Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-28 / 115. szám

© Dunántúli napló 1979. április 28., szombat Ahogy a tanárok látják... Tanárok, hallgatók, diplomások II tudás tárgyilagos felmérése minden oktatási intézménynél szükséges riA *TA­LOK KAPUNYITÓ MAJÁLIS Tanulóként ment, szakmunkásként jött „Magamra találtam” Ősszel folytatja a tanulást Olyannak képzelem ezt a most induló riportsorozotot, mint egy csupatükör szobát, amelyben több oldalról egy­szerre láthatják önmagukat és egymást az emberek. Ponto­sabban az egyetemisták és fő­iskolások, tanáraik, fiatal dip­lomások. Arra keressük közö­sen a választ, hogy ki milyen útravalót kapott, hogyan hasz­nálta fel azt a későbbiek so­rán. Először lássuk, hogyan vé­lekednek egyetemi, főiskolai tanárok a hallgatókról. Jogtudományi egyetem Dr. Adóm Antal egyetemi ta- nór, az államjog professzora. — Általánosítva a hallgató portréját néhány mondattal fel­vázolni lehetetlenség. Egyénen­ként, évfolyamonként, generá­ciónként változnak. Ügy látom, hogy tíz-tizenöt éve egyre szí­nesebb, sokoldalúbb közössé­gek alakulnak ki itt az egyete­men. Felszabadultabbak, de igényesebbek, érzékenyebbek, ' krítikusabbak is az előttük járó generációknál. — Az igényességet az adott tudományág elsajátítására is érthetjük? — A fiatalok túlnyomó több­sége meg tudja becsülni azt, hogy felvették az egyetemre. Különösen az egyéves katonai szolgálat letöltése utón látha­tó, hogy érettebbek, céltuda­tosabbak. Egyébként pályafutá­som alatt méq nem fordult elő, hogy hallgatót ki kellett volna küldeni az előadásról. Talán azért is, mert partnerként, fia­talabb kollégaként kezelem őket. — A függőségi viszony, külö­nösen a vizsgáknál, minden­képpen fennáll. — A tudós tárgyilagos fel­mérése minden oktatási intéz­ménynél szükséges. Tudomásul kell venni, hogy vannak, akik nem jól ítélték meg képessé­geiket, vagy egyéb okokból képtelenek a szükséges tudás­szint elérésére, és kibuknak az egyetemről. Ez esetben nincs helye semmiféle álhumanizmus­nak. — A pálya iránti elkötelezett­ség jellemzi-e inkább hallga­tóit, vagy csupán a diploma megszerzése a cél? — Inkább a tudatos pályavá­lasztás a jellemző. Nekünk ta-. nároknak igen fontos felada­tunk az egyéniség, a magatar­tás formálása. Nem ideálok felrajzolásával, hanem közvet­len. ráhatással, példamutatás­sal. Végzett hallgatóink embe­rekkel, az ő problémáikkal fog­lalkoznak majd. Ezért szüksé­ges, hogy már itt megteremt­sük a kiegyensúlyozott emberi légkört, még kritikus szituációk­ban, például a vizsgákon is szeretnénk elérni, hogy ezek az élmények legyenek számukra meghatározóak későbbi mun­kájuk során. Műszaki főiskola — Aki itt három év múltán végez, abból többnyire ember lesz — mondja Odrobina And­rás, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola docense. — De amíg eljut odáig! Nagyon kemény, tudatos munkára van szükség. — Van talán valami speciá­lisan nehéz ebben az iskolá­ban? — Én csak a szilikát- és vegy­ipari gépészeti intézetről be­szélhetek. Az ide kerülők több­ségének alig van halvány fo­galma arról, hogy mit tanul­hat, mire használhatja majd a megszerzett tudást. Azt viszony­lag jól ismeri, hogy mit csinál az orvos, a pedagógus, az ügy­véd, a tv-szerelő. de honnan tudná, hogy mi a dolga egy vegyigépész üzemmérnöknek? Sohasem hallott róla. A másik gond az, hogy sokan csalódot­tak, mert a műszaki egyetemre nem vették fel őket, úgy érzik, hogy „rangon alul" tanulnak tovább. — Mit tehet a tanár? — Az első évben csak a kö­vetkezetes számonkérés, az egészséges szigor segít. Ekkor a hallgatók erős matematikát, mérnöki fizikát, kémiát, egyszó­val nem túl érdekes, de feltét­lenül szükséges tárgyakat kénytelenek tanulni. Gépeket nem látnak, nem érzik az al­kotó munka örömét. Ez még azoknál is gondot okoz, akik tudatosan készültek ide, vagy már megbarátkoztak az intéz­ménnyel. Ebben az időszakban viszonylag sok a bukás. A má­sodik, harmadik évfolyamnál már egyre inkább érvényesül az alkotó tevékenység, illetve az ehhez nyújtott segítség. — Az, hogy „sok a bukás", csak a hallgatókon múlik? — Végső soron igen, de a követelményszintet a főiskola tanárai határozzák meg. Min­den hallgatóban tudatosulnia kell annak, hogy itt nem bab­ra megy a játék. Volt, aki sé­relmezte, hogy egy alapjában jól megoldott feladatra egyest kapott. „Csak” egy tizedes­vesszőt tévedett. És mit számít az, ha felrobban a kazán, használhatatlan egy több millió forint értékű berendezés, mert rossz helyen volt az a tizedes­vessző, vagy az összeadásba csúszott hiba? Hiába volt he­lyes az alapkoncepció. A fe­lelősségteljes, figyelmes mun­kának már itt kell tekintélyt szerezni. — Vadhajtások? — Például az „egs-szemlé- let”. Az, hogy a 2-es eredmé­nyért is éppúgy megkapja vala­ki a diplomáját, mint a végig tiszta kitűnő. Hiszen odakint az életben senki sem nézi. Hát ilyent nem engedhetünk meg. Magasra emeltük az elégsé­ges mércéjét. A másik, a „pe­dálosság". Ha valaki részlete­sebben érdeklődik egy-egy mű­szaki probléma iránt, ha eljár konzultációkra, az már „pedá- los" a rossz hangadók köré­ben, vagyis törtet, a tanár ke­gyeibe akar férkőzni és a töb­bi. Tenni kell és tenni is le­het az ilyen szemlélet ellen. A harmadik a hamis pózolás, ami­kor a divat vak és értelmetlen követése adja a rangot. Éle­temben eddig egyszer fordult elő, hogy egy hallgatót kiküld- tem az előadásról. Jobb vállán egy emblémát hordott, „US Air Force” felirattal. Mellette egy vietnami fiú ült, akinek két családtagja halt meg pár hónappal előtte az USA bom­bázásai következtében. Félre­értés ne essék, nekünk is vol­tak divatjaink, amelyek nem tetszettek apáinknak. Ilyesmi­ből felesleges lenne generációs problémát csiholni. De vannak erkölcsi, etikai normák. Ez már nem divat kérdése. Tanárképző főiskola Dr. Temesi Mihály, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszék­vezető tanóra 25 éve az egyik felvételi bizottság elnöke. Két évtizede minden felvételizőnek többek között ugyanazt a fel­adatot adja, hogy elemezze a következő mondatot: „Magyar­tanár szeretnék lenni, sajnos, a nyelvtant is tudnom kell." Eddig egy sem akadt, aki hi­bátlanul megoldotta volna a feladatot. — Ez azt jelenti, hogy a fő­iskolai oktatást csaknem az. alapoktól kell kezdeni? — Kétségtelen, hogy a hall­gatóknak nagyon kemény első évvel kell szembenézniük. — Ezek szerint méltán retteg­nek a bukástól? — Aki eleve készületlen, an­nak természetesen oka van a félelemre, de nálunk az indítás időszakában nehéz megbukni. Nem azt nézzük, hogy mit nem tud, hanem, hogy mit tud a hallgató. A vizsgához mindig két ember kell. Legalább az egyik tudja, hogyan kérdezzen. Soha sem ítélünk el, hanem megítélünk. — összefér ezzel a szigor, aminek szükségességét rangos iskolák, pedagógusok követke­zetesen hangsúlyozzák? — Nemcsak a szigor lénye­ges, hanem az oktatás módja is. Ha sokan hiányoznak egy- egy előadásról, ez azt is jelent­heti, hogy az előadónak nincs' mondanivalója. Az itt végzet­tek egyetemi szinten is megáll­ják a helyüket. Több fiatal kol­légát említhetnék, akiknek tu­dományos munkásságát hatá­rainkon túl is számon tartják. — Miért van az, hogy vi­szonylag sok pedagógus nem a választott pályán helyezkedik el? — Nem hiszem, hogy itt, a főiskolán csömörlenek meg a tanári pályától. Inkább úgy lá­tom, hogy a jelenlegi pályázati rendszer kissé merev, nem vesz figyelembe bizonyos realitáso­kat. — Milyennek látja a tanár- diák kapcsolatot? — Feltétlenül szükséges a kölcsönös bizalom. Nemcsak tanítani, hanem esetleges prob­lémáikban segíteni is kell őket. Kurucz Gyula Április 29-én, vasárnap este Somberekén tartják az amatőr művészeti bemutatók utolsó te­rületi rendezvényét, melyen a mohácsi járás öntevékeny együttesei, szólistái mutatják be műsorukat. Egy héttel ez­előtt Mohács város amatőrjei szerepeltek a Bartók Béla Mű­velődési Központ színpadán, s mint azt az est is bizonyította, a televízió, a rádió, a diszkó korszakában is sokan töltik el szabad idejüket aktív kulturá- lódással. A mohácsi bemutató különösen a néptánccsoportok számában volt jelentős: öt mű­vészeti csoport szerepelt — eny- nyi táncos egy városban szinte ritkaság. A területi bemutatók után kerül sor — várhatóan június első napjaiban — a Pécsi Nem­zeti Színházban tartandó me­gyei gálaműsorra, ezen a terü­leti bemutatókon legsikereseb­ben szerepeltek mutatkoznak be. Harmadéves tanulóként uta­zott március 14-én Szombat­helyre, s egy nappal később szakmunkásként tért vissza Pécsre. E két nap alatt — a MÁV országos versenyén — a második helyet szerezte meg a járműszerelők között, és ez a második helyezés felért a szak­munkásvizsgával. Somogyvári Zoltán azóta a MÁV Pécsi Igazgatósága jár- műszerelőjeként dolgozik, 12,50 forintos órabérben. Kis kitérő­vel, de rátalált arra a szakmá­ra, munkára, melyben örömét leli és amely további tanulásra ösztönzi. A kitérő két évig tar­tott. Addig, amíg gimnázium­ban tanult. — Volt egy nagyon jó bará­tom az általános iskolában — mondja. — Elhatároztuk, hogy mindenképpen egy helyre me- qyünk tanulni. Iqaz, már akkor is hívtak o vasúthoz — egyik jó ismerősöm itt dolgozott — de mégis együtt mentem a have­rommal. Nagydobszán lakom, és amikor bekerültem Pécsre, kollégista lettem. Nem tanul­tam. Eléa félénk, bátortalan gyerek voltam, így még azt a keveset is, amit megtanultam, nehezen mondtam el. Második év végén matematikából meg­buktam. Már a nyár vége felé jártunk, amikor a szüleimnek megmondtam, azzal együtt, hogy a pótvizsgára sem ké­szültem, mert nem akarok to­vább gimnáziumba járni. Apám — aki szintén vasutas — Mint ismeretes, az amatőr bemutatók évente visszatérő eseményt jelentenek a megye kulturális életében. Az egyik évben az előadói műfajokban (irodalmi színpadok, zenekarok, tánccsoportok stb.) szerveződ­nek a találkozók, a másik év­ben pedig a kiállítás jellegű amatőr művészeti ágak (képző- és iparművészet, fotó stb.) kép­viselőinek munkáiból nyílnak tárlatok, bemutatók. Az idei területi bemutatókon is szakemberekből álló zsűri minősítette a produkciókat, s egyben látta, el tanácsokkal az együtteseket. Az ő javaslatuk alapján áll majd össze a jú­niusi megyei gálaest, óm ennél fontosabb cselekedetük — s ezt éppen a bemutatók utáni élénk eszmecserék tanúsítják —, hogy segítő bírálattal, baráti taná­csokkal járulnak hozzá az ama­tőrmozgalom művészeti színvo­nalának emeléséhez. behozott ide Pécsre a tanmű­helybe, a Fekete Jani bácsihoz, ő meg elvitt az „ötszázasba." Akkor már nem tudtak felven­ni Diesel-szerelő tanulónak. Így kerültem a gépjárműszere­lők közé. Nem tudom, mi tör­tént velem, de mintha kicserél­tek volna. Érdekelt minden, amit tanultunk, szívesen csinál­tam a gyakorlatot és egy idő után plusz matekfeladatok megoldására is jelentkeztem. Egyre bátrabb, felszabadul- tabb lettem. Magamra talál­tam . . . Már akkor sem volt bennem félsz, amikor szóban kellett felelnem és lassan azok közé a srácok közé kerültem, akikkel úgy általában meg vol­tak elégedve az oktatók, ta­nárok. Most, harmadikban meghívtak az országos versenyt megelőző „házi" .versenyre. Jól szerepeltem — elmehettem Szombathelyre, az országosra. Az én szakmámban 23-an in­dultunk. Mindenhonnan a leg­jobbak. Két napon át szóbeli, írásbeli, illetve gyakorlati fel­adatokból versenyeztünk. Má­sodik lettem. Megkaptam a szakmunkás-bizonyítványt, hoz­zá a versenyért járó pénzjutal­mat, illetve a Balatonra szóló kéthetes beutalót. Ezzel majd nyáron pihenhetek. Ősszel pedig folytatja a ta­nulást? Megígérték neki, hogy elküldik a Diesel-szerelői tan­folyamra. Ezután már csak egy lépés a célja, a Diesel-vezetés. De azt is elhatározta, hogy a munka mellett — esti tagoza­ton — érettségit szerez. T. É. Szezonkezdés az Ifjúsági parkban Látványos programmal nyitja meg kapuit május elsején a pécsi Ifjúsági park. A 14-től 22 óráig tartó színes majális kitűnő cáfolata lesz azoknak a kósza híreszteléseknek, me­lyek itt-ott lábra kaptak a vá­rosban. Néhányon tudni vélték, hogy bajok vannak a park körül, talán meg sem nyitják. Mind­ez feltehetőleg abból táplál­kozott, hogy páran valóban nemkívánatos vendégek lettek ott, botrányos viselkedésükkel. A másik a téli időszak alatti zárva tartós. Ennek mindössze az volt az oka, hogy a gáz- konvektorok meghibásodása miatt nem tudták fűteni az épületet. Tavaszra azonban már fel­újítva, kicsinosítva várják a park berendezései, épülete a szórakozni vágyó fiatalokat. Visszatérve a nyitó programra, minden bizonnyal élményt, jó szórakozást nyújt majd a non­stop műsor. 14 órakor diszkó­val kezdődik a majális, utána a Kodály Zoltán művelődési ház citerazenekarának hang­versenye következik. Bizonyára sok nézőt vonz majd a gyer­mek-vitorlásverseny. Ezt követi két diszkóműsor is, 19 órakor pedig az ARMA jazz-balettjé- nek bemutatója látható. A majális egyik izgalmas programja lesz a pop-vetélke­dő, melyet Bálint Péter vezet. Fél kilenckor pedig a „Kati és a kerék perec" együttes foglalja el a pódiumot. A látványos i megnyitó után is mozgalmas élet lesz az If­júsági parkban. Mint Nagy Sándor, az IH igazgatója el­mondta, a keddi szünnap ki­vételével minden délután 5 órától 22 óráig különféle prog­ramokkal várják a fiatalokat. Hetenként két alkalommal na­gyobb rendezvény, a többi es­téken diszkó left. A nagyobb rendezvényeken olyan előadók lépnek fel, mint a Lokomotiv GT, a Korall-együttes, egy len­gyel folk-beat együttes, az If­júsági park vendége lesz Cin- tula és B. Tóth László, a tv Egymillió fontos hangjegy mű­sorának vezetője is. Két nagyszabású nemzetisé­gi napot is rendeznek, dél­szláv és német folklór bemu­tatásával, a jellegzetes népi ételek kóstolásával. Mindezt egybekötik o nemzetiségi nép- művészeti alkotások bemutatá­sával, árusításával. A Baranya megyei Vendég­látó Vállalat is felkészült, a hagyományos büféáru'k — sze­szes italok kivételével — mel­lett tervezik a népszerű hot dog árusítását is. Különösebb változás nem várható a tavalyi parkhoz ké­pest, talán csak annyi, hogy a város egységes rendezőgár­dát szervezett és általában na­gyobb figyelmet fordítanak a rendre, a kulturált szórakozás­ra. Ide kívánkozik az, hogy ma­guk az odalátogató fiatalok töltsék úgy az időt, hogy ne legyen szükség a rendezők be­avatkozására. Óvják a parkot, hiszen az övék. K. Gy. Következik a megyei gálaműsor amatőrök bemutatói

Next

/
Thumbnails
Contents