Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-06 / 94. szám

1979. április 6., péntek Dunántúli napló 3 Szegények lennénk vagy csak nem szedjük fel a mannát? Kincsek a baranyai földben Divat siránkozni, hogy országunkat nemigen áldotta meg a természet kincsekkel. Ha viszont alaposan körülnézünk, ki­derül, nem is vagyunk annyira szegények, s különösen nem Baranyában és a Dét-Dunántúlon. Sokszor inkább az a baj, hogy nem szedjük fel a mannát, azaz nem a leghatékonyab­ban aknázzuk ki meglevő természeti kincseinket. Milyen lehetőségeink is van- nak? - Erről beszélgettünk dr. Kassai Miklóssal, a Magyar Állami Földtani Intézet dél­dunántúli osztályának vezető­jével. A beszélgetés annál is időszerűbb, mivel az utóbbi hónapokban több tudományos konferencia is foglalkozott Ba­ranya, de egész Dél-Dunán- túl ásványi kincseivel. r ígéretes szénmezők — Baranyában kéj olyan ás­ványi nyersanyag található, melyeket csak itt bányásznak, jelentőségük tehát országos. A kokszolható feketeszenünkről és az uránról van szó. Kezd­jük a szénnel. A szén jövője? — Az elmúlt tíz évben nagy­arányú kutatások folytak, új, jelentős területek felkutatása indult meg. Ennek eredmé­nyeként Mázaszászvár és Ófa­lu térségében a geológusok új szénmezőket tártak fel. A kutatások expanzióját éljük, s azt mondhatom, a földtani megismerés expanziója nem­csak a jelenlegi termelés fenn­tartására, de a termelés ex­panziójára is lehetőséget nyújt — húzta alá dr. Kassai Miklós. — Tudom, amit kérdezek, kí­vül esik az ön területén, ám­bár végül is a geológus is akkor örül és elégedett, a földtani kutatás is akkor éri el végcélját, ha a megkuta­tott vagyon hasznosul, megje­lenik a piacon. Nos, azokat a véleményeket szeretném idézni, mely szerint a Mecsek szenét pazarlóan használjuk. Eltüzeljük kazánokban, ahe­lyett, hogy több kokszot állí­tanánk elő belőle. Ebből a vi­lágpiacon kemény cikknek szá­mító energiahordozóból jócs­kán behozatalra szorulunk, holott a mecseki szenek haté­konyabb felhasználásával akár exportálhatnánk is. Mi erről a véleménye? — Csak ismételhetem, amit már mondtam: a földtani megismerés expanziója a ter­melés expanziójára is lehető­séget nyújt. — Hogyan állunk az urán­nal? — A Mecsekben levő, műve­lésre alkalmas és bányászati­lag megtelepített hasadó­anyag-lelőhely kontinentális mértékben említésre méltó, a kutatások eredményeként a termelés volumene a század- fordulóig megfelelő szinten tartható. A mecseki előfordu­sége állandó-e. Ma már a ku­tatás költségei olykor elérik egy-egy új gyár beruházási költségeinek tíz százalékát is. Dél-Dunántúlon az elmúlt tíz évben százmillió forint nagy­ságrendben mérhető, amit ku­tatásra fordítottunk. És mit kaptunk eredményül? A BCM bővítéséhez szükséges földtani nyersanyagok rendelkezésre állnak. A megye kőbányásza­ta szintén messze túlmutat a régió határain, hiszen az Al­zett drávai vízierőmű belépté- vel Gyékényes lehetőségei is jelentősen csökkennek. E te­kintetben a jövő útja, s erre a technológiák is módot ad­nak, hogy a kőzúzalék előál­lítását a megye kőbányáiból szorgalmazzuk, a sóder helyet­tesítését megoldjuk. Feltétle­nül lépni kell, mert sóder nem lesz, ki kell használni a helyettesítés lehetőségét.