás”, ha rövid időre is, de megszűnt. 1919. március 19.: A Pécsi Napló „A szociáldemokrata párt által átvett törvényhatóságok” című tudósításából megtudhatjuk, hogy a magyar városok kormányzását egymás után veszik át a szociáldemokraták. Ugyanerről írt a „Munkás” is március 22-én, a Tanácsköztársaság győzelméről még nem tudva, „A demarkációs vonalon túl” című cikkben. A két tolmácsolás között nagy a különbség. Az utóbbi sokkal határozottabban az átalakulás mellett foglalt állást, a többi között így: . . Látjuk, hogy pl. Szegeden, Kaposvárott és egyebütt a szociáldemokrata pártok veszik át a közigazgatás irányítását. Nagybirtokokat és ipari nagyüzemeket szocializálnak, munkás termelőszövetkezeteket alakítanak és különféle munkásjóléti és szociális intézményeket szerveznek. A demarkációs vonalon túl tehát fontos események játszódnak le. Izzik, forr minden és cr régi, korhadt Magyarország óráról órám alakul át minden intézményében a nép igazi hazájává .. ■" A „Pécsi Napló” március 23-án adott hírt először a Tanócskormány megalakulásáról, akkor is „maqán forrásból”, A cikkben az új kormány névsorát és a budapesti események előzményeit olvashatjuk, elmarasztalva a Vyx-féle ultimátumot. A lap itt még néni foglalt állást. Ugyanezen szám második oldalán azonban lehullt a lepel „Hoqy történik Somogybán a nagybirtok kommu- nizálása” című írás révén. A tudósító elmarasztalta a somogyi cselédeket, béreseket, iparosokat és egyéb alkalmazottakat, akik kommunista alapon szervezkedve elkergették a képzett tisztviselőket és megalakították az úgynevezett „bérestanácsokat”. A cikk írója végig a képzettséget húzza aló, hangsúlyozva a föld új „urainak” képzet- lenséqét Kijelentette, hogy a termelés területén úgysem fognak megfelelő szervezőkészséget elárulni. „Aggodalmait" így fejezte be: „Az eredménnyel azok, akik most benn ülnek a gazdaságban akkor is meg lesznek elégedve, mert hisz a múlt eredményeihez viszonyítva nekik a birtok kevesebb jövedelme is összehasonlíthatatlanul több eredményt jelent, ... de az ország a rendszertelen gazdálkodásnak csak kárát láthatja!” Somogy meqyét, annak fővárosát. Kaoosvórt a Tanácsköztársaság történetében fogalomként emelhetjük ki. Kunfi Zsigmond a tanácskormány közoktatás- ügyi minisztere, aki a Berinkey kormányban is ugyanezt a posztot töltötte be, március 22-én Kaposváron járt .és amit 1918 novembere óta képtelen volt megoldani? az iskolák államosítását, annak keresztülvitelére egy nap alatt Somogybán a jeghathatósabb támogatást kapta meg. Erről írt a Pécsi Napló hírrovata. Március 25-én már ez a lap is szemmelláthatólag közelítette álláspontját a Tanácsköztársaságot támogatókkal. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egy-két keményebb hangot megütő hasábot már maga a cenzor sem tűrhetett meg, így az újság fehér foltokkal tele került az olvasó kezébe, pedig ez ritka jelenség volt addig a Pécsi Naplónál. Vezércikként Werner István írása jelent meg „Szocializmus és nemzeti politika” címmel, aki párhuzamot vont a szocializmus erőinek térhódítása és az antant, illetőleg a párizsi békekonferencia tevékenysége között. A lap ezután közölte a sorsdöntő idők krónikáját, kiemelve az elnök és a kormány lemondásának körülményeit, a tanácskormány első lépéseit és Lenin üzenetét. A március 27-i számban tudósítást olvashatunk a forradalmi törvényszék szervezéséről, amelyben megismerkedhetünk annak teljes mechanizmusával, belső rendjével. A hírrovatban az országos események közül a budapesti államrendőrség feloszlása hívja fel magára a figyelmet. A szakszerűen kiképzett tagok munkájukat és közreműködésüket a Vörös Hadseregnek ajánlották fel. Másnap a Vörös Hadsereg megalakításáról értesülhetett az olvasó. Katonáinak kötelességeit így fogalmazták meg: „A Vörös Hadsereg minden katonájának egyenlő kötelessége a forradalmi proletársáq érdekeinek védelme minden külső és belső ellenség ellen, harc a vi- lágproletárság fölszabadításáért. A Vörös Hadseregben nem lehetnek osztálykülönbségek, semmiféle rendfokozatot és rangjelzést nem ismer, csak parancsnokai és katonái vannak.” Március 29-én a lap első oldalán Károlyi Mihály nyilatkozott Vyx leveléről, amit így fejezett be: „Sem a joglemondásba, sem az ilyen tényleges állapot megteremtésébe és elismerésébe nem mehetett bele egyetlen magyar ember sem a legszélsőbb nacionalistától a legszélsőbb nemzetközi eszméket vallóig.” A továbbiakban a tanács- kormány egyes intézkedéseit és rendeletét közölte a Pécsi Napló, mégpedig a „Munko kényszer és munka jog”, a „háborús seqély meghosszabbítása", az „ápoló apácák elbocsátása”, a „vörös hadsereg tagjainak napidíjai”, és „csak igazolásra fizetnek bankot". A rendelet az összes magyarországi ház állami tulajdonba vételét közölte 10 paragrafusban, köztük a megszállás ellenére Pécs házai is szerepelnek. A „Munkás" -*• hetilap lévén — március 29-én jelenthette be a Tanácsköztársaság kikiáltását. Kitörő örömmel és lelkesedéssel üdvözölte az első magyar proletárállamot. „Magyarország Tanácsköztársaság" című vezér, cikkben részletesen közölte a párizsi békekonferencia titkos határozatát, Károlyi és a kormány lemondásának körülményeit, Károlyi szózatát, a munkáspártok egyesülésének okait, az új kormány kiáltványát, első intézkedéseit és Lenin üzenetét. 1919. március 31-én a „Pécsi Napló” hasábjain megjelent „Az öngyilkosság politikája?” című ideológiai fejtegetés. Bírálja, agitálja a „kishitűeket”, akik gondolkodásuk elmaradottsága miatt nem tudják elfogadni a magyar proletárhatalmat. „Mit féltek 'kishitűek? ... Új életünknek, a tisztességes emberi sors biztosításának ma már csak egyetlen útja van. Ezt kell követnünk! Ha új csapást kell is törni, az a kérges munkás tenyér, mely a munkától törött fel, elég erős arra, hogy irdatlan vadonban is mezsgyét vágjon. Bízzuk rá magunkat nyugodtan." Ifj. Erdőd! Gyula levéltári munkatárs (jj folyóirat Régóta időszerű volt már ennek a lapnak a megszületése. A nyelvművelés közügy- gyé, valamennyiünk ügyévé vált az utóbbi évtizedekben, önálló folyóirata azonban a széles tömegekhez szóló nyelvművelésnek mindeddig nem volt. A Magyar Nyelvőr és a Magyar Nyelv többnyire csak a szakmabeliek szűk köréhez jutott el. A rádió és a televízió nyelvművelő műsorai sem pótolhatták ezt a lapot, mert talán sehol máshol nem érvényes annyira, mint éppen itt az ismert latin mondás: a szó elszáll, az írás megmarad. A lap első oldalán Lőrin- cze Lajos beköszöntőjét olvashatjuk. idézzük a szerkesztőség célját megfogalmazó szavait: „fő feladatunk, hogy megtanítsuk a magyar emberek száz és százezreit anyanyelvűnk tudatos és pontos használatára". Ennek érdekéEmléktáblák a Balaton partján Már szinte köteggé súlyosodnak azok a levélmásolatok és válaszok, amelyeket dr. Marton István, a MÉV osztályvezető jogtanácsosa küldött és kapott a különböző tudományos intézményektől, tanácsi szervektől, vállalatoktól, üzemektől. Majd mindegyik levél tevőleges támogatást ígér a Balaton-part egy-egy helységében nemzetünk nagyjainak emléktáblával való megörökítésére. Hobbiból vagy szenvedélyből, avagy múltunk jelentős eseményeinek a feledéstől való megmentése végett végzi-e dr. Marton István e munkáját? Minden bizonnyal honismereti szeretetből. Hihetetlen lelkesedésének eredményeként 1974. szeptember 20-án került sor Ba- latonfüreden az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma füredi lakhelyének Zsolnay-pirográ- nitból készült emléktáblával való megjelölésére. 1975. március 15-én viszont a Mecseki Ércbányászati Vállalat által 1961-ben újjáépített füredi Horváth-ház, történeti nagyjaink (Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós stb.) egykori nyaralóhelyét jelölték meg emléktáblával, rajta Keresztury Dezső disztichonja: „Őrizd nemzeti múltunk szép emlékeit úgy, hogy bennük újulj magad is, újra teremtve hazánk." Az emléktáblát a MÉV itt is Zsolnay-piro- gránitból készíttette füredi tájat ábrázoló eozin betéttel. Az elmúlt év őszén tudományos emlékülés keretében ünnepelték Balatonkeresztúron Bél Mátyás emlékét. Ez a kiváló polihisztor ott többször is megfordult Festetics Pál jogtudós kas- télyóban, és itt írta meq a három balatoni megye (Somogy, Veszprém és Zala) történeti földrajzát is. Ma már alig tudunk valamit erről a 230 évvel ezelőtt elhunyt tudósról, a honismereti irodalom úttörőjéről. Pedig Bél Mátyás nemcsak a Balaton első, a maga korában szakszerű leírását hagyta ránk, de 82 kötetnyi latin nyelvű kézirata és számos, még életében megjelent munkája pótolhatatlan kincse a magyar tudományos életnek. „A honi tudományosság e büszkesége” — ahogy Beöthy Zsolt jellemzi — egyszerű mészárosmester fiaként született 1684. márc. 24-én, 295 évvel ezelőtt a Zólyom megyei Ócso- ván. Losoncon, Káinon, Alsó- Sztregován, Besztercebányán, ben - mint a továbbiakban kifejti - a legégetőbb kérdésekkel, a mindennapi élet legfontosabb nyelvhasználati problémáival kívánnak foglalkozni, mégpedig úgy, hogy ne csak a szakemberek kis rétege értse, hanem mindenki, aki a nyelv dolgai iránt érdeklődik. Az elképzelések megvalósítását segítő rovatok szinte mindegyikét felsorolhatnánk érdekességképpen, azonban már néhány említése is érzékelteti, hogy az Édes Anyanyelvűnk milyen csapáson indult el. A Stílusosan, hatásosan rovat az irodalmi és köznyelv stíluseszközeivel foglalkozik. Külön teret szentelnek a szokmai nyelvek egyre bonyolultabb problémáinak (Szakmai berkekben), a helyes, magyaros beszéd kérdéseinek (Beszélni nehéz), a helyesírás megannyi, valamenymajd Pozsonyban tanult. 1700 végén, hogy magát a magyar nyelvben tökéletesítse, Veszprémbe, majd Pápára ment. Halléban, a Thomasius-féle racionalista filozófia székhelyén héber és görög nyelvet tanult, egyháztörténelmet hallgatott. Hazatérve mint a pozsonyi ág. h. ev. hitvallású gimnázium rektora, állandó kapcsolatot tartott fenn a külföldi tudományos intézetekkel, számos tudós társaság beválasztotta tagjai közé. Bár erős volt a kísértés a külföldre való' visszatérésre, Bél Mátyás mégis itthon maradt, vállalva a kisszerű körülmények közepette is az ország megismerésének és megismertetésének nemes feladatát. Kiemelkedőbb tudású tanítványait is rábírta, hogy szünidejükben végezzenek hely- és családtörténeti kutatásokat. Ez a szociográfiai jellegű kutató-felmérő munka nem ment nehézség nélkül. A hivatalos körök féltek attól, hogy a külföld Bél Mátyás írásaiból megismeri az ország állapotát. Ezért is, és mert közbenjárt a Rókóczi-felkelésben resztvettek érdekében, följelentették, s alig tudta életét megmenteni Heister körmei közül. A tudós pozsonyi rektor már első értekezéseinek egyikében is hangyaszorgalomról tett tanúbizonyságot: összeszedte és 1718-ban kiadta a hun-szkíta írásra vonatkozó irodalmi anyagot. A régi székely betűkről való ismereteink nagyrészt az ő tudósításán alapulnak. Számos kiemelkedő munkája közül csak néhányat említünk: megírta o régi és az új Magyarország Töld- és néprajzát; közzétette a magyar történeti forrásmunkák egy részét; Anonymus első kiadója: a Nova Posoniensa nyiünket érintő, foglalkoztató gondjainak (Helyesírás! Helyesírási). Élvezetes csemegéket kínál az Éber szemmel, éber füllel rovat, melyben a sajtó, a rádió, a televízió — nemegyszer humoros — nyelvbotlásai kerülnek terítékre. A játékot kedvelő olvasók különböző nyelvi rejtvényéket találnak a lapban. A népes szerzői gárda legjobb nyelvészeink sorából került ki. Többen nemcsak ismertek, hanem eddigi nyelvművelő munkájuk révén népszerűek is (Lőrincze Lajos, Grétsy László, Ladó János, Rácz Endre). Végül egy észrevétel: jó lenne, ha a tartalmában oly kitűnő lap a jövőben külsejét illetően korszerűbbé válna, mert sem a kiállítása, sem papírjának minősége nem éri e| azt a szintet, amit pedig joggal megérdemelne. K. S. c. lap megalapítója és szerkesztője, és végül: 82 kötetnyi latin nyelvű írás az ország megyéiről (Notitia Hungáriáé). E kötetek kimeríthetetlen kútfor- rásai a magyar topográfiának és genealógiának. A hatalmas mű első része a kilenc Dunán inneni vármegyét öleli fel, a további részek javarészt még kéziratban vannak, köztük a baranyai is. Megjelentetésükkel jobban megismerhetnénk — Bél szavait idézve: a XVIII. század elejének dulcis Pannóniáját, édes Magyarországát. Ennek az édes hazának gyermekei kissé megkésve áldoznak a fáradhatatlan tudós emlékének. A Mecseki Ércbányászati Vállalat által 1978. szeptember 28-án Balatonkeresztúron rendezett emlékülésen dr. Marton István jogtanácsos adta át a Fürtös György pécsi keramikus művész által készített emléktáblát a Siótour igazgatójának. A pirogránitból készített emléktáblán Bél Mátyás eozin portréja, alatta pedig Keresztury Dezső hexameteres sorai: „Bél kutatott, hogy feltárhassa mi él a hazában, s megdúlt tájain újra virulhasson Magyarország." Nemcsak a balatonkeresztúri, de a többi emléktábla felállíttatásában is nagy segítséget nyújtottak a MÉV vezetői, dolgozói, a tanácsi szervek, a nagyobb üdülők fenntartói is. Találóan említette avató beszédében Keresztury Dezső író, költő, akadémikus, akit nevén kívül több szál köt Keresztúrhoz; „Megható számomra az a kegyelet és buzgalom, hogy a mai nép egyre jobban rájön arra, hogy múlt nélkül nem lehet jövőt épiteni.", (-thisz) A Mecseki Ércbányászati Vállalat honismereti tevékenysége Söprögetés az üzletek előtt „Elkészült a Bajcsy-Zsilinszky utcai üzletsor, sorra nyílnak az árusító egységei” — olvashattuk nemrég a Naplóban. A nyitás idejéről külön-kü- lön is tájékoztattak bennünket a közzétett hirdetések. Az egyik így kezdődött: „A BARANYA MEGYEI ÉLELMISZERKERESKEDELMI VÁLLALAT ápr. 3.-án nyitja meg új, korszerűen berendezett BAROMFI- BOLTJAT Pécsett, a Bajcsy Zs. ú. 4 szám alatt." Nem okvetetlenkedés vagy pellengérre állítás végett, csupán tanulságul meg kell említenünk az idézett mondatban található helyesírási hibákat. Az első, amit szóvá kell tennünk, az „élelmiszerkereskedelmi" szó helytelen írása. A Helyesírási tanácsadó szótár szerint ugyanis három elemből álló összetétel esetén a hétszótagos vagy annál hosszabb alakulatokat mindig kötőjellel tagoljuk a két fő összetételi tag határán. Mivel említett szavunk három elemből áll, kilenc szótagú alakulat, ezért kötőjelesen ekként kellett volna írni: élelmiszer-kereskedelmi. (Egyik olvasónk szóvá tette, hogy a Landler utca sarkán levő bolt Élelmiszer neonbetűi közül az e-k a-nak látszanak. Mit csináljunk? így is van értelme!) De hogy a témánál maradjunk, az előbbi hirdetésben szarvashibára is bukkantunk. Az „ápr. 3.-án"-1 bizony már 25 év óta pont nélkül ekként kell írni: „ápr. 3-án". Az is közismert, hogy a „korszerűen” szót bizony hosszú ű- vel kellett volna írni. Eléggé elmarasztalható a Bajcsy-Zsilinszky utcanévben a név közötti kötőjel hiánya és a kettős név kiíratlan volta is. Ha valakinek kettős neve van, nem szabad névcsonkítani, hanem ki kell írni mind a két nevet. És mivel a Bajcsy-Zsilinszky utca nem út, ezért az utca rövidítése sem ú., hanem csak u. De ha mégis valaki útnak tekinti ezt az utcát, akkor sem lehet azt ú.- val rövidíteni, mert az utat nem lehet, és nem is szükséges rövidíteni. A „4 sz. alatt” szintén félreérthető, mert egyesek azt gondolhatják, hogy négy épületben keli keresni a baromfiboltot. A 7H- ról pedig csak sejtjük, hogy hét órát jelent. Az órát ó-val lehet és kell rövidíteni, ezért felesleges a latin szóhasználat. Mindezeket a hibákat hiába keressük a BARANYAKER hirdetésében, amely április 2-án-t, korszerű-t, Bajcsy-Zsilinszky utat, óráig-ot ír. Helyesen írta a Bikaii Állami Gazdaság a 12 szótagú „ta- karmánykeverőüzem-vezető” és az „igazgatóhelyettes” szót. Ez utóbbi szó ugyan hét szótagú, de egybe kell írni, mert a két egyszerű _ szóból álló összetételt sohasem kötőjelezzük, akárhány szótagú. Más hibában leledzik a „Baranya megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalat" hirdetése. Mivel a „forgalmazás" is a baromfik- ra, illetőleg a baromfiakra vonatkozik, helyesen így kellett volna szövegezni: „A Baranya megyei Baromfifeldolgozó és -forgalmazó Vállalat”. Helyesírási szabályzatunk szerint: „Ha két vagy több egymás után következő összetett szónak azonos az előtagja, rendszerint csak az első összetett szót írjuk ki teljes alakban. Ilyenkor az elhagyott közös előtagra kötőjellel utalunk". Tóth István dr.
