Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1979-04-26 / 113. szám

e Dunántúli napló 1979. április 26., csütörtök Kézimunka-kiállítás István-aknán Interjú Kocsis Zoltánnal A csend is lehet zene (?) Az Uj Zenei Stúdió kísérleti tevékenysége Még nem alakultak ki a modellek Körkérdés a megyei nevelési központokhoz n kísérletezés mindig előbbre vitte a tár­sadalom fejlődését. Kísérleteket nemcsak az iparban vagy az orvos- tudományban végeznek, hanem az oktatás és köz­művelődés területén is. Ez utóbbiak egyik vállalkozá­sa a komplex intézmények létrehozása, és ezek közül is nevezetesen a nevelési központok kialakítása. Már beszámoltunk a megye legelső ilyen központjáról, az istenkúti intézményrend­szerről. Akkor még arról szóltunk, hogy a baranyai központok még a kapcso­latot sem vették fel egy­mással, de most már az első találkozásról számol­hatunk be. két és az ifjúságot klubokkal szeretnénk becsábítani. A nyugdíjas-klub bevált, az ifjú­ságival annál több a gondunk. Nehéz őket bármire is rávenni, programjaink is gyéren láto­gatottak. NAGYDOBSZA: — Intézmé­nyeink (óvoda, iskola, könyv­tár, művelődési ház) széttagol­ton működtek korábban. Két évvel ezelőtt egyesítettük őket. A gyerekeknek egyidőben többféle lehetőség áll a ren­delkezésükre. Bármelyik tanuló, bármelyik foglalkozáson részt vehet. Erre épülő felnőtt tevé­kenységi formát is kidolgozunk. Választhatnak a könyvtár, a hírlapolvasó a játékterem és a technikai klub között. Tar­tunk körzeti klubfoglalkozáso­kat, tervezünk színházlátoga­tást, kiállításokat vándorolta- tunk. Legtöbb gondot a terü­leti munka okozza. Szeretnénk ellensúlyozni a körzetesítés hát­Különösen szépek a baranyai hímzések Matusek László, a nyugdíjas átai tanár, elégedetten néze­gette a kiállított térítőkét, blú­zokat. — Nem hittem volna, hogy ilyen szépen le tudják venni a mintát az eredeti darabokról — mondta, amikor a múlt héten az István-aknai Bartók Béla Művelődési Házban megnyílt a helyi díszítőművészeti szakör ké­zimunka-kiállítása. Akik a dicséretet kapták bá­nyászfeleségek, pedagógusok, háziasszonyok. Hetente egyszer találkoznak, amikor Békés La- josné szakkörvezetővel mintá­kat választanak ki, majd a kész hímzéseket közösen megbírál­ják. A május 1-ig nyitva tartó kiállítás anyaga kétéves mun­ka eredménye. Különösen a baranyai hímzé­sek érdemelnek említést Dr. Andrástalvy Bertalan néprajzi osztályvezetőnek — aki a meg­nyitó beszédet mondta — elhi- hetjük, hogy ilyen szépen ren­dezett, gazdag baranyai dél­szláv és magyar anyagot ritkán láthatunk díszítőművészeti ki­állításon. A bosnyák és sokac úgynevezett magas hímzés még a leggyakorlottabb népművészek kézügyességét is próbára teszi. A minta ugyanis nem előrajzo- lás nyomán alakul ki, hanem számolni kell az öltéseket, ami igen gondos és aprólékos mun­kát kíván. A rendező stílusérzé­kére, pedagógiai tapasztaltsá- gára vall, hogy a szakköri ta­gok által készített hímzések mellé odatette a mintául szol­gáló eredeit is. így válik min­denki számára kézzelfogható­vá, hogyan élhet tovább egy ősi motívum a mai divat igé­nyeit kielégítő ruhadarabok, használati tárgyak díszítőele­meként. Nagyon jó ötlet volt az is, hogy az egyes tájegységek hímzéseit reprezentáló darabok mellé néhány soros feliratot tet­tek, amely eligazítja a népmű­vészetben kevésbé járatos láto­gatókat. Békés Lajosnét a szakkör „hétköznapjairól" kérdeztük. — Ahhoz, hogy az asszonyokat itt tudjam fogni, mindig újat kell tanítani — mondta. — Elein­te nehéz volt őket rávenni, hogy ne csak a megszokott hímzést gyakorolgassák, de ma már szívesen vágnak bele ne­hezebb munkákba is. Azt sze­retnénk, ha a kiállításokra min­dig olyan anyagot vihetnénk, amit mások még nem nagyon ismernek, és nem is csinálnak. Csak eredeti mintákat haszná­lunk. Amit itt lát, azt mind ma­gunk gyűjtöttünk, vagy szak­könyvekből vettük. Ha más táj­egység hímzéseiből akarunk vá­lasztani, igyekszünk arról a vi­dékről elhívni valakit, aki az öl­téseket megmutatja. Az István-aknai képzőművé­szeti szakkör tagjai most orszá­gos kiállításokra készülnek. Ha­marosan Nyíregyházán és Ka­posváron mutatják be munkái­kat. Bíznak benne, hogy olyan sikerrel, mint a legutóbbi, Kis Jankó Bori — népművészeti pá­lyázaton, amikor is a tizenkét baranyai hímzésből hat az Ist­ván-aknai asszonyok keze alól került ki. — h — („Valamivel később, ami­kor a nézőtéren már nagy a zaj, feláll, és egy táblára ezt írja: »A nevetésből és a do­bogásból is dallam keletke­zik:« Aztán letörli, és nagy be­tűkkel ezt rója lel: »STOP«, alá pedig: »Ne hagyják magukat manipulálni!!!«"). — Az Új Zenei Stúdió 1970- ben alakult Jeney Zoltán, Sáry László, Simon Albert, Vidovszky László és az én részvételemmel, mindvégig a KISZ Központi Művészegyüttesének égisze alatt, noha az utóbbi években a nyilvános pódiumon is meg­jelenünk. („De talán csak tévedés volt az egész, pillanatnyi zavar, hi­szen máris itt van Kocsis Zol­tán, és leül a zongorához. Fel­emeli a kezét — hiába a mű­vész az művész, micsoda át- szellemültség van az arcán, mi­csoda áhitat a szemében, még a szája is elnyilik, ahogy leüt egy hangot. Ez a hang szól, szól, aztán, lassan el­hal. Jeney Zoltán, a kottalapo­zó, lapoz. Ismét az átszellemüli arc, az áhitatos tekintet, a fel­emelt kéz — és a kéz ottmarad a levegőben. Már egyetlen hangot se üt le.") — A Stúdió hiánypótló. Olyan műveket mutatunk be, amelyek másutt bemutathatat- lanok szokatlansóguknál, kí­sérleti jellegüknél fogva. Ki­váló komoozíciókra ösztönzött néhány remek maqvar zene­szerzőt, s ma élő külföldi nagyságok sorozatban lettek vendégeink. A márciusi bemu­tatón Ligeti művei szerepeltek, a Zenei ceremóniák. Ez négy darabból áll, mi hármat ad­tunk elő. Az elsőben az elő­adó táblára írt jelekkel, sza­vakkal ösztönzi, provokálja, szuggerálja a közönséget... — A jelek, szövegek impro­vizációk, vagy a szerző által meghatározottak? — A szerző szövegei, német­ből fordítottuk szabadon. A második darab a Három ba- gatell. Az első tételben egy cisz hangot ütöttem le, a má­sik két tétel szünet, de e há­romnak élesen el kell válni egymástól. — A beat is kitalálta már az üres lemezoldalt. Van-e kü­lönbség beat-csönd és effajta csönd között? — Nem tudom, nem hiszem. („A stúdió tagjai sűrűn be­népesítették a pódiumot met­ronómokkal — feszesen, egye­nesen és egyformán álltak ott, mint a katonák —, beállították, egyszerre elindították és ott­hagyták őket.., Tanácstalanok voltunk. El­kezdtük figyelni egymást: ki mit szól ehhez, hogyan fogad­ja. Némelyek fellázadtak: fel­álltak, kimentek rágyújtani, jöttek-mentek, beszélgettek. Mások magánprodukcióba kezdtek: odamentek, megnéz­ték közelről, megérintették a kis szörnyetegeket — tapsot kaptak... Voltak, kik papirre- pülőket készítettek és fittyet hányva a meg nem szűnő, fe­nyegető ketyegésnek és a te­rem tekintélyének, nevetve re­pítették őket egymásnak a so­rok felett... Az utolsó még so­káig bírta ... Őrjítően vártuk, hogy végre ez is abbamarad­jon, és rettegtünk tőle, hogy majd ez is abbamarad ...") — Ez volt a Poéma 100 da­rab metronómra című kompo­zíció. Különböző tempóra be­állítva ketyegtek, kb. másfél óra hosszat. Az első két darab csak pár perces volt, ez viszont hosszú ideig tartott. A közön­ség valóban meghökkent, de megfigyelve a reakcióját, a kezdeti zajongás és távozás után — a közönség harmada, fele ment el - halálos csend lett a teremben, míg az utolsó metronóm is meg nem állt. Akik a teremben maradtak, véleményünk szerint alapvető­en zenei beállítottságú embe­rek, noha zeneszeretetét azok­nak sem vonjuk kétségbe, akik otthagyták.