- Mink van még? — Díszítőköveink, amiből szintén jelentős készletekkel rendelkezünk, miközben az or­szág nem kevés importot bo­nyolít le díszkőből. Jobban ki kell használni a lehetőségeket. Itt van a Villányi-hegység környékén bányászott már­vány. Már Le Corbusier is tudott erről a kőről, nem véletlenül vitt belőle annak idején Moszkvába, ahol őt bízták meg a népek palotája építé­sével. Aztán itt vannak a mórágyi hegység gránitjai. Gyönyörű szépek, amit a múlt évi kutatások bizonyítottak. A qránit külső burkolásra kivá­lóan alkalmas, ellenáll min­den káros anyagnak, még a savaknak is. Futószalag viszi a homokot a mosóba, a pécsváradi földpát­üzemben lás lehetővé teszi, hogy az épülő paksi atomerőmű nyers- anyagbáziso a hazai anyag­ból rendelkezésre álljon — idézte az Országos Ásványva­gyon Bizottság megállapítá­sát dr. Kassai Miklós. Amiről már Le Corbusier is tudott — Építőanyagokban Baranya köztudottan gazdag ... — Mindenekelőtt hadd mu­tassak rá a kutatások jelen­tőségének növekedésére. Ma már egy olyan modern gyár biztonságos üzemeléséhez, mint a bátaszéki vázkerámia- gyár, nem elég csak azt is­merni, hogy mennyi agyag áll rendelkezésre, de azt is tudni kell, az agyag minő­föld felé is jelentős szállítá­sokat bonyolít le, sőt jut ex­portra is, aminek bővítése csak elhatározás kérdése. — Annak idején ön is so­kat tett, hogy lelhivja a finom- kerámiaipar figyelmét a pécs­váradi földpátos homok fel- használására. Megelégedésére ‘ alakult az ügy? — A pécsváradi földpátos homok ma is nagy jelentősé­gű, igazi jelentőségét a jö­vőben nyeri el. Révén jelen­tős importmegtakarítás érhető el, sőt exportjának is megvan a reális lehetősége. A földpá­tos homok bekeverésével a téglaipar is folytat technoló­giai kísérleteket. Felhasználási köre bővülésével szerepe ug­rásszerűen megnőhet. — Nagyon jelentős gon­dunk a sóderhióny - tért át másik témára dr. Kassai Mik­lós. — Nincs a megyében, s nincs is lehetőség helyben, hogy találjunk, miután az ez­zel kapcsolatos kutatások le­folytak. Ugyanakkor a terve­Az éltető víz • • — Tartogat még valamit számunkra a föld mélye? — Baranya a mélységi vizek tekintetében néhány helyen jól körülhatárolható perspek­tívával bír. Ennek jelentőségét az adja, hogy bizonyos ipar­ágakhoz, mint például az élelmiszeripar is, elengedhe­tetlen lesz a mélységi vizek használata, hiszen az igényes külföldi vevők ezt megkövete­lik. A termálvíz tekintetében is Baranyának igen sok a lehe­tősége. Mindezt elsősorban a pihenés, az üdülés és a me­zőgazdaság szempontjából kell számításba venni. Ma — or­szágszerte jelentős erőfeszíté­seket tesznek a 30 méter mélységű, 10 fokos vizek hasz­nosítására. Ugyanakkor Bara­nyában 30—40 fokos, nagyobb mélységekben 50—55 fokos melegvíz-előfordulások van­nak, jelentős részük ivóvíz mi­nőségű. Ez igen jelentős erő­forrás, amit ma még sajnos egyáltalán nem használ ki sem az ipar, sem a mező- gazdaság. Miklósvári Zoltán Nyárrá készülnék a tavasz elejen Jobb üdülési feltételek — bányászoknak, úttörőknek M inden évben igyekeznek a vállalatok, intézmények egy kicsit jobbá, kényel­mesebbé tenni dolgozóik szá­mára a nyári pihenést, üdü­lést. Ha saját üdülőjük van, ilyenkor tavasszal megkezdő­dik a karbantartás, ha van rá pénz, akkor a komfortosítás, esetleg bővítés. A Mecseki Ércbányászati Vállalat négy különböző helyen tudja biztosítani dolgozói szá­mára az üdülést. Mindegyiknél megkezdték már a szokásos karbantartást, de a bővítés, a kényelem és a szórakozási le­hetőség növelése sem marad el. Balatonmárián — a válla­lati dolgozók jelentős társa­dalmi munkájával — javítják a kempingezés feltételeit, te­reprendezést végeznek, korsze­rűsítik a világítást. Ugyancsak itt, idén először az üzemi nő­bizottság kezdeményezésére megszervezik a nagycsaládo­sok, illetve az egyedüláíló szü­lők gyermekei részére az in­gyenes üdültetést. Ebben 80 gyermek részesülhet. A többi üdülőben: Bclaton- füreden, a Pécsi-tónál, illetve a mohácsi vízitelepen is bőví­tik a szórakozási, sportolási le­hetőségeket, ennek érdekében tollaslabda- és asztalitenisz­felszereléseket, különféle játé­kokat vásárolnak. A jobb ellá­tást szolgálja, hogy a válla­lat 2 forinttal növelte az ét- kezésinyersanyag-keretet. Idén először nyílik alkalom arra, hogy cseneüdültetési ak­ció keretében Lengyelország­ban, Sopotban pihenhessenek az ércbányászok. A Mecseki Szénbányák Vál­lalat már a korábbi években befejezte az üdülők bővítését, idén néhány kisebb korszerű­sítésre kerül sor. A bélatelepi üdülőben jelenleg a szokásos karbantartási munkák folynak. Harkányban melegpadlókkal látták el a szobákat és foly­tatják a komfortosítást, több fürdőszoba kialakításával. A legtöbbet az úttörők kap­ják erre a nyárra. A sikondai tábor június 8-án nyílik, addig azonban sok újdonság készül el társadalmi munkában. Kija­vítják az épületek tetőit, az ét­kezde előtti központi teret le­betonozzák. Szeretnének egy játszóparkot létesíteni. Vala­mennyi járási úttörőelnökség felkeresi a területükön dolgozó szocialista brigádokat, közre­működésüket kérve a játékok elkészítésében. Igen sok segítséget kapnak az úttörők a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól. A tábortűzrakóhely melletti kis partoldalon amolyan mini-lelá­tót készítenek, de a legna­gyobb segítséget a „mecseki vándortábor” jobb ellátásához adják. Ez talán az egyik leg­változatosabb, legizgalmasabb táborozási forma, ha biztosí­tottak a tárgyi feltételei is. A gazdaság Orfűn az erdészhá­zat rendbehozza és rendelke­zésükre bocsátja. A Tripam- merfánál bővítették a sátortá­bort és megoldották a korábbi ivóvízproblémát A Zobók- pusztai bázishely födémjét renbehozták, mellette egy kis klubhelyiséget alakítanak ki. El­készült már az utolsó előtti ál­más, az óbányai ház, a szezon kezdetéig kialakítják a vándor- tábor végcéljánál, a pécsvá­radi vár aljánál a sátortábort. K. Gy. SZIGETVÁR Gondoskodás az öregekről Szigetváron, a legutóbbi — 1975-ös — vizsgálódás adatai szerint 544 olyan 60 év fölötti, egyedülálló ember él, akinek vagy nincsenek hozzátartozói, vagy ha vannak, elhagyták, nem törődnek vele. Gondozá­sukat ezért a társadalomnak kell valahogy megoldania. Kö­zülük jelenleg 75-en részesül­nek rendszeres segélyezésben, 14-en szociális étkeztetésben, 20 idős ember kap ellátást az öregek napközi otthonában, és 56 öreget két főhivatású, egy részfoglalkozású és négy tár­sadalmi, tiszteletdíjas gondozó­nő részesít házi szociális gon­dozásban. A többiek a napi teendőket még elvégzik maguk körül, de a nehezebb munkát nem bírják. Ebben segítenek nekik a vöröskeresztes úttörők, a szakmunkásképző intézet ta­nulói, gimnáziumi tanulók, fel­nőtt vöröskeresztes aktívák, szocialista brigádok, és még a molványhídi és turbéki szociá­lis foglalkoztató intézet lakói is. Ök végzik társadalmi mun­kában a nagytakarítást, az al­kalmi favágást, tüzelőbehordást és még sok mindent. A tágas, szépen berendezett szobában, kellemes melegben, halk radiószó mellett beszél­getnek, olvasnak, kézimunkáz­nak az öregek napközi ottho­nának lakói. Reggel 9-től dél­után 4-ig tartózkodnak az ott­honos, meghitt környezetben. Nagy segítség, hogy levették vállukról az étkezés, fűtés, egész napi egyedüllét nyomasz­tó gondjait. Megszokták a kö­zösséget, jól érzik itt magukat. Úgy készülnek a napközijükbe minden reggel, mint a gyerekek az iskolába. Jó időben sétál­nak, eljárnak a meleg vizű strandra. Állandó programjaik közé tartozik a zenehallgatás, újságok, folyóiratok állnak ren. delkezésre, fölolvasásokat tar­tanak, megünneplik egymás névnapját. „Még a világpoli­tikát is megtárgyaljuk” — mondták, mikor náluk jártam. Dr. Nyári Erzsébet társadalmi munkában, rendszeres időkö­zönként megvizsgálja vala- mennyiüket, vérnyomást mér, gyógyszert ír, tanácsot ad. — 1968 szeptemberében nyílt meg az öregek napközi ott­hona — mondja Melencsovics Andrásáé, a városi tanács egészségügyi osztályának veze­tő-szervező gondozónője. — Sajnos, sok kérvényt el kellett utasítanunk azóta. Szigetvár­nak legalább 40 férőhelyes napközire lenne szüksége, de még most is csak 20 helyünk van, mint tíz évvel ezelőtt. < Az Egészségügyi Minisztéri­um utasítása alapján múlt év novemberében jóváhagyta a Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága az integrációt, ame­lyet 1979. január 1-től végre­hajtottunk. Ennek értelmében az öregek napközi otthona egyesített szociális intézmény, vagyis a városban folyó szoci­ális gondozás központja lett. Innen járnak ki naponta a gondozónők, ide futnak be a gondok, nehézségek, amelyeket közös erővel próbálunk megol­dani. Nagy szükségünk lenne fürdőszobára, ahol ki lehetne mosni a gondozottak holmi­ját. Jelenleg a gondozónők kénytelenek a saját lakásukon mosni, szárogatni, vasalni. De legalább ilyen égető gondunk a pihenőhelyiség hiánya is. Kis öregjeink ebéd után a fote­lokban ülve alszanak. A szorongató gondok elle­nére sok szép eredményről ta­núskodik az eltelt tíz esztendő. A szebbnél szebb kalocsai hímzések, térítők, falvédők nemcsak az otthon falait és bútorait díszítik, hanem a Pé­csett rendezett, „Életet az éveknek" kiállításra is minden évben beneveznek munkáikkal. A kapott pénzen kirándulni mennek. Voltak már több al­kalommal a Balaton mellett, megismerkedtek Budapest, Sze­ged, Debrecen nevezetességei­vel. Felejthetetlen emlék marad számukra, hogy ültek Kossuth Lajos székében, s jártak az Or­szágházban. Volt, aki most látta életében először a fővá­rost, a Balatont. Kertész Ignácné városi-járási vöröskeresztes titkár elmondta, hogy azok az idős, nem egy esetben beteg, tehetetlen em­berek jelentik a legsúlyosabb gondot, akik már nem tudnak eljárni a napközibe. — Ök, akik házi gondozást igényelnek, nagyon nehezen mozdíthatók — mondotta. — Éppen ezért gondozzák őket otthon. Gondozónőink napon­ta befűtenek, kiszellőztetnek, bevásárolnak, ebédet visznek nekik, hetenként takarítanak, mosnak, vasalnak. Óriásit lép­tünk előre 1978-ban a gon­dozói hálózat kiterjesztésében. De ezek az elhagyatott öreg emberek azt is igényelnék, hogy valaki leüljön melléjük beszélgetni, fölolvassa nekik az újságot. Ezeket az embertár­sainkat lelkileg is gondozni kellene. Itt vár még nagyon sok feladat a szocialista bri­gádokra, vöröskeresztes aktí­vákra, KISZ-fiatalokra, úttörők­re. Munkatársaimmal együtt úgy látjuk, hogy a fizikai meg­segítésen túl, az idős emberek pszichés életbentartása terén a legnagyobb segítséget az if­júság adhatná. Sokan el sem tudják képzelni, mit jelent an­nak a magányos embernek, hogy időnként rányitják az aj­tót, egy kis üdeséget, levegőt, életet visznek neki. * Gyermekeink tőlünk veszik a mintát. Rólunk példázzák, mi­ként gondoskodunk szüléinkről, nagyszüleinkről. Tőlünk függ, hogyan törődnek majd velünk annak idején. Hegedűs Magdolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents