Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-04 / 93. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXVI. évfolyam, 93. szám 1979. április 4., szerda Ára: 1,60 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Felszabadilásuik iimeBén Harmincnégy éves a mai, szabad Magyarország. Fiainak és lányainak fele már ebben a korszakban nőtt fel. Szemük nem őrzi, nem őrizheti a régi Magyarország arcát, sem a háború lángjainak emlékét. Dobhártyájukat már nem sérthette megalázó parancsszavak pattogása, sem aknák, lövedékek robaja. Számukra mindez már csak könyvekből, fil- .mekből, idősebbek elbeszéléseiből és iskolai tananyagból ismert történelem. Elképzelhetetlennek, pontosabban csak a képzelet segítségével nem könnyen felfoghaitónak tartják, hogy volt idő, amikor Magyar- országot a hárommillió koldus országának bélyegezte a világ, és joggal. Felfoghatatlan számunkra, hogy egykor kenyérre sem mindenkinek jutott, még száraz és fekete kenyérre sem. Hogy a puszta munkaalkalomért is hajlongani s megalázkodni kellett. Hogy nyomortanyákon, düledező „lakásokban" éltek milliók. Épp ez, múltunknak ez a már csak ólig elképzelhetővé halványodása, talán ez a legszebb eredménye a legutóbbi harmincnégy esztendőnknek. Épületeknél, új gyáraknál és városrészeknél, utaknál és hidaknál beszédesebben bizonyítja életünk gyökeres átalakulását. Időben egyre távolodva, 1945. április 4-től, fénye épp az elmondottak miatt szükségszerűen egyre növekszik. Történelmi sorsfordulónk jelentősége elevenen munkáló erő közgondolkodásunkban. Jelen van tudatos cselekvésünkben és reflexeinkben: irányítja közös és egyéni tetteinket, életünket, szavainkat, gondolatainkat, ízlésünket is. Sarkpont; kiindulópont; nulladik kilomé. térkő; origó társadalmi létünk és társadalmi tudatunk koordinátarendszerében. Eltudjuk, mert el is kell helyeznünk a magyar századok számegyenesén éppúgy, ahogy térben, glóbuszunk felszínén, földünk 1917 óta szakadatlan forradalmi átalakulásában. A felszabadulás: elégtétel és igazságszolgáltatás a magyar nép az elnyomott és kizsákmányolt dolgozó osztályok minden korábbi kudarca, minden hősies kísérlete és levert szabadságharca • után. Dózsa népének elkeseredett paraszt- háborújától az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom radikális plebejus szárnyának küzdelmein át a legközvetlenebb előzményig, 1919- ig, a Magyar Tanácsköztársaságig húzódik ez a láncolat, hogy csak legkiemelkedőbb csúcsait említsük. E legutóbbira külön is érdemes egy pillantást vetnünk, hiszen a közeli napokban ünnepeltük hatvanadik évfordulóját. Az az elszánt, hősies 133 nap a szó legszorosabb értelmében előképe jelenünknek; maga a munkásosztály, maga a dolgozó nép vette kezébe a hatalmat, saját pártja vezetésével. A szocialista forradalom győzött akkor, ha csak rövid időre is, hogy egy sötét negyedszá zad után a felszabadulás megnyitotta úton ismét, másodszor és végérvényesen győzhessen. Tény, hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy a fel- szabadulást mint egy második Tanácsköztársaságot várták a magyar proletáriátus legjobbjai. Nem ölhetett kézzel várták. A legális és illegális harc változatos módszereit kombinálva, életüket kockáztatva — s oly sokan, ha kellett, feláldozva —, a fasizmus ellen összefogva népfrontba tömörülve más, nem kommunista hazafiakkal, harcoltak érte: a szabad, független, demokratikus, szocialista Magyarországért. Ne felejtsük azonban, hogy ez a belső ellenállás, saját progresszív erőink ismét elégtelennek bizonyultak volna a győzelemhez; a magunk erejéből nem léphettük volna át a felszabadulás küszöbét. A magyar április 4. — kiszakíthatatlan láncszeme annak a szocialista világforradalmi folyamatnak amely eszmeileg Marx és Engels tanításaival, gyakorlatilag a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, a Lenin vezette orosz proletáriátus győzelmével kezdődött. A magyar vöröskatonák, az imperialista antant és „kis-antant” hatalmak támadása ellen védve hazájukat, objektíve segítséget nyújtottak a polgárháborúban és az intervenciós hadak ellen vérző orosz testvéreiknek; a szovjet Vörös Hadseeq soraiban ugyanakkor százezer magyar internacionalista harcolt a közös ügyért. Közös ügyről beszélünk, mert nem véletlen, hogy negyedszázad múltán épp ennek a szovjet népnek a fiai és lányai hozták el számunkra a szabadságot. Túlságosan rideg szemléletre vallana csak hadműveleti kérdéssé leszűkíteni az 1944. október elejétől 1945. április elejéig terjedt hat hónapnak jelentőségét. Tíz és százezerszámra nyugosznak csillagos vagy jeltelen -sírokban azok a hősök, akik a hazájukba betolakodott hitleri fa-, siszta hordákat Sztálingrádtól és Moszkvától Berlinig űzték, közben a Duna-Tisza táját is megtisztították a megszállóktól és nyilas kiszolgálóiktól. Nem mint legyőzőttekhez, nem mint a náci Németország utolsó csatlósaihoz érkeztek hozzánk, noha a rideg politikai logika ezt diktálhatta volna; hanem mint internacionalisták az internacionalistákhoz; mint barátok, elvtársak, felszabadítók — a felszabadulásra oly régen várakozókhoz. Nem „exportálták” hozzánk a szocialista forradalmat: „csak" megtisztították a terepet, és „csak” anyagi-erkölcsi politikai segítséget adtak ele- settségünkben a talpraállás- hoz. Népünk, a kommunisták pártjának, legjobb fiainak szavára hallgatva, a szocializmus útját választotta. Talán elég csak röviden utalni ozokra a tényekre, amelyek bizonyítják, hogy élni tudtunk a felszabadulás nyújtotta lehetőségeinkkel. A magyar parasztság sok évszázados álmának valóra váltása a földosztással; a kifosztott és lerombolt ország gyors újjáépítése; a két munkáspárt egyesítése és a munkáshatalom megteremtése; a fő termelőeszközök állami tulajdonba vétele; a hatalmas lendületű szocialista iparosítás; az elkövetett hibák bátor felszámolása és az átmenetileg veszélybe került szocialista rend megvédése és megszilárdítása ; a mezőgazdaság nagy. üzemi átszervezésével a szocialista társadalmi alapok lerakásának befejezése; a tömegeket átfogó kulturális forradalom; gazdaságirányításunk korszerűsítése és a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatása; méltán elismerést kiváltó szociálpolitikai vívmányaink és életkörülményeink megalapozott színvonala: — ezek a mérföldkövek jelzik harmincnégy éves utunkat. Ezen az úton akarunk tovább haladni Népünk a fejlett szocialista társadalom megteremtésének, az MSZMP XI. kongresszusán kidolgozott programját nemzeti programjának vallja és odaadó munkával váltja valóra. Igaz, ma nem könnyű gazdasági feltételek közepette kell megoldanunk minden eddiginél bonyolultabb feladatokat. De a legfontosabb politikai feltételek megvannak hozzá. Erőink kimeríthetetlen forrása pártunk és népünk kölcsönös bizalmon alapuló össze- forrottsága; a szocialista építőmunkában és közös küzdelmekben, egyre erősödő szocialista nemzeti egység. És nem utolsósorban az a tény, hogy a szocialista országok kö. zösségének tagjaként, felszabadítónkkal, a Szovjetunióval szoros szövetségben és barátságban alakíthatjuk sorsunkat, formálhatjuk történelmünket. Koncz István Új szociális épület Koszorúzás! ünnepség Ma délelőtt 10 órakor koszorúzást ünnepség lesz a központi temetőben lévő Szovjet Hősök Emlékművénél, amelynek keretében a megyei és városi pártbizottság, a megyei és a városi tanács, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a KISZ megyei és Pécs városi Bizottsága, a megyei és városi úttörőelnökség, a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága és a fegyveres testületek helyezik el a hála koszorúit. Ugyancsak 10 órakor a Mecseken, a Felszabadulási Emlékműnél ér véget a KISZ Baranya megyei Bizottsága által meghirdetett felszabadulási csillagtúra az emlékmű megkoszorúzásával, valamint a KISZ-esek fogadalomtételi ünnepségével. 11 órakor a megyei és a városi párt-, állami és tömegszervezetek, valamint a fegyveres testületek képviselői koszorúznak a Felszabadulási Emlékműnél. Hirden Hazánk felszabadulásának évfordulóját, a gyár 50 éves jubileumát régi ólmuk megvalósításával ünnepük a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó. és Szövőgyárónok dolgozói. Az elavult 250 adagos konyhát és 42 személyes étkezdét magában foglaló toldaléképület helyett átadott új épület 8,5 millió, a konyhai berendezések 1,5 millió forintba kerültek, de a 750 dolgozót foglalkoztató hirdi gyár 26 szocialista brigádjának tagjai is 2-2,5 ezer óra társadalmi munkával járultak hozzá a korszerű, emeletes épület felépítéséhez. Az új épület földszintjén a 350—500 adagos konyha, az önkiszolgáló rendszerű étkezde a gyár saját kezelésében üzemel. 'tt taló'ható még a büfé, a porta, a telex- és a telefonközpont és az utcáról a gyár főbejárata; az emeleten brigádklub, oktató- és tanácskozóterem kapott helyet.