- Mit fejez ki a csend, s száz metronóm ketyegése? — Nem véletlen, hogy Ligeti Zenei ceremóniáknak nevezte el ezeket. A „zenei" szó mö­gött van még egy, a „ceremó­niák". M! zenei melléktermék­nek tekintjük őket. Ahogy egy gyár törekszik a hulladék hasz­nosítására, s mellékcikket gyárt belőle, úgy a zenei kísérletek­nek is van mellékes eredmé­nye, amely felhasználható le­het. Zenemű lesz és nem pusz­ta ötlet marad. Különben pon­tos előírás van a metronómok beállítására is. Mint egy Bach- kantátát, úgy persze nem lehet komolyan venni, de annak bi­zonyítékát látom bennük, hogy bármilyen hangcsoport, bármi­lyen hangreláció zenei eszköz­zé is válhat, sőt magává zené­vé.- A festészet megteremtette a maga idejében a fehér vá­szonra festett fehér négyzetét, mint minden tisztázását, és minden új kezdetét. A szünet, mint zene is ilyen kezdet és lezárás? — Nem. Kísérlet csupán, mellékcikk, Látókörbővítés.- A zenei értékből nem von le adott esetben az, hogy Ko­csis Zoltán szólaltatta, illetve nem szólaltatta meg? Azaz, ke­vésbé neves művészek is elő­adhatják-e a darabokat? Nem a név vonzza-e ezekhez a kö­zönséget? — Nem hiszem. Akik ott ma­radtak, az előadóktól függetle­nül vették ezeket a darabokat, élvezték vagy nem élvezték azokat. — A fővárosi közönségen kí­vül hallgathatja-e más is az Új Zenei Stúdió koncertjeit? — Ez az érdeklődésen múlik, amelyről nem tudok, hogy len­ne. Ha igen, bizonyára lehet módot találni a Filharmóniá­val, hogy vidéken is szerepel­jünk. — Legközelebbi tervei? — A Filharmónia bérletsoro­zatain koncertezem. Májusban Párizsban Rubinsteinnel készí­tünk egy Bachról szóló filmet. — Köszönöm az interjút, sok sikert. (Az idézőjelben lévő záróje­les, dőltbetűs bekezdések Sze- lényi Annának az Élet és Iro­dalom 1979. április 7-i számá­ban megjelent írásából valók, az interjú a pécsi Liszt-terem- beli, április 18-i hangverseny szünetében készült Kocsis Zol­tán zongoraművésszel.) Bodó László Baranyában hat nevelési központot tartanak számon. Az istenkútit, a nagydobszait, a lippóit, a mecseknádasdit, a görcsönyit és a még épülőt Lvov-Kertvárosban. Ennek tel­jes „beindulása" 1982-re vár­ható, idén ősszel még csak az óvoda és az általános iskola fogadja a gyerekeket. Az Ok­tatási Minisztérium és a Kul­turális Minisztérium nevelési központokkal foglalkozó tárca­közi munkabizottsága, a pécsi vezetőkkel együtt április végén vitatja meg ez új intézmény nevelési programtervét. A nevelési központok létre­hozását az oktatás és a közmű­velődés összhangjának megte­remtése indokolja, összeadód­nak az anyagi alapok, egysé­gesedik az irányítás, egyen­lőbbé válnak a lehetőségek. A nevelési központoknak azonban még nem határozták meg pon­tos helyét a permanens neve­lés-művelődés kialakuló rend­jében. Ezért ajánlatos, ha egyelőre nem létesülnek újabb központok, vagy ettől függet­lenül, javasolt a létrehozásuk? A kérdésre a tárcaközi munka- bizottság titkára, Papp Margit válaszolt: — Átmeneti szakaszban van­nak a nevelési központok. Egyelőre több ilyen központ kialakítását nem javasoljuk a megyében. Az integrált peda­gógiai-közművelődési tevékeny­ség modelljei sok helyütt hiá­nyosak még. A munkabizott­ság kísérletsorozatot indított, húsz intézményt kiválasztva er­re a célra, köztük Nagydob- szát. Integrált programvarián­sokat dolgozunk ki, és két- három év múlva megszülethet­nek a használható modellek. — Úgy tudom, a meglévők jelentős része „jogellenes", vagyis jogszabályok akadályoz­zák a működésüket . . . — A jogi háttér megterem­tése éppolyan fontos feladat még, mint a már említett pe­dagógiai vetület. Megfelelő kö­zelítésre van szükség az álta­lános-, szak- és módszertani felügyelet kérdésében és a gazdálkodás területén is. Ter­vezzük, hogy a modellek kidol­gozása után a megyei taná­csok beleegyezésével a községi tanácsok is dönthessenek, kell-e a körzetben nevelési központ és az újonnan létesü­lök érdekében építészeti nor­mákat is meg kell állapítani. A megyei nevelési központok képviselőinek a következő kér­déseket tettük fel: milyen fog­lalkozási formákat vezettek be az oktatásban és a közműve­lődésben, mennyiben biztosíta­nak programokat a felnőttek­nek, mik a fő nehézségeik és eredményeik? ISTENKÚT: — Három évvel ezelőtt alakultunk meg. Beve­zettük a szabadidő-szakkörö­ket. Tanulóink 32 szakkör kö­zött választhatnak, de legfel­jebb háromnak lehetnek tag­jai. Délutánonként hol az egyik­ben, hol a másikban tevékeny­kednek és másfél óra marad a közös tanulásra is. A felnőtte­rányait. Szállítási nehézségeink is adódnak, hogyan vigyük, hol tároljuk pl. a filmvetítőinket. Már működik az egységes könyvtárunk: az iskolában ala­kítottuk ki ezt a kettős hasz­nosítású helyiséget. Délelőtt órákat tartunk benne, délután könyvtár, irodalmi estek hely­színe. Nincs fedett nagyter­münk, így a művelődési cso­portoknak és a sportolóknak télen nem tudunk helyet adni. A működési feltételeink külön­ben javulnak, jó kapcsolatot építettünk ki a megyei népmű­velési tanácsadóval, a helyi üzemekkel, és a szigetvári já­rási pártbizottsággal. LIPPÓ: — A legfiatalabbak közé tartozunk, hiszen ez év január elsejével működünk ne­velési központként. Előbb ke­vés támogatást kaptunk, de végül a helyi szervek is mel­lénk álltak. Nevelőtestületünk is mindent megtesz a sikerért. A helyiségeinket közös haszná­latúra tervezzük, a lakosságot is bevisszük az iskolába azzal, hogy ott indítottuk a szabás­varrás vagy az MHSZ tanfolya­mot. Szakköreink a hagyomá­nyos módon működnek. Szeret­nénk kapcsolatba kerülni a Moziüzemi Vállalattal, és a következő ötéves tervben kiala­kítani egy technikai műhelyt. Feladatunknak érezzük még, hogy javítsunk a tagközségek közművelődési helyzetén. GÖRCSÖNY: — A semmi­ből indultunk ki. Mégis létre­hoztunk 9 szakkört és rábírtuk az ifjúságot, hogy hozzák rend­be a községi művelődési há­zakat, amiket ők tettek tönk­re. Ugyancsak társadalmi mun­kában helyreállítottuk az isko­lát és az óvodát. A tsz-szel felvettük a kapcsolatot, 50 ezer forinttal hozzá is járultak a költségeinkhez. A kultúrházak felszerelésére egyelőre nincs keretünk. A tervek szerint a tsz átadná az irodaépületét, ide jöhetne a 150 férőhelyes óvoda, a jelenlegi óvodában az alsó tagozatosoknak lenne he­lyük és az iskola kabinetrend­szerű felső tagozatos központ lenne. Jelenleg azonban még nem ismertek el minket, pedig Görcsöny fel tudná ölelni a környéket is. ' MECSEKNADASD: — Tavaly év elején lettünk nevelési köz­pont. Régi malomépületből alakítottuk ki a művelődési házunkat, van tornatermünk és sportpályánk. A nagydobszai példán indultunk el. Ezenkívül figyelembe vettük a nemzeti sajátosságokat és klubszobákat létesítettünk számukra. Együtt­működünk a helyi szervekkel, és az óbányai, ófalui klub­könyvtárat is szeretnénk be­vonni a közös munkába. * A nevelési központok felada­ta az oktatás és a közművelő­dés összhangjának megterem­tése és az adott terület egyenlő ellátása. Sokat tehetnek a von­záskörzetek kialakításában is. A kísérletek lassan befejeződ­nek, mikor is megmutatkoznak az eredmények, a hibák és ki­rajzolódik a továbblépés útja. Barlahidai Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents